Humor

Hemhet írta:

Sötét Úr írta: Hemhet, ugye lesz folytatás? Nagyon kéne!

Meglátom mit tehetek az ügyben

Ezt tettem:
kepfeltoltes.hu/110610/716872240 ... es.hu_.jpg
kepfeltoltes.hu/110610/533613900 ... es.hu_.jpg

Hajrá!!!

Nekem meg VALAki küldjön egy ksi szurkolást meg erőt, és akkor tényleg tudom hozni, mait kéne..

Köszönöm!

Sötét Úr írta: Hemhet, ugye lesz folytatás? Nagyon kéne!

Meglátom mit tehetek az ügyben

Hemhet írta: Igen, én követtem el egy fárasztó munkanap után
Köszönöm a dicséretet.

)))

Hát, jól elfáradhattál. )) nagyon aranyos!!

Estel ithildin írta: Hehehe... Ezek a falvédők nagyon királyak! Visszakerestem rá... nagyon tetszenek! Ügyes vagy

Köszi! Eredetileg úgy terveztem, hogy mindegyik falvédőhöz rajzolok egy kis jelenetet, akkor készült a képregény utolsó kockája, amit most kiegészítettem a többivel.

Hehehe... Ezek a falvédők nagyon királyak! Visszakerestem rá... nagyon tetszenek! Ügyes vagy

Köszi még egyszer a dicséretet.
Daeron képe valóban céltábla, gondoltam Feanor fiaként nehéz lehet együtt élni a gondolattal, hogy valaki jobb nálad Sőt az alsó képre a témához illő konyahi falvédőmet is rárajzoltam.

"Ebédelni" Ráadásul szegény Daeron arcképe is céltáblaként funkcionál.

Nagyon jó lett!

Nekem is nagyon tetszik!

Igen, én követtem el egy fárasztó munkanap után
Köszönöm a dicséretet.

Hemhet: nagyon ügyes! Te rajzoltad?

Egy rövidke "képregény"

Köszönöm, örülök, hogy tetszett! Itt a folytatása:

1398. Líte-elő 10.
Apa teljesen magán kívül van. Természetesen miattam, de igazából az egészről Anya tehet. Az úgy volt, hogy tegnap elment a Bakföldi Nőegyletbe, ami nem más, mint a helyi asszonyok közös teadélutánja, amikor mindenféléről beszélgetnek, Apa szerint csupa értelmetlen dologról. Ő nem örül neki, hogy Anya ilyen összejövetelekre jár, mert akárhányszor elmegy, mindig valami új hóbortot hoz haza. Legutóbb például elhatározta, hogy tornázni fog, arra pedig a legalkalmasabb idő a napkelte, úgyhogy hajnali négykor fogta magát, egy gyékényszőnyeggel kiment a kertbe, és furcsábbnál furcsább mozdulatokat végzett. Apát is rá akarta venni, hogy tartson vele, mert az jót tenne neki, drága felmenőm persze hallani sem akart róla. De valamiért azt gondolta, én igen. Anya kapva kapott az alkalmon, és minden tiltakozásom ellenére másnap hajnalban megjelent a szobámban, majd’ kicsattanva a lelkesedéstől. Ha pedig anyám elkezd lelkesedni, akkor még a hobbithangokra a legkevésbé sem hasonlító morgásom se tántoríthatja el a céljától. Egyébként is meg van győződve róla, hogy nem mozgok eleget. Nagy nehezen kikászálódtam az ágyból, és ismétlődő sürgetések közepette („Gyere már, mindjárt felkel a nap!”) felöltöztem, majd kivánszorogtam a kertbe. Anya addigra már a gyékényen ült, és fura vonagló mozdulatokkal köszöntötte a napot. Na, ez belőlem olyan röhögőgörcsöt váltott ki, hogy a pónik az istállóban elkezdtek nyeríteni, mert azt hitték, új társat kapnak. Anya pedig megsértődött, és egész nap nem szólt hozzám, de legalább azután nem hívott magával tornázni. Sőt, egy héttel később ő is abbahagyta, Apa legnagyobb örömére.
Most azt találta ki, hogy újítsuk fel az üreget. De mivel erről a család többi tagja hallani sem akart, Anya kiegyezett velük abban, hogy legalább a virágokat cseréljük ki az ablakban, mert a muskátli már „annyira nyolcvanas évek,” és senki nem tesz már olyat a párkányára. Ez eddig rendben is volt, csakhogy a munkálatokat az én ablakomnál kezdte, és megtalálta a dobozkát, amiben a kincseimet tartom. Szerencsére, nem nézett benne jobban szét (mert akkor rájött volna, hol van Nagymama rémes porcelánmókusának a feje, és hogy ki törte le), amit annak köszönhettem, hogy az rajz volt legfelül, amit a múltkor Apa dolgozószobájában találtam, amikor Ilberikékre vigyáztam. Tulajdonképpen kivettem a kölyök kezéből, még mielőtt még a család valamelyik nőtagjánál kötött volna ki, ugyanis a rajz a tavalyi Megye Szépét ábrázolta – hiányos öltözetben.
Anya itt úgy gondolta, eleget látott, így nem is volt kíváncsi a doboz további tartalmára. Leginkább az érdekelte, hogyan tettem szert egy ilyen képre. Eközben én ártatlanul olvastam a kertben, úgyhogy a vér meghűlt bennem, amikor meghallottam:
- BORBAK TRUFIÁDOK!!
A „Trufiádok” nem jó jel, a „Borbak Trufiádok” pedig egyenesen azt jelenti, hogy kezdhetem fogalmazni a végrendeletemet. Odasomfordáltam hát Anyához, aki a dühtől lila fejjel tolta az orrom alá a rajzot, magyarázatot követelve. Erre igazán nem voltam felkészülve. Nagyon gyorsan kellett kitalálnom valami hihető mesét úgy, hogy én is viszonylag tiszta maradjak, és Apát se mártsam be, viszont hirtelen csak ennyi jutott eszembe:
- Öööö…
Ekkor azonban megjelent a színen Apa, és váratlan fordulat következett be:
- Mit csinált már megint ez a… - morogta, ám a rajz láttán nem tudta befejezni a mondatot. – Szóval te voltál! – kiáltott fel, és rám mutatott, egy pillanatra megfeledkezve Anyáról.
Aki ebből leszűrte, honnan is származik az a kép, úgyhogy azonnal elővette a kedves férjét. A hálószobájukba vonultak, és az eset súlyára való tekintettel olyan hangosan ordítoztak, hogy a veszekedésük egészen Töbörlyukig elhallatszott. Miután kicsit lecsillapodtak, eljött az ideje, hogy ítéletet mondjanak fölöttem is. Ez úgy zajlott, hogy Apám a hálóból a dolgozószobájába viharzott, olyasmiket morogva, hogy ő ezt már nem bírja tovább, majd becsapta az ajtót maga után. Nem értem, miért ilyen ideges, pedig ő még Frodóval is együtt élt, aki nagyobb csínyeket követett el a Merimak bácsi szappanjának nyeregápolóra cserélésénél. Az ő nevéhez fűződik például az az eset, amikor az összes virágföldet trágyára cserélték az összes virágládában. Hozzá képest én még a fasorban se vagyok!
Idáig jutottam a gondolataimban, amikor falrengető üvöltés hallatszott Apa irodájából, majd feltépte a szobám ajtaját, és utasított, hogy csomagoljak, mert holnap hajnalban indulunk Hobbitfalvára.
Egy darabig gondolkoztam, hogy ezt most mégis mivel érdemeltem ki, aztán rájöttem, hogy még hetekkel ezelőtt áfonyaszörppel töltöttem fel Apa tintásüvegét, de mivel senki nem vette észre, magam is megfeledkeztem róla. Azt gyanítom, Apa levelet akart írni Bilbónak, amelyben közli vele, hogy meg akar szabadulni tőlem egy időre, ám amikor meglátta, mit tettem a tintásüvegébe, úgy döntött, a dolog nem halogatható holmi udvariaskodás miatt.

Jaj, Naras, ez nagyon jó lett...

Estel, köszönöm a visszajelzést! Hoztam egy újabb epizódot a fiatal Borbak Trufa életéből, íme:

1398. április 22.
Ma átmentünk Kürtösékhez, mert Kürtös Ibolya ma töltötte be a negyvenötöt. Mivel nálunk, a hobbitoknál a születésnapos ajándékozza meg a vendégeket, kaptam egy faragott fa könyvtámaszt, ami valami állatot ábrázol, de olyan bamba képe van, mint Kürtös Tóbi fiának. Csoda, hogy nem ismert magára.
Ha azt mondanám, hogy a vacsora minden gond nélkül lezajlott, akkor nem hobbitokról, pláne nem Borbakokról lenne szó. Kezdjük ott, hogy Anya egész este vakarózott, ami alighanem azt jelenti, hogy eltűnése során Cirmi az ő ruhásszekrényében is megfordult. A másik dolog hozzám kapcsolódik, mert ahogy Apa szokta mondani, mindig velem történnek meg az ilyenek, pedig erről most tényleg nem én tehetek.
Az úgy volt, hogy egyszer csak motoszkálást éreztem a lábamnál. Lenéztem, és ott találtam Kürtösék velem egykorú lányát, Violát, amint az asztal alatt keresgél. Mint kiderült, a kötényéről szakadt le egy gomb, azt kereste, én meg, mint jó hobbit, lehajoltam, hogy segítsek neki.
- Te mit csinálsz az asztal alatt? – szólított meg Bögyös Pufi barátom, akit igazából Fredegárnak hívnak, de akkora étvágya van, mint Apának és Merimak bácsinak együttvéve, ezért csak Pufinak hívjuk.
Erre én sikeresen bevertem a fejem az asztalba, majd éppen meg akartam magyarázni, mi történt, amikor Viola feje jelent meg a lábam között, fülig érő szájjal. Pufi elsápadt, és felkiáltott, mire néhány felnőtt odagyűlt körénk. Anya elájult, Apa dühbe gurult, akárcsak Kürtös úr, aki azonnal kirángatta a lányát az asztal alól. Addigra a hír körbeért a társaságon. Volt, aki jót nevetett, a nők vagy elpirultak, vagy elájultak, az idősebbek a fejüket csóválták, csak Róri nagypapa evett tovább nyugodtan. Én meg nem értettem, miért viselkedik mindenki így, de elég kínosan éreztem magam. Pedig Viola tényleg csak a gombját kereste. Igaz, ezt hiába magyaráztam Apának, nem fogta fel.

1398. április 23.
Ma arra ébredtem, hogy Apa hajnali fél tízkor becsoszog a szobámba, majd miután megbizonyosodik arról, hogy nem alszom, ünnepélyes hangon beszélni kezd:
- Reméltem, hogy erre a beszélgetésre majd csak néhány évvel később kerül sor, de a tegnapiak ismeretében nem várhatok tovább.
Azzal hosszú és kimerítő szónoklatba kezdett arról, hogy a kis hobbitokat nem a fa tövében találják, és nem is a verebek hozzák. Befejezni azonban már nem tudta, mert a közepénél olyan nevetőgörcs jött rám, hogy levegőt is alig kaptam. Apa persze nem örült neki, aztán kiment, és szólt Anyának, hogy inkább beszélje meg velem ő.
- De hát te vagy a férfi! – ellenkezett Anya.
- Te meg az anyja!
És így tovább. Én még mindig röhögtem, egész pontosan azóta, hogy Apa kiejtette a száján a „méhecskék” szót. „A kis hobbitok úgy lesznek, mint a méhecskék.”
Este odaültem Róri papához, aki a kandalló mellett pipázott.
- Nagypapa, a kis hobbitok tényleg úgy lesznek, mint a méhecskék? – kérdeztem.
- Trufa fiam, ki mondta neked ezt a bődületes marhaságot? – kérdezett vissza.
- Apa.
- Gondolhattam volna, - dünnyögte a nagyapám, azzal elmesélte, hogy a kis hobbitok egyáltalán nem úgy lesznek, mint a méhecskék.
Azt hiszem, sejtem, miért nincsenek testvéreim.

- Menj! Fogalad vissza Osgilath-t!
- Uram! Osgiliath-t lerohanták!
- Akkor most a szövetségeseink kezén van?

Gyerek-szülő párbeszédek :
Anya: - Fogsz még ma tanulni?
Válasz: - Először fel a hosszú, kanyargósz lépcőkön... asztán egy alagút... asztán majd meglátjuk, Drágaszág

A konyhában (általában este 11 óra körül):
Szülő: - Hát te meg mit csinálsz itt?
Válasz: - Szompolygok...

(Nimelloss barátnőm követte el )

Szerintem a végével sincs semmi baj... úgy jó az egész, ahogy van!

Köszönöm!

Igen, valóban illő hangulatilag Ireth naplójának a vége, csak búsulni humor gyanánt épp elég egynek is. )))

Szeretem, ha köröttem egészségesek és vidámak az emberek. ))))

Namarie, a két napló hangvételéhez: Arwennek is bőven lesz oka arra a komorabb hangnemre, ami Galadrielnél jó sokszor előfordul (bár Arwen családja egyelőre még él és virul, és fekete valák sem mászkálnak mindenfelé). Nekem még nem tűnik annyira zavaróan sötét hangulatúnak (persze az eddigiekhez viszonyítva).
Az meg más tészta, hogy ha a Galdriel naplóját olvasom, akkor rövid időn belül garantál a nevetőizom- és oldalgörcs.

Naras, nagyon jó lett!
(Bár mint hobbit, talán kicsit túl komoly hangvételű... de nem zavaróan )

Elolvastam a titkos naplókat, és nagyon tetszettek, mind Ireth-é, mind Namarie-é, le a kalappal! Meg is ihlettek, így gondoltam, megpróbálkozom valami hasonlóval, kíváncsi vagyok, mit szóltok majd hozzá.

A fiatal Borbak Trufiádok titkos naplója

1398. április 12.
Elhatároztam, hogy naplót fogok vezetni. Egyrészt, mert iszonyúan unatkozom, másrészt pedig azért, hogy csínytevéseimet feljegyezzem a későbbi hobbitnemzedékek számára. Meg saját magamnak, hogy ne kövessem el ugyanazt a tréfát kétszer.
Két napja megállás nélkül szakad az eső, így nem lehet kimenni, és hiába nagy az üregünk, előbb-utóbb elunja magát a hobbit, ha be van zárva.
Ma reggel arra ébredtem, hogy a szüleim a folyosón járkálnak, a macskánkat szólongatva, aki néhány nappal ezelőtt minden szó nélkül felszívódott. Aztán Apámnak eszébe jutott, hogy „micsoda dolog, hogy a tiszteletreméltó Borbak Saradok, a bakföldi Borbak család feje egész nap egy macskát hajkurásszon, amikor fontosabb dolga is van.” Így ért véget egy nyugodt nap Borbak Trufiádok számára. Ja, Borbak Trufiádok az én vagyok, ezt azt hiszem eddig elfelejtettem említeni. Szüleim Borbak Saradok és Tuk Esmeralda, testvéreim nincsenek, de mivel majdnem az egész Borbak család együtt él Bortelkén, mindig van társaságom. Itt lakik például Apa testvére, Merimak bácsikám, Rubint nénikém, a fiuk, Berilak, a nagyszüleim (igazából nagypapa a család feje, de Apa erről azt hiszem, megfeledkezett), három másik nagybátyám, a nagynéném, meg az ő gyerekeik. Kész bolondokháza.

Este:
Nem találtam meg Cirmit, pedig az egész üreget átfésültem utána, aminek Armanath nénikém nem örült túlzottan. Hozzám vágta a papucsát, amikor be mertem tenni a lábamat a szobájába. Szerencsére, nem tud célozni, így a fejem helyett az ajtó mellett függő festményt találta el. A fiatalabb unokatestvéreim meg azt hitték, velük bújócskázom, úgyhogy a nap folyamán a legkülönbözőbb helyekről kerültek elő a Borbak-csemeték, mint mondjuk az esernyőtartóból az előszobában. Nem tudom, Mentának hogy sikerült oda bemásznia, illetve kijönnie, anélkül, hogy beszorult volna.

1398. április 15.
Van két jó hírem meg egy rossz: Az első jó az, hogy elállt az eső, a második pedig az, hogy megkerült a macska. Ehhez kapcsolódik a rossz, mert az egyik kamrában olyan rendetlenséget csinált, ami még tőlem is nagy teljesítmény lenne, úgyhogy amikor Anya meglátta, mi van ott, akkorát sikított, hogy kiugrottam az ágyból. Arra értem ki a folyosóra, hogy Anya a földön fekszik, eszméletlenül, Apa pedig a zöld köntösében csörtet be a kamrába (diszkréten átlépve a feleségét), hogy elevenen megnyúzza Cirmit. Közben olyan hangerővel szidja, hogy akit a sikítás nem ébresztett fel, az is megjelent a folyosón, hogy most mégis mi történt. A nénikéim azonnal Anyához rohantak, hogy felélesszék, de sikerült úgy köré seregleniük, hogy kisebb csoda lett volna, ha egyáltalán levegőt kap. A többiek pedig jónak látták visszahúzódni a vackukba, vagy pedig, ahogy Merimak bácsi csinálta, üldözőbe venni a macskát. Én az egyik benyílóból élveztem a műsort, mert annak ellenére, hogy a kamra úgy néz ki, mintha egy hadsereg járt volna ott, vicces látvány volt, ahogy a Borbak család férfitagjai a folyosón rohannak egy macska után. Cirmi egyszer csak befordult Berilak szobájába, aki éppen akkor jött ki, az álmot dörzsölgetve a szeméből. Aztán vissza is tért oda, igaz, nem önszántából, ugyanis Apáék még mindig el akarták kapni a macskát, úgyhogy kis híján átgázoltak az unokatestvéremen. A vége az lett, hogy Borbakék egy kisebb kupacban hevertek, egymás hegyén-hátán Berilak szobájában, Cirmi pedig az ablakpárkányon ülve elégedetten nyalogatta a pofáját. Ekkor jelent meg a színen a nagyon fiatal Doderik és Ilberik, akik azt hitték, a többiek kicsi a rakást játszanak, úgyhogy még ők is megmászták a kupacot. Annyira nevettem, hogy a könnyeim is kicsordultak! Igaz, ezért cserébe nekem kellett kitakarítanom a kamrát, de megérte.

Ireth!

Nagyon tetszett, és köszönöm a hivatkozást!

A vége- hála Istennek- elég határozott lett, de kérlek, ne komoruljon el a naplód!!!!!

A tied egy 16 éves lány üde hangvételű naplója, az enyém pedig egy gondterhelt nőé, aki kersi az örömöket, de mindig van valami...

Más: az idővel komolyan csúszol!!! Javaslatom: olvasd el a GyU függelékét, ill. A Gyűrű keresése megfeleő fejezeteit! Ha már Lórienben van Galadriel, akkor Amroth eltűnt, és Te azt a verziót használod, mait én is: Amroth Galadriel fia.

Persze nem kell átdátumoznod az egészet, hanem pl. beírhatod, hogy titkos évkóddal dolgozol, és akkor a Te alkotói fantáziád kerül előtérbe, és nem mondasz ellent Tolkien professzornak.


Nem bántani akarlak, vagy nekedmenni,, hanem segíteni!

Privit írok, addig is várom a következőt!

Úgy röhögtem a neveletlen tündehercegnőn, hogy Anya szinte rámtörte az ajtót, mi a baj, miért sírok... XD nagyon jó volt!

Jujj, nagyon tetszett a Neveletlen tündeherecegnő naplója, visítva röhögtem rajta!

Én is hoztam valamit, egy régebbi írásomnak a folytatását:

Középfölde Egyes Csatorna 5.
Stúdió, asztal, mögötte a szokásos TÜNDE BEMONDÓ, a képernyőn felirat: "A SZOKÁSOS TÜNDE BEMONDÓ," a sarokban a csatorna emblémája."
BEMONDÓ: Jó estét kívánok. Ez itt a Középföldte Egyes Csatorna, és az én mai utolsó bejelentkezésem. Tulajdonképpen az egyetlen időpont, amikor főműsoridőben láthatnak. Néhány percen belül kezdődik a Legyen Ön Vasudvard asszonya, avagy Szarumán feleséget keres összefoglalója, melynek múlt heti adásában Nádi Poszáta hagyta el a tornyot, ám rajta kívül még nyolc házasodni vágyó hölgy viszontagságos útját követhetik nyomon. De ne feledjék, közülük csupán egyikük állhat a Palantír elé. Ezt követően kapcsoljuk a Pajkos Póni fogadót Bríből, ahonnan élőben közvetítjük a középföldi stand up comedy bajnokság legújabb fordulóját, majd híradót láthatnak. A 23:30-kor kezdődő ork nemzetiségi magazin előtt pedig még megtekinthetik a Hobbit, aki eladta a telkét című tudományos-fantasztikus vígjátéksorozat hatodik epizódját. 00:35 perckor pedig levetítjük önöknek az Ent-tanács vágatlanul című százrészes dokumentumfilm-sorozat befejező részét. Akik pedig még ezután is képesek ébren maradni, azoknak a Feltámad a Holt-láp című horrort ajánljuk, amely annyira borzalmas, hogy (Ló)Citrom-díjat kapott az idei Edorasi Filmfesztiválon. Műsorzárásként reggelig a délelőtti TV Shop ajánlatait ismételjük meg.
Tehát most reklám, aztán pedig Szarumán feleséget keres. A holnapi viszontlátásra!
A kamera távolodik, lassan sötét lesz.