A harcias királykisasszony

A harcias királykisasszony

ooooooo Egyszer volt, hol nem volt, a Fehérhegységen innen, de a Ködhegységen túl volt egy hatalmas zöld tenger. De nem ám halak éltek benne! Lovak legelésztek rajta. Fűtenger volt az, a neve Rohan, lakói pedig a lovasurak, királyuk a szikár Théoden. A királynak nem volt örököse, két korán elárvult rokongyermekét nevelte: Éomert, akiből később jó seregvezér vált, s annak húgát, Éowynt, aki leány létére igencsak harcos természetű volt. Jól bánt a karddal, gyakran győzte le párviadalban az őrség egy-egy katonáját.
ooooooo Egy szép napon így szólt hozzá az öreg király:
ooooooo - Leányom, úgy vélem, eljött az ideje, hogy férjet válassz! Kihirdettem szerte az országban, hogy eladósorba kerültél, nemsokára jelentkeznek is az első kérők, meglásd!
ooooooo - Nem fogok megházasodni! -jelentette ki dölyfösen Éowyn.
ooooooo - Ha nem választasz magad, úgy is jó, de akkor én jelölöm ki számodra a leendő uradat. Kifogásokról pedig hallani sem akarok!
ooooooo - Ha én döntök, magam szabhatom meg a feltételeimet?
ooooooo - Hogyne, lyányom, hogyne, csak dönts hamar!
És jöttek a kérők a palotába.
ooooooo - Hódolat Néked, gyönyörű királylány! Hatalmas vitéz vagyok, három sárkányt öltem, messzi földön híresek hőstetteim. Gyere hozzám feleségül!
ooooooo - Nocsak, egy dicsekvő oktondi! - gondolta Éowyn. - De majd móresre tanítom!
ooooooo - Jól van, meg fogsz vívni velem. Ha legyőzöl, tiéd vagyok. Ha nem, színedet se lássam többé!
A legény szabódott, mondta, hogy hát királykisasszonyokkal ő nem fog párbajozni, fél, hogy meg találja vágni, meg így és így. Addig-addig vonakodott, mígnem Éowyn kardot rántott.
ooooooo - Védd magad! - kiáltotta még, s rárontott a vassal. No, a legénynek ugyancsak inába szállt a bátorsága, rögvest kereket oldott. A királylány csilingelően kacagott.
ooooooo A második kérő, nagy potrohú, cifra ruhás uraság, mézesmázos hangján hízelgett neki:
ooooooo - Nézd, milyen szép és kényelmes a hintóm, tejben-vajban fürösztenélek, ha hozzám jönnél!
ooooooo - Páncélingben alszom, s a kardom ott fekszik mellettem a lepedőn.
Ezzel nekiugrott a nemesúrnak, s a kardlappal nagyot sózott az úr hátsójára. Az meg ordított:
ooooooo - Jaj, jaj, egy ork bújt leánybőrbe előttem, hogy a Sötét Úr vinné el az egész lánykérést!
Azzal elfutott szégyenszemre.
ooooooo A harmadik kérő bűbájos szavakkal környékezte meg:
ooooooo - Üdv Néked, Úrnőm! Gríma vagyok, Gálmód fia, s azért jöttem, mert látni vágytalak! Arcod komoly és így szép, látszik Rajtad, hogy királyok leánya vagy, erős és kemény, mint az acél!
ooooooo Tetszett Éowynnak a beszéd, Gríma is helyre kis legény volt. De amint a lány közelebb lépett hozzá, meglátta, hogy a nyelve villás, s az ajka pikkelyes. Rémülten szökkent hátra, kihúzva a kardját.
ooooooo - Ha még egyszer a közelembe jössz, te kígyó, kivágom azt a hazug, villás nyelvedet!
Gríma meghátrált, és még sokan utána, egy kérő sem állt meg a leány előtt. Az öreg király pedig egyre csak sopánkodott.
ooooooo Akkor jött üzenet a déli szomszédjától, hogy annak birodalmát megtámadták, s a köztük köttetett ősi szövetségre hivatkozva kért sürgős segítséget Théoden királytól. Ő pedig így szólt Éowynhoz:
ooooooo - Leányom, háborúba kell mennem, s Téged megbízlak, hogy védelmezd népem asszonyait és gyermekeit!
ooooooo - Nem, jóatyám, veletek akarok harcolni, ellovagolni a háborúba! Érek annyit, mint bármelyik lovas katonád!
ooooooo - Itt maradsz, vigyázol a népre, és meglegyen a választottad is a férjjelöltek közül, mire visszatérek! - jelentette ki ellentmondást nem tűrően Théoden.
ooooooo Éowyn azonban csökönyös volt, és nem tágított a tervétől. Álruhát öltött az éj leple alatt, arra vértet, hajnalban pedig lován csatlakozott a csatába indulókhoz. Gondosan ügyelt rá, hogy távol maradjon a királyától és bátjyától, Éomertől. Éjt nappallá téve vágtattak a síkon, és a harmadik nap reggelén meghallották a csatazajt. A király harcrendbe állította seregét, s a hatalmas lovashad irtóztató erejű, rettenetes rohamra indult.
ooooooo Mikor már Éowyn maga is sok-sok orkot levágott, észrevette ám, hogy egy büszke, szálfa termetű, vaskoronás herceg közelít feléje fekete, szárnyas paripán.
ooooooo - Ez nem lehet igaz - fakadt ki -, megint egy kérő! De legalább nem kell beszélnem vele - azzal kivonta a kardját, hogy fogadja a fekete herceget. Azonban Théoden paripájával a vágtató herceg útjába került, az pedig legázolta. A ló felbukott, és maga alá temette a királyt. Éowyn éktelen haragra gerjedt, s nekirontott a fekete lovasnak.
ooooooo - Nem elég, hogy még a csatában is házasodni akarsz, erre a szárnyas bestiád letaglózza a király lovát, Hósörényt, s a királyt magát! Ezért megfizetsz, ellátom a bajod, csak gyere közelebb!
ooooooo No, a hercegnek sem kellett kétszer mondani, jött az mindjárt. De Éowyn dühe akkora volt, hogy levágta a vitézt, és az iszonyú Nazgúlkirály, merthogy ő volt, döbbenetében moccanni sem tudott, elenyészett a világból.
ooooooo Éowyn pedig ezek után jobb szívvel viseltetett következő kérője, Faramir kapitány iránt, hozzá is ment azon nyomban, egybekeltek, és boldogan éltek, amíg meg nem haltak.

Tolkien nyomán írta: Leguanember (Becze Ádám)

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére