XI
Veleriad királyságai

Veleriadban pedig számos birodalom keletkezett. Thingol nagy kegyesen megengedte a példáknak, hogy hont foglaljanak (könnyű olyasmit adni, ami nem az övé, mondta erre Majnemrossz).
(Észak-)északnyugaton, Hithchockban Színváltó és fia, Szingon voltak az urak. Furgon építettett egy titkos erődöt, Gondolát, és odaköltözött népével. Attól fogva senki nem hagyta el a várost, egészen a Nemtommilesz Desemmijóazbiztos-ig. Ám Furgon, Turbo tanácsára, Vinnyamarban hátrahagyott egy páncélt, hogy majd meglelje valaki pár száz év múlva (mikor már tök rozsdás és használhatatlan lesz). Turbo ilyeneket mondott Furgonnak:
-A vész előtt jön majd valaki Vinnyamar felől, ki az én küldöttem leend! Csíra ember lesz, de nagyon fontos… ja, és ne feledd, hogy a példák igazi reménysége Nyugaton van!
Elköltözött hát Furgon Gondolába, és ott vígan lebzselt, míg fél Középfölde állandó hadikészültségben állott.
Színrúd pedig törpökkel haverkodott, akiknek segítségével megépítette titkos bunkerét, Margotgrundot, melyet részint Villon, részint Molnár Ferenc iránti tiszteletből nevezett el. Régi erődjét, Tol Szilíciumot fivérére, Orrodleszre bízta. A törpök imádták Színrúdot, és Felegondnak hívták, mert szép szőke volt és nyájas, ezért csináltak neki egy csodás nyakláncot, a Törpbabért, amitől még szebb lett.
Angrúd és Alnor pedig északon éltek, és éberen vigyáztak, nehogy Morgós valami rossz fát tegyen a tűzre, de sajnos, egyszer mégis tett…
Tángál és Melinda zavartalanul éldegéltek Dóriaszban, leányukkal, Luciennel, valamint Kalandriellel, aki ott maradt náluk, mert belezúgott Celebogba, Tángál rokonába, és szerelmüket mindenki pártolta.
Keletre Ferinor fiai rendezkedtek be. Majnemrossz folyton éberen őrködött, elvégre volt Morgóssal egy rendezetlen ügye. Magor mellette lakott, és hosszú évszázadokig idegelte szegényt a kornyikálásával, aminek végül katasztrofális következményei lettek…
Celebes és Cunciszin együtt laktak, Dóriasztól nem messze (akkor még nem tudódott ki az alamolandei ténykedésük), Carinthyr viszont egyedül, a legkeletebbre. Carinthyr roppantul lelkesedett mindenért, ami keletről jött, beleértve Halesz Úrnőt is, de az egy későbbi mese.
Amirr és Amurr együtt vadászgattak, és nomádkodtak. Részükről fütyültek Morgósra, inkább folytatták Orom áldásos, ritka fajokat irtó tevékenységét…
Celebesnek volt egy kutyája, Huba is, akit még Palimárból hozott magával…
Végül délkeleten a mambák lakozgattak, akik időközben egybeolvadtak a zöld tüncökkel, és vega szektát alapítottak.

XII
Monokli, a Sötételf Fia

Aranka, Furgon húga kifejezetten szép csaj volt, és marhára unatkozott Gondola falai között. Ferinor fiaihoz akart menni, ám ezt Furgon nem helyeselte. (Ami, valljuk be, nem meglepő.)
-Még csak az kell nekem, hogy elraboljanak valami kóbor orkok, oszt hazaállíts nekem valami kis félorkkal… vagy Celebes rád sózzon fél tucat kiskutyát… vagy amilyen liba vagy, kihívd Majnemrosszt egy csocsópartira, és neked essen az egész galeri, hogy hogy lehetsz ilyen tapintatlan…
Azért nem alakult ilyen rosszul a dolog, de túl jól se.
Aranka persze ment.
És persze eltévedt.
Tángál ugyanis közölte, hogy „itt úgyse jössz át” ugyanis akkor már tudott Alamolandéról, és épp kétoldali példaundorban szenvedett.
Aranka vállat vont, és nekilátott, hogy megkerülje Dóriaszt. Kísérőit felfalták Undorlián gyermekei, ám ő nem lacafacázott, hanem szétcsapott köztük, mire azok vinnyogva kushadtak, és szépen megkérték, hogy ne bántsa őket. Aranka nem volt haragtartó, így kegyesen megbocsátott a pókoknak, majd ment-mendegélt, mígnem a tündeélet útjának felén eltévedt egy nagy, sötét erdőben. (Dante után szabadon)
Abban az erdőben pedig nem kisebb személy élt, mint E-moll, a Nagyon Sötét Elf, aki Tángál rokona volt, de Melinda Öve miatt otthagyta Dóriaszt, mert nem bírta a bezártságot. Nagyon nem. Meglátta Arankát a periszkópjával, és olyant ugrott, hogy beverte a fejét odúja plafonjába.
-Ez kő nekem!!!
És varázslatot bocsátott Arankára E-moll, hogy az egyre szűkülő körökben keringve végül az ő házánál lyukadjon ki.
-Szia! - örvendezett, mikor meglátta. - Biztos elfáradtál, nem jössz be egy kicsit?
Aranka naivul bement…
E-moll pedig bevetette az összes csáberejét, s bár sötét volt, sikert ért el Arankánál, és a csaj vele maradt, mert E-moll az asszonyává tette.
Aranka kedvelte E-mollt, bár férje olykor rászólt, hogy rakjon magára burát, mert neki kisül a szeme!
Ült hát Aranka E-moll mellett, fején ízléses, krepp lámpaburával, és úgy egészében véve boldogok voltak. E-moll néha hajlandó volt kisétálni vele az erdőszélre, ilyenkor magára kent egy tubus nyolcvanfaktoros naptejet, kalapot tett, napernyőt, fényvisszaverő fátylat, és nyakig begombolkozott, miközben Aranka vígan fotoszintetizált…
És fiuk született, kit Aranka titokban Lómilyennek nevezett el, ám E-moll nem adott neki nevet tizenkét éves koráig. Akkor jól megverte, majd Monoklinak nevezte el, ami a szürketündék nyelvén Sötét Foltot jelent.
Nődögélt szépen a kis félsötét, megtanulta a papától, amit tudott, ám titokban fotoszintetizálni akart, meg uralkodni. Aranka folyton Gondoláról mesélt neki, meg a tisztelt rokonságról, főleg Ferinor fiairól, akik iránt gyengéd érzelmeket táplált. Mind a hét iránt.
Egy szép napon aztán Monokli odaállt atyja elé, hogy apu, én meg akarom látogatni a kuzinokat.
E-moll amúgy sem túl ragyogó arca még sötétebb lett, és nagy levegőt vett, majd elkezdett magyarázni:
-Te E-moll házából való vagy, Monokli fiam, és nem a példák közül, és én nem haverkodom és a fiam se haverkodik olyanokkal, akik szabálytalankodtak a rokonainkkal az alamolandei vízilabda-vébén. Ezt fel kell fognod, különben bezárlak a pincébe.
Monokli hallgatott, ám E-moll attól kezdve paranoid tüneteket mutatott.
Történt pedig, hogy E-mollt a törp haverjai meghívták magukhoz, egyhetes össznépi bulájra, és Monokli nekiállt tanakodni Arankával:
-Te anyu, ne menjünk Gondolába? Én nagyon unom aput…
-Én is…
-Akkor megbeszéltük.
És másnap felkerekedtek. Monokli összeszedte az értékeket, többek között apja kedvenc kardját, aztán kettesben nekivágtak az útnak. Útközben Monokli meggyőzött egy nomád törzset arról, hogy ő a Messiás (ezt ők úgy mondták, hogy Lisan al-Gaib), az anyja meg az anyja, és azok ellátták őket több évre való chilivel meg vízzel. El is értek baj nélkül Gondolába, ahol Furgon figyelmesen megnézte Monoklit, majd így szólt:
-Legalább nem félork…
Monokli pedig hűséget esküdött neki, ám közben majd kiesett a szeme, úgy bámulta Ildit, Furgon leányát.
-Szőőőkeee… - csodálkozott, és nyomban beleszeretett.
Ám E-moll közben hazaért, és a rumliból nyomban rájött, hogy gáz van. És rohant Cunciszinhez, mert ő volt a legközelebb lakó Ellensége.
-Hová raktad a feleségemet meg a fiamat?! - hörögte.
Cunciszin bambán nézett, ami pedig nem volt szokása. Olyan bambán, hogy még E-moll is rájött, hogy ezúttal ártatlan.
Cunciszin, mikor megértette, mi lehet a valóság, enyhe röhögőgörcsöt kapott.
-Hehe… faképnél hagyták a sötétjét! Nem röhögtem ilyen jót Alamolande óta…
E-moll sértetten elviharzott, és toronyiránt Gondolának tartott. Néha látta Arankát virítani a távolban…
És mikor Gondola rejtett kapujához ért, lecsaptak rá a helyi kommandósok, leteperték, megkötözték, jól megverték vallatás címén, zseblámpával világítottak a szemébe fél éjszaka, amitől még akkor se látott rendesen, mikor Aranka kérésére Furgon elé vezették, ahol eloldozták.
Na ezt nem kellett volna.
-Helló, sógor! - üdvözölte kedélyesen Furgon, és keblére ölelte a se köpni, se nyelni nem bíró sötétet. - Ugye, milyen szép itt?
-Hát nem is tom… túl fényes. Aranka, Ildi meg az udvarhölgyeid együttesen két nap alatt megvakítanának… - nyögte panaszosan szegény E-moll, aki legszívesebben a pincébe bújt volna.
-Pedig itt maradsz!
-Én? - kiáltott fel sértett önérzettel E-moll. - Ebben a fényözönben? Inkább a halál!
-Az a másik választásod… - vigyorgott Furgon.
-Hallod-e, te példa, ez nem szép dolog! Hoci csak vissza az asszonyt meg a kölket, és már itt sem vagyok. Vagy ha Aranka kell a világításhoz, hát maradjon, de Monokli velem jön! Ugye, Monokli?
Monokli tátott szájjal bambult Ildire.
-Reménytelen vagy! - sóhajtotta E-moll.
Nos, Nagyon Sötét Tünde, válassz! - szólt kegyetlenül Furgon. - Fény Gondolában, vagy otthonos sötét, a sírodban!
E-moll szemében vad tűz villant, amint látása részben visszatért!
-Az utóbbit választom, ja, és a fiamnak is… nem veszed el, ami az enyém!
És eszébe jut az olvasónak A Gyűrűk Ura vonatkozó jelenete, és bennfenntesen vigyorog, hogy jé, hát itt is?!
És E-moll követ rántott elő a köpenye alól, majd leverte vele az össze lámpát, ám ez nem segített, mert Ildi és Aranka rutinból feljebb csavarták magukat. Erre elkeseredésében Monoklihoz vágta a követ, ám Aranka bevetődött elé, mint válogatott kapus, és a kő pont a világítási központját találta el.
Nyomban nekiállt mindenki Arankát leápolni, mások pedig E-mollra vetették magukat, és elhurcolták egy fényárban úszó cellába.
Ildi és Aranka kikönyörögték Furgon kegyelmét, ám éjjelre a fényefosztott Aranka meghalt, és ez roppantul felingerelte Furgont…
E-mollt hát kivitték a várfalra, hogy onnan ledobják a mélybe. Monokli pedig nem szólt, csak állt, és Ildit bámulta.
E-moll pedig megátkozta, ily szavakkal:
- Elárultad hát apádat, átokban fogant fiú! Képes vagy azt a világító borzalmat lesni! (Ildi nyomban megsértődött.)Tudod mit, te is itt fogsz megdögleni, és pont úgy, ahogyan én! Tessék, lökhettek!
És letaszították a mélybe E-mollt, és kilapult odalent, ám attól fogva Ildi valamiért nem kedvelte Monoklit.
És Monokli szerelme sötétséggé változott szívében, ami, ha meggondoljuk, nem meglepő…

XIII
Beorr, Halesz és Hadúr népe

Történt pedig, hogy Felegond keleti szafarira indult Majnemrosszal és Magorral, ám hamar megunta őket (Majnemrossz azon sopánkodott, hogy milyen alacsony a rokkantnyugdíja, Magor pedig énekelt) így csendben meglépett.
Ahogy ment-mendegélt, egy csapat fura figurára lett figyelmes, akik nem tündék voltak, de nem is orkok. Törpök meg főleg nem.
Felegondot az úttörő biológus izgalma töltötte el: felfedezett egy új fajt!
Az új faj bedobta a szunyát, ő pedig közéjük lopakodott, kapta a hegedűt, és nekiállt hangolni. Az emberek (mert azok voltak) felébredtek, és elcsodálkoztak, mert számukra egy tünde hangolása is csodának tűnt saját primitív zenéjükhöz képest. És elnevezték Felegondot Nómnak, ami az ő nyelvükön „muzsikus etnikumhoz tartozó személy”-t jelentett.
Őket pedig Beorr vezette, és közölte, hogy más embernépek is Veleriadba tartanak, majd hűbéri esküt tett Felegondnak.
És jöttek mások is, új idők új d… ja, az egy másik mese.
Eljött Maradsz, kinek fia Malac Ara Dán volt, de a népet mégis Hadúr Házának nevezték…
És eljött Halesz népe, kiknek vezére Halesz apja Hallgat s fia, Halldmár volt, ám ezek elestek, mikor az orkok megtámadták őket. Ám egész váratlanul előrobogott Carinthyr, legyakta az orkokat, és nekiállt Halesz Úrnő előtt pózolni.
Halesznek nem jött be.
És elköltöztek Haleszék Brekkhillbe, miután Felegond heteken át könyörgött Tángálnak, hogy győzze le a kétoldali halandóundorát.
Halesz Úrnő pedig sohasem ment férjhez, és mikor meghalt, Brekkhill népe zöld halmot emelt föléje, amit elnevezték Maud-in-Ardenn-nek. (Később lett még egy Maud is ezen a környéken, a Maud-in-Ellett.)