fbpx
 
 

Tolkien Világa (rádiósorozat): A fantasy - az Aurin szerkesztői a fantasy történetéről

A beszélgetés résztvevői a szerkesztő-műsorvezető Hargitai Henrik (HH), és az Aurin szerkesztői: Kazár József (KJ), Tick Péter (TP) és Varga Illés (VI) 



HH: A mai átlagolvasó számára a fantasy egy viszonylag szűk tematikát jelent. Tick Pétert halljuk:

TP: Igen, ő elsősorban a külső jegyekre koncentrál: különböző, középkor-szerű környezetben játszódó kalandos történeteket ért alatta, varázslóval, mágiával, misztikával; nem a földön - egy másik, kitalált világban játszódó történetek jutnak eszébe; sőt, mióta a szerepjáték is létezik, gyakran annak szinonimájaként is kezelik.

HH: A következőkben kiderül, hogy a fantasy ennél jóval több. Tolkien számos új elemet vitt a fantasy műfajába, mely azt népszerűvé tette, de nem ő volt az első. A műfaj alapítói, vagyis azok, akiket ma annak tartunk, már jóval A Gyűrűk Ura megszületése előtt megírták az első fantasyket.
A Gyűrűk Ura előzményei kapcsán általában óangol, germán vagy skandináv mítoszokról esik szó, kevesebb a mű 19-20. századi előzményeiről. A Tolkiennel kortárs vagy majdnem kortárs fantasy -írók is hasonló forrásból táplálkoztak, mint ő. Arról, hogy mi a fantasy , az adásban több definíciót is hallani fogunk, és biztos lesz olyan hallgató, akinek egyik sem felel meg, vagy olyan, aki A Gyűrűk Urát eleve nem tartja fantasynek. Mindenesetre a Tolkien Világa mostani adásában a fantasy angol és amerikai alapító atyáiról hallhatunk. A műsor vendégei az Aurin című on-line lap szerkesztői, az előbb hallott Tick Péter, Varga Illés és Kazár József.
Varga Illést halljuk:


VI: Ha Tolkienről beszélünk, akkor általában A hobbit, A Gyűrűk Ura és A szilmarilok című művei jutnak eszünkbe. Tolkien és a fantasy kapcsán felmerülnek olyan, a köztudatban megkövesedett nézetek, mely szerint Tolkien minden irodalmi előzmény nélkül bukkant fel, és követői is csak annyiban érdekesek számunkra, amennyiben a populáris irodalom érdekes lehet. Ezzel szemben Tolkiennak vannak meghatározó irodalmi előzményei, kortársai, akik hasonló szellemiségben alkottak. Ezek között három szerzőt érdemes megemlíteni mindenképpen. Mindhárom angol: William Morris, Eric Rucker Eddison és Lord Dunsany. Mindhármukat kiemelkedő szerzőjeként tartja számon a fantasy -szakirodalom, és közülük kettőnek, Morrisnak és Dunsanynek a művei a világirodalmi kánon részei. Előbbiről, William Morrisról Babits Mihály és Szerb Antal is tud, tehát az irodalomtörténeti munkájukban is olvashatunk róluk.



A fantasy története, William Morris

VI: Először Morris és Tolkien kapcsolatáról. Azt tudni kell, hogy mindketten ugyanannak az iskolának voltak a tanárai. Edith Breth-hez, feleségéhez írt levelében Tolkien megemlíti, hogy olyat akart írni, mint Morris. Morris fordító volt, szerkesztő, író, iparművész, és a nevéhez fűződik mint fordítóéhoz a Völsung-saga angol nyelvre való átültetése; de nemcsak lefordította a Völsung-sagát , hanem írt egy Wolfing-ház című verses-epikus költeményt, amely ennek a Völsung-sagának a feldolgozása. Ennek a költeménynek, tehát William Morrisnak hatására fordul Tolkien a költészet felé. Ugyanakkor a Kalevala is óriási hatással van rá, és az ebben található Kullervo-történet alapján a Wolfing-házhoz hasonló történet írásába kezd. Ez a történet képezi a későbbi Túrin-történet magvát. Tehát Tolkien Morris munkásságából inspirációkat szerzett, és az izlandi sagákhoz, illetve az Arthur-mondakörhöz való vonzódása és kapcsolódása révén Morris mintegy példaképül, mintául és követendő eszményképül szolgálhatott számára.
Morris maga preraffaelita volt, egy 19. századi későromantikus művészeti irányzat, illetve törekvés egyik utolsó, egyben legkiemelkedőbb képviselője, és Tolkien a TCBS üléseket a preraffaeliták üléseihez hasonlította.


A preraffaeliták

VI: A preraffaeliták eredetileg festők, de előfordulnak köztük szobrászok, költők és egyáltalán minden művészeti tevékenységet folyatató és űző művészek. Ugyanakkor a céljaikból is adódott a művészeti sokoldalúság. Stíluseszményeiket a Raffaello előtti művészet testesítette meg. Próbálkoztak freskófestészettel vagy kerámiakészítéssel. William Morris egymaga jelenítette meg a preraffaelita művészeszményt. Ő egymaga volt költő, író, iparművész és festő.

HH: Milyen iparművészeti műveket hozott létre a fantasy ?

TP: Iparművészet alatt most az alkalmazott művészet et értjük. Tehát nem kifejezetten a mindennapos használati tárgyakat, hanem például a könyvborítót, ami nem olyan céllal jött létre, hogy azt szuverén műalkotásként értelmezhetnénk, hanem "csak", mint termék.

KJ: Ennél tovább is lehet menni - bizonyos szerzőknél. Az első fantasy -szerző, Morris iparművész volt, így például mind a mai napig használják azokat a tapétamintákat, -motívumokat, amelyeket ő tervezett; bútorokat készített, és így tovább. Egyrészt ezeket mind a mai napig használják, másrészt maga a törekvés létezik napjainkban is: hogy ne csak a galériákban vegyen körbe minket a művészet, ne csak a könyveinkben olvassuk, hanem a mindennapi életünk minden egyes mozzanatát töltse ki. Ezért köthető a fantasy hez Morrison keresztül.

VI: Az egyik legjellemzőbb példa, hogy a fantasy milyen iparművészetet hozott létre, az a hetvenes évektől kezdődően a napjainkig ható szerepjáték-mozgalommal kapcsolódik össze.

TP: Mondok néhány példát. Például ha valaki a pénzét nem egy bőr pénztárcában tartja, hanem egy bőrszütyőben, amelyet ő készített, és azt egy bőr zsineggel köti össze, ilyen iparművészeti alkotásnak lehet tekinteni; de a fantázia-világokhoz kapcsolódó ólomkatonák festése (különböző játékok céljára vagy akár hobbiból) avagy a ruhavarrás is ide tartozik. Például az egyik amerikai fantasy -magazin, a Realms of Fantasy , amely kéthavi lap, tele van olyan hirdetéssel, amely páncélokat, üveggömböket, kardokat, fegyvereket, ruhákat reklámoz; mindenfélét lehet kapni, amit csak el lehet képzelni, s ezek valódi, kézzel, nem ritkán hagyományos, korabeli módszerekkel készített, nem pedig sorozatgyártásban, futószalagon előállított tömegtermékek.

VI: Tehát attól kezdve, hogy Tolkien A Gyűrűk Ura című regénye az olvasóközönség szélesebb rétegei számára is hozzáférhetővé válik az Egyesült Államokban, a rajongók a főhőseik ruházatában kívánnak fellépni és megjelenni, és maguk szeretnék azokat elkészíteni, méghozzá hagyományos módszerekkel. S akkor már nemcsak a ruháikat, hanem minden hétköznapi eszközüket is, és persze a páncélokat és az érára jellemző életet idéző tárgyakat - azt az életmódot, illetve az életmódhoz kapcsolódó eszközöket. Ezek pedig nem a történelmi vagy a történelemből ismert kultúrközegek stílusában megformált és elkészített tárgyak, hanem a fantasy világait, adott esetben Tolkien világát fogják idézni. Úgy a motívumaikban, mint minden egyéb művészeti vonatkozásukat tekintve.
William Morrist tartják az első fantasy-írónak, The Wood Beyond the World címmel 1895-ben, illetve Well at the World's End címmel 1896-ban megjelent regényei kapcsán. Ezekben a regényekben már számos olyan elem, írói eszköz megjelenik, amelyek később tipikusan és kimondottan a fantasy -irodalomra jellemző stíluselemek lesznek. Ilyenek az archaikus nyelv, a középkori környezet, a másodlagos világ, a heroikus kalandok, a varázslók és szörnyek mint szereplők.

TP: William Morristól nem sok minden jelent meg magyarul; az a kevés, ami igen - pár vers, egy novella, egy mese, egy-két esszé -, az megtalálható a Világhálón. Ezek sajnos magyarul nem hozzáférhetőek, csak angolul.

KJ: Annyit tennék hozzá Morris és Tolkien kapcsolatához, hogy tudjuk: Tolkien is rajzolt, festett, tehát benne is munkált - amiként majd a fantasy -irodalomban is megjelennek hasonló törekvések -, hogy ez nemcsak irodalom, hanem szervesen összekapcsolódik egyéb művészeti ágakkal, tehát a festészettel, de az iparművészettel is; mondjuk, elég egyszerűen csak a könyvborítókra gondolni. Tehát ebben a dologban is követte Tolkien Morrist, nem csak konkrétan az irodalmi eszményekben.


Lord Dunsany


VI: Akiről feltétlenül beszélnünk kell mint Tolkien irodalmi előfutáráról: Lord Dunsany. Ő angol arisztokrata volt, ősi nemesi család sarja, a tizennyolcadik Dunsay báró. Ősei még 1066-ban jöttek be Hódító Vilmossal Angliába, s ama családnak egyenes ági leszármazottja Dunsany, aki a 19. században született, de jócskán beleélt a 20. századba is (1957-ben hunyt el).
Ez az angol arisztokrata rendkívül sokoldalú ember volt: katona, aki harcolt a búr háborúban, sportember, drámaíró, fantasy -író, sakkmester - az úgynevezett Dunsany-sakk kitalálója -; óriási, klasszikus műveltséggel rendelkezett, az ír folklórt pedig az anyatejjel szívta magába. Tolkien őt is olvasta.
Dunsany szintén az egyik első fantasy -szerző, Morris után a másodikként tartja számon az angolszász fantasy -irodalomtörténet. Első fantasy-műve 1905-ben jelent meg. Ez a kötet a The Gods of Pegana, egy nyolcrészes prózavers-ciklus első darabja, amely 1919-ig került kiadásra.
E műveivel Dunsany nem aratott sikert.
A nyolc kispróza-kötetben sajátságos mítoszt teremtett meg. Kitalált isteneket - egy kitalált panteont - szerepeltetett a történeteiben; egzotikus környezetet alkotott, amelyben keleti és klasszikus, illetve indoeurópai hatások érhetők tetten. Az ő nevei egzotikusak voltak, keleties hangzásúak. Tolkien köztudomásúlag germán és kelta gyökerű neveket használt.

KJ: Érdemes megemlíteni, hogy Tolkien és Dunsany névalkotásában jelentős különbségek mutatkoznak, s hogy erre Tolkien maga is utalt egyik levelében: hogy tudniillik ő nem tartja olyan nagyra ezeket a dunsany-i neveket; ugyanis nincs meg mögöttük az a kidolgozottság és mélyebb nyelvi háttér, amelyek a saját nyelveinek sajátságai voltak, s amely Tolkiennek olyan fontos volt. Dunsany nyelvet nem talált ki, ő csak eljátszott ezekkel a szép nevekkel, és telerakta velük a műveit. Viszont a kitalált nevek s a kitalált mitológia alkalmazása a fantasy ben teljesen alapvető fogássá vált Dunsanytől kezdve.
Dunsany művei nem határozhatók meg időben és térben, a világ végén túl játszódnak, egy soha nem létezett földön. Ez is fontos különbség, s ez Eddisonra is igaz, aki a Merkúrra helyezi regényének színhelyét. Ám ez tulajdonképpen egy földi világhoz semmiben sem köthető világot és környezetet jelent, Tolkien ellenben hangsúlyozza, hogy az ő világa, az ő regénye igenis kötődik a Földhöz: itt játszódik a Földön, a nyelvek is kötődnek ide, míg ezek a szerzők ebben különböznek Tolkientől, hogy az ő világuk távoli, a világ végén is túl levő, és adott esetben soha nem létezett.

VI: Lord Dunsany a század kiemelkedő amerikai fantasy-íróira is hatott. Talán legjobban H. P. Lovecraftra.


Lovecraft


TP: Lovecraftnak korábban is a fantasztikum jellemezte írásait, de elsősorban a gótikus regények, Edgar Allan Poe s más horrorszerzők hatottak rá. Dunsany terelte a fantasy irányába, többek között az ő hatására alkotta meg Álomföldek -ciklusát, amelynek történetei - többi műveivel ellentétben - "kitalált világ"-szerű környezetben játszódnak, nem pedig a Földön. Nagyon kevés művére lehet azt mondani, hogy nem horrorművek, ám a szóban forgókról ez abszolút elmondható, akár heroikus fantasy nek is beillenének néha. Dunsanytől vette át a panteonalkotást is, s az ő nevéhez fűződik az úgynevezett Cthulhu -mítosz megformálása, amely a horror-írókra mai napig is megtermékenyítően hat. Stephen King, Clive Barker elképzelhetetlenek Lovecraft nélkül.

VI: Dunsany hatására Lovecraft kidolgozza a saját panteonját. Ezt a panteont kitalált istenek népesítik be, akik közül az egyik legemlékezetesebb Cthulhu. Ezek az istenek a világűrből származtak alá a földre, ők népesítették be és uralták a földet, mígnem el nem jött az ember ideje, amellyel egy időben az övék leáldozott. Ám ezek az istenek (és egyben uralmuk) vissza is térnek a Cthulhu-mítosz, tehát a lovecrafti mitológia szerint. Azt fontos megjegyezni, hogy ha Tolkien egy kozmogóniát talált ki és egy saját panteont, a valák és maiák panteonját, akkor az semmiképp sem volt eredeti ötlet. Korábban már megtette Dunsany, illetve Dunsany hatására Lovecraft is, méghozzá a húszas-harmincas években. Dunsany az első prózavers-ciklusát teljes egészében ennek a panteonnak szenteli, az is a címe, hogy The Gods of Pegana , tehát A peganai istenek , és ebben kizárólag ezeknek az isteneknek a történetei szerepelnek. Ezzel mintegy megalapozta a világát. Fontos megemlíteni, hogy William Morris maga nem alkotott panteont. Az ő világában keresztény értékrend uralkodik, és keresztények a lovagok. Dunsany eltávolodik a kereszténységtől, egyfajta kvázi pogány istenvilágot teremt a képzeletéből, és ezt az utat követi Lovecraft is.

KJ: Dunsany, miután megírta a The Gods of Peganát , és megalkotta az isteneknek a történeteit, meg a világnak a teremtését, utána ő is elkezd írni olyan műveket, ahol már emberek a főszereplők, de olyan világban, ahol már ezek a korábban lefektetett istenek uralkodnak. Tehát időben így követik egymást a Dunsany-történetek.

HH: Lovacraft világa mennyire köthető össze Tolkien világával? Az én érzésem szerint teljesen ellentétes világ a kettő.

VI: Lovecraft világa egyáltalán nem hasonlítható Tolkienéhez. Ugyanakkor paradox módon mégis van olyan irodalmi törekvés, amelynek révén elválaszthatatlanul összekapcsolódnak. Mindkettőt az archaikum felé fordulás jellemzi.

TP: Tolkien és Lovecraft világa ugyan nagyon különbözik, viszont Lovecraft egy bizonyos szellemi körben mozgott: a Weird Tales nevű amerikai ponyvamagazin köré szerveződött írók csoportjának volt tagja, akik viszont igenis írtak hasonló történeteket, mint A Gyűrűk Ura , akár szemléletüket tekintve is: ezek ugyanúgy kitalált világokban játszódtak, saját panteonnal, persze nem olyan részletesen kidolgozva. A Weird Tales ponyvamagazin volt, egy a sok közül. Írói közül példának említhetném Robert Ervin Howard nevét, akinek talán a legnépszerűbb hőse Conan - őt persze nem kell bemutatni az Arnold Schwarzenegger-féle film után; és ennek a filmnek a hangulatára már nem lehet azt mondani, hogy teljesen más, mint A Gyűrűk Ura .
Howard is ugyanabból a körből jött, mint Lovecraft; szoros levelezésben álltak, és egymás műveire reagáltak. Howard mélyen hatott a fantasy -irodalomra. A hatvanas években, A Gyűrűk Ura amerikai, papírkötésű, olcsó kiadásával szinte egy időben jelent meg Howard Conan-sagája is, s ettől a két műtől, illetve sikerüktől egyszerre jelenséggé vált a fantasy , s így lett mind a két sorozat meghatározó abban, hogy a fantasy mára azzá vált, ami. Talán akkor kezdett el popularizálódni ez az irodalom, akkor jelentek meg az epigonok nagy számban.


Robert E. Howard, a Conan, a barbár írója


VI: Az említett Weird Tales írói körének egyik legkiemelkedőbb alakja Robert Ervin Howard. 1906-ban született, és 1936-ban hunyt el (önkezével vetett véget életének).
Howard, akárcsak más fantasy -szerzők a stílusirányzat korai szakaszában, klasszikus műveltséggel és felkészültséggel rendelkezett. Irodalmi törekvéseit azonban meghatározta az, hogy texasi születésű volt, és Texasban is élte le az életét, s hogy ebben a közegben nem nyílt lehetősége arra, hogy irodalmi törekvéseit az úgynevezett "magas irodalom" keretein belül valósítsa meg vagy bontakoztassa ki. Ő volt az első író Texasban. Texasban nem voltak könyvtárak, nem volt olvasóközönség, ezért Howard ponyvamagazinok számára írt történeteket. Már ez a tény önmagában, hogy ponyvamagazinokban publikálhatott elsősorban, meghatározta a választott irodalmi formát. Nem nyílt lehetősége regényeket írni; ha hosszabb, nagyobb lélegzetű írásokra adta a fejét, akkor ezek csak részletekben jelenhettek meg.

TP: Tegyük hozzá, hogy Tolkiennel, Dunsanyval vagy éppen Morrisszal ellentétben ő az írásból élt - Texasban. Neki nem volt biztos családi háttere, mint mondjuk Dunsanynek, aki arisztokrata volt, s akinek így nem voltak anyagi gondjai. Howard abból élt, amit megírt, és éppen ezért írnia kellett, akár akart, akár nem, akár volt ihlete, akár nem. Rengeteg műfajt kipróbált: írt detektívtörténetet, westernt, horrort, bokszolós regényeket, fantasy t. Azt kellett írnia, ami népszerű volt, amiért fizettek neki a kiadók. Ilyenek a rá jellemző, egy hős köré épített ciklusok is. Azért írt annyi Conan-történetet, mert az olvasók egyszerűen azt szerették, és ha azt szerették, akkor azt kellett írni.

HH: Mennyire jellemző ez a mai fantasy re?

TP: Ma nagyon jellemző az, hogy egy világ, egy hős köré építik a műveiket az írók. Nem is novella-, egész regény-ciklusokat adnak ki! Nagyon jellemző az, hogy kifejezetten ennek jelzésére védjegyként is funkcionáló márkajegyeket helyeznek a könyvekre, hogy azok könnyen fölismerhetők legyenek. Így az olvasó, a fogyasztó rögvest "tudni fogja", hogyha ránéz egy polcra a könyvesboltban, hogy "ő ezt szereti". Mivel ez gyakorlatilag ma már inkább üzlet, semmint irodalom, ezen a szinten persze ez a jellemző: hogyha van egy népszerű hős, írjunk hozzá regényeket...

VI: Mielőtt a fantasy jelenséggé vált volna, megvoltak ennek a stílusirányzatnak Tolkien mellett és előtt is a maga kiemelkedő képviselői úgy az angolszász, mint a világirodalom egészén belül. Az angolszász irodalomban meg lehetne említeni Poul Anderson, Jack Vance és Michael Moorcock nevét. Anderson maga skandináv származású, így a kötődése a sagákhoz szinte magától értetődő. Jack Vance maga inkább azt az irányvonalat képviseli, amelyet Burroughs és Eddison is, és amely inkább a science-fiction höz áll közelebb. Michael Moorcock írásain pedig leginkább az említett Robert E. Howard hatására érződik. Kezdetben kimondottan felkérésre kezdett írni fantasy -történeteket, később azonban önálló koncepciót alakított ki és ezt vitte tovább következetesen a munkáiban.

HH: Nálunk a Galaktika és az őköré csoportosuló kiadói kör jelentette meg ezeket, például a Lovecraft-műveket, meg sok más fantasyt is.

TP: Magyarországon miként is jelent meg a fantasy ? Nem nagyon jelent meg a nyolcvanas évek előtt. A rendszerváltás hozta magával azt a nagy bummot, amely a mai napig tart. Az azt megelőző időszakban azonban csak egy-két novelláskötetről és a Galaktika című kiadványról beszélhetünk. Utóbbinak számai közül kiemelendő a 40-es, amelyet Lovecraftnak szenteltek, és a 45-ös, amelyben heroikus fantasy - novellák szerepeltek. Ám az ilyen, itt-ott elszórtan kiadott műveken kívül más nem nagyon jelent meg. A Gyűrűk Urá t sem mint fantasy -művet adták ki, hanem mint szépirodalmi művet, és az Európa Kiadó lepődött meg a legjobban, amikor később újra kiadva bomba üzletnek bizonyult.
Ugyanakkor szerintem nem is biztos, hogy össze lehet hasonlítani például a hatvanas évek Magyarországát a hatvanas évek Amerikájával; sőt, nem is érdemes. Teljesen más irodalomelméleti kategóriák éltek a köztudatban. A science-fiction például a megtűrt irodalom kategóriájába tartozott, amely szinte tudomást sem vett a fantasy létezéséről. Amerikában csak az üzlet számított, mi volt népszerű; Magyarországon nem lehetett erről beszélni, a szocialista realizmusba nem fért bele egy fantáziavilág.

HH: A szerepjátékok hogyan jelentek meg Magyarországon?

TP: A szerepjátékok nagyjából egyszerre jelentek meg a fantasy vel, a nyolcvanas évek végi science-fiction klubmozgalmon belül. Pár ember hozzájutott különböző szerepjátékok szabálykönyveihez, illetve kiegészítőihez, baráti társaságok kezdtek el játszani, s ezek a közösségek a Galaktika-klubok által nyújtott infrastruktúrát kihasználva növekedtek. A rendszerváltással pedig kiépülhetett az a bázis, amely kicsi volt ugyan, de létezett és hatékonyan tevékenykedett. Ekkor már voltak olyan emberek Magyarországon, akik ismerték a szerepjátékot, ismerték a fantasy t, és szerették, és ki is akarták adni, és amint lehetőségük nyílt, kiadót csináltak. Ám míg a science-fiction azért valamilyen szinten államilag propagált dolog volt (a Galaktika a rendszerváltás utáni években megszűnt), addig a fantasy kiadók akkor jöttek létre.

HH: Azt is lehet mondani, hogy átvette a science-fiction szerepét a fiatalok között?

TP: Nem, nem hiszem, hogy átvette a szerepét, mert teljesen más a közeg. Ma az üzlet diktál, tehát ha valamelyik könyvkiadó nem sikeres, akkor az tönkremegy. A nyolcvanas években nem volt olyan, hogy tönkre fog menni a Móra Kiadó vagy a Galaktika, az ment. A televízió sem vont el annyi embert az olvasástól.

KJ: Ami most arányeltolódásnak tűnik (hogy a s cience-fiction t felváltotta a fantasy ), ez csak a populáris kultúrában igaz. Egyszerűen arról van szó, hogy úgy néz ki: a fantasy t jobban veszik - ezeket az olcsó, alacsony értekkel rendelkező fantasy műveket; de ezeket is adják ki, ezeket lehet könnyebben kiadni. Amerikában is nagy divatja van ezeknek a fantasy TV-sorozatoknak: Xena, Herkules, Szindbád stb. Ami így kívülről látszik, tulajdonképpen csak ez: hogy van egy ilyen populáris kultúra, ahol kelendőek ezek az alacsony értékű művek, amelyek történetesen most éppen varázslókról és harcosokról, meg pszeudoközépkori világokról szólnak, nem pedig más bolygókról, meg űrhajókon rohangászó, sugárfegyverrel lövöldöző emberekről - de tulajdonképpen csak ennyi a különbség. Ez nem jelenti azt, hogy az értékes írók inkább fantasy t írnak, és nem science-fiction t. Ugyanúgy él mindkét törekvés.

VI: A science-fiction egyik fő teoretikusa, Brian W. Aldiss úgy tartja, hogy a science-fiction -alkotások java része is igazából fantasy . Tehát nem lehet azt mondani, hogy a science-fiction t felváltotta a fantasy -irodalom. Helyénvalóbb arról beszélni, hogy részben Tolkien hatására kialakult egy olyan zsáner, amely meghatározóvá vált a fantasztikus irodalomban. Korábban ez a zsáner a science-fiction ponyvairodalma által kialakított közeg volt.

HH: Mennyire köthető a fantasy korai története a science-fiction éhez? Azt mondtad, hogy Conan; akkor én azt mondom, hogy Superman, vagy itt van Burroughstól a Mars Istenei .

TP: Burroughs Mars-ciklusa az Encyclopedia of Fantasy szerzői szerint tipikusan olyan mű, amelyről nem lehet eldönteni, hogy science-fiction vagy fantasy . Mert ugyan nem nagyon van benne mágia, de maga a világ hangulata nagyon olyan, mint a fantasy . A fantasy írók belőle ihletődtek - nagyon sokan, Howard is például.
Igaz, hogy a Marson játszódik, de az emberek akkoriban még semmit sem tudtak a Marsról; hogy milyen lehet, tehát Burroughs Mars-képe a köztudatban élőnek akár nem is mondhatott ellent, de a szerző máskülönben semmilyen kísérletet nem tesz, hogy tudományosan megmagyarázza, John Carter, a földi hős miként kerül át a Marsra; egyszerűen csak átkerül. Nincs meg benne az igény, mint a science-fiction - írókban, hogy mindenre teljesen hihető magyarázatot adjon; s nem is baj ez, mert ez őt nem érdekli.

KJ: Science-fiction nek tartanak nagyon sok dolgot, ami igazából sokkal inkább a fantasy jegyeit mutatja. Mondjuk, tipikusan ilyen mű a Star Wars , amelyet egy úgynevezett hard core science-fiction -rajongó, vagy egy hard core science-fiction -olvasó nem tart science-fiction nek, mert hiányzik belőle a science , azaz híján van bármiféle tudományosságnak.

VI: Annyiban van köze akár Tolkien, akár más fantasy -szerző műveinek a science-fiction -szerzők műveihez, hogy közösek a gyökereik. Tehát mindkettőnek alapja a fantasztikum, és ennyiben valamennyi fantasztikus szerző műve az előképüknek is tekinthető. A fantasy és a science-fiction is előképének tekintheti például Lukianost.
Lukianos nem hisz mindabban a tengerészlegendában, kalandtörténetben, amelyek ennek a kornak a népszerű irodalmát képezik, illetve képviselik. S ezek kiparodizálására, kikarikarikírozására írja meg az Igaz történetek című művét, amelyben azt lehet mondani, hogy a huszadik századi fantasy -irodalom, illetve kimondottan a huszadik századi angolszász fantasy -irodalom valamennyi külsősége, stílusjegye és stíluseleme megjelenik - egy az egyben. Ugyanakkor mégsem lehet ezt a művet fantasy nek nevezni, mert éppen ellenkező szándékkal születik meg. Éppen ezeknek a Lukianos által sötét babonáknak, illetve abszurd meséknek tartott történeteknek a kifigurázását látjuk benne. Ámde ugyan úgy előfordulnak benne harcok, fantasztikus tájak, hősies kalandok, illetve fantasztikus világokba való utazások.

HH: Az Odysseiá t is lehetne fantasy nek tekinteni?

VI: Az Odysseiá t is lehet fantasy nek is tekinteni, nagyon fontos az, hogy hogyan definiáljuk a fantasy t. Ha úgy alkotjuk meg a definíciónkat, hogy az Odysseia beleférjen, akkor belefér. Ha úgy alkotjuk meg, hogy ne férjen bele, akkor nem fér bele.

TP: Tegyük hozzá, hogy ha egy olyan tág definíciót szeretnénk adni, amibe az Odysseia is belefér, akkor gyakorlatilag a világirodalom nagy része beleférne, és nem nagyon lenne értelme most miről beszélgetni.

HH: Mi a szűk definíció?

VI: A közkézen forgó definíciók irodalomtörténeti, tipológiai és strukturális szempontok szerint határozzák meg a fantasy t.
A fantasy első pontban lehet egy fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti jelenség. Ennél valamivel komplexebb és már konkrétabb meghatározása, hogy a profanizálódott, deszakraizálódott világ azon fantasztikus irodalmi és képzőművészeti jelenségeinek, törekvéseinek és irányzatainak gyűjtőfogalma, amelyeket az archaikum, az archaikus világ felé fordulás jellemez. Ez meglehetősen bonyolult meghatározás. Ennél jóval egyszerűbb és közkeletűbb az a felfogás, mely szerint a 19-20. század fordulóján induló, a 20. század második felében kibontakozó fantasztikus irodalmi, képzőművészeti és iparművészeti stílus, amely Morris, Dunsany, Burroughs, Eddison, Lovecraft, Howard és nem utolsósorban Tolkien munkásságának hatására az angolszász irodalomban egy önálló stílusirányzattá fejlődött. (Ám amely a világ számos más nemzeti irodalmára is megtermékenyítő hatást gyakorolt, illetve más népek és nyelvek irodalmában és képzőművészetében is jelentkezett.)
A fantasy negyedik meghatározása szerint zsáner. Olyan műalkotás, amelynek témája a közösségek, népek, nemzetek sorsára kiható küzdelem, amelybe földöntúli, emberfeletti vagy éppen emberalatti erők, hatalmak is beavatkoznak, illetve amely történetek hátterében ilyen események állnak, és amelyhez a földrajzi és kulturális kereteket egy preindusztriális kor technikai színvonalán álló képzelt, nem ritkán prehisztorikus vagy posztapokaliptikus világ adja. Ezeknek a történeteknek a főszereplői rendszerint idealizált, kiemelkedő, nem ritkán különleges, emberfeletti képességekkel és adottságokkal rendelkező hősök. Az ilyen alkotások jellemzik leginkább ma a fantasy -irodalmat. Ezért fonódik össze elsősorban a fantasy mint stílusirányzat vagy jelenség, irodalmi törekvés a köztudatban a zsánerirodalommal, illetve a zsáner fantasy vel.

HH: A nagy ponyvatömegben mi az, amit mégis csak ajánlanátok a hallgatóknak a fantasy műfajából?

VI: Magyarországon a legkiemelkedőbb képviselői ennek a szórakoztató irodalmi irányzatnak Raoul Renier, Wayne Chapman és John Caldwell.

TP: Pár angolszász szerző: Stephen Donaldson, David Gemmell, Marion Zimmer Bradley, André Norton, Clive Barker.

KJ: Én a magas irodalomból mondanék néhányat, szintén magyar szerzőt akire, sajnos, nem maradt idő: Gulácsy Lajosnak, Balázs Bélának és Weöres Sándornak, hogyha megnézzük, rengeteg igen kiváló, fantasy stílusirányzatba tartozó művét lelhetjük fel, és mindenképpen érdemes ezekkel is megismerkedni, mindazoknak is, akik csak a zsáner fantasy t ismerik esetleg a magyar szerzők révén, és egyáltalán bárkinek, akit a magas irodalom érdekel, és szeretné felfedezni a fantasy t. Mondjuk, a Mahruh veszésé t mindenki megtalálhatja Weöres Sándor Összegyűjtött művei ben, és fantasy is, magas irodalom is és szerintem mindenkinek egy csodálatos élmény lehet elolvasni.

HH: A Tolkien Világa című sorozatban az Aurin című on-line lap szerkesztői mutatták be a fantasy műfaját. Mielőtt elbúcsúznánk, néhány szó az A urin ról, ami összeköti a beszélgetőket.

VI: A Végtelen Történet című regényben a Kislány Királynő, az egyik főszereplő, a múzsa megtestesítője. Az Aurin medalion az ő tulajdonát képezi, és jelképesen a főszereplőre, Bux Barnabás Boldizsárra ruházza ennek az ékszernek a révén a fantázia birodalma feletti hatalmat. Maga az Aurin tehát az ihletet, illetve a képzelet teremtő erejét jelképezi. Ezért ennek a fantáziairodalmi és -művészeti honlapnak is a neve Aurin .

HH: A Tolkien Világa című sorozatban elhangzott a fantasy története. Vendégünk volt Tick Péter, Varga Illés és Kazár József. Mélyhegedűn közreműködött Botos Veronika. Hargitai Henrik műsorát hallották.


Forrás: AURIN

Utoljára frissítve: hétfő, 23 május 2016 15:04

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére