fbpx
 
 

Főzés és étkezés Középföldén

Miként a Hetedkorban, úgy a világ többi korában is fontos szerepe van az étkezésnek és a főzésnek. Tolkien műveit olvasva arra a megállapításra jutottam, hogy az étkezés a következő szerepeket tölti be: biológiai, közösségteremtő, közösségvállaló, és emlékek révén erőt adó.

1. Hagyományok

A tündék körében meglévő, önmaguk által közölt szokásokról viszonylag keveset tudunk, sokkal inkább annak tükrében ismerhetjük meg őket, hogy hogyan viszonyulnak más népek fiaihoz. A legismertebb tény, hogy a férfiak főznek, a hölgyek pedig sütnek, különösen kenyeret, illetve, hogy lembast visznek magukkal az útra (Laws and Coustoms, Of the lembas), illetve Elrond miruvort készít, ami egyfajta gyógyital. (A Gyűrűk Ura) A lembasról azt tudjuk, hogy valinori eredetű, és azon hölgyek ismerik a készítést, akik yavannildék, vagy azok voltak. Középföldén csak a királynő tarthat és adhat lembast.  Eredeti neve: coimas. (Of the lembas, HoME). Nagyon ritka eset, hogy más nép fia is részesül belőle. Összesen két ilyen alkalom van: az egyik a Szilmarilokban, amikor Beleg megtalálja Turin Turambart, és lembasszal kínálja. Ez érthető, hiszen Turin Meliannál és Thingolnál nevelkedett. A második ilyen alkalom, amikor Galadriel Lórienben az összes szabad nép képviselőjét megajándékozza vele. Ami feltűnő, hogy mások, különösen Gimli, mennyire nem ismerik a lembas természetét. Gimli nem tudja, hogy ebből egy kis darab is elég, és Samu a későbbiekben félig-meddig elégedetlen vele.

2. Idegenek és vendégek

A Szilmarilok és A Gyűrűk Ura tündéi jelentősen különböznek egymástól,  azonban az, amit  Alyr  ír tanulmányában, tény: a tündék élénk gazdasági és kereskedelmi életet élnek, igaz, ennek mértékében vannak eltérések. [Középfölde gazdasága, írta: Tóth Gergely (Alyr Arkhon)].  Személy szerint meglepett, hogy a tündék látszólagos távolságtartásuk ellenére milyen könnyen látják vendégül az arra rászorulót, milyen udvariasan és kulturáltan bánnak vele még akkor is, ha az épp egy foglyul ejtett törp.  A Gyűrűk Urában a közös étkezésnek alapvetően három funkciója van: közösségvállaló, segítő, közösségteremtő. Ezen aspektusok nem mindenütt választhatók el élesen egymástól.

Időrendben haladva a legelső ilyen helyzet, amikor Frodóék a Megyében összetalálkoznak Gildor Inglorionnal. A tündék, túl azon, hogy védelmet nyújtanak a Fekete Lovasoktól, megvendégelik őket, komolyan gondoskodnak róluk, elbeszélgetnek velük, figyelmeztetnek a veszélyre. Frodó sem puszta illendőségből mondja, hogy a tündék által szabódva elébük tálalt étel születésnapi lakomának is beillik. A hobbitok az asztali örömök élvezetének nagy művészei, tehát egy hobbit állítása szakvélemény.

A második étkezés, ahol tündékkel találkozunk, az Elrond házában rendezett lakoma. Itt több nép fia találkozik egymással, és cserél információt. Az étkezésnek ebben a helyzetben közösségteremtő szerepe van.  Itt is megfigyelhető, hogy ez a fajta társas tevékenység több, mint társasági esemény, és túlmutat a közösségteremtő jellegen. Ekkor ismerik meg egymást a Szövetség leendő tagjai, és ez a lakoma mintegy előkészíti a későbbi tanácsot. Igaz, hogy ezt Frodó tiszteletére rendezik, de nem a pillanatnyi öröm a funkciója, ráadásul ezzel is kifejezi Elrond a tiszteletét a hobbit iránt. Amint később kiderül, Gandalf miruvort kap Elrondtól, aminek nem ajándék, hanem életmentő gyógyital, mint az két ízben is bebizonyosodik. (Először a Caradhras hágóján való átkelésnél, másodjára akkor, amikor Glorfindel ezzel itatja meg a sebesült Frodót.)

A tündék és más népek szülöttei együtt étkezésére harmadízben Lórien gyepén kerül sor. Itt a búcsú különleges.

 

„– Bár vendégeink voltatok, egyszer sem ettetek velünk, így hát arra kérünk, üljük meg a búcsúlakomát itt, a két folyó között, amelynek vize messze visz Lórientől.” (A Gyűrűk Ura: A Gyűrű Szövetsége, 497. old).

 

Ezen étkezés során több különleges dolog is történik: egyfelől itt hallanak először a Fangornról a hobbitok, másfelől a társaság minden tagja ajándékokat kap, és tanúi lehetnek egy tünde szokásnak: a búcsúpohár ürítésének. Ez a szokás önmagában nem egyedi, hanem a résztvevők, és a mód teszi azzá. A pohár ürítése után több helyütt szokás megajándékozni a vendéget valamivel. Itt az ajándékok túlmutatnak az eredeti funkciójukon, hiszen mindegyik különleges erők által átjárt és felruházott tárgy, melyeket a sötétség elleni küzdelemben használnak fel – vonatkozik ez a hobbitok brosstűjére is. Ráadásul Gimli megismételi Feanor hajdani, Galadriel egy hajszálára vonatkozó kérését. Ezzel a hegyek és erdők népének kölcsönös megbecsülését kívánja fejezi ki.

 

Elrond A Hobbit alapján szívesen lát vendégül akár törpöket is, de házanépe itt egy kissé gunyorosabb velük. Thranduil viszont senkit sem lát szívesen a házában, legfeljebb más tündéket. A foglyokkal viszont tisztességesen bánik. Még az általa annyira nem kedvelt törpöket is megszánja, amikor látja, hogy azok toprongyosak. Noha börtönbe veti őket, méltányosan bánik velük, és az elégségesnél jobb ellátást kapnak. Miközben a törpök börtönben sínylődnek, Bilbó alaposan kiismeri a ház szokásait, és bizony jócskán csen magának élelmet.

Thranduil házanépe igencsak szereti a bort. De a bortól megmámorosodott tündék nem keltenek visszatetszést, hanem megmosolyogtatják az embert. Tudjuk, hogy a király borát külön tárolják, de a pohárnoknak feltétlenül szükséges azt megkóstolni, még ha nem is őt illeti ez bor.

Az árukészletet hordókban szállítják, amik elég univerzális célokat szolgálnak: boron kívül kerülhet beléjük vaj, alma, bármi egyéb. A hobbit alapján az itt szereplő erdei tündék, eltérően többi rokonuktól, némiképp ínyencek. Tudjuk róluk, hogy vadásznak, míg ez Elrondnál, legalábbis A Gyűrűk Ura alapján nem túl gyakori dolog. Aragorn, aki Elrondnál nevelkedett azt mondja, hogyha kell, a vadászathoz is ért egy keveset. Egyes kivételektől eltekintve szigorú szükségből vadásznak, és nem kegyetlenkednek az állatokkal. Abból látjuk, hogy a vadászathoz így viszonyulnak a tündék, mert A Szilmarilok zöld tündéi főképp azért panaszkodnak az emberekre, mert azok kivágják a fákat, és vadásszák az állatokat.  

II. Az emberek

A nemes lelkű emberek is tisztességesen bánnak vendégeikkel, igaz, a tündékhez képest sok a különbözőség.

Az emberek étkezési szokásaira sok adatot A Gyűrűk Urában találunk meg. Itt is, mint a tündék esetében, időrendi sorrendben fogok haladni.

1. Brí

A Pajkos Póni, mint minden fogadó, a közösségi élet színtere. Atutazók találkoznak benne, információk cserélődnek, és elviekben a pihenés, ismerkedés helyszíne is lehetne. A tulajdonos, Papsajt Ászok derék ember, és ő tartja a legjobb sört, amire még Gandalf is ráolvas. Jó konyhát vezet, és szívélyes házigazda:

 

    Az asztal egy szempillantás alatt megterült. Forró levest kaptak, hideg sültet, szedres lepényt, friss cipót, vajat, egy érett sajtot, egyszerű, ízletes ennivalót” (A Gyűrűk Ura, A Gyűrű Szövetsége, 220. old.)”

 

Itt ismerkednek meg Vándorral, aki megtanítja őket arra, hogy az evés pusztán életfenntartó tevékenység is lehet.

2. Theoden király

Theoden király, amikor először megpillantjuk, Szarumán és Gríma hatása alatt áll. Gríma, a tanácsadója, megpróbálja rávenni, hogy semmi mással ne törődjék, csak evéssel és pihenéssel. Amióta Gríma vezetése alatt áll az udvar, azóta alábbhagyott az udvariasság, ami abból a szempontból is érdekes, hogy a sötétség szolgálatában lévők egyáltalán nem az udvariasságukról és a vendégszeretetükről híresek. Gríma befolyása alatt a király a kötelező udvariasságról is megfeledkezett.

 Amikor Theoden „meggyógyul”, eszébe jutnak a vendégek iránti kötelességek.  Igaz, a vendéglátás nem olyan fényes, mintha elég idejük lenne egy lakomára, de mégis érezni benne a megbecsülést és a szeretetet a vendégek iránt. Ennek az étkezésnek elsősorban az információcsere és a testi szükségletek kielégítése a célja. Láthatunk egy rohani szokást is: a királyt az udvar első hölgye szolgálja ki.

Az étkezés végén Theoden király ajándékot ad Gandalfnak, amit a mágus maga választhat ki. Theoden csarnokában is hagyomány a búcsúpohár ürítése. Theoden királyt különlegessé és szimpatikussá teszi, hogy őszintén kíváncsi más népek szokásaira. Gondolok itt a pipafűre. Theoden szelíd megértéssel fordul a hobbitok felé, és elfogadja őket olyannak, amilyennek.

Sajnos Theoden király odavész Pelennornál, emlékére nagy tort rendeznek. Az Aranycsarnokban gyűlnek össze a vendégek, és tanúi lehetünk Theoden búcsúztatásának és az új király beiktatásának, valamit egy eljegyzésnek is. Egy énekmondó felsorolja az eddigi királyok nevét, és az utolsónál a leendő király, és csak ő iszik ki egy kupát. Ez után az udvar első hölgyének parancsára mindenki kupáját telitöltik, és isznak az új királyra, trónra emelve őt. Amikor Eomer bejelenti, hogy Faramir és Eowyn eljegyezték egymást, akkor is mindenki iszik az új párra. A lakoma végeztével Trufa ajándékot kap. Ezzel méltányolják Theoden és Eowyn melletti szolgálatát. A kürt sem pusztán udvariassági ajándék, hanem a későbbiekben valóban hasznosnak bizonyul.  

Az étkezési szertartásokba először Theodennél nyerhettünk bepillantást, ahol is a legfontosabb elem az egymás iránti szeretet és megbecsülés volt, de nincs ez másképp Gondorban sem.

3. Faramir:

Gondorban, szemben Rohannal, az írásbeli hagyományoknak is nagy jelentőséget tulajdonítanak, és Faramir az étkezési szokásokkal is igazolja, hogy Gondor első urai tisztelték a Valákat. Faramir által Gondor hagyományaiba is betekintést nyerünk, de itt is szinte részletes leírását találjuk annak, hogy az emberek mit vesznek magukhoz. Noha katonai őrhelyen vagyunk, gondos az utánpótlás, jól felszerelt raktár áll Faramir és katonái rendelkezésére.

A legelső, ami szembeötlik, hogy a katonák kezet mosnak. (Igaz, a hobbitok is szoktak otthon, de itt, a vadon közepén ez mégiscsak furcsa látvány.) A második szokás spirituális, és bizonyítja, hogy Faramir és népe valóban a hűséges númenoriaktól származik: Nyugatra tekintenek, így emlékezve meg Númenorról, Valinorról és Eru Iluvatarról.

Itt is felsorolja Tolkien, hogy mi kerül az asztalra: fehérbor, mégpedig jó minőségű (aminek egy katonai táborban különleges jelentősége lehet), vajas kenyér, sózott hús, aszalt gyümölcs, vörös sajt. (A Gyűrűk Ura, A Két Torony, 353.) 

Faramir a két hobbitot bőségesen ellátja élelemmel, és megajándékozza őket egy vándorbottal, amiről azt tartja a hagyomány, hogy azt, aki elviszi, vissza is hozza. (A Gyűrűk Ura, A Két Torony,  376. old.) Olyan tanácsokat is ad nekik, amikkel az életüket menti meg: közli velük, hogy a Morgul-völgyből folyó vizek halálosak, nem szabad belőlük inni. Minden szavából az együttérzés szól, és beigazolódnak Elrond szavai: a hobbitok ott találnak barátra, ahol a legkevésbé várják.

Az étkezésnek itt segítő, közösségteremtő, közösségvállaló funkciója van.

4. Gondor

Gondor étkezési szokásaival először a hobbitokon keresztül találkozunk. Az élelmezés háborús időkhöz illően teljesen másképp működik, mint békeidőben: kevesebbel is beérik, és akkor étkeznek, ha van rá idő. A nehéz szolgálatot teljesítők naponta négyszer étkeznek, és a vacsora utáni időszakot vidámsággal töltik. A raktárból Beregond és Pippin a következőket kapja: kenyér, vaj, sajt, alma, sör, tányért, valamint kupa – szinte ugyanazt, amit Faramirnál.

Gondorban szakácsok is vannak, sőt, a lakomák kapcsán Gandalftól szerzünk tudomást egy különös szokásról, ami persze lehet, hogy nem csak Gondorban van így:

 

„Vannak, akik előre szeretnék tudni, mi kerül az asztalra, de akik a lakomát készítik, inkább titokban tartják: mert a csodálkozás hangosabbá teszi a dicsérő szavakat.” (A Gyűrűk Ura, A Király visszatér, 299.old.)

 

Azt is megtudjuk, hogy Gondorban van egy külön helyiség kijelölve a lakomák számára: Merethrond, a Lakomák Palotája. (Uo. 304. old.)

Amit az eddigiek alapján megfigyelhettünk, a következő: a különböző népcsoportoknak, függetlenül attól, hogy hol laknak, vannak az étkezés körül szertartásaik, és az élelmiszerek is hasonlóak lehetnek.

 

IV.A hobbitok

1.A kisvilág: otthon

A hobbitok azok, akik a legnagyobb szertartásokat az étkezésnek szentelik. Összességében a hobbitok étkezési szokásairól és szertartásaikról tudunk a legtöbbet. A Professzor érezhető szeretettel és megértéssel ábrázolja ezt a békés, gazdálkodó népet.  Az ő szokásaik tárgyalásánál is az időrendi sorrendet fogom követni A Hobbittól indulva. A kisvilág tárgyalásánál ezzel szinkronban A Gyűrűk Ura által leírtakat is vizsgálom.

A két könyvből alapvetően az derül ki, hogy a hobbitok nagyon szeretnek enni, és az evésnek sok esetben egész egyszerűen élvezeti funkciója van. Szívesen esznek másokkal, de önmagukra is élvezettel főznek, változatos az étrendjük, sőt, remek kertészek és szakácsok is. Különösen szeretik a társas lakomákat, amik közösség-összetartó funkcióval bírnak. Sajnos nem mindegyik jómódú, de el lehet mondani, hogy békés időben szerencsére senki nem éhezik, sőt, ha valamelyik egyedül él, akkor akad, aki gondját viseli és főz rá, mint például Samu édesapjára Szutyorné. Naponta hatszor étkeznek, és ha lehet, kétszer ebédelnek. Épp azért nem is szeretnek kalandozni, messzire menni, mert akkor lekéshetnek valamilyen étkezésről.

Amikor A Hobbitban Bilbó épp teázni készül, nem is sejti, mennyi vendége lesz nemsokára. Ami otthonában elénk tárul, az, hogy a tea mellett tart otthon tejet, kávét, világos és barna sört, vörösbort, többféle süteményt (köménymagosat, kalácsot, almás lepényt), málnadzsemet, húspástétomot, szalonnát, sajtot, vagdalt sertést és salátát. (A babó, 15-16. old.). Itt kénytelen vendéglátásról van szó, amikor is a törpök kissé neveletlenek, és Bilbóval nagyon együtt tudunk érezni, mert a kedves vendégek szinte jobban tudják, mit tart az éléskamrájában, mint ő maga. Mennyivel másabb egy olyan lakoma, ahol szívesen látott vendégeket, saját falujabelieket fogad! Bilbó évek óta foglalkozik az étkezés tudományával, remek konyhát vezet, nagyon jó ízlése van, ad az eleganciára is, amit az arany szegélyű meghívók bizonyítanak.

  Bilbó a születésnapján követi a hobbitok hagyományát: ő ajándékoz meg másokat. Nagyobb számú vendéget hív meg, mint az szokás, és átlagon felüli ajándékokat osztogat. A születésnap itt túlmutat eredeti, társasági esemény funkcióján, mert ekkor jelenti be Bilbó, hogy elmegy, ezen felül Gandalf bizonyosságot szerez, hogy Bilbó gyűrűje az Egy. Ez az este dönti el azt, hogy a hobbitoknak, akikről eddig senki sem tud, ki kell lépniük a nagyvilágba, ahol java részük még sohasem járt, és ahol eleinte fogalmuk nincs, miféle veszélyek leselkednek rájuk.

2. A nagyvilág

 Amit alapvetően megfigyelhetünk, hogy az étkezésre oly igényes hobbitok ahogy távolodnak otthonuktól, és ahogy egyre nő Mordor fenyegetése, úgy válnak ők maguk is igénytelenebbekké, és érik be kevesebb étellel.

Annak idején Bilbó első rossz tapasztalata a külvilágról az volt, hogy az étkezésekre korántsem kerül olyan gyakran sor, mint az ő szeretné. Ami közös Bilbóban és Frodóban, hogy először tündékkel étkeznek együtt. Csak amíg Bilbó Elrond vendége, és a palotában nyílik alkalma legszeretettebb tevékenységét gyakorolni, addig Frodó a szabad ég alatt költ el egy vacsorát Gildorékkal, akik Elrondtól jöttek.

Frodóék útjának elején kiderül egy bájos dolog: a hobbitok szenvedélyesen szeretik a gombát, és néminemű gomba megszerzése érdekében Frodó kisebb korában elég alaposan megdézsmálta Zsizsik gazda földjét. Ennek ellenére Zsizsik gazda szalonnás gombával és jó minőségű sörrel kínálja őket.

Útjuk következő állomásán különleges személyekkel hozza össze őket a sors: Bombadil Tomával és Aranymaggal. A vendéglátás legszebb példájával találkozunk itt. Az Óidőktől itt lévő házaspárnak már az otthona is csodálatos: egyszerre nagyon hétköznapi és különleges. Mind a ketten kiszolgálják vendégeiket, és vacsora után Toma mesélni kezd nekik. Sok csodálatosan szép és ámulatba ejtő dolgot tudnak meg tőle a világra vonatkozólag. Szavai nyomán úgy érezzük, mintha mi is jelen lennénk akkor, amikor az ainuk Ardát megteremtették és alászálltak rá. Ennek ellenére az ital kivételével minden teljesen hétköznapi, amit a hobbitoknak tálal: tej, vaj, sajt, kenyér, méz, ehető zöld fű (vélhetőleg fűszerek), és érett bogyó. Ugyanezen étkekkel Beorn házában találkozunk. Beorn zordabb házigazda, mint Toma. Ha Aranymag és Toma ezeket adta Frodóéknak, vélhetőleg húst sem fogyasztanak, mint ahogy Beorn sem teszi ezt. (Egy, hangsúlyozottan ilyen esetről tudunk még ezen kívül: Berenről).

Toma továbbinduláskor ellátja őket mindenfélével. A Tomával együtt elköltött étkezések közösségteremtő jellegűek, és a hobbitok mintegy előkészülnek a nagy erőkkel való közvetett, vagy akár közvetlen találkozásra.  

Bilbónak is van része útja során a különleges élőlényekkel való találkozásban: sasok, trollok, wargok, szörnypókok, és Beorn. Sajnos Frodóéknak is lesz részük ebben, azzal a különbséggel, hogy őket legalább a trollok nem akarják majd felfalni (bár láthatják a három kővé vált trollt, akik Bilbót akarták elfogyasztani), illetve, hogy a sasok megmentik ugyan őket, de nem költenek el közös lakomát a sasfészekben.

A lakomához mindenütt alapvetően nyugalom kell. Mind a két regényben vannak olyan pontok, ahol az író utal arra, hogy az adott helyen a szereplők olyan nyugalomban és otthonosan érzik magukat, ahogyan veszélyekkel teli útjuk során már régen. A Hobbitban ezek a pontok Beorn és Elrond háza, A Gyűrűk Urában pedig a következők: Lórien erdeje és Faramir szálláshelye. Faramir, miként Beorn, figyelmezeti a társaságot, hogy mérgezőek a növények, illetve a vizek. Még egy kapcsolódási pont van a regényekben: mind Bilbó, mind Frodó találkozik vadont járó tündékkel, de Thranduil kevésbé vendégszerető, mint Gildor.

Visszatérve A Gyűrűk Urához: Frodóék útjuk során megint a hétköznapi világba kerülnek: a Pajkos Póniba térnek be, ahol is Trufáéknak túlságosan is tetszik az emberek világa, és óvatlanná válnak.

A fogadóban feltűnik egy Müge nevű hobbit. A hobbitok sokszor növényi nevet viselnek, de ez azért különleges, mert a müge fűszernövény, bólé vagy, ha eperből készítik, más néven májusi bor ízesítésére való. (Magyar Elek: Az ínyesmester szakácskönyve.)

A Pajkos Póniban találkoznak Vándorral, akitől megtanulják, hogy az evés eredeti funkciója az, hogy életben tartsa a testet. A hobbitok a hétköznapi fogadó után ismét egy különleges helyszínre: Elrond palotájába kerülnek, majd. Móriába, ahol nem igen van lehetőségük bőségesen étkezni. Ezt, noha nem lakoma keretében, Lórienben megtehetik. Itt ugyanis szinte semmit sem csinálnak, csak esznek, isznak, sétálgatnak, pihennek. A társaság Lórien után szakad teljesen szét. Trufáék orkok fogságába esnek, Frodóék elindulnak Mordorba, Aragornék pedig az orkok nyomába. Trufáék szörnyű útjuk során undorító táplálékot kapnak: fekete kenyeret, ami vélhetőleg nem csak a benne lévő rozs miatt az, és húst. Itt mutatkozik meg az, hogy a hobbitokban van tartás, és nem ösztönlények: bármilyen éhesek is, nem eszik meg az orkoktól kapott húst. Mivel Trufa sebesült, ezért egyfajta gyógyitalnak nevezhető pálinkát kap, ami a miruvor ellentéte. Hatásos, de undorító, és pusztán fizikai erőt ad – már akinek. A hobbitokra jellemző módon, alighogy kiszabadulnak, máris falatozni kezdenek. Ezután menekülnek be a Fangornba, ahol Szilszakáll vendégei lesznek. Vendéglátójuk, miként Toma is, sok-sok bölcsességet ad át nekik, és úgy viselkedik velük, mint egy kedves nagyapó a kisunokákkal.

Az étkezések sok esetben jellemrajzok is: ki derül az entekről, hogy gyermekszeretők, bölcsek, és Szilszakáll különös gonddal óvja a két hobbitot. Ad nekik az entek vizéből, amihez ők lembast esznek. Szilszakáll vízzel táplálkozik: két korsó vizet tart, az egyiknek földiesebb az íze, reggelre való, a másik pedig áttetszőbb ízű, estére. Színük is eltérő: arany illetve ragyogó zöld, és fényük beragyogja az egész csarnokot. A hobbitok határozottan érzik a entvíz hatását, lábujjuktól a hajukig.

Szilszakáll a két hobbitot Vasudvardba viszi, ahol azok újra találkoznak Aragornékkal és megismerik Theoden királyt. Kiderül, hogy a hobbitok és az emberek, na meg a törpök étkezési szokásai nem jelentősen térnek el egymástól.

Trufa hevenyészett tűzhelyen kezd el szakácskodni: kenyeret pirít, bort, sört, kenyeret, mézet, sózott húst, sült szalonnát tálal, úgyhogy szinte egész kis lakoma kerekedik Vasudvard romjai között. Információcsere is lezajlik, és ennek az étkezésnek egyfajta társasági funkciója is van. A jó barátok örülnek, hogy viszontlátják egymást. Az étkezéshez hozzátartozik az, hogy szertartásosan rágyújtanak egy pipára.

Eközben Samuék Gollam igencsak degusztáló szokásaival szembesülnek, (sajnos nem először) különösen akkor, amikor Ithiliában Samu éppúgy, mint Vasudvardon Trufa, főzni kezd. Samuban szinte mindvégig reménykedik, hogy hazakerülnek, és hogy az úton lesz mit főzni, ezért is cipeli magukkal a főzőedényeket. Amikor ezeket elhajítja, jelzi, hogy feladta a reményét, és egyes-egyedül a küldetés befejezésére koncentrál. Amikor még főzhet, azt teszi a lábasba, amit a vadonban talál: nyúlbecsináltat főz, sóval, valamint babérmeggylevéllel, zsályával és kakukkfűvel ízesíti. A Hobbitban a következő fűszernövényekről esik említés: kakukkfű, zsálya, majoranna. (A babó, 109. old.)

A valahai hobbit, Gollam lelki torzulásának fontos jele, hogy nem tudja megenni a lembast. Gollam annyira elveszítette identitását, hogy már a krumpliról sem tudja, hogy micsoda, pedig az közkedvelt hobbit-csemege, és képtelen főtt ételt enni. Samu szívesen megosztaná vele a becsináltat, jutalmul a nyulakért, de neki nem kell.

Samu jó lelkére és Frodó iránti szeretetére utal, hogy a későbbiekben lemond a maga élelem- és vízadagjáról Frodó javára, és nem pusztán azért, hogy annak legyen ereje a küldetést befejezni.

Samu egész életét kitölti a kertészkedés, és a Gyűrű is, amikor felveszi, a következővel kísérti meg: termékeny tájakat és virágzó gyümölcsösöket lát, amik mind az ő parancsára ilyenek. Ő megtagadja ezt a kísértést. Amikor Frodót megmenti, és el tudnak szakadni az orkseregtől, az Ithiliában főzött nyúlra emlékezteti, hogy gazdájába lelket öntsön. Sajnos Frodó, noha tudja, hogy volt valami ilyen, semmit nem tud felidézni belőle, sem ízeket, sem szagokat, annyira csak a Szemet látja maga előtt. Így számára az étkezés emlékének nem lehet megerősítő szerepe. Samu fel tudja idézni a vizet és az otthon képeit, és neki ez képes erőt adni, közvetlenül a küldetés befejezése előtt. Ez már akkor történik, amikor éhezve és szomjazva, a csontsoványra fogyott, elgyötört Frodóval mennek át Mordoron. Tolkien érzékletesen írja le az éhezéssel, szomjúsággal járó fizikai és lelki kínokat.

Amikor a Gyűrű megsemmisül, és a Sasok segítségével ők is megmenekülnek, Samu olyan illatokra ébred, amik Ithiliát idézik, és erről egyből a nyúlpörkölt jut eszébe. Trufa, miután Aragorn meggyógyítja, úgy ébred, hogy azonnal enni kér, és adnak is neki, amit csak tudnak. Ez annál is inkább különös, mert háborús időkben jobban csak arra igazán rászorulókat és/vagy a nagy tetteket végrehajtókat táplálják.

A nagyvilágban való tartózkodásuk lényegében két nagy lakomával ér véget. Az egyiken újra találkoznak Galadriellel és Faramirral, és így lényegében a Szövetség és minden segítője közösen ünnepli a Sötétség feletti győzelmet. Ezek után visszamennek a saját kis világukba, ahol kiderül, hogy Szarumán bérencei nyomorgatták a védtelen hobbitokat, akik éheztek, értelmetlen szabályok között rabságban élnek, és legszebb fáikat is kivágták. A fogadók már nem a közösségi élet vidám színterei többé de továbbra is megvan az informatív jellegük. A Megye megtisztítása után szerencsére nem kell éhezniük, mert hatalmas raktárakat fedeznek fel, így Yúlekor a vigasság tényleg igazi lehet. Samu a Galadrieltől kapott földdel teszi újra termékennyé a Megyét. Így csodálatos év következik a hobbitok számára, például mindenki, különösen a gyerekek, dúskálnak a tejszínes eperben, és rengeteg gyümölcs terem. A Megye tehát újra otthonossá, termékennyé vált.

A Gyűrűk Ura a hobbitokkal és az otthon képeivel indít, és ezzel is végződik: a Szürkerévből hazatérő Samut a tűzhely melege, felesége, kislánya, és a kész vacsora várja, amihez együtt ülnek le.

IV. Befejezés

Tolkien világát sokan heroikusnak, rendkívüli világnak tartják. Egy dolog azonban biztos, az, amit Aule annak idején megjósolt Yavannának: Eru Iluvatar gyermekei táplálkoznak és építenek. (A Szilmarilok) Ez tényleg be is következett. Láthattuk, hogy miként a mi világunkban, a Professzor által teremtett világban is az étkezés egyfelől kultúrafüggő, másfelől a kultúrák közti találkozás lehetséges színtere. Természetesen lehetne további kérdéseket is kifejteni, pl. Gollam jellemét vizsgálni étkezési szokásai tükrében, de lehetne a fogadókról vagy a sörről is hosszabban beszélni, hiszen minden hobbit szokás megérdemel egy külön esszét.

Függelék:

Bazsalikom: gyomorerősítő, étvágygerjesztő, külsőleg makacsul felrepedezett bőrre javasolják

Fokhagyma: étvágygerjesztő, gyomorerősítő, hasmenés ellen, magas koleszterinszint esetén használatos

Gyömbér: emésztési rendellenesség

Kakukkfű: köhögés, fájdalmas hószám, nyugtató hatású

Kapor: gyomorerősítő, epehajtó hatású, de álmatlanság ellen is jó         

Koriander: emésztésre van jó hatása, illetve bőrgyulladásra

Kömény, édes: gyomorerősítő, szélhajtó, köptető

Kömény, hasznos: reumatikus eredetű fog- és fejfájás ellen melegítve használatos

Lestyán: vízhajtó, emésztési bajok,

Majoranna: ideges fejfájás, görcsös köhögés, gyomorgyengeség, hasmenés, felfúvódás

Menta, fodor-: szájproblémák ellen, gyomorjavító hatású

Müge: vértisztító, izzasztó, enyhe vizelethajtó

Petrezselyem: vízhajtó, vértisztító, frissen rovarcsípésre teszik

Rozmaring: bedörzsölésre, borogatásra ajánlják húzódásnál, idegesség esetén, belsőleg emésztési rendellenességekre

Szurokfű (oregano): görcsoldó, hűlésre is ajánlott, emésztést elősegítő hatása van

Források:

Tóth Gergely (Alyr Arkhon): Középfölde gazdasága (www.tolkien.hu)

Magyar Elek: Az Ínyesmester szakácskönyve             

 J.R.R.Tolkien. A babó

Móra Kiadó, Budapest, 1975. ford.: Szobotka Tibor

J.R.R.Tolkien: HoME, X. www.tolkien.ru

J.R.R. Tolkien: A Gyűrűk Ura

                Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. ford.: Göncz Árpád, Réz Ádám

J.R.R. Tolkien: A Szilmarilok

                Európa Könyvkiadó, Budapest, 2002. ford.: Gálvölgyi Judit

Varró Aladár Béla: Gyógynövények gyógyhatásai

                Black and White Kiadó, Budapest, 1999.    

 

 

Köszönet ezért a tanulmányért Tolkienen túl Lyonának, Maglornak, Silnek, és SÚ-nak, aki nagyon- nagyon sokat segített, valamint a szakácsrend minden tagjának! 

Utoljára frissítve: szerda, 28 augusztus 2019 12:44

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére