- Hozzászólások: 537
- Köszönetek: 0
Versek
13 éve 4 hónapja #392776
Írta: Arlith
"God's away, God's away
God's away on business, business"
Elluin*: Ahogy te írtad, hogy jobban belekötünk majd a Vannak vidékek-be... Hát igen. Szegény versed több sebből vérzik ám. Először is a rímek, te, jujj. Nem csak attól rím a rím, hogy ugyanaz benne a magánhangzó. Aztán a ritmus. Elindul, tök jó, skandálható, aztán hirtelen kimúlik. Előszedsz egy újat az is már mozdulna, de nem hagyod neki. A SÚ tanácsolta asztalon kopogás jó ötlet. Próbáld ki. Nagyon - öhm, talán a bájos a legjobb szó - szóval bájos, meg kedves a téma. Nagyon egyszerű, de nem is akar nem az lenni. Érzem belőle a vizes avar meseszagát:). Dolgozz rajta szerintem!
A második szakaszt ki is emelem, mert ügyes. És ha az utolsó sor elejéről elhagyod a "hol a" kezdetet, a szótagszám is kijön. Az elején lévő ragrím fölött meg szemet lehet hunyni.
A második szakaszt ki is emelem, mert ügyes. És ha az utolsó sor elejéről elhagyod a "hol a" kezdetet, a szótagszám is kijön. Az elején lévő ragrím fölött meg szemet lehet hunyni.
Ködös hajnalban, mély erdőn
ázott kaszálón, dombtetőn
igen, még vannak vidékek
(hol a )reggeli napfény reményt vet.
"God's away, God's away
God's away on business, business"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392769
Írta: Elluin*
Köszönöm a kritikákat, megpróbálok majd figyelni ezekre a dolgokra és csak nyugodtan mondjátok, mert akinek megmutattam az mind csak annyit mondott hogy szép meg jó, csak semmi építő nem volt benne.
Van még egy versem, ami még ősszel íródott, és lehet hogy jobban beleköttök majd mint a Mesébe, de átírni most már nem akarom.
Vannak vidékek, hol az ősz
mikor néha rám köszön,
még mosolyog és hullat rám
egy tétova, kései napsugárt.
Ködös hajnalban, mély erdőn
ázott kaszálón, dombtetőn
igen, még vannak vidékek
hol a reggeli napfény reményt vet.
Hulló őszi levelek közt,
ökörnyálra csomót köt
az ősz halk, borús szava.
Vannak vidékek hol az élet, így fut tova.
Vannak vidékek hol léptem,
álom-tűnő helyeken
fölkavarja a múltat őrző
színes avar, tündér játékát.
Mégegyszer köszönöm a kritikákat!
Van még egy versem, ami még ősszel íródott, és lehet hogy jobban beleköttök majd mint a Mesébe, de átírni most már nem akarom.
Vannak vidékek, hol az ősz
mikor néha rám köszön,
még mosolyog és hullat rám
egy tétova, kései napsugárt.
Ködös hajnalban, mély erdőn
ázott kaszálón, dombtetőn
igen, még vannak vidékek
hol a reggeli napfény reményt vet.
Hulló őszi levelek közt,
ökörnyálra csomót köt
az ősz halk, borús szava.
Vannak vidékek hol az élet, így fut tova.
Vannak vidékek hol léptem,
álom-tűnő helyeken
fölkavarja a múltat őrző
színes avar, tündér játékát.
Mégegyszer köszönöm a kritikákat!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392762
Írta: Sötét Úr
Nessa: Arlith után elég nehéz okos dolgot mondani, mert nagyon gondosan "ment neki" a szövegeidnek. (Méghogy nem szakértő... Jó sok ilyen nemszakértő kellene errefelé... 
Arlith: annál a résznél, amely esetében megpróbáltál az én fejemmel gondolkodni, mindkét oldalról igazad van. Valóban elgondolkodtam azon, amit feltételeztél rólam, és végül neked adok igazat: ott a gondolati ív elég erős ahhoz, hogy kiemelje a próza szintjéről verssé a szöveget. És ez a versként működés a te változatodnál még akkor is működik, ha a tördelés mellőzésével egyetlen folyó sorba rendezed a szöveget. A tördelés már csak rásegít erre a hatásra, erősíti. Ja, és a halál-témával kapcsolatos jelzésedet, figyelmeztetésedet külön köszönöm. Végre egyszer valaki kimondta!) Nem is nagyon írnék erről, csak ismételnék.
Szabadesés: Nekem ez ígéretesebbnek tűnik, mint a Szívesés. Ebben is megvan az a hiba, hogy a vers gerincét adó gondolati ívből bizonyos részeket megtartasz magadnak, az olvasó elől rejtve marad. Verset írni kicsit lelki exhibicionizmus: fel kell tárni olyan dolgokat is, amiket inkább elhallgatnál, mert különben érdektelen, vagy - mint a te esetedben - nehezen követhető, töredékszerű, vagy csapongó lesz a szöveg.
Ez az írásod sokkal inkább vers, van benne egy-két megfogalmazás, amivel inkább azonosulni lehet, vagy legalább rá lehet hangolódni. Kifejezetten szeretem a "csodaszép, mesekék hazugság" sorpárt.
A második szakasszal érzem a legnagyobb gondot. Egész egyszerűen kilóg, nem tölti be a funkcióját (ha van neki), és nevetségessé teszi magát az elején-végén. Az elején az "öngyilkos csiga" képpel (amely az elcsépelt vicc szerint bele szokott nézni a konnektorba - rögtön ez ugrik be), illetve a végén a közhelynek is rémes "aki mindig felejt, sohasem tanul" megállapítással. Nagyon vigyázz az ilyenekkel, mert a pillanat varázsában nagy-nagy alapigazságnak tűnnek, aztán az ember a homlokát veri az asztalba. Sajnos főleg a dalszövegekben igen gyakoriak az ilyenek ("Nélküled minden reggel / egyedül ébredek fel", és társai), de ettől még nagy ívben kerülendők. (Arlith figyelmeztetéséhez még egy adalék: holnap mindig lesz. Veled, vagy nélküled.)
[off]Erre eszembe jutott egy versnek látszó tárgy kinézetű stringre emlékeztető karakterfüzér:
Figyelj arra, hogy akarsz-e rímelni, vagy sem. Mert itt-ott rímeket látok, itt-ott egész jókat is, de aztán kiesel a sorból, és csúnyán megtöri a szöveget, hogy nem folytatódik a rímelés, miközben nincs olyan tartalmi törés, ami a szerkezetivel összhangban lenne, hogy erősítsék egymás hatását.
Valamennyire ebben is megvan az Arlith által már jelzett hiba, hogy túl erős eszközöket halmoznál, és szétcsapják egymást, hogy valószínűleg magad sem tudod követni. Ez egy fejlődési fázisban tipikus, alighanem mindenki megjárja ezt a szintet is, aki írogat, de ha tudatában vagy, könnyebb átlépni rajta. Jellegzetes példája, hogyan zavarodsz bele a nyomatéktorlódásba: "gyáván erőt venni / a félelmen." Értelmezd ezt magadban! Bátran erőt lehet venni a félelmen? Hiszen aki fél, az bátor, vagy hogyan is van? Valójában a bátor is fél, csak erőt vesz rajta - ettől nem gyáva. Aki nem fél, az hülye, vakmerő, vagy vérprofi.
Arra, hogy az élet fáj-e jobban, vagy az aszfalt, csak annyit mondanék, hogy az életben vannak szép pillanatok is, az aszfaltban sokkal ritkábbak. Maga a megfogalmazás szintén a jellegzetes világfájdalmas-elidegenedős kategóriába tartozik, de érdemes eljátszani vele, mert olyan szemléletmód áll mögötte, ami érdemes arra, hogy fejleszd. Ez annak az útnak a kezdete, amiből aztán a madarakat kottázó fák, és hasonlóan szép rácsodálkozások kicsírázhatnak.
Úgy általánosságban: írjál ilyeneket is, de legyél tudatában annak, hogy milyen hibák vannak bennük, keresd őket, és igyekezd elkerülni, vagy javítani. Van értelme írnod, megvannak a képességeid hozzá. Ugyanakkor elég sok gyakorlat kell még a megfelelő, tudatos formahasználathoz, és azt csak írással, önkritikával (és akár külső segítséggel), és nem utolsó sorban sok-sok olvasással lehet elsajátítani. Ahol rímelnek az írásaid, ott látszik, hogy megvan hozzá a képességed. Ahol tartod magad egy ritmushoz, ott azt is elég jól tartod, csak nem viszed elég következetesen. Vannak jó képeid, amiket ki kell bontani a túlzások szorításából, de ha sikerül, akkor hatnak. Meg kell szabadulni a szélsőségektől (vagy művészi szintre kell őket vinni, de az még nehezebb). Arlith megint csak jó dolgokat tanácsolt a hozzászólása végén, csak ismételni tudom. És várom a folytatást.
Arlith: annál a résznél, amely esetében megpróbáltál az én fejemmel gondolkodni, mindkét oldalról igazad van. Valóban elgondolkodtam azon, amit feltételeztél rólam, és végül neked adok igazat: ott a gondolati ív elég erős ahhoz, hogy kiemelje a próza szintjéről verssé a szöveget. És ez a versként működés a te változatodnál még akkor is működik, ha a tördelés mellőzésével egyetlen folyó sorba rendezed a szöveget. A tördelés már csak rásegít erre a hatásra, erősíti. Ja, és a halál-témával kapcsolatos jelzésedet, figyelmeztetésedet külön köszönöm. Végre egyszer valaki kimondta!) Nem is nagyon írnék erről, csak ismételnék.Szabadesés: Nekem ez ígéretesebbnek tűnik, mint a Szívesés. Ebben is megvan az a hiba, hogy a vers gerincét adó gondolati ívből bizonyos részeket megtartasz magadnak, az olvasó elől rejtve marad. Verset írni kicsit lelki exhibicionizmus: fel kell tárni olyan dolgokat is, amiket inkább elhallgatnál, mert különben érdektelen, vagy - mint a te esetedben - nehezen követhető, töredékszerű, vagy csapongó lesz a szöveg.
Ez az írásod sokkal inkább vers, van benne egy-két megfogalmazás, amivel inkább azonosulni lehet, vagy legalább rá lehet hangolódni. Kifejezetten szeretem a "csodaszép, mesekék hazugság" sorpárt.
A második szakasszal érzem a legnagyobb gondot. Egész egyszerűen kilóg, nem tölti be a funkcióját (ha van neki), és nevetségessé teszi magát az elején-végén. Az elején az "öngyilkos csiga" képpel (amely az elcsépelt vicc szerint bele szokott nézni a konnektorba - rögtön ez ugrik be), illetve a végén a közhelynek is rémes "aki mindig felejt, sohasem tanul" megállapítással. Nagyon vigyázz az ilyenekkel, mert a pillanat varázsában nagy-nagy alapigazságnak tűnnek, aztán az ember a homlokát veri az asztalba. Sajnos főleg a dalszövegekben igen gyakoriak az ilyenek ("Nélküled minden reggel / egyedül ébredek fel", és társai), de ettől még nagy ívben kerülendők. (Arlith figyelmeztetéséhez még egy adalék: holnap mindig lesz. Veled, vagy nélküled.)
[off]Erre eszembe jutott egy versnek látszó tárgy kinézetű stringre emlékeztető karakterfüzér:
[/off]Vele vagy, nélküle -
Vele, vagy nélküle?
Figyelj arra, hogy akarsz-e rímelni, vagy sem. Mert itt-ott rímeket látok, itt-ott egész jókat is, de aztán kiesel a sorból, és csúnyán megtöri a szöveget, hogy nem folytatódik a rímelés, miközben nincs olyan tartalmi törés, ami a szerkezetivel összhangban lenne, hogy erősítsék egymás hatását.
Valamennyire ebben is megvan az Arlith által már jelzett hiba, hogy túl erős eszközöket halmoznál, és szétcsapják egymást, hogy valószínűleg magad sem tudod követni. Ez egy fejlődési fázisban tipikus, alighanem mindenki megjárja ezt a szintet is, aki írogat, de ha tudatában vagy, könnyebb átlépni rajta. Jellegzetes példája, hogyan zavarodsz bele a nyomatéktorlódásba: "gyáván erőt venni / a félelmen." Értelmezd ezt magadban! Bátran erőt lehet venni a félelmen? Hiszen aki fél, az bátor, vagy hogyan is van? Valójában a bátor is fél, csak erőt vesz rajta - ettől nem gyáva. Aki nem fél, az hülye, vakmerő, vagy vérprofi.
Arra, hogy az élet fáj-e jobban, vagy az aszfalt, csak annyit mondanék, hogy az életben vannak szép pillanatok is, az aszfaltban sokkal ritkábbak. Maga a megfogalmazás szintén a jellegzetes világfájdalmas-elidegenedős kategóriába tartozik, de érdemes eljátszani vele, mert olyan szemléletmód áll mögötte, ami érdemes arra, hogy fejleszd. Ez annak az útnak a kezdete, amiből aztán a madarakat kottázó fák, és hasonlóan szép rácsodálkozások kicsírázhatnak.Úgy általánosságban: írjál ilyeneket is, de legyél tudatában annak, hogy milyen hibák vannak bennük, keresd őket, és igyekezd elkerülni, vagy javítani. Van értelme írnod, megvannak a képességeid hozzá. Ugyanakkor elég sok gyakorlat kell még a megfelelő, tudatos formahasználathoz, és azt csak írással, önkritikával (és akár külső segítséggel), és nem utolsó sorban sok-sok olvasással lehet elsajátítani. Ahol rímelnek az írásaid, ott látszik, hogy megvan hozzá a képességed. Ahol tartod magad egy ritmushoz, ott azt is elég jól tartod, csak nem viszed elég következetesen. Vannak jó képeid, amiket ki kell bontani a túlzások szorításából, de ha sikerül, akkor hatnak. Meg kell szabadulni a szélsőségektől (vagy művészi szintre kell őket vinni, de az még nehezebb). Arlith megint csak jó dolgokat tanácsolt a hozzászólása végén, csak ismételni tudom. És várom a folytatást.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392760
Írta: Sötét Úr
Elluin*:Alapvetően az előző kritikával egyet kell értsek. A Mese igéretes, de van rajta tennivaló bőven. Elsőként a tördelésével kezdeném. Én a szótagok első négy sorát vonnám össze kettőbe, koherensebb szerintem, és a rímekhez is jobban illik. Maunak nagyon igaza van abban, hogy a rímszerkezet a jelen állapotában rosszabbnak látszik, mint amilyen: a három rímes szerkezet önmagában rejti a buktatóját. A három összetartozó rímnek azonos minőségűnek kell lenni ahhoz, hogy valóban rímként érvényesüljenek, és ne egy rímpár + egy "disszonánc" legyen belőlük. Az AAxA rímképlet olyan népmesés hangulatot ad, ami tök jó a témához, de nehéz. Vagy legalábbis nehezebb három azonos színvonalú rímet találni, mint kettőt.
Biztató a ritmuskészséged, érdemes fejleszteni, mert eleve jobb az átlagosan várhatónál. Ebben is a következetesség hibádzik. Ha elkezdesz egy ritmusképletet, akkor végig kell vinni a versen, hacsak nem tartalmi okok indokolnak szerkezeti törést. Érdemes a vershez egy dallamot képzelni, vagy, ha mást nem, az asztal lapján kikopogni a ritmusát, és azt tartani. A magyar nyelv szerencsére elég rugalmas, hogy megfelelő szinonimákkal, illetve a szórend rugalmasságait kihasználva (ahol van! de csak óvatosan, ne váljon mesterkéltté!) ráncba (vagy táncba) lehet szedni a szöveget. Ehhez persze tudatosság kell, és bár úgy vélem, hogy van tudatosság a versben, de nem elég szigorúan viszed végig. Ez gyakorolható, tanulható, és megvannak az alapjaid hozzá. Várom a "folytatást"!
Biztató a ritmuskészséged, érdemes fejleszteni, mert eleve jobb az átlagosan várhatónál. Ebben is a következetesség hibádzik. Ha elkezdesz egy ritmusképletet, akkor végig kell vinni a versen, hacsak nem tartalmi okok indokolnak szerkezeti törést. Érdemes a vershez egy dallamot képzelni, vagy, ha mást nem, az asztal lapján kikopogni a ritmusát, és azt tartani. A magyar nyelv szerencsére elég rugalmas, hogy megfelelő szinonimákkal, illetve a szórend rugalmasságait kihasználva (ahol van! de csak óvatosan, ne váljon mesterkéltté!) ráncba (vagy táncba) lehet szedni a szöveget. Ehhez persze tudatosság kell, és bár úgy vélem, hogy van tudatosság a versben, de nem elég szigorúan viszed végig. Ez gyakorolható, tanulható, és megvannak az alapjaid hozzá. Várom a "folytatást"!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392749
Írta: Aydin
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392745
Írta: Mau Rauser
Nem rossz, bár én túl sokat nem látok benne -- semmi különösebben találó vagy hangulatos megfogalmazást (talán az egy komoly arcocska, zsákmány marokba meg a "kerülj a pokolba, aprócska ördög" kivételével), az a baj, hogy nagyon-nagyon sok hasonló képsorozatot (csupa igével és libbenéssel meg koppanással) láttam már, amivel a tündérmesei hangulatot és az illékonyságot próbálják megteremteni az emberek, és nem látok ebben a versben semmi jellegzetest, amitől öt perc múlva is emlékezni fogok rá.
A másik, hogy nem nagyon látom tetejét annak, hogy miért tördeled úgy a verset úgy, ahogy. Az első és második két sor ritmikailag és jelentésileg is következetesen összetartozik, feltételezem te sem úgy mondanád el nekünk ezt a verset, hogy "első, napsugár, meglepett, tündérlány " stb. Legalábbis ha így tennél, én bizony nem hagynálak eljutni az utolsó versszakig, hanem lecsapnálak egy heringgel az idegesítő előadás miatt D
Szóval emiatt az összetartozás miatt (attól nem lesz valami felütés, hogy külön sorba rakod, ahhoz az kell, hogy rögtön utána valami más kezdődjön, minimum tagmondatszinten) teljesen fölöslegesnek és zavarónak látom, hogy szétszeded az első két sort négy sorba.
Ritmikailag nagyjából rendben lenne a dolog, viszont ahol nincs rendben (pl. az utolsó versszakban a "meglepett tündérlány -- a kisfiú pilláján" igen, a névelő miatt eléggé kilógnak egymásból), ott a szoros ritmusszerkezet miatt nagyon zavaró, kizökkent a ritmus varázsából.
A rímek--- háááát vannak, viszont nem mindig ott erősek, ahol az ember várná. Pl. az első két versszakban a második-negyedik sor rímel (pl. álom/bálon) (és ha az első is csatlakozik, akkor is csak kiegészítő szerepben), míg később ez megfordul (arcocska/marokba, lábak/szárnyak). Aztán a végén megint úgy rímel, mint az elején. Bár úgy látom, mintha megpróbálnál hármas rímet, de ebből általában csak egy rímpár az, ami érezhető.
A rím ugyanis relatív: ha írsz egy tiszta rímpárt vagy egy erős/többszótagú asszonáncot, és mellé egy gyenge asszonáncot, akkor a tiszta rím fogja meghatározni az olvasód ingerküszöbét, és az asszonáncot nem fogja rímnek érezni, és ha többször meglengetted azt az orra előtt, hogy itt mostan négyből három sor rímelni fog, akkor az asszonáncot jó esetben nem veszi észre, rossz esetben pedig zavarni fogja, hiszen oda ő egy olyan szép rímet várt, mint amilyennel "beetetted".
Ha következetesen valamelyik két sor rímelne, és a harmadik meg csak akkor, ha nagyon értelemszerűen kijön (mint a roppan-koppan), az nem lenne zavaró, mert akkor a két következetesen (és jól) rímelő sor vinné a verset, az itt-ott becsúszó plusz rímek meg csak díszítenek.
Erős és tömör formát használsz, ez jó. Igen hatásos tud lenni (kicsit kevésbé lineáris tartalommal, ez amúgyis inkább dalszerű forma...). Viszont ha ezt használod, akkor tartanod kell magad hozzá következetesen, mert elég egy apró hiba, és az egész hatás összetörik, mint ahogy egy nagyon kemény kő is csak addig szilárd, amíg meg nem repeszted valahol.
Ettől függetlenül lényegesen jobb formaérzéket mutat, mint a legtöbb ember, aki egy átlag fórum átlag verstopikjába felpakolja a szövegét, szóval ne bátortalanítson el, hogy így kiveséztem:)
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Mau Rauser válaszolt a következő témában: Versek
Elluin* írta: Mese
Faág
roppan
Kavics
koppan
Apró gyerekkéz
kutatva surran.
Boldog
mosoly
Meglelt
álom
Színes kavics
hajnali bálon.
Tündér
libben
"Lelkem
kincsem,
Színes kövedet
add ide nekem!"
Komoly
arcocska
Zsákmánya
marokba
Dacosan tekint
a tündér leányra.
Repkedő
fürtök
Kócos
üstök
"Kerülj a pokolra
aprócska ördög!"
Szaladó
lábak
Libbenő
szárnyak
Közel az idő
a hajnal pirkad.
Első
napsugár
Meglepett
tündérlány
Harmattá porlad
a kisfiú pilláján.
Nem rossz, bár én túl sokat nem látok benne -- semmi különösebben találó vagy hangulatos megfogalmazást (talán az egy komoly arcocska, zsákmány marokba meg a "kerülj a pokolba, aprócska ördög" kivételével), az a baj, hogy nagyon-nagyon sok hasonló képsorozatot (csupa igével és libbenéssel meg koppanással) láttam már, amivel a tündérmesei hangulatot és az illékonyságot próbálják megteremteni az emberek, és nem látok ebben a versben semmi jellegzetest, amitől öt perc múlva is emlékezni fogok rá.
A másik, hogy nem nagyon látom tetejét annak, hogy miért tördeled úgy a verset úgy, ahogy. Az első és második két sor ritmikailag és jelentésileg is következetesen összetartozik, feltételezem te sem úgy mondanád el nekünk ezt a verset, hogy "első, napsugár, meglepett, tündérlány " stb. Legalábbis ha így tennél, én bizony nem hagynálak eljutni az utolsó versszakig, hanem lecsapnálak egy heringgel az idegesítő előadás miatt
DSzóval emiatt az összetartozás miatt (attól nem lesz valami felütés, hogy külön sorba rakod, ahhoz az kell, hogy rögtön utána valami más kezdődjön, minimum tagmondatszinten) teljesen fölöslegesnek és zavarónak látom, hogy szétszeded az első két sort négy sorba.
Ritmikailag nagyjából rendben lenne a dolog, viszont ahol nincs rendben (pl. az utolsó versszakban a "meglepett tündérlány -- a kisfiú pilláján" igen, a névelő miatt eléggé kilógnak egymásból), ott a szoros ritmusszerkezet miatt nagyon zavaró, kizökkent a ritmus varázsából.
A rímek--- háááát vannak, viszont nem mindig ott erősek, ahol az ember várná. Pl. az első két versszakban a második-negyedik sor rímel (pl. álom/bálon) (és ha az első is csatlakozik, akkor is csak kiegészítő szerepben), míg később ez megfordul (arcocska/marokba, lábak/szárnyak). Aztán a végén megint úgy rímel, mint az elején. Bár úgy látom, mintha megpróbálnál hármas rímet, de ebből általában csak egy rímpár az, ami érezhető.
A rím ugyanis relatív: ha írsz egy tiszta rímpárt vagy egy erős/többszótagú asszonáncot, és mellé egy gyenge asszonáncot, akkor a tiszta rím fogja meghatározni az olvasód ingerküszöbét, és az asszonáncot nem fogja rímnek érezni, és ha többször meglengetted azt az orra előtt, hogy itt mostan négyből három sor rímelni fog, akkor az asszonáncot jó esetben nem veszi észre, rossz esetben pedig zavarni fogja, hiszen oda ő egy olyan szép rímet várt, mint amilyennel "beetetted".
Ha következetesen valamelyik két sor rímelne, és a harmadik meg csak akkor, ha nagyon értelemszerűen kijön (mint a roppan-koppan), az nem lenne zavaró, mert akkor a két következetesen (és jól) rímelő sor vinné a verset, az itt-ott becsúszó plusz rímek meg csak díszítenek.
Erős és tömör formát használsz, ez jó. Igen hatásos tud lenni (kicsit kevésbé lineáris tartalommal, ez amúgyis inkább dalszerű forma...). Viszont ha ezt használod, akkor tartanod kell magad hozzá következetesen, mert elég egy apró hiba, és az egész hatás összetörik, mint ahogy egy nagyon kemény kő is csak addig szilárd, amíg meg nem repeszted valahol.
Ettől függetlenül lényegesen jobb formaérzéket mutat, mint a legtöbb ember, aki egy átlag fórum átlag verstopikjába felpakolja a szövegét, szóval ne bátortalanítson el, hogy így kiveséztem:)
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392695
Írta: Arlith
"God's away, God's away
God's away on business, business"
Nessa: Mert kérted, és még nem tette meg senki, egy pár dolgot leírnék az egyik versedről. A "Szívesést" olvastam először, azzal is kezdem. Előtte viszont fontos tudnod, hogy én nem vagyok szakértő, fülem viszont valamennyire van hozzá. Úgyhogy ez afféle laikus kötözködés. Szerintem érdemes átgondolnod amit leírok, viszont könnyen lehet, hogy nem nekem van igazam.
Nem rossz indítás, megadja az alaphangulatot. Bár én azért külön jelölném ezt a három sort, bár nem pontos idézet, de mindenki (gondolom) tudja miről van szó. Kijár neki egy kurzív. És nem csak ezért. Azért is, mert ezt követően teljesen megváltozik a szöveg ritmikája. Azért írok szöveget, és nem verset, mert amit írtál, elakadt félúton a próza és a vers között. Nem azért mert hiányoznának belőle az összetett képek, vagy a gondolatiság, sőt formailag is meg lehet magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Hanem azért mert a gondolatsor részben csak a fejedben létezik. Kicsit nekimegyek az írásodnak részletesen is, aztán majd meglátod, ki tudsz-e belőle hozni valamit. . De. Ez a két sor az előbbi szerint is versként üzemel. Szerintem.
.) Meg persze az ébren őrzött tükörkép. Mindegyiknek lenne ereje, ha nem vágnák agyon egymást teljesen.
Ez a szakasz már kaotikus. Mind a képek szempontjából, hangulatában, és a verszene is teljesen szétesik. Mi az, hogy festéket sír a fal, azon kívül, hogy újra kéne festeni, mert potyog a vakolat? Érzem én a zaklatottságot. És ez a zaklatottság azért is, van, mert mondani akarsz valamit, és az előző szakasz telítettsége megkívánja, hogy ne pusztán azt írd ide, hogy (vigyázat túlzok!) nagyon szarul érzem magam, emberek. És ez az a pont, ahol elveszted a versedet. Innentől átesik abba a kamaszos túlzásba, hogy az elidegenedésnek, az egyedülléttől való félelemnek csak egyetlen dolog adhat erőt és csattanót, és ez a halál. (Én összeszámoltam, mielőtt nagyjából félig benőtt a fejem lágya, az összes versem csattanója a halál volt, meg a vér, belek, dögcédulák, stb. És nem szólt rám senki. Na ezért most ugrálva jelentkezem, figyelj erre oda!)
Szóval itt, mintegy a költői én hal meg, bár nem tiszta, hogy öngyilkos-e, vagy valami idegen szúrja le. Ez picit zavaros, de nem számít tulajdonképpen. Nem rossz, sőt, nagyon sokat ígér, ahogy ezt az egyetlen jelenetet, végigviszed a versen. Szépen nyílik ki a téma. Csak túlzás. Ugyanúgy, ahogy a képek halmozása is az. Pedig jók egytől egyig, csak, ahogy mondtam az előbb, elveszik egymás erejét.
Az utolsó szakasz is csak még egy döfés szegény szépséges első szakaszod tetemén
Elég lezárás lenne 2 csipp-csöpp. Nem kell már ide csepergő élet, meg áldott feledés vértócsája. Melodrámává degradálod bús magányodat.
Nem bántásiból mondom, szerintem mindenki ezzel rontja el az első próbálkozásait.
Egyébként a forma tetszik. Én sem szeretem a korlátokat, bár a gondolatritmura azért érdemes jobban odafigyelni. Ezt én személy szerint nem tudom jobban elmagyarázni, mert csak használója voltam, nem pedig értője. Szóval kedves formaszakértők itt a fórumon, mi itt a hiba? Ha van egyáltalán. A múltkor is kiderült, hogy én vagyok a hülye.
Azt javaslom neked - bár nem tudom, milyen módszerrel írsz, nem tűnik igazán gondolatfolyamnak, talán az, csak dolgozol rajta utólag-, hogy próbálj meg kevesebb elemmel operálni kezdetben. Azt a pontot kell megtalálni, amikor a használt költői képek erősítik egymást. Azt hiszem anno sokszor én sem találtam meg ezt az egyensúlyt. Hátha neked majd sikerül!
Azt mondom, van benned tehetség, nem kevés. Csak a gyakorlat hiányzik. Én mondjuk soha nem szerettem a stílusgyakorlatokat, de sok-sok saját vers legyártása, majd újraolvasása ugyanúgy tapasztalatszerzés. Utólag (néha elég pár hét, néha évek kellenek) meglátja az ember a hibáit.
Remélem azért segítettem kicsit. És azt is remélem, hogy nem törtem le a lelkesedésed. Ha lesz még egy kis időm, lehet, hogy a többi versedet is cincálgatom kicsit. Ha akarod.
Egy csepp két csepp, öt csepp, meg tíz, olvad a jégcsap, csepereg a víz…Nessa írta: Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz
Nem rossz indítás, megadja az alaphangulatot. Bár én azért külön jelölném ezt a három sort, bár nem pontos idézet, de mindenki (gondolom) tudja miről van szó. Kijár neki egy kurzív. És nem csak ezért. Azért is, mert ezt követően teljesen megváltozik a szöveg ritmikája. Azért írok szöveget, és nem verset, mert amit írtál, elakadt félúton a próza és a vers között. Nem azért mert hiányoznának belőle az összetett képek, vagy a gondolatiság, sőt formailag is meg lehet magyarázni, hogy miért olyan, amilyen. Hanem azért mert a gondolatsor részben csak a fejedben létezik. Kicsit nekimegyek az írásodnak részletesen is, aztán majd meglátod, ki tudsz-e belőle hozni valamit.
Én a kezdő csippcsöppözést gondolatban letörtem az első szakaszról. Így már tetszik is. Szép és határozottan kibontott kép, erős a hangulat. A vesszők viszont nem tetszenek. Én, bár nem szoktam (volt) központozni, itt egy kicsit több írásjelet használnék. Az idézett szövegedben pirossal jelöltem, amit én módosítanék. Nem feltétlenül kell vele egyetértened. Az első módosításom rögtön olyan, ami egy icipicit átértelmezi a szöveget. Viszont leveszi a hangsúlyt a csipp-csöppröl, ami így valóban megmaradhat felütésnek. Azon túl való szerepe erőltetetté tenné az amúgy jóféle emlékezéstócsa képet. Ezen a ponton könnyen lehet, hogy SÚ vitatkozni fog velem. Azt hiszem szerinte ez a pár sor sokkal közelebb áll a prózához. Ha megszűnteted a sörtöréseket, és pusztán egymás mellé állítod ezt a két mondatot, olyan mintha igaza lenne - mármint az én fejemben lenne igaza, tekintve, hogy nem tudhatom, hogy igazából mit gondol és valójában igaza van-eAz emlékezés
tócsájába
könnycseppekként
folynak a képek.
Néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.
. De. Ez a két sor az előbbi szerint is versként üzemel. Szerintem.
Ez a szakasz gyakorlatilag kicsit magyarázkodás ízű. Egy kissé én erőltetettnek is érzem. És a vers saját dallama is szétesőben van. Viszont magyarázatnak jó. Azért emlékezem, mert magányos vagyok éjszaka. Totális csonkolása az emléktócsának, viszont vannak új képek, talán túl is halmozod őket. Az álmatlan magány, a doboz sötét, a pihenő létezés. (Majdnem azt írtam, hogy létező pihenés, pedig most nem is vagyok fáradtÚj éjt hozott
az álmatlan
Magány,
doboz-sötétben
pihen a létezés.
Csak te őrzöd ébren
a tükörképed.
.) Meg persze az ébren őrzött tükörkép. Mindegyiknek lenne ereje, ha nem vágnák agyon egymást teljesen.Reszket a fal
és festéket sír.
Elfutnál,
de ideköt a
múltad.
Tompa szúrás
egy idegszálon,
dobban a szív,
ébred a fájdalom.
Ez a szakasz már kaotikus. Mind a képek szempontjából, hangulatában, és a verszene is teljesen szétesik. Mi az, hogy festéket sír a fal, azon kívül, hogy újra kéne festeni, mert potyog a vakolat? Érzem én a zaklatottságot. És ez a zaklatottság azért is, van, mert mondani akarsz valamit, és az előző szakasz telítettsége megkívánja, hogy ne pusztán azt írd ide, hogy (vigyázat túlzok!) nagyon szarul érzem magam, emberek. És ez az a pont, ahol elveszted a versedet. Innentől átesik abba a kamaszos túlzásba, hogy az elidegenedésnek, az egyedülléttől való félelemnek csak egyetlen dolog adhat erőt és csattanót, és ez a halál. (Én összeszámoltam, mielőtt nagyjából félig benőtt a fejem lágya, az összes versem csattanója a halál volt, meg a vér, belek, dögcédulák, stb. És nem szólt rám senki. Na ezért most ugrálva jelentkezem, figyelj erre oda!)
Szóval itt, mintegy a költői én hal meg, bár nem tiszta, hogy öngyilkos-e, vagy valami idegen szúrja le. Ez picit zavaros, de nem számít tulajdonképpen. Nem rossz, sőt, nagyon sokat ígér, ahogy ezt az egyetlen jelenetet, végigviszed a versen. Szépen nyílik ki a téma. Csak túlzás. Ugyanúgy, ahogy a képek halmozása is az. Pedig jók egytől egyig, csak, ahogy mondtam az előbb, elveszik egymás erejét.
Az utolsó szakasz is csak még egy döfés szegény szépséges első szakaszod tetemén
Elég lezárás lenne 2 csipp-csöpp. Nem kell már ide csepergő élet, meg áldott feledés vértócsája. Melodrámává degradálod bús magányodat.
Nem bántásiból mondom, szerintem mindenki ezzel rontja el az első próbálkozásait.
Egyébként a forma tetszik. Én sem szeretem a korlátokat, bár a gondolatritmura azért érdemes jobban odafigyelni. Ezt én személy szerint nem tudom jobban elmagyarázni, mert csak használója voltam, nem pedig értője. Szóval kedves formaszakértők itt a fórumon, mi itt a hiba? Ha van egyáltalán. A múltkor is kiderült, hogy én vagyok a hülye.
Azt javaslom neked - bár nem tudom, milyen módszerrel írsz, nem tűnik igazán gondolatfolyamnak, talán az, csak dolgozol rajta utólag-, hogy próbálj meg kevesebb elemmel operálni kezdetben. Azt a pontot kell megtalálni, amikor a használt költői képek erősítik egymást. Azt hiszem anno sokszor én sem találtam meg ezt az egyensúlyt. Hátha neked majd sikerül!
Azt mondom, van benned tehetség, nem kevés. Csak a gyakorlat hiányzik. Én mondjuk soha nem szerettem a stílusgyakorlatokat, de sok-sok saját vers legyártása, majd újraolvasása ugyanúgy tapasztalatszerzés. Utólag (néha elég pár hét, néha évek kellenek) meglátja az ember a hibáit.
Remélem azért segítettem kicsit. És azt is remélem, hogy nem törtem le a lelkesedésed. Ha lesz még egy kis időm, lehet, hogy a többi versedet is cincálgatom kicsit. Ha akarod.
"God's away, God's away
God's away on business, business"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392675
Írta: Szméagol
A hideg rögök tenyértörők, talpunkhoz komiszak. Sziklák, kövek: mint cont-rideg, nem eleven anyag.
Köszönöm a hozzászólásokat.
Raia, bocsi, az előzők elkerülték a figyelmemet. Amúgy igen, a "benn" az előző sorhoz (is) tartozik. Úgy értettem, hogy bent, titokban elszalad a lába.
SÚ, teljesen igazad van, a Vers helyett rossz lett, akkor este írtam, néha elkövetem azt a hibát, hogy rögtön megmutatom valakinek, amikor még én sem olvastam el az irományt.
A lábversnél azért hagytam el a központozást, mert én meg a használatának nem láttam értelmét. Szóval minél jobban redukálni akartam a verset, hogy csak a fontos szavak és a ritmus maradjon. Szerintem ez esetben az elhagyás ad többletjelentést; nem azért, mert más lesz a mondatok értelme, hanem van egy-egy hely, ahol nem egyértelmű, hol kell vesszőnek, kérdőjelnek, felkiáltójelnek, kettőspontnak szerepelnie. Két írásjel van benne, mert ott egyértelművé akartam tenni a mondandót. De egyébként több lehetséges utat akartam hagyni; ha teleraknám írásjelekkel, úgy okoskodó lenne, nem adnék olvasói szabadságot, hanem mindenképp egy olvasatot engednék meg.
Erről (nem a versről, hanem a központozásról) nagyon sokat lehet vitatkozni - szerintem érdemes.
Raia, bocsi, az előzők elkerülték a figyelmemet.
Amúgy igen, a "benn" az előző sorhoz (is) tartozik. Úgy értettem, hogy bent, titokban elszalad a lába.SÚ, teljesen igazad van, a Vers helyett rossz lett, akkor este írtam, néha elkövetem azt a hibát, hogy rögtön megmutatom valakinek, amikor még én sem olvastam el az irományt.
A lábversnél azért hagytam el a központozást, mert én meg a használatának nem láttam értelmét. Szóval minél jobban redukálni akartam a verset, hogy csak a fontos szavak és a ritmus maradjon. Szerintem ez esetben az elhagyás ad többletjelentést; nem azért, mert más lesz a mondatok értelme, hanem van egy-egy hely, ahol nem egyértelmű, hol kell vesszőnek, kérdőjelnek, felkiáltójelnek, kettőspontnak szerepelnie. Két írásjel van benne, mert ott egyértelművé akartam tenni a mondandót. De egyébként több lehetséges utat akartam hagyni; ha teleraknám írásjelekkel, úgy okoskodó lenne, nem adnék olvasói szabadságot, hanem mindenképp egy olvasatot engednék meg.
Erről (nem a versről, hanem a központozásról) nagyon sokat lehet vitatkozni - szerintem érdemes.
A hideg rögök tenyértörők, talpunkhoz komiszak. Sziklák, kövek: mint cont-rideg, nem eleven anyag.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392671
Írta: Grondir
Lacho calad! Drego morn!
"Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi."
Nem vagyok hozzáértő, de tetszettek a verseid.
Lacho calad! Drego morn!
"Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392670
Írta: Nessa
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Természetesen nem, de a többi szerintem értékelhetetlenül rossz lett, szóval azokat nem sűrűn mutogatom. Persze könnyen meglehet, hogy rosszul látom a dolgot, és ezek is pont ugyanolyan szörnyűek, vagy épp azok jobbak, nem tudom.
Persze könnyen meglehet, hogy rosszul látom a dolgot, és ezek is pont ugyanolyan szörnyűek, vagy épp azok jobbak, nem tudom. *csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392663
Írta: Grondir
Lacho calad! Drego morn!
"Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi."
Nessa, az összes versed a halálról, és e félékről szól?
SÚ, én ezt teljes egészében csak most hallottam először, régebben csak az elejét ismertem, a Magyarország története című műsor főcímdalaként, nem is tudtam, hogy van folytatása! Nekem nagyon tetszik, igazából nem tudom megfogalmazni röviden, hogy miért. Valószínűleg azért, mert ennél a műsornál hallottam először, és Hazámat juttatja eszembe.
SÚ, én ezt teljes egészében csak most hallottam először, régebben csak az elejét ismertem, a Magyarország története című műsor főcímdalaként, nem is tudtam, hogy van folytatása! Nekem nagyon tetszik, igazából nem tudom megfogalmazni röviden, hogy miért. Valószínűleg azért, mert ennél a műsornál hallottam először, és Hazámat juttatja eszembe.
Lacho calad! Drego morn!
"Kard vagyok a sötétségben. A falak őre vagyok. A tűz vagyok, amely elűzi a hideget, a fény, amely elhozza a hajnalt, a kürt, amely felébreszti az alvókat, a pajzs, amely az emberek birodalmát védelmezi."
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392662
Írta: Raia Aiwart
Én reagáltam rááá, kétszer iiiiis, de elveszlett a taliszervezések között :nünününü:
Mondtam hogy egyrészt tetszik, mert jó "dallamos" (no igen és majdnem tiszta jambusban van, amit nagyon nehéz ilyen hosszan végigvinni. Meg nagyobb terjedelemben már monoton is, de itt még éppen jó a terjedelem szerintem
Másrészt meg megkérdeztem, hogy annál a résznél hogy "vigyázz te szív ha lába benn titokban elszalad" van-e valami funkciója, hogy a "benn" már a következő sorhoz tartozik, hogy direkt írtad-e oda; mert nekem (ahogy így mondogattam magamban) inkább még az előtte lévő sorhoz tartozik.
Ne becsüld le a semmittevést, a céltalan kószálást, a hallhatatlan dolgokra való odafigyelést, és a senkinek sem ártást!
Raia Aiwart válaszolt a következő témában: Versek
Szméagol írta: És még ez, mert a múltkor nem reagált rá senki.
lábvers
a láb talán belép a szív
piros kis ajtaján
a láb ha lép a szív örül
a térd nevet talán
ha lába árva dombjait
simítja szembeszél
ikercipők sarokmadárja
boldog dalra kél
vigyázz te szív ha lába
benn titokban elszalad
sarokba zár te tudhatod:
örökre rabja vagy.
Én reagáltam rááá, kétszer iiiiis, de elveszlett a taliszervezések között :nünününü:
Mondtam hogy egyrészt tetszik, mert jó "dallamos" (no igen és majdnem tiszta jambusban van, amit nagyon nehéz ilyen hosszan végigvinni. Meg nagyobb terjedelemben már monoton is, de itt még éppen jó a terjedelem szerintem
Másrészt meg megkérdeztem, hogy annál a résznél hogy "vigyázz te szív ha lába benn titokban elszalad" van-e valami funkciója, hogy a "benn" már a következő sorhoz tartozik, hogy direkt írtad-e oda; mert nekem (ahogy így mondogattam magamban) inkább még az előtte lévő sorhoz tartozik.
Ne becsüld le a semmittevést, a céltalan kószálást, a hallhatatlan dolgokra való odafigyelést, és a senkinek sem ártást!
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392656
Írta: Nessa
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392651
Írta: Sötét Úr
Szméagol: ott kezdődik, hogy reggel van éppen (Bár ez a nap folyamán változni fog.)
A Vers helyett nem jó. Tényleg nem vers, prózaként sem koherens eléggé. Valószínűleg akartál mondani valamit, de aztán inkább eltitkoltad, ám az utalások nem elég általános érvényűek. Lehet, hogy számodra több a jelentése így, de külső szemmel nem áll össze egésszé. Valamit tényleg tenni kellene: formát és logikát adni neki.
A Lábvers esetében valószínűleg azért nem volt reakció, mert nem szólít meg. Ennél a formával nincs akkora gond, ritmikailag se rossz, de valahogy hiányzik belőle a figyelemfelkeltés. Mint szöveg, nem sokkal jobb, mint a "Kihajolni veszélyes" a vonat ablakánál, bár az legalább határozott és tömör.
Nálam súlyos hibának számít a központozásának népmesei módja ("egyszer volt, hol nem volt"). Tessék eldönteni, hogy ad-e értelmi többletet a vershez, ha nincs központozás, és ha nem, akkor tessék bizony központozni! Az írásjelek elhagyása egyedül akkor jogos, ha ezáltal többféle értelmezést tesz lehetővé a vers, és jelentéstöbbletet kap az olvasó azzal, hogy nem rágjuk a szájába a tagolást.
Nessa: Később fogom kivesézni őket, de hamarosan írok! Még nem volt időm elolvasni rendesen.
Mindenki: Egy kis közös játékra hívnálak titeket! Segítsetek elemezni, és megfejteni a Republic Emberlelkű földeken című számának szövegét! Nekem nagyon tetszenek az egyébként más kontextusban erőltetett szóösszetételei, képei, ugyanakkor más, szövegekkel gyakran foglalkozó ismerősöm rendesen alázza, de ő maga sem tudja megfogalmazni, hogy mi nem tetszik neki. Írjátok meg, szerintetek milyen ez a szöveg, mik az előnyei és hátrányai.
A Vers helyett nem jó. Tényleg nem vers, prózaként sem koherens eléggé. Valószínűleg akartál mondani valamit, de aztán inkább eltitkoltad, ám az utalások nem elég általános érvényűek. Lehet, hogy számodra több a jelentése így, de külső szemmel nem áll össze egésszé. Valamit tényleg tenni kellene: formát és logikát adni neki.
A Lábvers esetében valószínűleg azért nem volt reakció, mert nem szólít meg. Ennél a formával nincs akkora gond, ritmikailag se rossz, de valahogy hiányzik belőle a figyelemfelkeltés. Mint szöveg, nem sokkal jobb, mint a "Kihajolni veszélyes" a vonat ablakánál, bár az legalább határozott és tömör.
Nálam súlyos hibának számít a központozásának népmesei módja ("egyszer volt, hol nem volt"). Tessék eldönteni, hogy ad-e értelmi többletet a vershez, ha nincs központozás, és ha nem, akkor tessék bizony központozni! Az írásjelek elhagyása egyedül akkor jogos, ha ezáltal többféle értelmezést tesz lehetővé a vers, és jelentéstöbbletet kap az olvasó azzal, hogy nem rágjuk a szájába a tagolást.
Nessa: Később fogom kivesézni őket, de hamarosan írok! Még nem volt időm elolvasni rendesen.
Mindenki: Egy kis közös játékra hívnálak titeket! Segítsetek elemezni, és megfejteni a Republic Emberlelkű földeken című számának szövegét! Nekem nagyon tetszenek az egyébként más kontextusban erőltetett szóösszetételei, képei, ugyanakkor más, szövegekkel gyakran foglalkozó ismerősöm rendesen alázza, de ő maga sem tudja megfogalmazni, hogy mi nem tetszik neki. Írjátok meg, szerintetek milyen ez a szöveg, mik az előnyei és hátrányai.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392648
Írta: Szméagol
A hideg rögök tenyértörők, talpunkhoz komiszak. Sziklák, kövek: mint cont-rideg, nem eleven anyag.
Egy kis életjel, boldog lennék, ha valaki véleményezné.
vers helyett
este kiégett egy villanykörte
ahogy a konyhában ültem.
azt kellett volna gondolnom:
most valamit meg kell változtatni.
de azt gondoltam: késő van, és van
még fény, hogy kitaláljak.
valamit. valahonnan. persze
ennek nincs köze a költészethez,
ahogy nekem is kevés közöm van.
ezekbe a közökbe, sarkak-
ba bújok valami elől.
furcsa – a sarkok a legpuhábbak.
de ha ez a vers nem sikerül,
talán tényleg teszek valamit.
2010. november 17.
És még ez, mert a múltkor nem reagált rá senki. Hátha most.
lábvers
a láb talán belép a szív
piros kis ajtaján
a láb ha lép a szív örül
a térd nevet talán
ha lába árva dombjait
simítja szembeszél
ikercipők sarokmadárja
boldog dalra kél
vigyázz te szív ha lába
benn titokban elszalad
sarokba zár te tudhatod:
örökre rabja vagy.
2010. augusztus
További boldog estét!
vers helyett
este kiégett egy villanykörte
ahogy a konyhában ültem.
azt kellett volna gondolnom:
most valamit meg kell változtatni.
de azt gondoltam: késő van, és van
még fény, hogy kitaláljak.
valamit. valahonnan. persze
ennek nincs köze a költészethez,
ahogy nekem is kevés közöm van.
ezekbe a közökbe, sarkak-
ba bújok valami elől.
furcsa – a sarkok a legpuhábbak.
de ha ez a vers nem sikerül,
talán tényleg teszek valamit.
2010. november 17.
És még ez, mert a múltkor nem reagált rá senki.
Hátha most.lábvers
a láb talán belép a szív
piros kis ajtaján
a láb ha lép a szív örül
a térd nevet talán
ha lába árva dombjait
simítja szembeszél
ikercipők sarokmadárja
boldog dalra kél
vigyázz te szív ha lába
benn titokban elszalad
sarokba zár te tudhatod:
örökre rabja vagy.
2010. augusztus
További boldog estét!
A hideg rögök tenyértörők, talpunkhoz komiszak. Sziklák, kövek: mint cont-rideg, nem eleven anyag.
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392647
Írta: Nessa
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Köszönöm már az eddigi válaszokat is. Én tipikusan az az ember vagyok, aki csak a saját hibáiból tanul, de azt aztán megjegyzem egy életre...
Három valamit hoztam, amik viszonylag újak. Én így egyedül nem tudok velük mihez kezdeni, néhány hiányosságot, hibát érzek, de messze nem az összeset.
Szívesés
Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz
az emlékezés
tócsájába,
könnycseppekként
folynak a képek,
néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.
Új éjt hozott
az álmatlan
Magány,
doboz-sötétben
pihen a létezés.
Csak te őrzöd ébren
a tükörképed.
Reszket a fal
és festéket sír.
Elfutnál,
de ideköt a
múltad.
Tompa szúrás
egy idegszálon,
dobban a szív,
ébred a fájdalom.
Könnyek ködén át
bámulod újra
a széttört álmok
pocsolyáját,
siratod
a sosemvolt
Jövőt.
Szemed behunyva,
kezedben kés
túl sok a kérdés,
mire nem akarsz választ..
Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg az élet.
S gyűlik alattad
az áldott feledés
vértócsája.
*
Szabadesés
Sötétség…
Vége van,
Meghaltam.
De mégsem, mert
mindig ott
az a mintha-érzés:
A csodaszép, mesekék
hazugság,
Gyűlölt barátság.
Újra és újra,
Égből a pokolba...
A bizalom öl.
Mint az öngyilkos csiga
Nyáron a sáros pocsolyában
A boldogságunk lábnyomában.
Nem értem,
pedig én vagyok:
aki mindig felejt,
sohasem tanul.
Az élet szép,
ne ugorj!
ott az ábránd,
hogy lesz még holnap.
Én inkább élek a mának,
Hátha mégsem.
A tető szép
a mélység hívogat...
Ha zuhansz
nem kap el senki.
Így elmenni:
gyáván erőt venni
a félelmen.
Mert az élet
jobban fájna, mint
az aszfalt.
*
Összedőlt az ég,
s oszlopai rádborultak
szelíd szilánkokban.
Lecsapott melléd
a mennybolt sistergő keze,
Isten megmutatta:
„Én vagyok az Úr.”
Mégis magadra hagyott.
Arcodon versenyt folytak
patakzó sós gyémántok.
„Miért én?” – kiáltottad
a hangod felkapó szélbe.
Messze vitte,
de választ nem hozott.
S a bánat sem távozott.
Válladon egy porszem
ül csak,
nem egy angyal.
Már nem vagy fontos
senkinek.
Azt hiszed.
A karodra egy kéz simul,
elmosolyodsz gyanútlanul,
s nézel a csodás szempárba
Elvakít a kékség,
Majd egy vörös villanás.
Megtántorodsz,
a villám lecsap újra.
Nem őriződ jött vissza,
az ég már nem segít.
Elveszett lelkedet
majd százfelé tépik,
mégis mosolyogsz.
Lett egy új hazád,
nem baj, ha kínokkal teli.
Más már úgysem vár,
hát add át magad
a gyilkos csóknak!
Innen már nincs visszaút.
Kapsz még pár boldog évet,
bár félelemben éled,
várva, hogy felizzon a jel.
Mert Isten hozott e világra,
De majd az Ördög visz el.
Én tipikusan az az ember vagyok, aki csak a saját hibáiból tanul, de azt aztán megjegyzem egy életre... Három valamit hoztam, amik viszonylag újak. Én így egyedül nem tudok velük mihez kezdeni, néhány hiányosságot, hibát érzek, de messze nem az összeset.
Szívesés
Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg a víz
az emlékezés
tócsájába,
könnycseppekként
folynak a képek,
néhány mégis
mosolyt csal
az arcra.
Új éjt hozott
az álmatlan
Magány,
doboz-sötétben
pihen a létezés.
Csak te őrzöd ébren
a tükörképed.
Reszket a fal
és festéket sír.
Elfutnál,
de ideköt a
múltad.
Tompa szúrás
egy idegszálon,
dobban a szív,
ébred a fájdalom.
Könnyek ködén át
bámulod újra
a széttört álmok
pocsolyáját,
siratod
a sosemvolt
Jövőt.
Szemed behunyva,
kezedben kés
túl sok a kérdés,
mire nem akarsz választ..
Csipp-csöpp
Csipp-csöpp
Csepereg az élet.
S gyűlik alattad
az áldott feledés
vértócsája.
*
Szabadesés
Sötétség…
Vége van,
Meghaltam.
De mégsem, mert
mindig ott
az a mintha-érzés:
A csodaszép, mesekék
hazugság,
Gyűlölt barátság.
Újra és újra,
Égből a pokolba...
A bizalom öl.
Mint az öngyilkos csiga
Nyáron a sáros pocsolyában
A boldogságunk lábnyomában.
Nem értem,
pedig én vagyok:
aki mindig felejt,
sohasem tanul.
Az élet szép,
ne ugorj!
ott az ábránd,
hogy lesz még holnap.
Én inkább élek a mának,
Hátha mégsem.
A tető szép
a mélység hívogat...
Ha zuhansz
nem kap el senki.
Így elmenni:
gyáván erőt venni
a félelmen.
Mert az élet
jobban fájna, mint
az aszfalt.
*
Összedőlt az ég,
s oszlopai rádborultak
szelíd szilánkokban.
Lecsapott melléd
a mennybolt sistergő keze,
Isten megmutatta:
„Én vagyok az Úr.”
Mégis magadra hagyott.
Arcodon versenyt folytak
patakzó sós gyémántok.
„Miért én?” – kiáltottad
a hangod felkapó szélbe.
Messze vitte,
de választ nem hozott.
S a bánat sem távozott.
Válladon egy porszem
ül csak,
nem egy angyal.
Már nem vagy fontos
senkinek.
Azt hiszed.
A karodra egy kéz simul,
elmosolyodsz gyanútlanul,
s nézel a csodás szempárba
Elvakít a kékség,
Majd egy vörös villanás.
Megtántorodsz,
a villám lecsap újra.
Nem őriződ jött vissza,
az ég már nem segít.
Elveszett lelkedet
majd százfelé tépik,
mégis mosolyogsz.
Lett egy új hazád,
nem baj, ha kínokkal teli.
Más már úgysem vár,
hát add át magad
a gyilkos csóknak!
Innen már nincs visszaút.
Kapsz még pár boldog évet,
bár félelemben éled,
várva, hogy felizzon a jel.
Mert Isten hozott e világra,
De majd az Ördög visz el.
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392644
Írta: Mau Rauser
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Mau Rauser válaszolt a következő témában: Versek
Nessa: ez pont az a fajta bevezető, aminek itt nagyon örülünk Nem azért, mert annyira hűdenagy írók vagyunk, hanem mert errefelé szokás érdemi véleményt adni, és némelyikünknek füle is van a dologhoz. És jó, hoyha az ember olyasvkivel találkozik, aki igényli ezt, mert tanulni szeretne belőle.
Nem azért, mert annyira hűdenagy írók vagyunk, hanem mert errefelé szokás érdemi véleményt adni, és némelyikünknek füle is van a dologhoz. És jó, hoyha az ember olyasvkivel találkozik, aki igényli ezt, mert tanulni szeretne belőle. Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392641
Írta: Sötét Úr
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392637
Írta: Nessa
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
*bepofátlankodik*
Szépjónapot!
Évezredek óta nem jártam a fórumon, de régebben írtam néha ide is. Nos, azóta is alkotgatok a magam kezdő szintjén, máshová rendszeresen felpakolgatom a dolgaimat, de az ottani emberkék nem igazán tudnak nekem segíteni, szóval régóta vágyakozom már valami igazi kritikára, ami nem annyiból áll, hogy "tetszett, ügyes vagy." vagy "hátőő ez mi?"... Kaptam néhány kifejtősebb véleményt is, de egy-két kivétellel nem nagyon tudnak/akarnak belekötni semmibe.
Eme értelmetlenül hosszú bevezető után csak annyit kérdeznék, hogy ha szépen nézek, valaki szánna rám majd pár percet? Szeretnék tanulni
Tényleg nagyon kezdő vagyok, szóval ha nem "vágytok" ilyesmire, nem terhelek vele senkit.
Szépjónapot!
Évezredek óta nem jártam a fórumon, de régebben írtam néha ide is. Nos, azóta is alkotgatok a magam kezdő szintjén, máshová rendszeresen felpakolgatom a dolgaimat, de az ottani emberkék nem igazán tudnak nekem segíteni, szóval régóta vágyakozom már valami igazi kritikára, ami nem annyiból áll, hogy "tetszett, ügyes vagy." vagy "hátőő ez mi?"... Kaptam néhány kifejtősebb véleményt is, de egy-két kivétellel nem nagyon tudnak/akarnak belekötni semmibe.
Eme értelmetlenül hosszú bevezető után csak annyit kérdeznék, hogy ha szépen nézek, valaki szánna rám majd pár percet? Szeretnék tanulni
Tényleg nagyon kezdő vagyok, szóval ha nem "vágytok" ilyesmire, nem terhelek vele senkit.
*csak az RG semmi más...*
"Most velem nevetsz, vagy rajtam?"
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392596
Írta: Estel Adániel
Mornie utúlië! Believe and you will find your way
Mornie alantië! A promise lives within you now
Estel Adániel válaszolt a következő témában: Versek
No, legalább akkor most én se fogok késni. 
Mornie utúlië! Believe and you will find your way
Mornie alantië! A promise lives within you now
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja #392594
Írta: Mau Rauser
(
no hát akkor majd háromtól meg reméljük
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Mau Rauser válaszolt a következő témában: Versek
(no hát akkor majd háromtól meg reméljük
Ez a művészet csodája, hogy az ember néha nagyobbat szarik, mint amekkora a seggén kifér.
(Weöres Sándor)
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
13 éve 5 hónapja - 13 éve 5 hónapja #392592
Írta: Aydin
Kérjük, hogy Bejelentkezés vagy vagy Fiók létrehozása, hogy csatlakozhass a beszélgetéshez!
Oldalmegjelenítési idő: 1.845 másodperc
