Melkor és Nerwenke harmadkori találkozása

III/1381 Lothlórien

Úgy döntöttem, hogy elég a bezártságból, s nem ártanak némi értelmes társaságot keresni, mert itt Völgyzugolyban lassan belesüppedek az unalomba. Ezért kihasználva, hogy Elrond ellátogatott anyóspajtáshoz Lórienbe - én is vele tartottam, mert már régen vágytam volt beszélgetni Nerwenkével. Oh te jó Én! Ez a fruska még szebb lett az eltelt idők alatt. Egy röpke pillantra megbántam, hogy nem fogadtam el Maedhros ajánlatát, s nem vettem el Nerwent annakidején. Áhhh... hogy is nézet volna az ki... Szóval miután jól kicsodálkoztam magam, négyszemközti magánbeszélgetést kértem Nerwenkétől. Láttam rajta, hogy csodákozik ezen s próbálta is szkennelni a tudatom, de sokra nem ment vele (csak Nimlus tudatát érzékelte - ez a neve annak a bámulósnak, akinek a testét viselem). Tehát Nerwenke beleegyezett a magánkihallgatásba. A társalgás elég érdekesen indult:

M: Elég magasan vagyunk Úrnőm.
N: Talán csak nincsen tériszonyod?
M: Csak egy csöppet. De Úrnőm, mintha Doriathban barlangpalotában éltél volna.
N: Igen, de akkor nem volt más lehetőség.
M: Pedig ott is voltak ilyen szép fák, mint ez itt amin beszélgetünk. Sőt! Ez a fa egy doriathi leszármazott ha nem tévedek.
N: Nem tévedsz, de honnan tudsz te erről? Jártál már Doriathban? Az kizárt, hiszen olyan fiatal vagy. Bizonyosan álmodtál róla. Az álmok világa igen különös hely.
M: Biztosíthatlak Úrnőm, hogy nem álmomban jártam ott.
N: Gyermekem itt valami nem stimmel. Ismerem szüleidet, s ők csak az első kor végén születtek...
M: Megvannak Úrnőm a rózsáid? Doriathban volt egy kis rózsakerted is.
N: Honnan tudsz te erről? Gyermekem furcsa a ruhád. Tudod, hogy ebben a fényben fekete-aranynak látszik?
M: Oh igen.
N: Tudod, hogy ezek Melkor színei?
M: Tisztában vagyok vele.
N: A parfümöd is ismerős... Melkor kedvenc illata van rajtad!
M: Igen. Egészen pontosan Blackrose Nightmare 13-as.
N: Dehát miért?
M: Tudod Nerwenke a szokás nagyúr... csakúgy mint én.
N: Melkor???
M: Személyesen, teljes léleknagyságban. Nem is örülsz?
N: Már értem, hogy a hírek az izzószemű tündéről rólad szólnak.
M: Megtisztelsz.
N: Mond, miért ebben az alakban jelentél emg előttem?
M: Ez nem felvett alak. Csupán egy test amit megszálltam. Oh ne félj! semmi baja sem lesz. Amint elhagyom a testet egészséges marad.
N: Biztos?
M: Hiszen ha modom.
N: Ezért kérdezem.
M: Nem hiszel nekem? Ez fáj...
N: Nem hiszek neked! Tudom, hogy miért kíméltél meg eddig! Azt akartad, hogy én uralkodjam a tündék felett a te nevedben!
M: Honnan veszed ezt?
N: Emlékszel, hogy amikor legutoljára nálam jártál Doriathban, akkor elszunnyadtál egy kicsit? Akkor a fejedbe néztem, s megláttam ezt a gondolatod.
M: Okos vagy Nerwenke! Ez is azt bizonyítja, hogy jól döntöttem.
N: Tégy le róla!
M: Nem baj, ha ezt nem veszem komolyan?
N: Nem félsz, hogy szólok Ulmónak rólad?
M: Nem. Mert nem hinne neked. Különben sem akarok semmi rosszat. Ne! Ne néz fel a mennyezetre kérlek! Másfél kor óta nem csináltam semmi érdemlegeset.
N: Mert félsz!
M: Ugyan. Akkor nem fedtem volna fel magam előtted. Amúgy pedig szép a gyűrűd. Ez ugye a Nenya?
N: Honnan tudsz te erről? Ne mosolyogj így! Nem áll jól ennek a szerencsétlen tündének!
M: Elég legyen annyi, hogy megvannak a forrásaim. De nyugodj meg. Nem fogom elárulni Szauronnak. S most mesélj. Mi szép történt veled az elmúlt időben...

Így tehát beszélgetni kezdtünk, s észre sem vettük, hogy repül az idő. ennek csupán az lett a következménye, hoyg Elrondék nélkülem indultak haza. Így kénytelen voltam egyedül utánuk indulni. nerwenke eleinte aggódot, hogy Mórián keresztül ne menjek, mert ott... de aztán rájött, hogy az orkok és Durin veszte nem az a kategória amitől én megijednék. Sőt!

De ez az átkelés már egy másik történet.