Aki tündének született

Alkonyat űzte lépteim
Azt mondtátok, szép vagyok.
Tündenevem, ha nem lelem
Gúnyol rám a Nap, a Hold.
Szépnek lenni, mint árny
Egy elhaló délután
Szépnek lenni, mint a rét,
Ha már hideg őszt remél.
Olyan vagyok mint a fagy,
Ha kékes csöndet hagy
Maga után, mikor
Jégkezei közt a szél
Egy elhaló hang zenél.
Csak arcom nézték,
Kezeim,
Rózsát téptek, s szemeim
Mélyek, mint nádasba fúló
Éj.
Vér folyik, vagy alkonyat;
Ég az Ég, vagy harcokat
Hallok dombokon…
Minden egy,
Homlokom elmerül,
S álmodom
Mi nem is volt;
Nyugaton
Holdat bont
Ősi hajós –
Benned se hiszek,
Harcos minden gondolat,
Mit visznek
Őszi szelek, halk levelek.
Népem közt suttogták
A Bölcsek:
Őrült. Megölnek
A tölgyek.
Aranyfáim karmolnak
Fejembe.
Hínár ölel be nevetve.
Nem létezhet ennyire szép…
Ennyire bölcs, meg tiszta…
Az alvó tó árnyam beissza.

Így barangolok, fényem
Az éjben, kirekesztve.
Lázadok, hogy ne legyek
Tökéletes eszme,
Ilúvatar gyermeke…

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére