Gondori Szabad Nép
A republikánus olvasók lapja!
3018. június 20.

(vezércikk)
Híd az Anduin folyón
Hősi csata az utolsó hídfőnél!!!

A hitvány Morgoth-bérenc ránk küldte imperialista csőcselékét, ám hazánk dicső gyermekei a végsőkig küzdöttek! A Tulkas Line Cinema máris jelezte, hogy szélesvásznú háborús eposzt készül forgatni a jelenkor legnagyobb huzakodásáról. Álljanak itt csupán a szikár tények, mert mi kizárólag ezeket tartjuk szem előtt.
Április 1.: a mi csapatunk megverte a szánalmas kis orkokat.
Árrilis 23.: sajnos ekkor az ork túlerő elfoglalta szépséges és hőn szeretett fővárosunkat, hol még mindig ragyognak az egykori bálok emlékei, midőn a gondori arisztokrácia még ráért ilyenekre…
Május 8.: e napon megint visszafoglaltuk Osgiliath impozáns, omladozásukban is fenséges romjait, és nekiálltunk a restaurálásnak, valamint a gondori nemzetet gyalázó, ork nyelvű feliratok átfestéséhez…
Május 10.: az orkok már megint lerohanták városunkat, mely pusztítás csak ahhoz fogható, midőn a primitív ekhósok… hagyjuk, régen volt…
Május 29.: ismét győzedelmeskedtünk, kisöpörtük a gyalázatos ork hordát szent városunk falai közül. Koszorús költőnk, Hador Ihletlos, megkezdte eposzát, mely „Osgiliathvarnac viadaljarúl” munkacímen fut.
S elérkeztünk a mához! A gondori krónikák gyásszal, ám büszkén fogják jegyezni e napot, midőn négy híján minden katonánk odaveszett a szent romok közt, ám dicső Helytartónk vitéz fiai halált megvető bátorsággal, az Ellenség orra előtt, mindössze néhány gramm, ügyesen elhelyezett dinamittal felrobbantották a Hidat, épp, mikor egy nagy csapat ork át akart kelni, és a lökéshullám szárnyán, kissé kormosan, ám kajánul vigyorogva érkeztek a nyugati partra! Állítólag sikerült két nazgûlt is megfürdetniük. Éljen a Köztársaság!!!
© Húrin

3018. július 4.
(külpolitika)

Boromir diplomáciai útra megy

Az Utolsó Szövetség már régen volt, és az utóbbi pár ezer évben hanyagoltuk a danolós rokonságot. Most viszont konferenciát tartanak Imladrisban, ami Elrond szerint teljesen spontánul fog összeülni, tehát már jó előre kiküldte a meghívókat. Faramir közölte, hogy ő megmondta, hogy Imladrisban valami készül, mert már hónapok óta lidérces álmok gyötrik erről a helyről (azt mondja, szörnyen ízléstelen, és tele van identitászavaros tündékkel, akik lelki betegek lesznek, ha egy ruhát kétszer kell felvenniük, és Elrond átlag hetente kísérel meg merényletet Glorfindel ellen, amiért az szőke, ő meg nem. Lehet, hogy az ősi nolda vér tört ki Völgyzugoly Urából?).
Faramir mindenesetre késznek mutatkozott, hogy megkeresse ezt a borzalmas völgyet, amihez képest az Imlad Morgul tiszta Hawaii, viszont előálllt két probléma.
1: a „félszerzet” néven ismert populáció tagjai nem őshonosak Völgyzugolyban, pedig elvileg olyanok is szerepeltek az álomban. Faramir úr már hosszú ideje nyugtatókat szed, mert ezek az apró, kulturálatlan izék az álmában nagyon felzaklatták. Állítólag folyton zabálnak és sört isznak, amit Faramirnak, vegetáriánus és antialkoholista lévén, kész kínszenvedés nézni. Pláne minden éjjel. (Denethor úr kedvesen javasolta, hogy hagyjon fel a hülye diétájával, mert úgyis olyan vékony, hogy az első szél elviszi, egyébként meg forduljon pszichiáterhez. Erre megkapta, hogy az utóbbit ő is megtehetné.)
2: Boromir megtudta, hogy az ő drága kistesója ilyen veszélyes kalandra akar indulni, ezért kissé túláradó szeretetében jól megverte, hogy ne mehessen, mert amilyen tapasztalatlan, biztos megölnék. Meg aztán, ő itt a nagymenő, tehát neki kell megkeresni Imladrist. Finoman megértette atyjával, hogy egy titkos küldetéshez nincs szüksége húsz állig felfegyverzett gorillára, és ő úgyis sebezhetetlen. A félszerzetektől nem fél, bármikor hajlandó őket asztal alá inni, a tündéket meg majd felvilágosítja, hogy miről jöhetnek rá nemükre. Denethor úr nehéz szívvel bocsátotta útjára, ám érzelmeit mélyen magába folytotta, ahogy egy kemény veterán harcoshoz illik. (Beérte mindössze félórás sírással és könyörgéssel, hogy ne menj fiam, ne hagyd el szegény öreg apádat, mi lesz velem stb.)
Aztán vigyázz magadra! – szipogta.
Persze, papa, ahogy kívánod… te meg vigyázz helyettem Faramirra, amíg nem vagyok itthon. Ő még olyan kis naiv meg védtelen…
Senki sem értette, hogy a Helytartó miért hagyta abba nyomban a bőgést és kezdett kajánul vigyorogni…
Így hát Boromir elindult, mindössze egy szál karddal és a kürtjével felfegyverkezve, és hamarosan el is tévedt… ugyanis iránytűt nem vitt. De azért valahogy majd biztos odatalál…
© Húrin


Valinori Napló
Hk. 3018. július 28.

(kis színesek)
Gandalf Orthancban hűsöl

Gandalf nyári szabadságát tölti Orthanc kies tornyában, ami idén funkcionál utoljára üdülőként, ugyanis a Mordori Ipari Kamarával kötött szerződés értelmében hamarosan átalakítják gyárrá. „Vasudvard méltó lesz a nevéhez” mondja Szarumán, az Orthanc Művek vezérigazgatója. „Curunírlandet a vas és acél országává teszem.” (Valószínűleg a pillanatnyilag még rohani fennhatóság alatt álló területekre gondol, ahová Cirion teljesen jogellenesen telepített be holmi vándorló kozák etnikumokat.)
©Endorfin


Lovas Nemzet
3018. szeptember 20.
Zsufazekés Gandalf határsértést követett el
Az ismert kóbor mágus, akit Théoden király már többször elküldött melegebb éghajlatra (ám hiába, mert Gondorban sem szeretik jobban) újra megjelent, mi több, enyhén alkesz külsővel, és nem átallott Szarumánra panaszkodni, meg lovat követelni. Valami olyasmit bömbölt, hogy „országomat egy lóért” mire Théoden értetlenül nézett rá, hogy hol van neki olyan. Szeretett királyunk bizonyítván, milyen jószívű, megengedte, hogy válasszon egy lovat, abban az esetben, ha sürgősen eltűnik Lovasvégből. Erre fogja magát a pimasz, és elköti Keselyüstököt! A király enyhébb szélütést kapott, Éowyn kiakadt, Gríma pedig sopánkodott. Gandalf népszerűségi indexe vészesen csökken…
© Grimbold


Összeesküvőket lepleztek le
A Kígyónyelvű újabb államellenes összeesküvésről rántotta le a leplet. A magukat békétlenekként aposztrofáló, királyhű csoport vezetője kifejtette: nekik csak Grímával van bajuk. „Éljen a király! Hajrá, Lovasvég! Forth Eorlingas!” kiáltotta a gaz rebellis, mielőtt a hóhér lecsapta a fejét.


Megyei Hírmondó
1418. szeptember 24.

Zsákos Frodó elindult Bakföldére
Boffin Muskátli jelenti

Zsákos Frodó, miután eladta Zsákvéget, nekivágott az Útnak, barátjával, Pippinnel, és személyi lakájával, Samuval. Cövek Bódi szerint nagy marhaság elhagynia Hobbitfalvát. Bakföldén olyan habókos népek élnek. Természetesen mindenki azt találgatja, mi a helyzet a Gyűrűvel. Vajon biztonságban lesz Frodó az útján? Megkérdeztünk néhány hobbitfalvai és morotvai lakost, mi a véleményük.
Kürtös Aranka (35) iparűző:
- Hát kérem szépen, ez a Frodó úr mindig olyan furcsa vót, sose tért be hozzám, még olyant is gondútam, hogy tán baj van a felszerelésével, már ugye, teccikérteni…
Turka Tódor (68) szabó:
- Szerintem a Zsáklak tele volt kincsekkel, de Frodó úr biztos elvitte, hiszen csak nem hagyja ott az öreg Lobéliának… amúgy tudják, hogy Lobélia rózsaszín kombinéban jár?
Cövek Bódi (92) kertész:
- Hát tuggyák, szerintem az az ostoba Tuk meg az a habókos Borbak beszélték tele a fejét. Frodó úr egészen rendes hobbit vót. Bár lehet, hogy rá is rájött a bolygózsidó-defektus, vagy minek mongyák.
Láthatjuk, a vélemények erősen eltérnek…
Jó utat, Frodó! A szerkesztőség szurkol neked!
© Boffin Muskátli

Gyanús idegenek lófrálnak a Megyében
Boffin Muskátli tudósítása

Fekete Lovasoknak álcázott Ellenséges ügynökök szivárogtak be a Megyébe. Abban a tévhitben leledzenek, hogy csuklyás fekete palástban szolid polgári egyéneknek látszanak, ám a legostobább hobbitnak is gyanús volna egy olyan Nagy, akinek a szókincse kimerül abban, hogy „Meeeegyeeeeeeeeeeee… Zsáááááááááákoooooooooos”… és mindezt asztmás suttogással előadva, miközben olyan hideget árasztanak, mint több tucat dementor, abban a varázslós izében, csak ezek 10x keményebb fiúk. Állítólag nem félnek senkitől, de az egyik, alkalmasint a vezér, a múltkor sikítva menekült, mikor meglátott egy kb. négyéves hobbitkislányt… © Boffin Muskátli