Kicsit később félre akartunk Celebornnal húzódni egy lugasba. Mire két ifjonc:
-Mondd, nem öregek már ők ehhez?
-EZEK?????????

Még később: Két festő alkot valamit, és hevesen veszekszenek. Téma: miért kell ide egy olyan freskó, ami Isildurt ábrázolja, amint épp levágja Szauron ujjáról az egyet? És egyáltalán, minek oda bármi is???
Mire a másik, ordítva:
-Mert mi kultúrnépek vagyunk, wazeee!!!
Szégyen ide, szégyen oda, egyelőre ennyi elég volt az emberekből. Bocsánat, ó, Iluvatar!

Hk. 9. havának 1, napja.
Ma reggel Gwaihir így szólt hozzám:
-Hé kislány, hoztam neked valamit, remélem, nem bánod! - és lettete elém két csimotámat, akik váltig szabadkoztak, hogy hát ilyen hirtelen, és bejelentés nélkül.. jaj, gyerekek, gyertek csak, nem is kell szólnotok! Legszívesebben csináltatnék a törpökkel Gwaihir minden lába ujjára egy-egy mithrilgyűrűt. Celeborn is majd'megette gyermekeinket örömében. Este olyan murit csapunk a tengerparton, hogy ihaj!

Hk. 2. év vége felé.
Az embereknek aztán beszélhet a tünde.. Szerencsétlen Isildur odaveszett- Gyűrűstül. Pedig Elrond is megmondta neki, épp csak hősköteményt nem írta számára, hogy ne hordja azt a vackot, ha már tűzbe hajítani nem tudta!
Csak kerüljön az a nyomorult ékszer a kezembe, tudom, hogy mit fogok csinálni vele is és a gazdájával is!!
Ohtart, aki túlélte a dolgot, lerakták Völgyzugolyban, hogy Elrond csináljon belőle, amit tud. (Lehetőleg uralkodót). Ez a szerencsétlen meg rábízta a Kardot, amit elneveztek Kettétört Kardnak. Celebrian elkezdett vitatkozni:
-Kedves Elrond, ez nem is ketté, hanem legalább harmincfelé van törve.
Mire a vejem:
-Nade drágám, hogy hangzana már, hogy "Íme, a harmincfelé tört kard"?
Amúgy Elrond yavannildéin megáll az eszem. Örökké a kovácsműhely körül tekeregnek, és a kivácsfiúkat bámulják. Celeborn meg is kérdezte tőlem:
-Te, ezek Valinorban is ezt csinálták?
-Igen.
-Szegény Feanor....
Na ezt se hallottam még tőle....

HK. 100. évközép napja
Erunak hála, Celebrianék gyermeket szeretnének. Eszembe jutott, hogy annak idején mintha a krónikások némileg elírták volna a krónikákat, így megkértem Elrondot, hogy az ő és ami krónikáinkat hasonlítsuk össze.

Na ez volt a szerencse, mert a féleszű bandának szemmel láthatólag fogalma sem volt nem csak arról, hogy mit ír, hanem arról sem, hogy miről, sőt, arról sem, hogy hogyan. Idézem, már amit az erősen dülöngésző betűkből ki lehet hámozni:
"Elrond úr táncolt, én is táncoltam, Celebrian úrnő is táncolt, de miért vannak mind a ketten fehérben? Celebrian úrnő kapott egy szép gyűrűt. Elrond úr táncol, megyek én is. Jött Lindír is. Lindír hozott nekem valamit, nagyon finom."

Ezt látva, fülön fogtam a két cimborát, és rájuk parancsoltam, hogy a mai napra dátumozva beírják, hogy Elrond és Celebrian megesküdtek, és írják, amit diktálok.

Másnap:

Most jöttem rá, mi volt az oka annak a krónikának nevezett katasztrófának, amit derék krónikásaink a lányom esküvőjének napján csináltak. A két jámbor figyelte egy darabig, amit írt, jegyzetelt szorgalmasan, de közben hol az egyik tálcáról vetetk egy kis pezsgőt, hol a másikról egy kis konyakot, hol a harmadikról likőrt, épp mit hordtak körbe, és nem is figyelték, mit isznak. A pezsgőről azt hitték, hogy mézsör, a likőrökről meg azt, hogy valamiféle serkentő gyógyfőzet.
Egy idő után kezdték magukat furcsán érezni (vajon mitől), és betámolyogtak hozzám, hogy mit is csináljanak. Nem találtak, Gildor meg iszonyú szomjas volt, így elindult a fürdőszoba felé. Na ott viszont sikeresen rálelt az uborkás arclemosómra, ami a következőképp néz ki a mai napig is: uborkaszeletek erős alkoholban ázatva, napon két hétig érlelve. A szerencsétlenek roppantul megörültek neki, mert azt hitték, saláta. Tehát az uborkát kikotorták és megették, a levén pedig testvériesen megosztoztak. Ezek után elterültek. Mivel nem értem rá sem nyomozni, sem másra, egy hatalmas adag gyógyteát öntve beléjük, elkezdtem őket vonszolni a szobájuk felé. Hihetetlen élmény volt Gildort vonszolni, aki folyton Finrodnak nézett, és egyfolytában arról szövegelt, hogy Nerwenkét össze kéne zárni Feanorral egy szobába, aztán csináljanak egymással, amit akarnak.

Miközben mindezt végiggondoltam, hallgattam a yavannildéket:
-Mondd, igaz az, hogy az úr ás az úrnő eddig vadházasságban éltek, és Elrond úr megszöktette Celebrian úrnőt?
-Tényleg? jaj, de romantikus.. én úgy hallottam, hogy Elrond urat el akarták küldeni a törpökhöz nyolc mithrilgyűrűért, és Celebrian úrnő csinált valami hosszú ruhát..
-Te az nem Lúthien volt?
-Ja, lehet....

-És azt hallottad, amikor...nos, akármit is hallott a hölgyike, én mindennél jobbat hallottam: a yavannilde - csoportosulásokat szétkergető Celebornt, amint azzal fenyegeti a leányzókat, hogy a törpökhöz küldeti azt, aki holmiféle vadházasságokról meg lányszöktetésekről pletykál, és hülyeségeket terjeszt.

Mot itt ülök, az emlékektől egy kicsit kókadtan, örülve annak, hogy a krónika rendben van, yavannildék szét vannak kergetve, pletykálkodhatnékjuk elvéve (egy darabra), és várom, mit hoz a holnap.