Celebthil

Tünde vagyok, hiszed vagy nem,
bár nem hegyes fülem.
Csillagoktól csente pajkos
ragyogását szemem.

Elrond, a nemes féltünde
volt fogadott Atyám,
tanított sok szépet-bölcset,
és Túlnan vár reám.

Míg halandók közt időzöm,
sokszor eszembe jut,
áldott menedék, Völgyzugoly,
rideg magányba fúlt...

S vándorútra kényszerültem
erdőn, hegyek haván,
rég elkopott díszes ruhám
a hosszú út porán.

De énekem a régi még,
ha olykor felfakad,
dalban mondom, ha örvendek
vagy szívem megszakad.

Halandó férfié szívem,
aranyszőke vezér
ejtett rabul mindörökre,
míg lelkem Révbe ér.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Versek

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security