Az utolsó este volt, mielőtt elindultunk Ivrin tavaihoz az ünnepségre, de persze éppen rám jutott az őrködés sora. Sose szerettem erre őrjáratozni. Jobban szerettem Dorthonion hűs fenyveseiben sétálni, de hát bárki jobban szeretett volna, mint ennek a sivár szurdoknak a határán, még talán a sindák által emlegetett naugrik is, pedig ők, úgy mondják, odavannak a kövekért. De ezekből a kövekből még ők sem kértek volna.

Sokat jártam ide, és más hasonló helyekre, hogy csodáljam a valák műveit, ám most nem emiatt érkeztem. Ez a hely volt az egyik utolsó Brethil erdejében ahol még olyan volt a világ, mint azelőtt.

Az erdő hangulata is más itt. Hiába kelt fel a nap immár húsz éve, és indult gyors növekedésnek minden, az erdők nem felejtették el a hosszú éjszakát. És nem felejtették el a Homályt sem. A napfényben alig lehetett érezni, de egészen halványan azért ott volt, mint hűvös szellő az erdő legmélye, a sötét, örökké árnyas völgyek és szurdokok felől.

Ha csak a füvet és a lovakat nézzük, a vidék akár még Aman is lehetett volna. Valamelyik Valinortól távol eső déli mező, ahova Orome hajtotta ki a méneseit, dús, zöld füvű lankákkal ameddig a szem ellát. De ha csak egy kicsit is feljebb emelem a tekintetem, ez a kép azonnal szertefoszlik. Az északi határt fekete falként uralják a Vashegyek, s felettük kavarog a se nem felhő se nem köd Homály.

A vezetőjük azt mondta, Círdannak hívják. Meglátták a tábortüzeinket az éjszakában és megkértek minket, hogy régi szokás szerint csatlakozhassanak hozzánk. Szokásaik idegenek voltak nekünk, akár a szavaik ezen a furcsa beleriandi nyelven, ami durván hangzott a nolda beszéd mellett.

"Ennek az ünnepnek ... a neve Mereth Aderthad, az Újraegyesülés Ünnepe volt. Sokan voltak ott Fingolfin és Finrod vezérei és emberei közül; Feanor fiai közül ott volt Maedhros és Maglor a Keleti Menetelés harcosaival, és eljött sok szürke-tünde is, Beleriand erdőségeinek vándorai meg a Kikötő népe az urukkal, Círdannal. Még zöld-tündék is érkeztek Ossiriandból, a Hét Folyó Országából..."

A Tolkien Táborok egyik legfontosabb sajátossága a tábori hangulatot, és a programok lebonyolítását alapvetően meghatározó tolkieni keretjáték. A keretjáték során nem szükséges mindenkinek saját egyedi "karakter" szerepébe bújni, de a csapatok feladatai, a közös alkotótevékenység és a fő programpontok mind-mind a tolkieni mitológia egy meghatározott részéhez kötődő, elképzelt szituációhoz illeszkedve valósulnak meg.

Mi fán terem a keretjáték? Ha még nem táboroztál velünk, talán felmerül benned a kérdés - itt összegyűtöttünk mindent, amit a keretjáték működéséről tudni érdemes.

Sosem felejtem el azt a rettenetes fényességet amikor a Nap először kelt fel. Az állatok kétségbeesetten menekültek, és mi is követtük őket az árnyékok védelmébe. A folyóvidéken félelem lett úrrá. Az ég rettenetes kék lett, és eltűntek a csillagok...

Ha bármi kérdésed van, keress az alábbi email címen: Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.