Versek

haldokolva vonulunk végig az életen
már rég lejárt a buszbérletem
hideg van így január végén
és úgy teszek mintha érteném
persze mi tudjuk hogy érthetetlen
rejtély miért süket lettem
a félelmem néha kín
annyira fáj hogy elpárolog minden szín
és mintha nem is lennék
holtan az ágyamra ájulnék
csontjaim jégből vannak
várom a percet mikor elolvadnak
és akkor rohanok ki a világból
amikor felébredek e rémálomból
békét találok a földi menny poklában
hisz minden megtörtént amit vártam

Megfogadtam, h nem fogok újra rákapni a topikra és a fórumra, de ezt azért még... Még mindig szeretem Hugot. És Párizst. És a Notre Dame-ot. És a zenét, amit a fransziák a mjúzikelhez írtak. Úgyhogy most plusz egy bejegyzés az oldalra.

Quasimodo panaszai

I.
Nem vágyom máshová e falakon kívül.
Hiszen nincs más óceán, mint a zajgó város.
Hiszen nincs más napfény, csak mi a tornyokon ér.
Hiszen nincs más hegy, mint a falak magasa.
Nincs élet a Katedrálison túl.

Nem vágyom mást barátra, csak ki itt jár.
Minden galamb jó testvérem lett.
Minden szobor megosztja magányom.
Minden ablak mutat valami újat.
Nincs jobb társaság Istennél.

Nem vágyom más szépségre...
Szépek a kő cifra hajfürtjei.
Szépek a falak lángoló szemei.
Szépek a tornyok karcsú karjai.
De nincs szebb a cigánylánynál.

II.
Hová mehet, kit anyja is ellökött?
Ki szereti majd, kit csak harangok tűrnek meg?
Mit tegyen, kinek szerelme karjánál is erősebb?
Sír a torzszülött, sír a szörnyeteg, sír a démon, sír az ördög.
És sír a púpos, sír a süket, sír a félvak, sír a néma.

Well-of-Souls írta: Lehet, h volt már ez a szennyedék, de ha igen, akkor bocs... Az az igazság, hogy lusta vagyok visszaolvasni...

Szerintem egyáltalán nem szennyedék, sőt... nekem nagyon is tetszik, a képei tényleg megragadóak, és enyhén borzongató. Gratula hozzá!

Alcar: illene hozzá a lant

Well: még nem olvastam, és szennyedék, vagy nem az, nekem tetszik. Egész. Jók a képei. Erő van benne. well, i think it's good.

[size=9:2wa4bkn5](most írnék be verset, de bezártam a füzetem a teremben levő szekrénybe, ahol most óra van. yeh, lúzer vagyok)[/size]

Lehet, h volt már ez a szennyedék, de ha igen, akkor bocs... Az az igazság, hogy lusta vagyok visszaolvasni...

[...]

olyan sötétek itt az utcák
amint a házak közt csendben szétcsorognak
tűzfalakra vetnek árnyékot a testek
- gázlámpafény - a felderengő holtak

olyan hosszúak itt az árnyak éjjelente
oly iszonyú ez a papírmasé város
s a gregorián csendben a házak sziluettje
(nem, a templomé...) a gyönyörű és halálos
bolthajtásokra - vagy inkább retinánkba - éget
emlékképeskönyvet: egynéhány versszak-ablakot
hol aszfaltra folyt a könnycsepparcú élet
egy szempillantásban én is ott vagyok

mert elveszhetek most, hogy végre megtaláltam
a kapualjak öblén a nyíló életet
ki festékek mögött egy szertecsorgó arcban
felismer engem, meglát, s eltemet

Belegaer partjain

Tündeleány, Belegaer partjain,
Mire vár, vajon mire vár?
A Nagy hajó, a Valinori hattyú,
Zúgó habokon, vizeken tovaszáll.

Tündeleány, Belegaer fövenyén,
Mitől fél, vajon mitől fél?
Arca sápadt, ruhája áttetsző,
Halovány testén átsüvít a szél.

Tündeleány, Belegaer homokján,
Merre néz, vajon merre néz?
Messzi a horizont, tág a határ,
Hol járhat kedvesem, a hős vitéz?

Tündeleány, Belegaer vidékén,
Miért sír, vajon miért sír?
Viharos tenger éj-komor kékjén
Nem látszik többé a hajnali pír.

Tündeleány, Belegaer vizében,
Miért, ó miért jössz felém
Elúszok messze, a világ szívéhez,
Ott alszom majd a tenger kebelén.

2006-01-23

megj.: egy kép volt az "ihlető", amit Timona mutatott meg:) (Hála érte...) Ide nem tudok képet feltenni, de itt megtekinthető - ha valakit érdekel - a verssel együtt: www.digitoll.hu/iras.asp?id=11128

Figyelem! Minden kreatív és/vagy exhibicionista fórumlakó figyelmébe!

Mint azt tudjátok, idén is megrendezésre kerül a hagyományos Farsangi Bál. Az eddigieknek megfelelően idén is lenne egy műsoros blokk, melybe várjuk rövidebb-hosszabb, zenés, táncos, énekes, verses, szóval, szórakoztató produkcióitokat. Amennyiben tehát kedvet éreztek egy kis szerepléshez, kezdjetek el rajta gondolkodni, mit adnátok elő szívesen. A jelentkezés hamarosan megnyílik (amint eldől, ki szervez pontosan), addig lehet ötletelni.

Idhren: Az első versed nagyon tetszik! Picit érzek benne valamit magamból... Mármint érzem magamból, amit érezni szoktam valaki iránt... Érted, remélem. Na mindegy, szóval jó!

rés

szűkre húzom szemeim így figyellek
csak egy keskeny résen át nézlek
ó bár mindig tudhattam volna itt mélyen belül
soha de soha nem voltam egyedül
mindig van itt valaki hogy elkapjon
ha a szakadék mélye felé hajlom


Epigramma az elveszett barátnak

A barátság láncát mondják nem lehet
kézzel széttépni
te biztosra mentél
láncfűrésszel jöttél

Angwen írta: Olvastad te a Boci boci tarkáról írott verselemzést?

Ugyan, kérlek, ez a buksimból pattant ki, mint egy új Pallasz Athéné, vagy ilyesmi..

ez nem vers, bár néha úgy tesz. beraktam, mert csak. láttam már erre rosszabbat is. legalább őszinte és tükröz valamit.

téli álom

senki sem vált meg magamtól :
az életem szürke, lucskos rongyként tapad
halántékomra belülről - és dörömböl

nem emlékszem már, milyen volt élni,
mielőtt eljött ez a tél és elűnt a fény -
hó roskad, víz poshad az utcán

annyira félek attól, hogy mi lesz,
hogy inkább makacsul elkerülök
minden lehetséges cselekvést

de nagyon ráuntam már magamra
és a tétlen semmittevésre
félek, a tavasz már csak
hűlt helyem leli

Angwen írta: Jónépek, Modern angol irodalom nevezetű vizsgámra való készültemben rendkívüli módon megfogott egy vers. Gondoltam megosztom veletek.

Edwin Morgan: The Loch Ness Monster’s Song

Sssnnnwhuffffll?
Hnwhuffl hhnnwfl hnfl hfl?
Gdroblboblhobngbl gbl gl g g g g glbgl.
Drublhaflablhaflubhafgabhaflhafl fl fl -
gm grawwwww grf grawf awfgm graw gm.
Hovoplodok-doplodovok-plovodokol-doplodokosh?
Splgraw fok fok splgrafhatchgabrlgabrl fok splfok!
Zgra kra gka fok!
Grof grawff gahf?
Gombl mbl bl -
blm plm,
blm plm,
blm plm,
blp.

(És ez, kéremszépen, egy egyetemen tanított költő.)

Eddig se voltam túl nagy véleménnyel sem a kortárs irodalomról, sem az egyetemi oktatás színvonaláról...

meggyötört szívem tüzes
láncokba béklyózott fájdalom
a nem múló érzelem
csupán egy sebes alkaron
most szenvedés csak
ez a rohadt kurva élet

álmatlan éjeken - elvesztett
önbecsülés morzsák -
mikor megnyugvást a
halál nyújt csupán
hideg ujjak szívemen
úgy félek

de az ember mindig túl gyáva
hogy bármit is tegyen
képtelen hogy legyőzze
magát önmagával szemben

- mit a szív diktál
csak vétek -

Laurelin: bár én nem értek hozzá, de megborzongtam ahogy olvastam, így hát gondolom nagyon jó. Nagyon tetszett, gratula

26 éves lettem azon a tavaszon

Laurelin, hű. Ez olyan vers, amit szívesen meghallgatnék a te előadásodban. A 26. egyszerű sorszám, vagy van jelentése is?

Nienna, ezt nyugodtan mondhatom, hogy élvonalszintű vers!

És persze nagyon szomorú és nagyon igaz!

Köszönöm, hogy betetted! Köszönöm, hogy benéztél megint!

Száz év után visszatérek. küldök egy kis depressziót:-)

26.


Fáradt vagyok, mint a mocskos este
A belváros felett.
Egy idegen lakás nyújt fedelet
Otthonom helyett,
S egy idegennek vetem oda magam,
Ki tán nem szeret.
Arc és bérlet nélkül utazom,
Hónap végén zsebeim motozom
Nincsen gyermekem, nincsen jogom se,
Ember sem vagyok.
Nem lesz, ki elásson, sirasson,
Amikor meghalok.
Apám nem él, testvérem nem testvér
Anyám elhagyott.
10-6-ig egy boltban dolgozom,
6-10-ig lelkemet foltozom.
Pénzért eladok ezt-azt, állatot,
Ha szeretettel fizetsz, az áru én vagyok.

Angwen írta: (És ez, kéremszépen, egy egyetemen tanított költő.)

Nem tudom, ti hogy vagytok vele, de engem megfogott ez a vers. :pimp: Úgy érzem, rejtett értelme van. A szörny keresi az élet értelmét, az önmegvalósítás módját, erre utal a verset indító "Sssnnnwhuffffll?" kérdés. Elmélkedik a létezés különböző formáiról, de aztán mégis beismeri, hogy az ő számára a legfőbb örömforrás a vízben való lubickolás, amint azt a mű végén részletesen kifejti:
"Gombl mbl bl -
blm plm,
blm plm,
blm plm,
blp. "
Nekünk, embereknek ez az alkotás azt üzeni: ha egyszer magányosan élő lochnessi szörnynek születtünk, ne akarjunk szembeszállni a végzettel, fogadjuk el a szingliséget, mint nekünk kiszabott sorsot, keressük meg az örömöket abban a létformában, ami nekünk adatott.


He-he-he, csak vicceltem.

icke írta:

Angwen írta: (És ez, kéremszépen, egy egyetemen tanított költő.)

Üdvözletem!

Remélem, kegyeletből, mert egy zordonabb kritikus a harmadik ilyen után agyonlőtte

icke

Tolkien is... és megírta a Gyűrűk Urát (többek közt)

Tényleg Kenny bevonulási indulója lehet

Edwin Morgan: The Loch Ness Monster’s Song

Sssnnnwhuffffll?
Hnwhuffl hhnnwfl hnfl hfl?
Gdroblboblhobngbl gbl gl g g g g glbgl.
Drublhaflablhaflubhafgabhaflhafl fl fl -
gm grawwwww grf grawf awfgm graw gm.
Hovoplodok-doplodovok-plovodokol-doplodokosh?
Splgraw fok fok splgrafhatchgabrlgabrl fok splfok!
Zgra kra gka fok!
Grof grawff gahf?
Gombl mbl bl -
blm plm,
blm plm,
blm plm,
blp.

(És ez, kéremszépen, egy egyetemen tanított költő.)
_________________

Az Edwin Morgan csak álnév lehet, ezt szerintem száuszpárkos Kenny énekelte el. Csak a szokásosnál kicsit jobban összehúzta a csuklyáját a fején és így kevésbé artikulált

Angwen írta: (És ez, kéremszépen, egy egyetemen tanított költő.)

Üdvözletem!

Remélem, kegyeletből, mert egy zordonabb kritikus a harmadik ilyen után agyonlőtte

icke

Nimashilin írta: Kar'sa: Tetszik ez a Kapus. /de a zene mégjobban /

Csak egy kis visszavágyás a nyárba, emlékösszegzés a teljesség igénye nélkül. /Várgesztes és Lehányfalu pl en bloc kimaradt belőle. /

Megtörve az idő sodrát,
Követ hajítva a rózsaablakba,
Visszatérek a térre.
Ott állok megint, csalódás-vegyes szeretettel,
Ott állok újból, hátam mögött az életemmel,
Ott állok még mindig, bennem a gyermekkorommal.
Ledobtam a nehéz csuhát akkor,
Megváltattam falaid között, Isten,
Védve voltam, semmi sem árthatott.
Álltam az édenkertben a tűz mellett,
Féltem az éjtől és a kígyótól,
Pedig szép az estéd, Uram.
Most visszatérek oda, most vissza a tópartra,
Ahol mindig máshogy ment le a nap,
Oda, ahol minden éjszaka sóhajokat énekelt.
Megéltem ezt az évszakot,
S meg kell élnem még párat.
Segítesz majd, mint eddig.
Köszönöm, Atyám.

Kösz a dicséret, ha a zene érdekel, látogass a zenetopicba, valamint LE VAGYOK NYŰGÖZVE...
Szinte láttam a kis Nimashilint a téren, gyönyörű a vers, gratula.

Nima: szép lett...
Shaman: meg tudsz lepni, mi tagadás... tetszett!
SÚ: Ismételten köszi! Válaszok: 1) A vers nem a fórumtársaknak szólt:) Csak ide is feltettem. Szóval: olvasd csak nyugodtan, elvégre azért tettem fel ide, semmi illetlenség nincs benne:))) 2) Direkt volt a háromsoros forma, valahogy úgy érzem, így jobban kijön...

Pár izé, régi-új vegyesen.

Pályaudvari pillanat

Valamire vár ez a furcsa pár,
szürkéskék mosolyuk félszegen hallgat.
Gyors búcsúzás, az egyik buszra száll…
A másik integet, aztán tovaballag.

2005-12-22

Magányos négysoros

Elugrok este egy füstös kocsmába,
és nézem, ahogy a bor szódával vegyül.
Meghal a buborék az ital tetején:
egyedül vagyok, annyira egyedül.

2006-01-04

Csókjaid íze

Üde mentol a csókod, így kora reggel;
kinyílnak tőle nehéz szemeim.
Nem kell a szokásos dupla koffein,
ha velem vagy és arra ébredek fel.

Fejfájós napokon ajkad a kamilla
nyugtató zamatát idézi fel;
a rossz, mint nyári felhő, úgy úszik el.
Minden fájdalmat megszüntet illata.

Forró nyarakon csókod hajnali harmat,
mely életre kelti a világot.
Én is éltető cseppjeire várok,
hogy öntözze arcom kristálytiszta ajkad.

Szerelmes éjjelen az édes akácméz
lágy íze elvarázsol; fogaid
csillognak és szeretkezünk hajnalig.
Amikor boldog-fáradtan aludni térsz.

S mint a Holt-tenger, csókjaid oly sósak,
tűzként égetnek a búcsúzáskor…
Remegsz, én is elsírom magam, amikor
könnyeink arcunkon együtt csorognak.

2006-01-04

Sötét Úr írta: Ben Kenobi: hát, valóban méltán maradt töredék, de jó, hogy betetted, mert sok-sok részlet van benne, ami figyelemre érdemes. Ami leginkább hiányzik belőle, az az összetartó erő. Valahogy megvan a stílus koncepciója, de a szavak nem akarják bevállalni. Annál azonban többet rejt, hogy végleg félretedd. Szerintem érdemes lesz rá később visszatérni - én az ilyen kezdeményeimmel rendre úgy járok, hogy egy idő után egyszer csak megtalálom azt a hangulatot, amikor épp tudok vele kezdeni valamit. Szerintem érdemes megpróbálni pihentetni, és egy alkalmas pillanatban elővenni.

Tulajdonképpen eltérő (nem nagyon, de mégis) hangulatban születtek a különböző részek, eredetileg egységesnek akartam, de ez lett belőle. Lehet, hogy később még átjavítgatom talán, bár ami azt illeti, nem szoktam utólag nagyon belenyúlni, csak amikor még nagyon "friss". S köszönöm.

A távolban csak zongora szólt...

Az Ébredés hangja lepelként hullott a kastélyra.
Lassan, mécsesemmel közelítek a sötét poros folyosón Feléd!
A felismerés hangjai ezek, a zavaros vízé, a kiszáradt tintatartóé.
Még bírom tartani magam, és érzem hogy ma talán megérintelek.

A korhadt lépcső előtt, felnézek a beszűrődő fényre. -Látom a Holdat.
A visszatartó erő, nem hat rám. Mert én Téged akarlak.
S a kis fénnyel elindultam már a sötét úton, hogy meglássalak újra.
Most sem számolom a lépcső fokokat, mely elvezet ismét Hozzád.


Minden este nekem játszol, de csak az üres szobára találok.
A zongorát belepte a por, és érintetlen mint a mezőn a szűz hó.
Lépteidet hallom, mégsem bújok kebledre soha.
esténkét az illatodat érzem, és magamon érzem a szemeid, a gondoskodó ölelést.

Megérkeztem, az ajtó előtt állok. Itt vagyok! Eljöttem Hozzád!
Most is játszol, és szemeiddel a zongorán a gyertyát nézed.
A fehér tündér ruhád van rajtad, s vörös hajad megcsillan a Hold fényében.
Az angyaloknak adsz szonettet, s mostanra nem tudom hogy melyik felvonás.

Kitárom az ajtót, és belépek Hozzád, de hideg van!
Az ablak kitárta magát, s fájón kopog vele a szél.
A kandallóban a tűz már nem ég. Hamu, valaha szeretet.
A zongoraszék üres. Por, és nem hamvadó

Kar'sa: Tetszik ez a Kapus. /de a zene mégjobban /

Csak egy kis visszavágyás a nyárba, emlékösszegzés a teljesség igénye nélkül. /Várgesztes és Lehányfalu pl en bloc kimaradt belőle. /

Megtörve az idő sodrát,
Követ hajítva a rózsaablakba,
Visszatérek a térre.
Ott állok megint, csalódás-vegyes szeretettel,
Ott állok újból, hátam mögött az életemmel,
Ott állok még mindig, bennem a gyermekkorommal.
Ledobtam a nehéz csuhát akkor,
Megváltattam falaid között, Isten,
Védve voltam, semmi sem árthatott.
Álltam az édenkertben a tűz mellett,
Féltem az éjtől és a kígyótól,
Pedig szép az estéd, Uram.
Most visszatérek oda, most vissza a tópartra,
Ahol mindig máshogy ment le a nap,
Oda, ahol minden éjszaka sóhajokat énekelt.
Megéltem ezt az évszakot,
S meg kell élnem még párat.
Segítesz majd, mint eddig.
Köszönöm, Atyám.

OFF.:

ööö, izé, szóval Alt....Ő na jó vagyok?