Most tehát felpolcolt lábbal fekszem, Celeborn nagy kétségbeesésére, kai mindenképp ide akarja hívni Elrondot, merthogy nem tud törött lábat ellátni, Elrond meg igen. Ráripakodtam, hogy csinálja, amit mondok, aztán nem lesz semmi baj.

Két óra múlva: állandóan émelygek. Agyrázkódásom is van?

Két óra múlva: igen, van, és itt leledzik Celeborn, Amras és Noredhel, valamint az összes yavannilde, és nem tudják, mit is csináljanak, mi is kéne nekem. Az, hogy csend legyen, hagyjanak magamra egy kicsit. Holnap reggel véget vetek ennek a bámulásnak, elküldöm az egész társaságot gyógynövényt szedni. Ez nekik is jó lesz, meg nekem is. Aranyosak, csak a kétségbeesést nagyon nem szeretem.

Másnap: elment mindenki gyógynövényt szedni. Amras és Noredhel maradtak, és főzni próbáltak, de amolyan vak vezet világtalant alapon, és nem kértek segítséget, egysrészt, mert nem akartak zavarni, másrészt, mert meg akartak lepni. Nos, ez sikerült, nevettem akkorát, hogy be is néztek, mi bajom van.
Először a folytonos vitát hallgattam:
-Te, ne úgy fogd, Galadriel nénikém is másképp fogja.
-Hogy?
-Hát nem így , az biztos.
-Jó, akkor fogom másképp. Te, és ugye nem ilyen életlen késsel dolgozik?
-Azt hiszem, nem.. de ne azt pucold, azt el kell ültetni.
-Cserépbe?
-A krumplit nem szokták cserépben nevelni..
-Tegyünk bele fokhagymát?
-Ne.
-Miért?
-Mert akkor mindenki elszédül.
-De az Úrnő a múltkor tett bele.
-De az nem az volt. nme tudom, mi, de nem az.
Na, ilyen beszélgetések kíséretében nagy nehezen összerakták azt, amit elvileg rakott krumplinak szántak, bár némileg elhűlve hallgattam, hogy szerintük mi is kellhet bele. Pl: yyöngyhagyma, alga, fahéj, stb.- bár kiderült, hogy mindezt azért, mert Amras időnként túllapozta a szakácskönyvet.
Párbeszéd:
-Tegyünk bele két teáskanál fahéjat!
-A rakott krumlipba?
-Ja, ez almásrétes. Túllapoztam, úgy látszik..

Végre összaállíták, aztán otthagyták, hadd süljön alapon. Eredmény: Amras vad káromkodása, majd olyasféle hang, mint amikor valami nagy ívben kirepül az ablakon. Na ekkor kaptam nevetőgörcsöt. Mindketten berohantak, Noredhel sírva, hogy oda a vacsora, Amras dühöngve, és szidva magát, hogy miért nem őrizte jobban. Közben Celeborn is megérkezett, aki nem tudta mire vélni az udvar közepén füstölgő tepsit.

Noredhel szegény vigasztalhatatlan volt, de leülettem, és elmeséltem, hogy az apjáék még ennél különb konyhaművészeti remeket is összehoztak.
-Micsodát?
-Hát az egyik pont egy ilyen eset volt. Mentem nagyapádék előtt, estefelé, és egyszer csak hallom, hogy Feanor vadul dühöng bent, Maglor épp a panaszdalt énekli az odaégett ételhez címezve. Felmegyek, és a vérem is elhűlt: a nyitott sütőből dől a füst, Feanor puszta kézzel próbálja meg kihalászni a tepsit, közben köhög ő is meg a hét fia is, majd amikor meglát, így köszönt:
-Jó estét, Nerwen, a hajad átragyog ezen a füstön is. Mit csináljak vele?
-Mmmivel?-kérdeztem vissza, attól tartva, hogy a hajamra céloz.
-Hát ezzel a bűzölgő izével.
-Szabadulj meg tőle!-javasoltam.
Erreföl kikapta sütőből, és azt csinálta, amit az imént Amras: kivágta az ablakon keresztül. Még szerencse, hogy előtte Maglor kinyitotta az ablakot, különben az ablak is ment volna tokostul. A pláne az egészben, hogy a konyhaablak az utcára nyílt, a ház és az út közt volt a kiskert, és Feanor ezen keresztül sikeresen kihajította az utcára a tepsit, hajszál híján telibe találva Melkort.
-Héj, nolda, elment az eszed?-dühöngött Melkor. Meg akarsz ölni? na várj csak, felmegyek, és...
-És? Belenyomlak a dézsába, ha megszólalsz....
-Fiúk, hagyjátok már abba, könyörgöm..
-Ja, te is ott vagy? Akkor békén hagyom. És ezzel szépen elballagott Melkor.

Közben a fiúk rájöttek, hgy ők ragaszkodnak a rakott krumlipihoz, de most nincs tepsi, és elmosni nem volt kedvük. Tehát felajánlottam, hogy hazamegyek, hozok egyet kölcsön, de addig kezdjenek neki krumplit pucolni. El tudjátok képzelni, amint mind a nyolc szépen, sorban hámozta a burgonyát a teraszon? Varda és Yavanna megpróbáltak kulturáltan fetrengeni a röhögéstől, Ulmo halai úgy fickándoztak, mint a csoda, egyedül manwe mormogott egy kicsit, hogy a világ összes szele nem lesz elég a megégett krumpli szagát eltávolítani.
-És Feanoréknak összejött a krumplivacsora?
-Anya és Indis jóvoltából igen, merthogy nálunk is az lett volna, de elküldték az egészet nekik.
-Ez nem semmi- sóhajtott fel Noredhel.
-Nem is, mert másnap folytatása lett a dolognak. meg akarták sütni a már megpucolt krumplit, de addig kínlódtak, míg meg nem gyulladt az olaj. Ha még értetek ribbiliót! Apád rákiáltott Caranthirra, hogy oltsa el, de gyorsan, az meg ráöntött az égő olajra egy jó adag vizet. hallottam, mi folyik fenn, felrohantam, és döbbenten néztem, mit akar a nagybátyád - ezúttal apád mentette meg, mert ahogy a sötét Caranthir beleöntötte az olajba a vizet, a háta mögé lökött. Ekkor meg Celegorm lépett akcióba, valami pálinkát összetévesztvén az apja tűzoltófolyadékával.

A hatás egyszerűen frenetikus volt - csoda, hogy ki nem gyulladt a ház. Ekkor rájuk kiáltottam, hogy hozzon valaki gyorsan egy vödör földet, vagy homokot. Apád már ment is volna, Noredhel, de ekkor meg Curufin állította meg, hogy ne tegye, mert akkor csupa dzsuva lesz minden.
-Miért, már nem az?-kérdezte Maedhros.
Sajnos azt senki nem vette észre, hogy Caranthir maglor legszebb gyapjúköpenyével akarja eloltani a lángokat. Rá is terítette a serpenyőre.

Eredmény: meggyulladt a ruha is, fertelmes bűzt árasztva. Maglor idegbajt kapott, és hozzám fordult:
-Nézd, a nemnormálist, mit csinált.. most miben fogok énekelni Eruhantalen?
-Majd varrok neked egy új köpenyt, feltéve, ha hoz valaki végre egy vödör homokot. Szegény Maglor rohant vissza a homokkal, azt remélvén, hogy még aznap megkapja a köpenyt, de ebben csalódni kellett, igaz nem nagyot.
-Te, ugye a köpenyvarrás nem úgy folyt, hogy közben végig téged bámult? - kérdezte a párom.
-Hát, igen.. valamivel meg kellett vigazstalnom szegényt, ha a félnótás testvérei tönkrevágták a ruháját.
-Legalább renbe sikerült tenni a terepet?-kérdezte Noredhel?
-Igen, ahogy eloltották a tüzet, Maglornak és apádnak megsúgtam egy varázsigét, amivel pillanatok alatt el tudták tüntetni a nyomokat.
-És valinor mit szólt mindehhez?-kérdezte amras.
-Mint utólag kiderült, Manwe és Varda közt a következő párbeszéd zajlott:
-Te, Varda, valami bűzlik Tirionban.
-Aha, főznek Feanoréknál.

Két nap múlvaK
Most jött a Gwaihir-posta, azzal az üzenettel, hogy holnap után megérkezik a két gyerekem, párjaikkal együtt. Celeborn csak nem bírt nyugodni.

Három nap múlva:
De jó, hogy ilyen családom van! Imádom őket! Noredhel és amras szemmel láthatóan jóban vannak mindenkivel, olyan viháncolás van az udvaron, hogy ihaj. Ja, hogy ezt Celebrian és Elrond csinálja, egymagában. Elrond felajánlotta, hogy megnézi a lábam.

Két óra múlva:
Valák, maiák, tündék és emberek, és minden jószándékú teremtmény!!! Elrond megnézte a lábam, és Celeborn NEM féltékeny. Érdekes is lenne, a saját vejére. Sajnos még hat hét kényszerpihi van. Igaz, hogy már most unom a fekvést, de cserébe fejedelmi kiszolgálásba részesülök. A párom naponta hoz virágot, és készít finomabbnál finomabb csemegéket. Na lám, a jó nevelés megtette hatását!