Versek

Finwe: Változó. Van nem egy olyan versem, amit jónak tartok és kb. fél perces ötlet eredménye, van, amit egy félórán belül, van, amit órákig, van amit hetekig tartott megírni.
A legjobb szövegeim általában azok, amelyeknek az első teljes változatát legfeljebb néhány óra alatt, "egy lélegzetre" megírom, és ehhez az "alfa verzióhoz" nyúlok hozzá kicsivel (vagy jóval) később, második ránézésre, hogy a kész szöveg feletti örömöben esetleg észre nem vett, pontatlan megfogalmazásokat átírjam.
Azok a szövegek, amiket ide fel szoktam rakni, azok általában már ezek az átírt, "béta verziók", amin már csak apróbb módosításokat végzek később, ha valami odaillőbb szó, kép, szóaalak stb. eszembe jut.

Ritkán előfordul olyan is, hogy egy régebbi, jó alapötletnek, de kezdetleges megvalósításúnak ítélt szövegemet komolyan átdolgozom (vagy legalábbis tervezem:)). [ spoiler ] Ilyen például a Részeg metró (2005), aminek az új verzióját szeretném valamikor a közeljövőben befejezni.[ /spoiler ]

Egyébként talán annyit érdemes még elmondanom, hogy a szépnek/jónak tartott szövegeim nagy-nagy többsége (mondjuk 95%) valamilyen közterületen (jellemzően kávézó/kocsma, vonat, rendezvény (pl. nyári tábor), esetleg park), asztal vagy felírótömb segítségével, kézzel (na jó, tollal:D) írva született. Szóval az európai "költőtípus"-hagyományból tipikusan az a linkelek-egy-csésze-kávé-mellett-valami-kávéházban (vagy épp-körbebóklászom-az-országot-és-pihenek-valami-templommellettikocsmában) és írok, átírok, javítok fajta.

[center:1pu9oecx]Unod a szokványos fülbesúgott/levélben küldött üzeneteket?
Szeretnél valamit mondani a világnak, de nem tudod hogyan lehetne igazán különleges?
Vágysz valami újra? [/center:1pu9oecx]

Nosza, rajta! Küldd el üzenetedet nekem!
Szóljon az bárkinek, senkinek, vagy mindenkinek, legyen egy szó vagy egy szonett akár, és a farsangi élelmező-osztály ügyeletes muffinsütő hercegnői gondoskodnak róla, hogy igazán - költői értelemben is - tartalmas falatok kerüljenek az ünnepi vendégsereg asztalára!

a papírcetli-kezelési osztály főhelyettese, szerény személyen várja a gondolataitokat, erre a címre, egészen péntekig: milendoria"kkc"gmail'pont'com

Rég, nagyon rég jártam már erre. Talán már nem is emlékeztek. Mindenesetre hoztam egy mai hangulatot.
[center:1eavbep9]
Rég tudott újdonság

Álmodni…most vagy

majdan…nem való nekem.

Meghagyom másnak[/center:1eavbep9]

Egy kis egyszerű röpi versike.

Középfölde!
A világnak csupán egy apró része,
mely belopja magát az ember szívébe.
Egy hely,mely több mint amit magából mutat,
Egy csodálatos világ,mely sok embernek mutatott helyes utat.

Patakok,folyók,tavak és tengerek díszítik,
Hegyek,völgyek és lombos zöld erdők fedik.
A Fehér-hegyek a felhőkig emelkednek,
és ott a széllel beszélgetnek.

Középfölde!
A titokzatosság gyönyörű földje,
még mi rejteni valója lehetne?
Tán az itt élő emberek,tündék és más élőlények zöme?
Akik e káprázatos vidék benépesítője?

Egy rég letűnt világ,mely még most is csirázik,
várván a nagy esőt,melytől újból virágzik.
Egy rég letűnt világ,szépséggel és csodálattal van tele,
tovább él a szívünkben,hisz itt élünk benne.

Hát legyen, bemutatkozom.

Valen Kastan de Kroll

Márványszív

Mint holdfény a tó tükrén,
Szemedben a tűz úgy ragyog,
S míg bennem él a remény,
Szívem érted dobog.

Halovány orcád márvány,
Bőröd sima,és kemény,
S a férfi téged látván,
Hiszi,hogy van még remény.

Kezed a messzeségbe nyúl,
El ugyan kit érhet?
Két lépés közt elfogyott az út,
Engem már csak a remény éltet.

S ha napfény simítja ajkad,
Szám durva utánzat csupán,
Vidám dal fakad
Egy szerelmes szív ritmusán.

Alkonyodik,fájdalom hasít az éjbe,
A nap vörös könnyeket hullat ránk.
Belenézek e márvány szemekbe,
Hisz szobor vagy csupán.

Ősi igék,mind csupa varázs,
Szavalom őket sorra,
S köztünk,mint a parázs,
Izzik a levegő minden szóra.

Szemed rebben,kezed megremeg,
Arany sugár fon körbe téged,
A világ meglódul veled,
Zuhansz,s a karomba tartlak végre.

A boldogságot éreztem,míg néztelek,
Most átölellek,bár tested még hűvös,
Eddig csodának véltelek,
A szerelem,az maga a bűvös.

Szemedbe nézek,
Két tiszta kút,
Már semmitől sem félek,
Tekinteted a mélybe húz.

Látom atyád,ki küzd érted,
Kardja a földre hull,
Utoljára láthat téged,
S lelke vándorútra indul.

Anyád kezében megfeszül az íj,
A gyilkos életét kéri zálogul,
Ám kezében még nincs új nyíl,
Mikor reá sötétség borul.

Fenevadak vesznek körül,
Lovon jő a hadúr,
Nem látod ki figyel az álarc mögül,
S csak egy varázst mormolsz vadul.

A vezér kiált,sejti mi jő,
Tanult mágiát ő is,s feléd vágtat,
De már elszabadult az erő,
S hófehér márvány az,mit fog,a vállad.

Várába vitet,s örjöng a kegyetlen,
Hitvesének szánt téged,
Pusztítja katonáit,úgy hagyja mindet fejetlen,
A nap véráztatva ébred.

Keres mágust és papot,
Igék után kutat,
Így tölt ezer és ezer napot,
Ám senki sem talál kiutat.

Őszbe fordult ismét az idő,
A vár emberöltőkön át lakatlan,
De az élet nem olyan,mint egy kő,
Ha lerakják,úgy marad mozdulatlan.

Mikor rátaláltak,nem volt már csak rom,
Ám egy szobában drága kincsre leltek,
A márványszobor,mint hegyorom,
Büszkén magányosan állt,körülötte tekercsek.

Hosszú volt az út,míg hozzám kerültél,
De tudom,így kellett lennie,
Álmomban életre keltél,
S tudtam,szívemnek immár van miért vernie.

Suttogtad a szavakat,
Megjegyeztem egytől-egyig,
Számoltam a napokat,
Vártam rád egész eddig.

S most,hogy a bűvös igéket tudom,
Eggyé váltam véled,
A varázst kioltom,
Légy élő,hogy szerethesselek téged.

Könny fut arcodon,
A seb nehezen gyógyul,
De túl vagy már a harcodon,
Ám egy erő felénk tódul.

Sötét alak,lovon,kardal a kézben,
Vörös,izzó szeme minket néz,
Néma szívében átok fogan,s érzem,
Sötétségbe burkol,oly sűrűbe,mint a méz.

Halk sóhaj,felszáll egész az égig,
Magamhoz vonlak,megcsókollak,
Ha nem hagytak együtt élni,
Hát legyünk két szerelmes szoboralak.

Jó kérdés. Nálam általában lassan megy a versírás. Illetve két szakaszra osztható: az elsőben, ami hetekig is tarthat, szavakat, rímeket és gondolatokat gyűjtök. A második fázis az, amikor leülök és megírom a szöveget, ez viszont elég gyorsan megy. Ilyenkor minden mást kikapcsolok, mert tudom, hogy kivételes alkalom, és félek attól, hogy elszáll a gondolat/ihlet. Szerintem ritka az, amikor a versírás minden külső segítség nélkül történik, amikor az író 100%-ban a saját megérzéseire és gondolataira hagyatkozik. Viszont ezek a versek jól szoktak sikerülni, de nem tartom csalásnak azt sem, ha valaki írás előtt más költőktől olvas. Így születhet meg a vers hangulata vagy ritmusa. Persze, ha valakinél az írás már rutinfeladat, nem hiszem, hogy szüksége van ilyesmire. Nálam a költészet soha nem lesz rutin, csak ritkán tudok verset írni, és olyankor fokozottan aktív az agyam. Szóval én az ihletet leginkább biológiailag magyarázom. Többször volt, hogy megfájdult a fejem, és tudtam, hogy ez most azért van, mert valamit ki akarok adni magamból, ezért gyorsan leültem és írni kezdtem.
Utólag (sajnos vagy szerencsére) nem igazán tudok faragni egy versen. Ha egy témát már megírtam, többé nem foglalkoztat, ezért nem tudom olyan komolyan venni, mint a vers írásakor. Kicsit félek utólag megpiszkálni egy verset. Lehet, hogy egy közönséges pillanatban elrontok valami olyasmit, ami különleges pillanatban született, és ezt a kockázatot nem vállalom.

ps. Elnézést az előbbi méteres quote-ért.

Én ha "verselek",elsőnek mindig kitalálom az első sorokat,aztán a következő soron töprengek hogy mi rímel rá,és egyben tartsa a verset.
De kedv függő is,van amikor csak úgy kavarognak a gondolatok és akkor szabad utat nyerek.

Azt kérdezném meg tőletek, hogy Nektek hogy megy az alkotás, no versek elsősorban persze. Könnyedén? Lazán, sokat töprengve vagy kínlodva? Sokszor van olyan hogy valami elsőre kijön és utána már szinte semmit vagy csak keveset kell faragni rajta?

Ezt majd folytatom, valamikor, de addig így röviden is megállja a helyét:

Mint az ősz a gazda
szőlőjében a bort,
a bölcs remete
úgy érleli
a nyárnak melegét
szívében

Nem akarok folyton belevau, de még mindig az a kérés h ne quoteoljatok fél oldalas posztokat. Idézetet is lehet szerkeszteni, kiemelve azt amire reagálni fogsz

Szméagol: Nem vetted el a kedvem, sőt! Van valami ilyesmi székely vicc, hogy mennek a szekéren apa és fia, és a harmadik elszáguldó fejetlen lovas után megjegyzi a fiú, hogy "Öregapám fordítsa már bé azt a kaszát!" Valahogy egy picit erre is emlékeztet:D
Így egy kicsit kezelhetőbb, bár még mindig kilóg talán az egyészből(nekem). Én egy teljesen külön verset próbálnék meg írni ezen a sarlós nyomvonalon...
A Börtönnek meg azt hiszem pont az a lényege, hogy nem 1értelmű. És a börtönt nem kell szó szerint érteni( nem feltétlenül 1 kék szobában ülő fogolyról van szó ) Én egyébként eleinte egy vitának képzeltem el. Az eredmény: se kitörési lehetőség, se kompromisszum nincs.
De lehet az újból feléledő remény bennünk: ott egy zöld folt talán? Lehetőség a változásra? És mikor rájövünk, hogy nem, akkor: kés!
Szóval, sok lehetőség van benne, amivel mind az olvasó, mind az író jól jár.( az olvasó szabadabb,könnyeben magáévá teszi, az írónak könnyebb a dolga, nem kell olyan meghatározót alkotni... ) Azt hiszem ideje abbahagynom a saját versem elemezgetését.

Ardenis írta: Szméagol: Lehet, hogy csak én olvastam tőled régen (konkrétan amire emlékszem, az min.1 évvel ezelőtti versed), de nekem ez óriási fejlődésnek tűnik az előzőekhez képest... ( nem mintha én jobb lennék, félre ne értsd, de ugye nem csak az hallja a hamis hangot, aki tud tisztát énekelni:))

Szóval: Nem egészen értem, de kedvet csinált a gondolkodáshoz, az újra és újra elolvasázhoz, fejtegetéshez, ami szerintem nagyon jó pont.
A második vsz nekem teljesen kínai sajnos...
Viszont az első 2 sor és az útolsó vsz nagyon jól összecseng (tartalmilag) és valahogy kereknek érzem. Ami közte van, azt nem sikerült megfejtsem.
Én szakmai elemzést, meg kritikát nem tudok nyújtani, azt majd talán mástól... De nekem tetszett, elgondolkoztatott megfogott. Azt hiszem volt valahol 1 ragrím, de nem számít, nem érdekes, mert a hangulat a személyvonat és a rozsdás állomás elvonta a figyelmemet eléggé, ami azért is nagy teljesítmény,mert maga a vonat témája nem túl egyedi.
Szóval gratulálok! Jó példa arra, hogy mindenben lehet újat személyeset alkotni, még abban is, amit millióan csinéltak már előtted...


Börtön
-KÉK!
-Kék?
-KÉK!
-Kék...
Zöld?
-Kék.
-Zö...
-Kék.
-Kékeszöld?
-KÉK.


-KÉK!
-Kék?
-KÉK!
-Kék...
Fekete?
-Kék.
-Fe..
-Kék.
-Kékesfekete?
-KÉK.
-Kék.Kék.Kék.Kék.
Kés.

Ezt kifelejtettem.
Csak be ne golyózzatok tőle...

Ardenis, nagyon köszönöm a véleményedet, el se tudom mondani, milyen boldog vagyok!
A második versszak nem-értése egyáltalán nem gáz, inkább az én hibám. Jack Kerouac: Úton című regényében a főszereplő Sal Paradise legjobb barátjával éppen valamelyik USA-beli országúton száguld, amikor felelevenítik egy csomó régi emléküket, feltárják gondolataikat. Ekkor mesélik egymásnak, hogy kiskorukban, ha utaztak valahova, képzeletben mindketten sarlót vagy kaszát lógattak ki a kocsi ablakán, amivel letarolták a hegyeket, fákat, villanypóznákat, mindent. Kerouac azt mondta erre, "ez a spiritusz" (gondolom "that's the spirit" angolul). Hát ennyi, megtetszett ez a gondolat/érzés, muszáj volt beépítenem egy versbe. (Remélem most nem magam ellen beszéltem, és vettem el a kedvedet az újraolvasástól a sok magyarázással.)

Ez a Börtön nagyon érdekes dolog:). Nem biztos, hogy jól értem a tartalmát, de amire gondolok, amikor olvasom, az határozottan tetszik. Kicsit egy Krétakör előadásra vagy a Beugróra emlékeztet; mennyi szituációt lehet kihozni pár szóból...

Szméagol: Lehet, hogy csak én olvastam tőled régen (konkrétan amire emlékszem, az min.1 évvel ezelőtti versed), de nekem ez óriási fejlődésnek tűnik az előzőekhez képest... ( nem mintha én jobb lennék, félre ne értsd, de ugye nem csak az hallja a hamis hangot, aki tud tisztát énekelni:))

Szóval: Nem egészen értem, de kedvet csinált a gondolkodáshoz, az újra és újra elolvasázhoz, fejtegetéshez, ami szerintem nagyon jó pont.
A második vsz nekem teljesen kínai sajnos...
Viszont az első 2 sor és az útolsó vsz nagyon jól összecseng (tartalmilag) és valahogy kereknek érzem. Ami közte van, azt nem sikerült megfejtsem.
Én szakmai elemzést, meg kritikát nem tudok nyújtani, azt majd talán mástól... De nekem tetszett, elgondolkoztatott megfogott. Azt hiszem volt valahol 1 ragrím, de nem számít, nem érdekes, mert a hangulat a személyvonat és a rozsdás állomás elvonta a figyelmemet eléggé, ami azért is nagy teljesítmény,mert maga a vonat témája nem túl egyedi.
Szóval gratulálok! Jó példa arra, hogy mindenben lehet újat személyeset alkotni, még abban is, amit millióan csinéltak már előtted...


Börtön
-KÉK!
-Kék?
-KÉK!
-Kék...
Zöld?
-Kék.
-Zö...
-Kék.
-Kékeszöld?
-KÉK.


-KÉK!
-Kék?
-KÉK!
-Kék...
Fekete?
-Kék.
-Fe..
-Kék.
-Kékesfekete?
-KÉK.
-Kék.Kék.Kék.Kék.
Kés.

Ezt kifelejtettem.
Csak be ne golyózzatok tőle...

Üdv mindenkinek,
mindjárt visszalapozok, mi történt az elmúlt hosszú hónapokban, de előtte még itt egy új vers; pozitív/negatív kritikának egyaránt nagyon örülnék.

Úton

Fejemben zúg egy személyvonat.
Minden állomáson és megállóhelyen megáll.
A menekülésszagú, dohányzó másodosztály
eltörli minden vonásomat.

Eső áztatja az ablakot.
Sarlót logatok a tájba, mint Sal Paradise.
Később nem szállsz fel erre a vonatra. Mire vársz?
Tekintetemmel sarlót lógatok.

Ha a gombolyagsíneken majd
ismeretlen helyre tévedsz, rozsdás állomásra
retúrjegy nélkül, és nem vársz, nem számítasz másra,
ott ülve eszmélsz rá, mi hajt.

Sötét Úr írta: [center:1kx40wsu]Ne hallgassatok Julcsira, csak spammol! [/center:1kx40wsu]
Ha hiszitek, ha nem, képes volt ugyanezt minden kreatív topikba becopyzni. Lehet az ilyet komolyan venni? Ugye hogy nem? Szerintem az ilyenért bünti is jár, és már ki is találtam egyet: árasszuk el jobbnál jobb feldolgozásokkal, újra- és átértelmezésekkel, hogy azt se tudja, melyik feje hol áll!

Nem is spam-elek! Csak szeretném, ha írnátok nekem sokat-sokat, hogy iggggazán zsír felhozatalból dönthessen a nagyérdemű!

Hajrá a Békákkal!

Jelzem hogy panasz érkezett munkatáraim részéről az Alkotó Vénával kapcsolatban (lásd: "könyv"), mégpedig hogy állítólag (én nem láttam még azóta a könyvet) voltak üresen hagyott oldalak. Ergo mint egy emlékkönyvben, nem folytonosan hanem mindig tiszta szűz oldalra írtatok. Sem cáfolni sem megerősíteni nem tudom a dolgot, de sztem korábbi bejegyzőknél is volt ilyen, gondolom pusztán kedvességből dörgölte az orrom alá a munkatársam Valaki azért mondjon majd erről valamit!

A Királylány és a Béka
Kreatív pályázat a Farsangra

Gondolkoztál már rajta? A mindenki által ismert hagyományos téma kezd unalmassá válni. Képzeld, még nekünk is. Milyen mese az, ami mindig ugyanúgy végződik? Amelynek mindig ugyanazok a szereplői?
A feladat tehát csak Rád vár: bizonyítsd be, hogy Te képes vagy továbbgondolni! A hírhedt páros, a Királylány és a Béka történetének kreatív feldolgozására és újraértelmezésére írunk ki pályázatot, melynek beérkezett pályaműveit a Farsangi Bálon bírálja el maga a nagyérdemű közönség! Az első helyezettet természetesen izgalmas fődíj illeti!

A jelentkezés feltételei:
A pályamunka formája lehet bármilyen előadó-művészeti ág. Jelentkezni a mű címének és formájának megjelölésével a csatahajo-kukac-hotmail-pont-com-on lehet 2010. január 31-ig!

(Kérdéseket - ha vannak - a Farsang topic-ban tessék feltenni!)

Szintén vizsgaidőszak és mindenféle vaczak meg könyvtári számla és hiányérzés.Ez viszont megmosolyogtatott, olyan kedvesenaranyosanszépeske, Raia Aiwart. Köszönöm:)
Tudom, hogy pont én mondom, de SÚ, te nem tartozol nekem valamivel?:)

Van
De csak olvas, mert megöli a vizsgaidőszak

On:

Életemnek
varázslatos
lánggal égő
része lettél.
Táncot járunk
egymás körül:
szeretnélek-
-szerethetnél.

Legújabb szerelem
Szerintem már írtam de nem emlékszem.

Kicsi versike. Megkérdezhetem, mit szóltok hozzá?

Lefosztja a tél a fákat
Csak a legmélyebb marad
Nevetgélünk még, hiába
Lefosztják az ágakat

S ha már háromnegyed hét van
S még nem szántad rá magad
Nézd csak, nézd az őszi fákat
Lefosztják az ágakat

Kellemes Ünnepeket kívánok mindenkinek:)

(Saját)

Messze Rohan mezején,
Egy elveszett lovag vágtat,oly könnyedén.
Paripája szelíd és bátor,
Gazdájával tart bármerre,bármikor.
Vágtatnak oly sebesen,
merre tartanak,ily hevesen?
Talán ahova siet,már várja élete párja,
vagy az életnek nem nevezett sírdombok tárháza?
Nem.Egyik sem...
Célját immár más vezényeli,
mert egy olyan csatába vágtat,melyben könnyen halálát leli.
Szívét mégis a hazaszeret és családja védelme buzdítja,
Harcolni fog az ellenség ellen,míg Ő Rohan földjét tapossa.

Az öreg tölgyfa

Vén fa, itt állasz,
Mint ezelőtt száz éve,
Törzsed erős, ősi támasz,
S kemény páncél kérged.

Mit láttál, öreg tölgy?
Meséld el nekem!
Ült öledben ifjú s hölgy?
Őket nem látja szemem.

Törzsed ráncos és agg,
Ám lombod dús, zöld,
Mily hatalmas vagy!
Téged éltet e föld.

Erdő éke, szépsége,
Engedd meg nekem,
Hogy fejem törzsedre téve
Átöleljen kezem.

Sóhajod hadd hallgassam,
S szíved dobogását,
Hisz nem szólsz szavakkal,
Hangod suttogás.

Mesélj nekem, bölcs fa,
Mi volt ezelőtt, ó mondd!
Látom, mi zöld ma,
De nem, mit az idő font.

Világok tudását bírod tán,
Oly koros vagy, oly bölcs,
Ágaid, mint erős vár,
Lombzászlód zöld.

Öreg tölgy, élj még soká,
Tanítsd a fiatal fákat,
Ékesítsd az erdő honát,
Boldog, aki láthat.

S ha erre téved egy vándor,
Adj neki hűs árnyat,
Lombod legyen tábor,
Hol reggelig várhat.

Mondd el neki meséid,
Őrizd édes álmát,
Nem hiába reméli:
Itt nyugalom vár rá.

Kedves tölgy, ég veled,
Talán látlak még,
Talán utam erre vet,
Ha úgy kívánja az ég.

Akkor köszönet a múlt szombati versestali résztvevőinek: Szofi, Estel, Hiri. (No meg én) Volt Könyvtár különszobában versek beírása könyvbe. Dodiee leleménye ez a versgyűjtemény és pályázat szerűség. Sikerült nagyban emelnünk a beírt mennyiséget és -reményeink szerint- a minőséget is. Közben tea, gyömbér, füstölő, datolya és mandarin. Aztán bóklásztunk Szentendrén a kirakódó vásárban, ittunk pálinkát és forralt bort, ettünk kenyérlángost. Néztünk hármassával közlekedő Mikulásokat, bár mégsem ott volt az a Mikulásos bankrablás. Bár nekem rögtön az ugrott be, hogy mennek a bankba vételezni. Majd sétáltunk télies Duna parton. (Rég volt ilyen alacsony vízállás.) Keltünk át hosszas erdei kerülővel patakon. Majd sorra elbúcsúztunk a HÉVen. Jó lett volna még két három ember, de így is hangulatos volt.

Egyik nap eszembe jutott, vajon miként veséznétek azt a szabadverset amit még 2004ben írtam, de lehet fájna

Arlith:Szurkolok neki a műtéten. Amúgy köszi, én várok türelemmel.

SÚ,(vagy akárki, akinek van ideje, kedve, türelme, stb..) ha éppen ráérsz... Nem veséznéd ki a másik versem, amit legutóbb beraktam? (miértnincscsábosanpislogóemotikon??)

(ahol perjel van, ott nem döntöttem, melyik variáció fog nyerni)
Magányosság-Óda a csontvázhoz

Véres csonkok lógnak a fákon,
Komor varjak ülnek az ágon,
Trubadúrkén zengik/károgják majd
Közelgő/el a halálom.

Éhes, éles csőrüket
Véres testembe mártják,
Majd elviszik, új csonkként
Fára felakasztják
És visszaszállnak az ágra,
Új áldozatra várva
Remélem/Tudom, nem hiába.

Véres, cafatos,
Kopasz oldalborda,
Ha volna még szájad
Az nyílna most sikolyra
És kívánod bárcsak
Húsként, egy gyomorba bomolva
Végezhetted volna.

Te szegény magányos,
Korhadt oldalborda!!
(most így nézve lehet,h. ezzel is pusztán csak annyi a baj, hogy vers:D