fbpx
 
 

Az Óidők hajnala: a Kezdetek és a Fák Éveinek kronológiája

Bevezetés: Kronológia

Az időt számítani filozófiai értelemben annyit jelent, mint végessé, azaz mérhetővé tenni egy végtelen időegyenest. Ezt a mérhetőséget részben az időegyenesen egy kezdőpont kijelölése, részben pedig meghatározott időszakaszok mértékegységként való alkalmazása jelenti. A kezdőpontok általában konvencionális jellegűek és meghatározottak - vélt, illetve valós természeti vagy társadalmi eseményekhez kapcsolódnak. Az idő számítása rendkívül fontos, elsősorban a történelemtudományban. A történelem egyik nélkülözhetetlen segédtudománya éppen ezért az ún. kronológia, mely az időszámításokkal foglalkozik. Ez a segédtudomány azonban nem pusztán a valós, vagy pontosabban szólva: a valósnak vélt történelem megismerésében segíthet. Ugyanígy alkalmazható fiktív történelmeknél is, mint ahogyan a Tolkien professzor által kitalált Arda esetében lehetséges.


Valós és fiktív időszámítás találkozása

Mikor Tolkien belekezdett mitológiájának megalkotásába, valójában a Föld mitikus történelmét szerette volna eleinte megalkotni, ezért ezt az időszakot belehelyezte a mi időnkbe, körülbelül az általunk ismert írott történelmi idők előtti évezredekbe. Ezzel párhuzamosan egyfajta szellemi idősíkba is belehelyezte: az Újszövetség elé, és kínosan ügyelt arra, hogy mitológiája a Bibliában folytatódjék, illetve kapjon másfajta értelmezési síkot. Éppen ezért az események nem konkrét évszámokkal kapcsolódnak a mi történelmünkhöz, inkább üdvtörténeti kapcsokról lehetne itt beszélni. Tolkien az évek során azután egyre inkább eltávolodott írásaiban a mi Földünktől és a mi időnktől, bár teljesen egyértelműen sohasem vált le róluk.


"Kezdetben..."

A Szilmarilok magyar fordításának első mondata ez: "Kezdetben volt Eru, az Egyetlen, akit Ardán Ilúvatarnak neveznek..." Az első szava, a "kezdetben" arra engedhet következtetni, hogy ez volt az Időben az első létezés. Azonban az Idő mégsem létezett ekkor még, bármennyire is paradoxnak tűnik ez az egész. Eru, vagy más néven Ilúvatar, a Mindenek Atyja az Időn kívül létezett, és megelőzve azt, hisz az Időt is ő teremtette, a kezdőpontot. Az angol The Silmarillion nem egészen így fogalmaz. Ott ez áll: "There was Eru, the One, who in Arda is called Ilúvatar..." Azaz hiányzik innen a "kezdetben" azaz "at the Beginning". Nem nevez meg időt, se időhöz való viszonyt. Egy konkrét létezést határoz meg. A magyar fordító, Gálvölgyi Judit saját bevallása szerint a Biblia Károli Gáspár-féle fordításának archaizáló nyelvezetét akarta követni, szándékosan alkalmazta a Genezisnek, azaz a Teremtés Könyvének első szavát: "Kezdetben teremté Isten az eget [mennyet] és a földet" . Bár A Szilmarilok magyar "kezdetben"-je magára Ilúvatar létezésére utal, a Szentírásban a "kezdetben" pedig a teremtés első aktusára utal - azaz a teremtéssel kezdődik az idő -, ezen különbség ellenére ez az időhatározó szó nem a tényleges időbeliséghez való kapcsolódást jelenti a Tolkien-műben. Teológiai térben, szakrális időben köti össze a két művet. Tolkien annak idején maga is beleírta a szövegbe a "beginning" kifejezést. Ő azonban, a Bibliához hasonlóan a teremtés aktusához köti ezt a kifejezést, nem Ilúvatar létezése kapcsán él vele. Először a valák teremtésekor használja. Az Ainulindalë története Időtlenségben zajlik, mégis időrendben van leírva, ez nagyon megnehezíti a megértését. Hogyan lehetséges, hogy kezdetben az ainukat teremtette, ezután jött a Nagy Muzsika és a többi esemény, amikor ezek nem Időben játszódnak? Nyilván nem úgy történtek a dolgok, ahogy az Ainuk Muzsikája című írás leírja, de a tündék, akik ezt a történetet a valáktól lejegyezték, csak így tudták leírni teremtett lény számára is érthetően átfogalmazva. Mikor a valák ezt utólag elmesélték nekik, nyilván akkor időiesült a történet. Emberi agyunk nem képes időtlenséget felfogni, hiszen mi időben létezünk, ezért az időtlenség eseményeit is ebben a keretben próbáljuk megérteni - esélytelenül. Se tér, se idő nem létezett még ekkor, az Idő akkor született meg, amikor Ilúvatar kimondta, hogy "Eä!" , azaz "legyen"! És lőn, az Olthatatlan Lánggal valósággá vált a Muzsika, és a valák leszálltak a teremtett világra, Ardára és ekkortól számítják az Időt.




Az Idők hajnala

A valák Ardára érkezésével a teremtés még nem zárult le. Innentől a teremtés folyamata időben zajlik. Ennek az időszaknak is egy kicsit mitikus jellege van, szintén a Genezis könyvére emlékeztet. Azonban a valák ekkor már mérték az időt. Ennek mikéntjeiről csak elég homályos ismereteink vannak.
A History of Middle-Earth sorozat IV. kötetében, a The Shaping of Middle-Earth-ben található az Annals of Valinor című írás. Ennek is több szövegvariánsa van, különböző években íródott változatai. A szöveg szerint ezt a Valinori Évkönyvet, vagy Annales-t (ez egy valós középkori műfaj volt, noha a mi világunkban ténylegesen az adott években lejegyzett eseményekről volt szó) a gondolini bölcs, Pengolod írta, még Gondolin bukása előtt, és a leithieni Erion, a Tengerész fordította le, vagy másnéven Aelfwine. Tolkien még egy óangol nyelvű változatot is készített az Évkönyvből. Más szövegváltozatban a szerző maga Rúmil, és Pengolod csak az ő írását vette át.
A History of Middle-Earth X. kötetében, a Morgoth's Ring-ben található a legkésőbbi szövegváltozat, ez már Annals of Aman, azaz Amani Évkönyvek néven szerepel és Rúmilt jelöli meg szerzőjének. Sok évszám eltér benne a Valinori Évkönyvekhez képest, mégis ez utóbbit tekinthetjük a legkanonizáltabb szövegváltozatnak, én magam is elsősorban ebből indultam ki. Mint később majd látni fogjuk, ez áll összhangban más kronológiai írások végleges változataival is.
Ezekben a szövegekben az áll, hogy a valák korszakokra osztva mérték az időt. Egy ilyen vala-korszak 100 valinori évnek felelt meg, amely körülbelül tíz mai Nap-évet jelent. Azaz egy ilyen korszak 1000 Nap-év volt. Más szövegekben ez azonban megváltozott: a valinori év és a Nap-év közötti váltószám sok variáláson ment keresztül.
Az első időszak évekre való felosztása nyilván utólagos munka eredménye: amikor már beköszönthetett a Fák Korszaka, akkor oszthatták fel visszamenőlegesen ezeket a korszakokat kisebb egységekre. Rúmil és/vagy Pengolod is a valinori időszámítás szerint írták meg az Évkönyveket.
Mivel utólag jegyezték le ezeket a történeteket, ezeket az Évkönyveket nem nevezhetjük igazi, történészi értelemben vett évkönyveknek. Már az is kérdés, beszélhetünk-e történelemről ebben az időben, vagy ez még a mítoszok kora. Kicsit hasonlatos ez a visszafele időbeosztás azokra a középkori próbálkozásokra, melyek világunkban a Bibliában leírt teremtés pontos idejét akarták meghatározni. A szövegváltozatok eltérései, ha "középföldei szemmel" nézzük, akár erre is visszavezethetők lehetnek: egyszerűen nem lehet pontos éveket mondani, még ha Tolkien több kronológiát is készített e korról. Ezek inkább az időtartamok érzékeltetésére alkalmasak, nem pontos időpontok meghatározására!
Körülbelül 1500 körül (valinori év) érkezett Tulkas utolsó valaként Ardára. Ekkor már háború folyt a valák és Melkor között. Melkor Tulkas elől elmenekülve elhagyta Ardát, és a Külső Sötétségben bújkált, szövetségeseket keresve. Yavanna kérésére pedig Aulë két hatalmas lámpást kezdett el készíteni, mintegy négyszáz évig tartott, mire elkészült, s két óriási, minden hegynél magasabb oszlopra helyezte őket. Varda fénnyel töltötte meg őket és megszentelte őket. Az északon lévőnek Illuin, a délinek Ormal volt a neve, s fényük bevilágította egész Középföldét, mintha állandóan nappal lett volna. Ezzel új korszak kezdődött.


A Lámpások Kora

A valák ez idő tájt Almaren szigetén éltek, a Nagy Tó közepén. Ez a vidék volt a legtermékenyebb föld, ugyanis itt ért össze a két lámpás fénye. Ekkor következett be Arda Tavasza. A két lámpás fényének szétterjedésével megindul a teremtett világ kifejlődése a törvényszerűségei szerint: kikelnek a magokból az első növények és felbukkantak az első állatok. A megjelenésüknek meghatározott sorrendje volt, például a madaraknak és a virágoknak még várniuk kellett. A valák ezt követően megpihentek és ünnepet rendeztek, hogy a munkájuk eredményét megünnepeljék együtt.
Melkor ez idő alatt Szauron és más hozzá csatlakozott szellemlények segítségével kikémlelte a valák munkáit. 3400 körül visszatért szolgálóival Ardára, titokban átlépte az Éj Kapuját, és északon kezdte el építeni titkos erősségét, Utumnot, miközben a valák éppen Tulkas és Nessa házasságát ünnepelték Almaren szigetén. A gonoszság és gyűlöletesség penésze kiáramlott az épülő Utumnoból és hervasztásnak indította Arda tavaszát. A növények fonnyadásnak, rothadásnak indultak, a folyókat eltorlaszolta a nyálkás hínár, bűzös és mérges mocsarak keletkeztek, ahol legyek tenyésztek. Az erdőkben megnőtt a sötétség, a veszély és a félelem, s a szelíd állatok csupa-szarv szörnyetegekké változtak át, és vérrel festették vörösre a földet.
A valák észrvették e szörnyű torzulásokat és hamar rájöttek, hogy Melkor okozza azokat, de mielőtt még bármit is csinálhattak volna, Melkor megelőzte őket és gyors csapást mért rájuk. Valinori idő szerint 3450-ben ledöntötte a két lámpást. Ezután gyorsan bemenekült Utumnoba, kihasználva, hogy ezalatt a valák mentették, ami menthető volt. Az oszlopok ledöntése ugyanis hatalmas katasztrófákat okozott, tengerek áradtak ki és öntöttek el hatalmas területeket és a lámpások tüze felgyújtott és megperzselt sok mindent. Almaren is megsemmisült. A valák ekkor új és biztonságosabb otthon után néztek, elhagyták Középfölde kontinensét és Amanba költöztek, mely a legnyugatibb része volt a teremtett Világnak. A szigetet pedig a Pelóri-hegységgel vették körbe, hogy az védelmet nyújtson nekik. Így ért véget Arda Tavasza és a Lámpások kora.


A Fák Évei

A valák összegyűjtöttek minden fényt és mindazt, amit megmenekítettek, és sok szép új dolgot is teremtettek Amanban. Birodalmukat Valinornak nevezték és Valimar városa lett székhelyük. Nyugati kapuja előtt zöld domb emelkedett, Yavanna ezt megszentelte, s sokáig ült rajta nagy erejű dalt dalolva, beleszőve mindazon gondolatait, melyek a földön nőtt dolgokról szóltak. Nienna némán töprengett mellette és könnyével öntözte meg a dombot. És a valák akkor ott mind összegyűltek körben, hallgatva Yavanna dalát. Ekkor a dombon két gyönge facsemete kezdett el növekedni; és csönd volt a világon abban az órában, a varázséneket semmi sem törte meg. A hangoktól a két fácska szépséges-sudárrá növekedett és virágba borult. Így született a világra 3500-ban Valinor Két Fája. "Az egyiken a sötétzöld levelek alja ezüstösen ragyogott, s számtalan virágának mindegyikéből ezüstharmat-fény permetezett alá, s odalent a földre foltokat festett leveleinek játéka. A másiknak halványzöldek voltak a levelei, akár a friss bükké, csillogó aranyszegéllyel. Sárga lángként lobogó virágainak izzó kelyhéből aranyeső záporozott a földre; s ennek a fának minden virága meleget és ragyogó fényt árasztott. Telperionnak nevezték az előbbit Valinorban és Silpionnak és Ninquelóténak és még annyi másnak; a másik neve pedig Laurelin volt és Malinalda és Culúrien és számtalan egyéb a dalokban." - írja A Szilmarilok.
Ez volt a valinori időszámítás születésének pillanata. A valák ugyanis a fák virágba borulásától és ragyogásától számolták az időt. Mindkét fa hét órán át ragyogott, az egyik fa a másik fa ragyogásának utolsó órájában kezdett el virágozni, azaz csupán egyetlen óra volt, amikor egyszerre fénylettek. Egy nap tizenkét órára lett felosztva a virágzás szerint. Ezer ilyen nap tett ki egy valinori évet, azaz egy valinori év 12 ezer órából állt. És ahogyan azt már korábban említettük, száz ilyen év tett ki egy korszakot. A fák virágzásának egyetlen órája körülbelül a mai időszámításunk hét órájának felel meg. A virágzás kezdetének évét, 3501-et tekintik a Fák első évének.
Először Telperion kezdett el virágozni, ám ezt az első órát nem számolták bele az órák történetébe, hanem a Kezdő Órának nevezték és ettől a naptól fogva számolták valinori uralkodásukat. Egy nap a fények keveredésével kezdődött (és ezzel is ért véget), mikor Telperion felragyogott, és Laurelin elhalványult. A fények második keveredése jelezte a nap felét, ekkor Laurelin kezdett fényesedni, és Telperion halványulni. Ezt számítják az első évnek az új idő szerint, én azonban a folytonosság kedvéért ezután is minden Arda első évéhez datálok majd valinori években mérve. Átváltása a Fák Éveibe igen egyszerű, csupán 3500 valinori évet kell levonni az általam mondott dátumokból, hogy a valák Ardára érkezéséhez viszonyított dátumot megkapjuk.
Ekkoriban teremthette Aulë a törpök hét ősatyját, de Ilúvatar akarata szerint nem ébredhettek fel előbb, mint Ilúvatar Gyermekei, a tündék és az emberek, ezért elhelyezte őket a hegyek mélyébe és mély álmot bocsátott rájuk. Az entek ébredését is későbbre halasztották, de ekkoriban teremtette őket Yavanna.
Középföldét ekkoriban csak nagyon halvány csillagok világították meg, félhomály uralta a kontinenst. A legősibb, legvénebb lények már éltek ekkoriban, a valák azonban csak ritkán jártak Középföldén, Csupán Yavanna és Oromë. Előbbi álmot bocsátott számos dologra, amelyeket Arda Tavasza keltett életre, hogy várakozzanak az ébredés idejére.
Melkor ezalatt építette erősségét, s maga köré gyűjtötte a sötétség lényeit és azokat a démonokat és maiákat, akik még dicsősége idején átálltak hozzá, s akik részesedtek romlásában. Ők voltak a balrogok, tűzből volt a szívük, de sötétségbe burkolóztak és rettenet járt velük, fegyverük a lángostor volt. Melkor számtalan szörnyeteget tenyésztett ki magának. De nem hagyták még el búvóhelyüket, mert Oromë vigyázta az erdőségeket, és figyelmét nem kerülhette el semmi. Melkor tartott attól, hogy Amanból támadás érheti, ezért fegyvertárat és erősséget épített a tenger északnyugati partjának közelében. A várat Angbandnak nevezték el, parancsnoka pedig Szauron lett, aki ekkor már Melkor hadnagya volt.
Oromë és Yavanna hírei, amiket Középföldéről hoztak, nyugtalanítani kezdték a valákat, ezért a 4500. valinori évben tanácskozáshoz ültek össze. Yavanna itt beszédet tartott, melyben Ilúvatar Előszülött Gyermekeinek eljövetele miatt aggódott, hiszen nem tudták pontosan, mikor érkeznek, és nem akarták, hogy Melkor sötétsége fogadja őket. Tulkas azonnali háborút sürgetett Melkor ellen, ám Manwë kérésére Mandos is felszólalt. Elmondta, hogy az elsőszülöttek ebben a korban jönnek majd el és sötétségben, de az első, amit meglátnak majd, Varda csillagainak fénye.
Varda ekkor hatalmas munkába kezdett, a legnagyobba Ardára érkezésük óta. Összegyűjtötte az ezüstharmatot Telperion alól, s abból teremtett az eddiginél fényesebb, új csillagokat, például Carnilt, Luinilt, Nénart, Lumbart, Alcarinquét és Elemmirét. És összegyűjtött sok régi csillagot, s jelül csillagképpé formálta őket, így jött létre a Wilwarin, Telumendil, Soronúme és Anarrima. Ötven valinori éven át munkálkodott ezen, legutoljára a Menelmacar fénylő öve készült el, amely megjósolja majd a Végső Csatát az idők legvégén. S messze északon - kihívásul Melkornak - az égre rakta a hét hatalmas csillagból formált koronát, Valacircát, a Valák Sarlóját, a végzet jelét.
A 4550. valinori évben, amikor a Menelmacar először emelkedett fel az égre, és a Hwlluin kék tüze először ragyogta át a ködöt a világ határán, abban az órában ébredtek föl a tündék, Ilúvatar Elsőszülött Gyermekei a Cuiviénen csillagfényes partján és tekintetük először a mennybolt csillagait érte. Ekkor kezdődött el az Első Kor, még a Fák éveiben.


Az Első Kor a Fák virágzása alatt

Az Első Kor tehát a tündék ébredésével indult még a Fák idején és a Nap és a Hold idején folytatódott tovább. Az éveket továbbra is valinori mértékben számolták, az ébredés csupán korszakhatár volt, az időszámításban nem hozott változást még. A teremtés folyamatát ezzel tulajdonképpen lezártnak tekintették, noha később is változtattak a világon, mint arról majd lesz is szó. Az Első Kort nevezik Óidőknek is, az elejéről, a vándorlás koráról nincsenek írásos emlékek, későbbi feljegyzésekből ismerjük még ezt az időszakot is.
Ehhez a korszakhoz már nem csupán az Amani Évkönyvek állnak rendelkezésünkre. Mivel az események egy része már Középföldén játszódik, a Beleriandi Évkönyvek (Annals of Beleriand) című írásokkal is foglalkoznunk kell! Ennek két legkorábbi változata, a Valinori Évkönyvekhez hasonlóan, a Shaping of Middle-Erarth (HoME VI.) című kötetben található, és annak a folytatása. Az időszámításuk a Nap és a Hold éveivel kezdődnek viszont, ezért ehhez a korszakhoz egyébként sem használhatók. Ezeknek később több átirata is készült, a legvégsőnek tekinthető változat a Grey Annals, azaz a Szürke Évkönyvek, mely a History of Middle-Earth sorozat XI. kötetében található, mely a War of the Jewels címet viseli. Ez a verzió összhangban áll a Morgoth's Ring-ben (HoME X.) található és korábban már említett Amani Évkönyvek-kel, így a továbbiakban e két Évkönyv adatai alapján vázolhatjuk fel pontosan Arda kronológiáját.
Mit tudunk pontosan ezekről a Szürke Évkönyvekről? Előszava szerint ez a beleriandi eseményekről szól és a sindák, azaz a szürketündék írták Doriathban és Szürkerévben, és utólag kiegészítették őket azoknak a nolda menekülteknek a feljegyzéseiből és emlékeiből, akik megmenekültek Gondolinból és Nargothrondból azok pusztulása után. Ez a kiegészítés még Nyugatra való visszatérésük előtt történt a Sirion torkolatában, s az Évkönyveket ezután magukkal vitték a messzi Nyugatra. Az Évkönyv első fele, amely a Fák Éveiben játszódik, a valinori időszámítást használja még, utána áttér a Nap és a hold éveinek időrendszerére, valószínűleg a tündék is így számolhatták az időt, áttérve a régiről az új rendszerre.
Valószínűleg még a Fák virágzásának legelső évében történt, hogy Melian, a maia Középföldére ment. A valák és a tündék találkozására kicsit később került sor: 4585-ben talál rá Oromë rájuk. A tündék egy része elmenekül előle. Ez valószínűleg Melkor munkájának eredménye: szolgái már hamarabb rátaláltak a tündékre, és azt terjesztették közöttük, hogy néha egy nagy lovas jár a vidéken, aki a tündékre vadászik. Az elmenekült tündék egy részét Melkor elfogatta, és Utumnoban megkínozta őket. A tündék hagyományai szerint belőlük lettek az orkok, a tündék legkeményebb ellenségei. Ez idő tájt tenyésztethette ki Melkor a trollokat is az entek megcsúfolására. Ugyancsak a 4580-as években I. avagy Hosszúszakállú Durin, a Halhatatlan megalapította Khazad-dúm törp-városát a Ködhegységben.
4586-ban tér vissza Oromë a valákhoz Valinorba, akik hosszasan tanácskozni kezdtek, meghívják-e a tündéket Amanba, hogy megóvják őket az árnyaktól, melyek a Cuiviénen vidékén fenyegetik őket. Oromë ezután visszatért a tündékhez. Manwë sokáig gondolkodott és Ilúvatar tanácsát kérte, azután az összes valát a Végzet Körébe kérte, még Ulmo is eljött. Tulkas nagy örömére, de Aulë bánatára a Melkor elleni háború mellett döntöttek Aulë féltette Középföldét a pusztítás erejétől.
A Sötét Úr északnyugaton várta be a sereget. 4590-ben a valák megindultak Melkor ellen, akinek szolgái már a nyugat seregeitől elszenvedett első vereségek után menekültek Utumnóba. Az északnyugati területek egy része már ekkor megsemmisült. A valák alászálltak Középföldére és őrséget állítottak a Cuiviénen fölé, hogy a tündék ne érzékeljenek az Erők Nagy Csatájáról, Utumnó hosszas és gyászos ostromát mégis érezték valamennyire, hisz nagy földrengések, árvizek és tűzvészek okozója volt. 4592-ben kezdődött és 4599-ig tartott, és nagy változásokat okozott Középföldén: a Nagy Tenger szélesebb és mélyebb lett, dél felé mély öböl keletkezett és számos kisebb öböl máshol. A végső összecsapás során Manwëra még balrogok is támadtak, de ő visszaverte mindegyiket.
Végül előkerítették Melkort is, miután betörték Utumno kapuját, a legmélyebb tárnákban rejtőzött el, s akkor Tulkas párbajban legyőzte őt. Arccal földre terítették, megbilincselték Angainor láncával, melyet Aulë kovácsolt neki. Utumnot és Angbandot lerombolták, de nem derítették fel valamennyi ravaszul elrejtett zugát. Így történhetett, hogy Szauron Angband mély tárnáiban el tudott bújni a valák haragja elől, és sok gonosz lényt gyűjtött maga köré, és újabb orkok és trollok kitenyésztésébe fogott Melkor számára.
4600-ban Melkort fogolyként Valinorba vitték megkötözve. És a Végzet Körében hiába könyörgött kegyelemért, három korszakon át (azaz 300 valinori éven át) tartó rabságra ítélték és Mandos Csarnokainak legmélyebb, legerősebb falú tömlöcébe vetették. Ezzel kezdődött el az az időszak, amit Valinor Dicsőségének Fénykora névvel emlegetnek.
4601-ben a valák újból tanácskoztak a tündékről, és arra jutottak, hogy Valinorba hívják őket, Ormome elvitte ezt az üzenetet nekik, de a tündék egy valinori évvel később úgy döntenek, maradnak. Oromë elviszi három vezérüket, Ingwët, Finwët és Elwët Valinorba, hogy a valák előtt beszéljenek népük nevében. Két valinori évvel később visszatérnek és 4605-ben megtörténik a tündék első szakadása. A vanyák, a noldák nagy része, és a Telerik egy része elindul a Nagy Nyugati Utazásra Valinor felé. Ez a három csoport alkotja majd az Eldák nemzetségét. Akik nem akartak elindulni, az Avari (Elutasító) nevet kapják.
A tündék Valinorba vándorlásának kronológiáját nem fogom pontról pontra végigvenni, hosszú időn át zajlott és számos fordulópontja volt, de talán célszerűbb a legfontosabb pontjait megemlíteni. 4632-ben Ulmo a valák kérésére Beleriand partjaira érkezett, és zenéjével eloszlatta a tündék tenger iránti félelmét. Szolgálóival a Balar Öbölbe vitt egy szigetet. A noldák és a vanyák átköltöztek erre a szigetre, és Ulmo Valinorba vitte őket. Egy évvel később a noldák és a vanyák megérkeztek Amanba. A valák elkészítették a Calacyria átjárót a Pelóri hegyei között. Itt, Túna dombján a tündék elkezdték Tirion városának építését, amely hét év múlva épül fel. 4650-ben indul el a telerek egy része Tol Eressea szigetén Amanba, egy év múlva "horgonyoznak le" Eldamar Öblében. Tíz évvel később költöznek át Valinorba.
Középföldén is zajlottak közben párhuzamosan az események. Felébredtek a törpök és az entek. Utóbbiak találkoztak a tündékkel, akik megtanították őket beszélni. 4630-ban talált rá Elwë - a későbbi Thingol - Melianra, a maiára. 22 valinori éven át csak bámulták egymást (mit nem tesz a szerelem! ;) ), annyira el voltak bűvölve a másiktól, majd 4652-ben térnek magukhoz a varázslatból és ekkor egybekelnek. Népe rátalál, ők lesznek a sindák, a szürketündék.
4679-ben, Amanban megszületik Fëanor, ugyanebben az évben fedezi fel Rúmil az írást. Körülbelül ez idő tájt alapíthatták meg a törpök Középföldén Nogrod és Belegost városát. 4690-ben született Fingolfin, nem sok évvel később Lúthien, akinek születéséhez pontos évszámot nem tudunk. 4700-ban letelik Melkor fogságának első korszaka.
4750-ben Fëanor továbbfejleszti az írást, feltalálja a Fëanori tengwákat. Ebben az évben találkoztak a törpök Beleriandban a sindákkal, és kereskedni kezdtek velük. 4800-ban Thingol a törpök segítségével felépíti Menegrothot, az Ezer Barlangot, ekkor telik le Melkor rabságának második korszaka. 4830-ban gonosz lények törtek be Beleriandba, orkok és farkasok és egyebek, Thingol népe pedig fegyverkezésre kényszerült. A törpöket kérték meg, hogy fegyvereket kovácsoljanak nekik, azok ellátták őket bárdokkal, kardokkal, lándzsákkal, magas sisakokkal és láncingekkel. A sindáknak így sikerült egy ütőképes sereget felállítaniuk, amivel sikeresen visszaverték a beszivárgók támadásait. 4862-ben született meg Galadriel, Finarfin és Eärwen lánya Eldamarban.
4900-ban telt le Melkor rabságának harmadik korszaka is. Ekkor a valák tanácsa elé idézték, ahol leborult a lábuk elé és kegyelemért könyörgött, valamit megesküdött arra, hogy begyógyítja az általa okozott sebeket, és mindenben segíti a valákat. Nienna a pártját fogta, ám Mandos hallgatott. Végül kegyelmet kapott és ott tartották a városukban, hogy mindig szem előtt legyen és lássák, mennyire javult meg. Melkor szívében már bosszúvágy és irigység égett Valinor dicsőségét látva, de palástolta, hízelgett és mindent megtett, hogy a tündéket is megnyerje magának. Ulmot és Tulkast nem tudta megtéveszteni színjátékával, de ők nem szóltak Manwë akarata ellen, hanem elfogadták azt. Melkor gyűlölte a tündéket, akikben bukása okát látta, ezért felajánlotta tudását nekik nagy kedveskedve. A vanyák gyanakodtak rá, a telerekkel nem törődött, a noldák viszont fogékonyak voltak tanítására. Bár Fëanor is tudtán kívül hatása alá került, maga sohasem állt szóba a bukott valával és nem fogadott el tőle egyszer sem tanácsot, csak a maga tüze hajtotta lelkét.
4949 és 4950 között Fëanor elkészítette élete nagy művét, a szilmarilokat, melyekbe belezárta a fák fényét. Varda pedig megáldotta az ékköveket. Mandos megjósolta, hogy Arda sorsa ezekhez lett kötve, Fëanor szíve pedig túl szorosan hozzánőtt kezei alkotásához. Melkor megkívánta a szilmarilokat, ezért ravasz módon viszályt kezdett el szítani a valák és a tündék között. 4950 és 4990 között a noldák Valinorban elkezdtek lázadozni a valák ellen, és fegyverkezni kezdtek. Egy vita során Fëanor kardott szegezett Fingolfin ellen. 4990-ben került sor a végleges szembekerülésre. A lázongások miatt Fëanort a valák tanácsa elé idézték, ahol fény derült Melkor mesterkedéseire. Tulkas és Oromë ezek után elindult Melkor elfogására, de Melkor megszökött előlük Valinorból. Fëanort tizenkét évre száműzték. Tirionból. Felépítette Formenost, és ott lakott apjával és népével a száműzetése alatt.
4992-ben Melkor titokban visszatér és megjelent Finwë házánál Formenosban, de Fëanor meglátta benne a szilmarilok iránti vágyat és elzavarta. A valák éppen tanácsot ültek kapuik előtt, amikor Finwë követei megérkeztek ezzel a hírrel. Oromë és Tulkas nyomban talpra ugrott, ám még indulásuk előtt emgtudták, hogy Melkor dühödt viharfelhő képében átkelt már a Calaciryán, és onnan északnak fordult. A valák hiába kutattak ellenségük után. Megpróbáltak eléjekerülni, azt gondolva, hogy északnak tart, régi erősségébe, de semmi hírt nem hallottak felőle, ezért megkettőzték az őrséget Aman északi határán. Melkor eközben nagy ravaszul délnek fordult és az Avathar vidékére ment és ott felkereste Ungoliantot félelmetes Sötét Úr alakját öltve. Ungoliant olthatatlan éhségtől gyötrődött, de mohóságát féken tartotta a valák haragjától való félelme, ezért Melkornak neki kellett ígérnie mindent, amit csak megkíván, hogy rávegye a tervére. Ungoliant ekkor köpönyeget szőtt maguknak sötétségből, és araszolva megindultak Valinor felé. Elérték a Hyarmentil csúcsát és onnan pillantottak le az Áldott Birodalomra.
A valinori időszámítás 4995. éve volt ez, a Fák évei közül az 1495. esztendő. A valák éppen ünnepséget tartottak. Bár Valinorban nem voltak évszakok, se elmúlás, Yavanna meghatározta az időt, Valinor gyümölcsei mikor érjenek be, s ilyenkor Manwë mindig hatalmas ünnepségeket rendezett. A valák ugyanis abban lelték örömüket, hogy Ilúvatar Gyermekeinek formáját öltötték magukra, akár egy ruhát, és ettek meg ittak is ilyenkor, és Eru dicsőségére Valinor minden lakója dalban és muzsikában adott hangot örömének a Taniquetil hegyén. Manwë minden korábbinál nagyobb és fényesebb ünnepet rendezett ezúttal, hogy jóvátegye a rosszat, amely fölütötte fejét a noldák között, kérve, hogy a hercegek tegyék félre sérelmeiket és feledjék az Ellenség hazugságait. Bár Fëanor is megjelent hétköznapi öltözékben, még ékszert sem viselt, ám Finwë nem jött el sok Formenosi noldával együtt. A szilmarilok pedig Formenelos acélkamrájában maradtak elzárva. Fëanor Manwë színe előtt találkozott Fingolfinnal és szóban békét kötöttek egymással.
Abban a pillanatban, amikor kezet fogtak egymással, akkor jött el a fények egybeolvadásának pillanata, amikor mindkét Fa felragyogott, és Valmar városát elöntötte az ezüst és arany fényesség. Ugyanebben az órában Melkor és Ungoliant átszáguldottak fekete felhőként Valinor mezői felett és a Fák dombjához értek. A Szilmarilok így ír erről a pillanatról: "És akkor Ungoliant fénytelensége egészen a fák gyökeréig hatolt, és Melkor fölhágott a dombra, s fekete lándzsáját a Fák szívéig döfte, mély sebet ejtett rajtuk, s azok nedvei, akár a vér ömlött a földre. Ungoliant pedig fölnyalta a nedvet, azután előbb az egyik, majd a másik fába ütötte fekete csőrét, s kiszívta a maradék nedvüket is, s közben a testében lakozó Halált a Fákba fecskendezte, s azoknak elsorvadt gyökere-levele-ága, s a Fák meghaltak. És Ungoliant még mindig szomjazott, hát Varda kútjaihoz ment, s kiitta azokat is, ám közben fekete párát böfögött, s oly hatalmassá és ocsmánnyá dagadt, hogy immár Melkor is félt tőle."
Ezzel ért véget a Fák kora és Valinor Dicsőségének korszaka. Az év azonban még jópár meglepetést tartogatott: Melkor Formenosban megölte Finwët, és elrabolta a szilmarilokat. Fëanor ekkor megátkozta Melkort, és Morgothnak nevezte. Beszédet mondott a noldák előtt Tirionban, és sürgette őket, hogy menjenek vissza Középföldére. Fiaival esküt tett, hogy bármi áron bárkitől visszaszerzik a szilmarilokat. A noldák távoztak Valinorból Manwë tanácsa ellenére. Az Alqualondëi Testvérmészárlásban elrabolták a telerek hajóit. Morgoth és Ungoliant a Lammoth vidékén egymás ellen fordult. Miután Morgoth nem akarta a szilmarilokat odaadni Ungoliantnak, összecsaptak, a balrogok közbeavatkozása után Ungoliant délre menekült, és az Ered Gorgorothban telepedett le. Morgoth visszatért Angband erődjébe, újjáépítette, és kapuja fölé emelte a Thangorodrim csúcsait. Ez évben történt Beleriandban, hogy Daeron Doriathban megalkotta a rúnákat.
4996-ban Mandos megjelent a távozó noldák előtt elmondta nekik Észak Próféciáját, és a Noldák Végzetét. Finarfin a noldák egy részével ennek a hatására visszatért Valinorba. Valószínűleg ebben az évben születhetett meg Idril Celebrindal. 4997-ben A noldák elérték a Helcaraxë vidékét. Fëanor népe a hajókon átkelt Középföldére, Fingolfin népét a parton hagyták. Fëanor felgyújtotta a telerek hajóit Losgarban. Fingolfin népe gyalog kezdett átkelni a Helcaraxë jegén. Mindeközben Morgoth két ork-sereggel megtámadta Thingolt. Denethort, a Zöld-tündék királyát megölték az orkok Amon Ereb dombján. Thingol megverte a keleti ork-sereget, majd visszavonult Doriathba. Ekkor történt, hogy Melian láthatatlan fallal vette körül Doriath birodalmát. Fëanor serege legyőzte a nyugati ork-sereget, és egészen Angbandig üldözte őket, it történt meg a Dagor-nuin-Giliath nevű csata. Gothmog, a Balrogok Ura megölte Fëanort. Morgoth elfogta Maedhrost, és a Thangorodrim nyugati csúcsára bilincselte.
De mi történt ezek alatt az évek alatt Valinorban? Yavanna és Nienna hiába próbálkoztak azzal, hogy újra életre keltsék a Fákat. Annyit sikerült elérniük, hogy Telperion hozott még egy utolsó ezüst virágot, Laurelin pedig egy arany gyümölcsöt. Ezeket a valák odaadják Aulë-nak, Manwë pedig megszentelte őket. Aulë és népe tartót készített nekik, hogy megőrizzék ragyogásukat, így meséli a Narsilion, a Nap és a Hold meséje. A történet egyik legkorábbi változata a History of Middle-Earth I. kötetében, a magyarul is megjelent Elveszett Mesék könyvének első kötetében olvasható. A tartókat Vardának adták, hogy helyezze őket lámpásul az égre, sokkal fényesebben minden csillagnál, közelebb lévén Ardához; s ő hatalmat adott nekik, amely segítségével meghatározott pályán szállhattak az égen. Telperion virágából így lett Fényő Isil, a Hold, és Laurelin gyümölcséből Tűzarany Anar, a Nap. És a valák kiválasztottak egy-egy maiát, hogy az új égitestek kocsiját hajtsák. Ariennek jutott a Nap, Tilioné a Hold. És ezzel megkezdődött az új korszak, a Nap és a Hold évei, s ezzel egy új időszámítás is.


A Nap és a Hold évei az Első Korban

A valinori időszámítás 5000. évében került fel az égre a Nap és a Hold. Először az idősebbik, a Hold került fel, s mikor bevilágította Középföldét, az ottani tündék szívébe új remény költözött. Fingolfin ekkor fúvatta meg ezüsttrombitáit és megindult Középfölde felé, még ebben az esztendőben el is érték. Tilion hétszer szelte át az eget, és a kelet legtávolabbi pontján volt, amikor Arien kocsija elkészült. A valák ezalatt felépítették az Elvarázsolt Szigeteket és ezzel elzárták az utat Valinor felé, így teljesült be Mandos jóslata.
És amikor a dicsőséges Anar, azaz a Nap először felkelt, s hajnali fényével lángra robbantotta Középfölde felhőit, felébredtek az emberek, Ilúvatar Másodszülött Gyermekei, Hildórienben, Középfölde keleti részén. Ekkor Morgoth igazán megrettent és leszállt Angband legmélyebb tárnáiba, visszahívta szolgáit és nagy füstöt és sötét felhőt bocsátott ki, hogy elrejtse országát a fény elől.
Az ezt követő eseményeket a Szürke Évkönyvek már az új időszámítás szerint vezetik, és ettől fogva mindenki az új rendszert használta. A Nap és a Hold megszületésekor a valák úgy tervezték, hogy a Nap egy éve legyen a Fák évének egy tized része. De mivel felgyorsult a növekedés és az öregedés folyamata a Nap és a Hold megszületésével, így ez a számítás nem vált be. A változások miatt körülbelül 9,582 Nap-év tesz ki egyet a Fák évei közül.
A hagyományok őrzői és a tudósok utólag kiszámították, hogy a valák 5000 valinori évvel a Fák megszületése előtt érkeztek meg Arda birodalmába. Ez a mi időszámításunk szerint 47910 évet jelent.
Tehát a Fák egy órája hét óra a mi időnk szerint. A Fák egy napja 7*12, azaz 84 óra a mi időnk szerint. A Fák egy éve ezer ilyen, azaz 84000 óra a mi időszámításunk szerint. Mindazonáltal nem szokott előfordulni, hogy a Nap és a Hold előtti időket bárki is az új időszámítás szerint tartsa számon, mert túl nagy számokkal és bonyolult átszámításokkal kéne dolgoznia, ezért egyszerűbb azokat a Fák éveiben mérni. Az Első kor második felét tehát az új időszámítás szerint szokás felosztani, az első évet pedig a Nap első felkelésétől, azaz az emberek ébredésétől szokás számolni.


Zárógondolatok

Mint láthattuk tehát, Arda kronológiája nagyon sok változáson és formálódáson ment keresztül, míg elnyerte azt a formáját, amit ismertettem. Ez a folyamat a History of Middle-Earth köteteiben jól nyomon követhető. Hogy Tolkien mennyit variálta volna még, ha tovább él, nem tudhatjuk, ezért óvatosan kell bánnunk azzal a felvetéssel, hogy ez a végleges forma. Ez a legutóbbi és legteljesebb szövege a témának, ezért ezt tekintjük véglegesnek. A Másod- és Harmadkor kronológiája jóval egyszerűbb és egyértelműbb, hiszen A Gyűrűk Ura Függelékében, az Esztendők számlálásánál olvasható. Az időszámítás fogalmához viszont rengeteg új ötleted adhat e vizsgált kronológiai rendszer, mely a mi földi évkönyveinktől ugyancsak eltérő forrásokból táplálkozik, és teljesen más kozmológiában mozog.

Gandalf

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére