Versek

Drágáim!

Az előbb egy szaktársammal épp arról beszélgettünk,mitől vers a vers...
Megpróbálom visszaadni.Szóval.Vera szerint a versben vmiféle esztétikai szépségfogalom működik-ettől "szépek" még Baudelaire legvadabb szimbolista szörnyűségei is.Ugyanis adekvát,kifejező és művészi.Nem az a lényeg,h "én most leírom,amit érzek,gondolok-még rímel is-hűdejó"(ezt a továbbiakban az egyszerűség kedvéért naív versfelfogásnak nevezném ),hanem arról,h mondani,hatni kívánok az emberekre.Ehhez nem elég,h nekem szép érzéseim vannak,meg is kell tudnom formázni őket ahhoz,h azok,akik elolvassák,kb bele tudják képzelni/élni magukat a vers világába.
TEHÁT A VERS NEM A KÖLTŐÉRT VAN!
Azért ragadunk tollat,mert mondani akarunk vmit.Akkor pedig oda kell figyelnünk arra,hogyan mondjuk,h megértsék.

(Bocsi,úgy látszik,az a vesszőparipám,h elméleti vitát indítsak a versírás mikéntjéről,céljáról.Gondolom,ez azért inkább ide tartozik,mint a Gondolatok topicba.Egyszerűen érdekel a téma és meg akartam Veletek osztani a gondolataimat.SZERETNÉM,HA NEM BIZONYULNÁNAK SZAVAIM PUSZTÁBA KIÁLTOTTNAK!)

Sziasztok!
Már elég régóta olvasgatom ezt a topicot, és ha nem bánjátok, én is beírnám egy-két versemet.

Éji fényben ezüstös a holdsugár,
Lelki dalomat az éj hallja már, hallja már!

Figyeli a lélekzene dallamát,
S könnycseppet ejt a földre, de mekkorát, mekkorát!

Helyettem sír az éji ég sötétje,
Hullócsillagot ejt a földre, énértem, énértem!

Gyönyörűséges könnycseppjei elszállnak,
Csóvát húznak maguk után, csodásat, csodásat!

Dalom csak zeng, zeng, zeng az éjbíborban,
Hallja a Hold, s hallatszik az égi csillagokban.

Remélem, tetszik...további jó versírást mindenkinek!!

Nova

Hát igen, már lassan egy hete nem jártam erre, de az itt levök még mindig zsenik!Nem mondok neveket, mert mindenki maradt olyan jó, mint egy hete...
Ja, amúgy mindenkinek kellemes húsvétot, így utólag!

Írtam két verset a szünetben, de csak az egyiket tenném fel, mert a másikról kikérem elötte vki véleményét, h elég jó e a közösbe...
Már sokadjára próbáltam ezt leírni, de még most sem biztos, h sikerült. Mindenesetre szeretném, hogyha vki elolvassa, és nagyon erösen átérzi a lényegét, akkor az szóljon!Köszi.

Már oly sokszor próbáltam
a lehetetlent elmondani
Azt, hogy mit jelent
egy nap "hazatalálni"

Hiába kérdezed
mi e különös árnyék
Csak azt érzem, fáj
velem van rég

Mert mióta élek
követ egy titok
az az epró kép
mi bennem ragyog

Nem én hívom, ö jön
és egy pillanatra elragad
Majd fátylat borít szememre
s rámtapad a gondolat

Látom azt, mi bennem él
hol egyszer voltam
A világot, mit feledtem
s valaha elhagytam

Néha, de csak néha
éjjel is látom
majd könnyes szemmel ébredek
ha végetért az álom.

Mert elötte, tudom,
ott voltam én
túlléptem egy idöre
e föld peremén:

érintetlen világ, távoli horizont
az egeidben járok, borult szín alatt
sötét, szürke, de fényes ködben
se idö, se tér, se falak, sa szavak
csak én és a magányom, e hü jó barát
a szomorú, de igaz szépség szívében
hol a hegedük mindig sírnak, s örök minden dallam
s a zene ölén hullik örömkönnyem
hol meghalok mindennap, s reggel újra-születhetek
sírógörcsben elvesztek mindenkit s mindent
rothadó tenyerembe hajtom fejem s szállok
s megtalálom ismét a békét s az életet
honnan figyelhetem, mint szenved a lét
s virraszthatok a súly alatt e haldokló világ mellett
dalba önthetem az igaz hangokat
és keresztre feszülhetek értetek

Ím megpróbáltam megint
némán kiáltani
De te csak legyintesz
"szépet kell mondani"

Nem is sejted
hogy a sok rím alatt
e sorok voltak
a Legfontosabbak.

Dúedhel

Sziasztok!

Arlith!Nekem a változatosság kedvéért az első versed tetszett jobban:a Siratódal.De az álomról szóló hozzászólásod is jó.A Te stílusod is közelebb áll a prózához-de ez nem baj,ha tudod kezelni.Pl a Siratódalban pont a gondolatritmus a fő szervezőerő,ami eredetileg a próza sajátja.Tehát:csak így tovább! A Siratódalhoz még csak annyit,h a megfogalmazás tisztasága és egyszerűsége is előnyére válik.Fejlődsz.



[color=#][/color]
Nima![color=#][/color]Az aranymadaras versed gyönyörű!!!Az Ahol mindíg sötét van pedig hátborzongató.Nagyon jók!

leguanember![color=#][/color]
A versről írott szösszeneted
módfelett megörvendeztetett-
elzsongított,megihletett;
tehát elgyönyörködtetett.

Rubincsillag![color=#][/color]Nekem az első versed tetszik jobban.Ismerem az érzést.Tarts ki!Megéri. A másodiknál viszont az 5.vsz táján törést érzek.Mintha nem lett volna egységes koncepciód,amikor elkezdted írni és írás közben elsodródtál volna.Ez a hosszúvers tipikus veszélye...Még valami:a második vége kissé közhelyes.Úgyértem,nem vetted a fáradságot,h felújítsd,újragondold azt a toposzt,amit ilyenkor ebben a kultúrkörben használni szokás.A versnek pedig szerintem ez lenne e lényege. Hiszen a téma örök...

Mau![color=#][/color]A fordítások egész jók,bár én nem mindig ezeket a szavakat használtam volna-jobban szeretem a magyar műfordítói hagyományok szerint a szigorúbb formahűséget.(Pl az 1ső vszot így fordítottam volna:
Árnyfölde
A levelek lehulltak
Ez árnyas föld
ez volt hayánk

-Így jobban kijön a gondolatritmus,ami az eredetiben benne van.Persze Te vsz jobban ismered a musicalt magát.)
De maga a tény,h fordítás is van itt,emeli a topic színvonalát!

Nefadar![color=#][/color]A Perszephoné-témában tényleg elég sok még a kiaknázatlan le7őség Úgy látom Te amúgy is hadilábon állsz a rímmel meg a ritmussal.Próbálj gondolatritmust,párhuzamot,ismétlést belevinni a verseidbe,h kissé versszerűbbek legyenek.De a témák,amiket felhozol érdekesek.Szinesítik a palettát.Csak a megfogalmazásra kéne kicsit jobban odafigyelned

Huhh,úgy látom,senki sem maradt megkritizálatlanul. :biggrin2:
Engem egyenlőre elkerül az ihlet. De így is élvezet itt lenni köztetek!

További jó versírást mindenkinek!

Verset most nem hoztam, de eltökélten kritizálni akarok, persze csak dicsérve.

Nima: Hát igen, rólad akkor se tudok rosszat írni, ha nagyon akarok. A koporsós jó, csak nem láttál egy koporsót kedden Szentendrén velem a temetőben?

Rubincsillag: Egy szóban kifejezve: zseniálisszenzációselképesztőenjómegható
Remélem, el lehet olvasni.
A másodikat most olvastam. A véleményem ugyanez.

Area: Mivel szerettél volna kritikát, most megkapod. (Nyugi, amúgy is írtam volna.)
Nos, nagyon jó, nem tudok rá mit mondani.

És végül:
Ivó: Nos, ehhez nem tudok sokat írni. Tudom, hogy én sem írok tökéletes verseket, de a tied...
Nem bántani akarlak, de szerintem maradj meg a humorban, mert a te verseidben nem találtam se értelmet, se rímet, se dallamot. Ezek pedig eléggé fontosak egy versben. Ha ezen megsértősz, bocsi, csak most kritizálós hangulatban vagyok.

És ha valaki engem akar kritizálni, akár negatívan, akkor csak rajta, mert szeretnék fejlődni! Előre is köszi!

Nima: szép.

Nefadar írta: Elkapott az ihlet.
Lehet, hogy nem így írják akkor bocsi...

Phereszponé elreblása

Perszephoné (A ph= f, Ha úgy írnák, mint ahogy te írtad, akkor "fereszponé"nek kéne ejteni.)

Nima: Huh.. mi volt ez az élmény?

Nekem sajna nincs időm se kritikákra, se versírásra. Őszintén szólva szellemi teljesítőképességem határán vagyok. Kész idegösszeomlás.
Na midegy, ez van...

leguanember: Ez verseim eddigi legnagyobb elismerése! Köszönöm szépen Nagyon jó a versed, tetszik, hogy te még az éssel is játszottál

Rubin: az utolsó csodálatos! A hangulata...
Thoron: én is így szoktam írni és sztem ez a legjobb érzés a világon: először elolvasni.
Nefi: a Perszephonés jó, de sztem még jobban kibonthattad volna... ez olyan szép törénet! P. olyan önfeláldozó! Hádész mdjuk nekem nem ellenszenves...
Mau: köszi! Nem tudtam eddig, mit jelent.
Area: kegyetlen! Ez a könyörgés... Viszint az álmos esszével nem mindenben értek egyet...

Ezt ma írtam filó órán, egy keddi hátborzongat élményemből jött.

Ahol mindig sötét van

Itt fekszem lent. Hideg.
Itt már senki sem talál meg.
Fekete áldozat az életnek.
Itt már senki sem szerethet.

Rögöket érzek a hátam alatt.
Minden, mindenem kint maradt.
Ott, fent süthet még a nap…
Nekem többé nem ragyoghat.

Hideg van, szemem elvesztettem.
Nem mozdíthatom meg kezem.
Elmenni? Már nem tehetem.
Már nem hiányolnak engem.

Ez a gödör mély, vak katlan.
Bűneimtől szabadultam.
Idetettek, itt maradtam.
Sír, ahol mindig sötét van.

Rubincsillag: Nagyon jók! Mind a kettő negyon tetszik! Olyan egyediek, furcsák, mégis, minta mindíg ilyen verseket olvastam volna. Nagyon jók!
Galadh: Én is így vagyok vele. Csak úgy két hónapja nem álmodtam semmit, ezért kénytelen vagyok az érzéseim rímbe szedni. Ez nem is megy annyira.....

itt van az álmokról egy kis esszé. Próbáltam rövidre fogi.
Álmok. Mind oly kecsesek, oly könnyedek, és elérhetetlenek. Vágyakozol utánnuk, és reméled, másnap este újra ugyan azt az álmot látod, és megtudod, mi lett a lánnyal a folyóban, de minden elveszik. Új álom jön. Arra is emlékezni fogsz, amit rég láttál, de az új álom is ott fog élni a fejedben. Aztán egyszer felébresztenek az álomból egy egyessel. Akkor jössz rá, az nem a te világod. Pedig olyan szép volna. Most két világban élsz, ami nagyon nehéz. A valóságot nem tudod elengedni, az álmaidat pedig nem akarod elveszíteni. Most újabb döntés előtt állsz. Valóság kontra álom. Sajnos sokan az álmokat választják...

üdv Thoron!
Látom új vagy!
Nagy vers szakértő vagy, vagy ezt csak úgy mondtad? :cool2:

Hmm.
Nem rossz, nem rossz.
De én személy szerint inkább olyan verseket írok amik álmaiban, vagy épp máshol jönnek ki belőlem.
Sosem úgy írok hogy leülök és erölködöm hogy vajon kijön-e legalább egy rím is a fejemből. Vajon ti is így írtok?
Azt nem tudom, de van egy pár olyan vers ami kicsit mintha erőltetett lenne. De be kell valjam. Van itt egy pár tehetség. Talán magatokra ismertek.

Rubincsillag: szóhoz sem jutok! Ezek egyszerűen tökéletesek! Egyszerűen nem találtam benne semmi hibát, egy kínrím sincs benne! És a történetek is nagyon jók!!!!!
Számomra most itt te lettél a kedvenc!
Írhatnál gyakrabban is!
Csak így továáább!

Elkapott az ihlet.
Lehet, hogy nem így írják akkor bocsi...

Pereszponé elreblása

Fekete és vörös lángok felcsaptak
Ahogy a pokol kapui megnyíltak
Perszephoné épp egy nárciszt szakított volna
Amikor Hadész őt ebből a világból ellopta.




Rubincsillag: gyönyörűek. A legutolsón már majdnem sírtam.
olyan szép és mégis oly szomorú

Ezt ma írtam a szóbeli kiséretségi után. Kissé feszült voltam, ezért bocsi ha nem lett valami túl jó...

Renegát

A lángok nyelvei elégettek mindent
Világod elveszett, már nem a tied.
Legyőzött lettél és így renegát is
Könnyedet hullajtod, de ne sírj!
Mást ne okolj e hibákért
Ez a te bűnöd nem másé.
Fejvadászok járnak most már utánad
Ők üldöznek ettől kezdve a halálba.

Sîyosztok!
Még régebben lefordítottam Gilraen utolsó mondatát, de csak most jutott eszembe:

Ónen i-Estel Edain, ú-chebin Estel anim.

Mind a Reményt neked adtam
Semmi remény nem enyém.

Vagy:

Mind a Remény a tiéd
Semmi maradt nekem így.

Longwerül pedig:

Menq e-diendi Hawunn'
Tegwie iq tehawunn'.

-- Mau Rauser

Jaj, olyan szépeket írtok. Sajnos a szünetben nem tudtam írni, mert többet ebszéltem németül, mint bármelyik más nyelve. De megpróbálom bepotolni. Délután még szóbeli és vége máj 15-ig...

És mégegy... :

A partot lassú hullámok mossák
Egy sirály szárnyal lomhán tova
Sötét érzés üli meg lelkem:
Ez életem utolsó alkonya

Régóta tudom, hogy beteg vagyok
Más még nem is sejti
A lélek bennem már két éve
Csak haláltáncát lejti

Lassún, kínzó lassún járja
Minden lépése tüzes parázs
Engem, ki harcos voltam egykor
Ez a halál mélyen megaláz.

Bár nyílvessző fúródna szívembe
Vagy ellenség kardja lenne végzetem
Mint itt kelljen ülnöm, s várni
hogy elmúljon keserű életem.

Bárcsak jönne már a megváltó halál
Hogy elvágja szenvedésem fonalát
S magával vinné elgyötört lelkem
Békében pihenni odaát.

Óh, mát látom is: jön felém
A víz tetején úszva lépked
_ " Itt e pohár. álomital benne.
Friss, hűsítő. Ugye kéred?

Elűzi szíved keserűségét
Elmúlik tagjaid kínzó sajgása..."
Nem tudok felelni. csak állok, s nézek
Örök-létű semmi-arcába.

Önkéntelen nyúl kezem feléje
A Serleget érinti-rideg, sárga fém
S már ott is állok egy ragyogó
Túlvilág-palota ezüst küszöbén.

Hangtalan nyílik a hatalmas kapu
Mögötte mező-végtelennel látszik:
Sárga virággal teleszőtt szőnyeg
Fénnyel meghintett harsány zöldes pázsit

A virágok közt emberek sétálnak
Felismerem őket: mind, kiket szerettem
Apám, anyám, bajtársaim
S régen elhunyt édes szerelmem.

Szívem repes: velük leszek ismét
Oh, oly régen vágyom már rá!
Velük! Velük! Dagad e szép szó
Mindent elsöprő hatalmas árrá.

Emelem a Kelyhet: belekortyolok
Lassan kiiszom az egészet.
Ahogy fogy az ital, úgy tépi szét
Minden kínomat szépen az enyészet.

Oly könnyűnek érzem magam
Mint a felhő, mely az égen táncol:
Végre megtaláltam igazi otthonom
Nem vagyok többé hazátlan vándor.

Elindulok lassan a többiek felé
A nap rám lustán ragyogva bámul
Hangtalan csukódik a hatalmas kapu
Amely mögöttem örökre bezárul.


Felkel a nap. Sugarai
Megcsillannak egy fegyveren
Fénylő kard az, s szétzilált hajú
Halott leány a fövenyen.

Sziasztok!
Ismét itt vagyok rontani a hangulatot! A szünetben annyit írtatok, hogy nem győzöm olvasni! A változatosság kedvéért megint mindenki szuper! :itscool:

Itt van egy újabb, " jó hangulatban " íródott versem:

Életem vára összeomlik,
Mintha csupa értéktelen holmik
Alkotnák, s nem szépen szőtt álmok.
Csak nézek bután, s várok
Hátha nem is igaz
Nem hagyott itt egyedül, csalárdul a gaz
Nem taposta össze szívem fellegvárát
Nem hagyott itt örökre, mint anyja az árvát
Az üres lakásban lassan körülnézek
Nem lehet elmondani, amit most itt érzek....
Szerettem, imádtam, ő volt a végzetem
Nem látom már többé, csupán csak képeken.....
Gyűlölöm, átkozom azt a kedves mosolyt
Mellyel behálózott, s azt a szépen koholt
Lángot, melyről elhittem: valódi.
Hazudni, csalni....Ezt most már a módi.....
Bár lehet, hogy szeretett.... De az hamar kihunyt
Nem voltam már más, csak megunt
Szerető, kit már ott kell hagyni....
Istenem, hogy tudnék nélküle maradni?
El el el innen! Üvöltve rohanok
Őrjöngő őrült: csupán csak az vagyok
Szaladok az utcán, száguldok üvöltve
Bele a magányba, bele a nagy ködbe.
Hol vagy most, te csaló? Hol vagy most, te álnok?
Hadd borítsak a szemedre halálos nagy álmot!
Véredben akarok fürödni, te átok!....
Kedvesem, édesem, két karodba vágyok
Ma még az enyém légy, utoljára, kérlek
Ölelj át, csókolj meg: édes ez a vétek....
Gyűlölve imádom, imádva gyűlölöm
Csak rohanok, rohanok át a sötét ködön....
Elfáradt a testem, lábam összerogyott
Elmúlt a vad erő, mit a dühöm hozott....
Nem tudok mást tenni: átkozódva sírok
Dühöngök, csapkodok ameddig csak bírok
Elhagyott a csalárd! Elhagyott örökre!...
Csak zokogok, zokogok bele a nagy ködbe....

Szervusztok!
Másfél hete nem jártam errefelé -mit mondjak, mindenki kitett magáért. Halomban állnak a jobbnál-jobb versek, tobzódnak a képek, a hangok. Két és fél órája le tudtok foglalni. Arlith a versről írott verse engem is megérintett: a forma, az ötlet Arlithé, én csak egy variációt készítettem.

A vers:
felelet és kérdés
érv és cáfolat
álom és valóság
szó és gondolat
kincs és kacat
kulcs és zár
kép és hang
és tél és nyár.

Siratódal


Éreztél már félelmet?
kísérti az életed?
érezd újra! Kérlek!

Éreztél már fájdalmat,
mi átdöfi álmodat?
Érezd újra kérlek!

Éreztél boldogságot?
mi a te jó adományog?
Érezd újra! Kérlek!

Éreztél már szomjúságod,
mely átkaparta a torkod?
Érezd újraa! Kérlek!

Éreztél már szerelmet?
Melytől eszed veszted?
Érezd újra! Kérlek!

Érezted ezt mind együtt?
s te lüktettél velük?
Éljél újra! Kérlek!



Kérek szépen kritikát! Már olyan régen írtatok rám valamit is!

Mau: nagyon szép! Az eredeti jobban tetszik, nagyon dallamos. Alulról olvastam, így nem tudtam, h OKból van. Nagyon jó.
Ailoleo: ó igen, a koporsó...

Láttad már arany-madarak álmát,
Mit kalitkájukban láttak.
Láttál már földet, hová ember nem tette lábát,
Mert az életek a rosszaknak fájnak.

Van még egy zöld csepp, ami érintetlen.
Mert az ember fél a vadtól.
Ezért él még szép, egy kicsi szigeten.
Oda mehetsz majd, ha megválsz a valódtól.

Mert így a paradicsom nem fogad be.
Engedd el az arany-madarakat.
Ha ők elszálltak, kövesd őket ide.
Ha szabadok, láthatod álmukat.

Hazajönnek majd és itt élnek örökre.
Te is maradsz. Te, régi gazdájuk.
Amiért eljöttél, tiéd lesz a béke.
Szabadságukért a hála a hazájuk.

Ha minden álmodat szárnyalni engednéd,
Könnyen megtalálnád a szépet és a békét.

Sîyo Mindenki!
Ez itten egy dalszöveg fordítás a The Lion King on Broadway-ból. A Zulu szöveget benne hagytam, csak lefordítottam.
Busa ngo xolo!

Árnyország

Fatshe leso lea halalea [Őseinknek földje, te szent föld!]

Árnyország!
Lehullt mind a levél.
Ez árnyország
Volt otthonunk.

Száraz folyó
Feltöredezett föld
Hát mennem kell,
Most már mennem kell...

S merre visz majd az útam,
Imátok kísérjen!
Maradnom már úgysem lehet,
De őrzöm emléketek.

Büszke — Választás nincs
Földünk — Keresem utam
Könnytől — Lea halalea!
Száraz
Vidd el — Ezt az imát
Messze — Bármi lesz is...
Fatshe leso

S merre visz majd az útad:
Ez imánk kísérjen!
Bár a cél még oly messze van
Mindig őrizd múltad!

Fatshe leso lea halalea.
Fatshe leso lea halalea.

S merre visz majd...

Giza buyabo, giza buyabo
Visszajövök még, visszajövök!
Beso bo!
Giza buyabo, giza buyabo
O giza buyabo!

Beso bo, népem, beso bo!

Az eredeti (angol+zulu):

Shadowland

Fatshe leso lea halalela [The land of our ancestors is holy]
Fatshe leso lea halalela

Shadowland
The leaves have fallen
This shadowed land
This was our home

The river's dry
The ground has broken
So I must go
Now I must go

And where the journey may lead me
Let your prayers be my guide
I cannot stay here, my family
But I'll remember my pride

Prideland — I have no choice
My land — I will find my way
Tear-stained — Lea halalela
Dry land
Take this — Take this prayer
With you — What lies out there
Fatshe leso — Lea halalela

And where the journey may lead you
Let this prayer be your guide
Though it may take you so far away
Always remember your pride

Fatshe leso lea halalela
Fatshe leso lea halalela

And where the journey may lead you
Let this prayer be your guide
Though it may take you so far away
Always remember your pride

And where the journey may lead you — Giza buyabo, giza buyabo
Let this prayer be your guide — I will return, I will return
Beso bo
Though it may take you so far away — Giza buyabo, I will return
Always remember your pride — Giza buyabo, oh giza buyabo

Beso bo, my people, beso bo

Jó persze, nem épp a legjobb, de most ehhez volt kedvem.

-- Mau Rauser

Sétálok a temetőben,
A nap épp lemenőben.
Végigvilágít a sírokon,
Átfut a virágszirmokon.
Nyugalom van,csend,
Ott kint, s itt bent.

Apák, anyák, fiúk, lányok,
S talán derékba tört álmok.
Apró sír a gyerekeknek,
Kik már sohasem nevetnek.
Egy földkupac az anyáknak,
Kik ránk már többé nem várnak.

Telik a temető, múlik az élet,
Gyorsan szállnak az évek.
Már egy család pihen
A föld alatt, hidegen.
A gyerek már nincs egyedül,
Az anya szíve nem keserül.
A temető a hely, hol találkozunk,
S örökre egy családot alkotunk.

Arlith: hát, én úgy tudtam, a clear világost jelent, de ha nem, javítsatok ki!

Már tudod

Már kaptál egy halvány jelet,
de még nem tudod mit jelent.
Már hallottál az égi fényről,
de nem tudod, hogy jön az égről.
Már láttál síró gyermeket,
de nem tudod, m'ért nem nevet.
Már éled az életedet,
de nem tudod, hogy védjed meg.
Már érzed a halál jöttét,
de nem tudod, ez hogy történt.
Már tudod, itt a vég,
de nem érted, miért.

Helló drágáim! Még nem tudtam elolvasni mindent, de majd igyekszem.
Ery: the answers... Húúú... Nagyon ütős lett!
Tündekő: ismerős!

Láttam már sok szépet
És sírtam is már eleget,
De zokogásom nem hallották,
Bánatomat megtagadták.
Lehet, hogy nem is szerettek,
Ők talán csak megvetettek,
Bár tudnám, mennyit érek,
Bár tudnám, miért élek…

Annyi szót és annyi könnyet
Áldoztam, hogy szeressenek,
Mégsincs velem sok barát,
Hogy miért, nem tudom okát.
Tudok szenvedve szeretni,
S ha van min, boldogan nevetni,
De azt nem tudom, mennyit érek,
És nem tudom, hogy miért élek.

Jaj, Ses, remélem nem komoly. :embarassed: Ugye csak szerepvers?? Szép és bensőséges.

Area: Nem clean-t akrtál írni véletlenül??

Sesy: Jaj.. ez ... huh.. már megint remekelsz. Próbáltam belekötni, hogy csak azért is, de nem megy.. :cheers: :hello: :crying:

Ne sírj

Kedves mama, ne sírj, hisz új nap virrad most,
Kérlek, emlékezz rám úgy, hogy mosolyom
Legyen az, mi téged is mosolyra fakaszt,
És, ha majd elmegyek, ez végleg itt marad.

Még van időm, mama, mégha nem is sok,
Még van idő - érzem - megbocsátanod.
Hisz nem akarok úgy elmenni végleg innen,
Hogy tőled, s a világtól bocsánatot nem nyertem.

Mert bár gyermek vagyok, kinek lelke tiszta,
Van, mikor a gyermek az anyja fájdalma.
És én ezt nem akarom - mielőtt meghalok,
Meg kell, meg kell bocsátanod!

Ne sírj, mama, hogy ily fiatalon elmegyek,
Hogy öregkorodban nem leszek veled.
Ne sírj, hanem mégegyszer mosolyogj velem,
Mert ebben a mosolyban benne lesz mindenem...

mau: Nagyon teccik a te macskanyelved!

És íme: életem első angol nyelvű verse. Nem rímel, néha rossz a nyelvtan, de amúgy összeszorított fogakkal kibírható

You love me,
and I love you.
The night is dark,
but we live on the Moon.
Come on!

The night is dark,
the Moon is clear,
and I and you.
Come on!

The night is dark,
we are clear,
and other ways will come,
and we sing this song.
Come on!


hááát, nincs értelme, ha valakit érdekel a magyar szövege, csak szóljon, és lefordítom.

Sziyósztok!

Egy kicsiny-kicsi yalinqa, vagyis játék a szavakkal, ahogy a macskák a verset hívják. Mert Longwerül a költészet valóban játék.
Avagy újabb H&M betétvers.

Téma net amwed e-djer Qualag