Galadriel titkos naplója - avagy nehéz egy nagymamának vendégségben...

Galadriel titkos naplója - avagy nehéz egy nagymamának vendégségben!138. utolsó havának 15. napjaÍrtam, hogy kedvenc krónikásainkkal átjavítattam a bejegyzéseket. Szerencsére, ugyanis kislányom, Celebrian várandós. Mégpedig ikrekkel. Amikor Elrond erre rádöbbent, kétségbeesetten rohant hozzám, hogy mit tett. Felvilágosítottam, hogy a várandóssághoz kettő kell ám. (Mmint szülő).

139. ötödik havának 2. napja

Megszületett a két kis Eru áldása. Szegény Celebrian! Azon túl, hogy örökölte anyai ágról az ikerszülési hajlamot, rögtön az első terhessége ikerterhesség. Celeborn őszinte döbbenetére közölte, hogy majd idővel szeretne még egy gyermeket, lehetőleg kislányt. Erről eszembe jutott, amit Anya mondott Orodreth születése után apának (ezt én is csak hallomásból tudom):
-Idefigyelj drágám, van négy fiad, köztük vannak ikrek, még egy kislányod lesz, és befejeztem a gyerekszülést! Szegény Apa erre csak annyit reagált, hogy ezt ő is így gondolta.. Celebriannak azt is elmeséltem, hogy Nerdanel az ikrek születése után Feanort egész egyszerűen elhajtotta, amikor az még akart gyereket. Celebrian nevetve közölte, hogy ő ugyan nem zavarja el Elrondot, sőt!!!
-És ugye- fordult hozzám- ebből is látszik, hogy a párom milyen jó férj???
-Próbálna csak nem az lenni!!!

A szülés egész időtartama alatt a kispapa és a nagypapa kint toporgott az ajtó előtt, még a yavannildéimmel segítettünk Celebriannak. (Elrond maga kérte, hogy inkább az én yavannildéim legyenek itt, mert hát a legtöbb völgyzugolyi yavannilde leginkább reprezentálni meg pletykálkodni jó, amelyik meg másra is használható, az épp gyógyfüvet gyűjt. Remek. )

Éjfél körül:
Nos, most már azt hiszem, hagyom érvényesülni Elrondot is… ájj, de szétszórt vagyok, Celebornnak is szólni kéne… miről is????

139. ötödik havának 3. napja

Na, most már mindenki észhez tért, Celebornt és jómagamat is beleértve. Elrond nagyon gondos apuka, és ha a kicsik épp ébren vannak, azt meséli nekik, milyen is volt, amikor Maglor nevelgette őt meg a testvérét. (Azt azért nem emlegeti, hogy előtte bázisugrásra vették rá anyukát… na meg legyilkolászták, akit lehetett). Celebrian is jól van, bár néha kicsit bizonytalan. Sebaj, mindenki így kezdi, aki kezdi…


140. első havának tizedik napja:

Eru Iluvatar, még ilyen gyerekeket! Ezek táncolnak! De tényleg! Majd elszédültem, amikor belenéztem a tükörbe.
Jött egy hír Thranduiléktól: nekik is gyeremekük született, és Legolasnak hívják. Ha a tükör igazat mutat, mi lesz itt még megfizetve...

146. ötödik havának harmadik napja.

Szent Eru, hogy fáj a fejem! Ezek a gyerekek valami hihetetlen módon értik, hogy mikor kell előtörnie a nolda vérnek. Naná, hogy a lehető legrosszabbkor!!! Az történt, hogy kaptunk egy meghívást a kedves szomszédtól. Thranduil úgy látszik, kezdi elviselni, hogy noldák szédelegnek a tőszomszédságban. Szóval felkerekedtünk, Celeborn, Amroth fiam, meg én, amikor jött a sasposta, hogy az unokákat se hagyjuk ám otthon, olyan jót fognak játszani a gyerekek. Nos, ez így is lett, viszont a felnőttek jól kiborultak.

Kezdték azzal, hogy elmentek Bakacsinerdő faunáját vizsgálni. Persze kaptak kísérőt, de azt se perc alatt bealtatták (naná, hogy az én csimotáim), majd szépen elindultak szörnypókokat nézegetni. A miértre természetesen az volt a válasz, hogy ki akarták próbálni, milyen lehetet Ungolianttal találkozni. Még jó, hogy Szilszakáll idejében elcsípte őket.

Celebornnal csendesen levontuk a következtetést, hogy az óidők regéit, és főleg Lúthien történetét finoman szólva is veszélyes a kis drágáknak elmesélni. A kis aranyosak ugyanis a könyvtárban előásták a legkoszlottabb fóliánst, és szépen kiolvasták az álomvarázslás praktikáit. És ez csak a kezdet volt...

Másnap az aranyhalas medencéből szedtük ki mind a három gyereket, lábuknál fogva, ugyanis aranyhalat óhajtottak fogni, és közben énekelni próbáltak. A miértre a válasz: hogy tisztelegjenek Ulmo előtt. Erre az a kis lüke Legolas meg megkérdezi, hogy de Galadriel néni, ki az az Ulmo????? Azt hittem, agyonütöm- először a saját unokáimat, utána Thranduilt, amiért nem oktatja ki a népét kellően valaügyileg, majd végül Legolast, mert valami cefetül teliköpött hínárral, de olyan szinten, hogy csak úgy csüngött a hajamból. (Második gondolatom az volt, hogy inkább az ablakon hajigálom ki őket).

Amroth fiam mindeközben annak örült, hogy Nimrodel még nem akar gyereket, és csendesen, elfojtva vihogott, a párom pedig a telihínározott ruhámat és hajamat látva szerencsére se mozdulni, se megszólalni nem tudott. (Megjegyzem, ő is volt már cifrán teliköpködve, amikor az unokáit spenóttal óhajtotta megetetni...)

Két nap múlva:

Tényleg agyoncsapom Thranduilt, Celebornt meg bealtatom, a gyerekekkel meg fogalmam sincs, mit teszek. Ők folyvást remekül szórakoznak, Thranduil és a nagyapjuk legnagyobb gyönyörűségére, de én már kezed idegroncs lenni. Kérem, mi öten voltunk otthon, de ekkor kavar csak ritkán volt. (Na jó, nem voltunk egykorúak, de akkor is...)

Szóval: tegnap a három kis tünemény megint felszívódott- sajnos én nem vigyázhatok rájuk, mert ha két percre is elmegyek, Thranduil felesége már keres, hogy igazán, a gyerekeket egyszer- egyszer rá lehet bízni az udvarhölgyekre/őrségre, és hogy menjünk süti- és szépségápolási recepteket cserélni, és gyógyfüvet gyűjteni.

Nos, szegény csak azt felejtette el, hogy ha egy gyerek ereiben nolda vér (is) folyik, akkor azt 14 éves kora előtt nem bízzuk sem őrségre, sem udvarhölgyre, sem senkire, hanem mi magunk vigyázunk rá, mert úgy, de úgy elkóricál, hogy fél napba telik megkeresni, és akkor is extrém körülmények közt találjuk meg.

Nos, amikor Thranduilék kezdték végre úgy érezni, hogy valakik hiányoznak a leltárból, elindultunk a gyerkőcök keresésére. Ezúttal ugyan nem kellett sokat keresni őket, de… mit mondjak, az hogy extrém lovasbemutatót tartottak az ámuló bakacsinerdei közönségnek az kevéssé fejezi ki azt, amit láttunk. A drágák még Legolast is megtanították, hogy hogy kell a lóra elölről felugrani, és ez csak a legszelídebb mutatványaik egyike volt. Ritkán ájulok el, de most sikerült. Kétszer is. Először is azért, mert a saját unokáimat sem, de főleg Legolast látni egy hatalmas csataménen nem volt valami jó látvány, másodszor pedig azért, mert rádöbbentem, hogy én ugyan láttam embereket hasonlókat csinálni, de Elrohirék csakis nálam a tükörben láthatták a lovasnemzet mutatványait, aztán meg továbbfejlesztették.

Nos, Celebornnal kifaggattuk őket, a gyanúm beigazolódott, de szerencsére senkinek nem mondták el, honnan szedték az ötleteiket… De hogy jutottak be a kertbe? Hát naná, hogy egyszer utánamosontak, és egy fáról leskelődtek. Én bolond meg azt hittem, hogy a tükör úgy mutatja őket, ahogy máskor is szokta.

Ezzel még persze nem volt vége- tegnapra. Legolas őszőkeségében felmerült a kérdés, hogyha Celeborn egy fa, akkor miért nincs lombja? Következmény: a két unokám vadul kuszálta a nagyapjuk haját, leveleket keresve benne. Némi időbe és fejgörcsbe beletelt, mire végre sikerált tisztázni etimológiai és névadási kérdéseket.

Ez volt a tegnap. A mai nap termése: Thranduil, megtudva, hogy Celeborn mindenféle játékokat eszkábál a gyerekeknek, ő is nekikezdett. Sajnos zselélabdával próbálkozott, aminek hát mit ne mondjak, finoman szólva is olyan színe és állaga lett, mintha egy textilzsebkendőt nem ismerő törp tenyérzsebkendőből odacsapott volna valamit a falra.

Eredmény: lelkes gyereksivalkodás, és hajamban kikötő zselélabda, és hajszál híján diplomáciai botrány. Az történt, hogy Thranduil elkezdte hajigálni a labdát, majd, hogy valami praktikus legyen a dologban, elkezdett célbadobni.
-Na, , így kell ezt!!- kiáltott fel, és hajszál pontosan telibe talált a fülemen. Celeborn ezt látva berontott, Elladannal és Legolassal.
Elladan dermedten kérdezte:
-Te, Legolas, mi az a gusztustalanság, ami a nagyin csüng?
Mire Legolas dermedten:
-A nagypapádra gondolsz???????
Erre Celeborn:
-Nem kisfiam, hanem arra az ocsmány kúszmálványra, amit az apád csinált!!!!!!

Még szerencse, hogy sikerült közbelépnem, mielőtt a dolgok elfajultak volna. Igaz, Thranduil is mélyen megkövette Celebornt, és felajánlotta neki, hogy nyugodtan dobálja csak meg az ő feleségét, ha úgy gondolja, hogy azzal elégtételt tud venni. Mire Celeborn közölte, hogy ő hölgyeket nem szokott semmilyen módon inzultálni. Nos, erre Thranduil is észbe kapott, és felajánlotta magát elégtételként. (Nem félreérteni, zselélabdázásra gondolt). Celeborn természetesen ezzel sem élt, hanem lezártnak tekintette az ügyet.

146. ötödik havának utolsó napja:

Gyerekek Völgyzugolyban, Amrothék Lórienben, mi meg végre itthon. Hála Iluvatarnak!

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére