fbpx
 
 

Widuwe balladája

Ez a vers a 2010-es nyári táborban vált ismertté, mint sztúr műballada, és a tábori újság második számában meg is jelent. Az előzményeiről annyit érdemes tudni, hogy a szép és fiatal özvegyasszony, Widuwe szerelmes volt a borissza veterán Baldorba, aki azonban egyesek szerint nem viszonozta a szerelmét, bár szemmel láthatóan vonzódott hozzá. (A vásárfalvi pletykák szerint, amit Baldor ifjú tanítványa, Aragost is megerősített, a gyászév lejártával Baldor meg akarta kérni Widuwe kezét, ám erre nem kerülhetett sor, mert a nevezetes nap előtt egy nappal Baldor hősi halált halt a város védelmében.) Az Uzsorás, aki a város életében hasonló szerepet töltött be, mint a robotgép a konyhában (folyton kavart), feladatként szabta a sztúroknak, hogy Widuwe számára adjanak elő egy szomorú és szerelmes történetet, amiben az özvegy magára ismerhet. Feltétel volt, hogy a tragikus hangvétel mellett valami reményt is sugalljon a mű. A mit sem sejtő sztúrok előadták a megzenésített balladát Widuwénak, szándékaik ellenére nagy bánatot okozva ezzel a szép, és mindenkihez kedves özvegynek. Az előadásról valami mágikus eljárás révén mozgóképes felvétel is készült, amit érdemes a táborról szóló DVD-n keresgélni. Addig azonban íme a vers!

Mély a folyó, hosszan árad,

de még mélyebb ám a bánat –

mély a bánat, nincsen partja,

ha szerelem a seb rajta.

 

Bús a dal a szép leányról,

Kit a szerencse nem pártol.

Sudár a lány, mély a gyásza,

Szerelmes ő, ám hiába.

 

Ábrándozik hős vitézről,

Bátor szívről, erős kézről:

Kemény tölgy a hőse karja,

Dicsőség a levél rajta.

 

Büszke harcos, komor lélek:

Nem hat rá szerelmes ének.

Kő a szíve, nem fog lángot,

Meggyűlölte a világot.

 

Bánatát is borba fojtja,

Fájdalmát bor fel nem oldja.

Látja, lányszív ha parázslik,

Lelke csókra mégse vágyik.

 

Zokog a lány, ontja könnyét,

Nem érheti el szerelmét.

Reménye el mégse hagyja,

Hogy vitézét megkaphatja.

 

Szánalom a lányka jussa,

A hősétől erre futja.

Barátsága mint az átok:

Nem ád enyhet, csak zsarátnok.

 

Mély a folyó, hosszan árad,

de még mélyebb ám a bánat –

mély a bánat, nincsen partja,

ha szerelem a seb rajta.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére