Három-orkos szekér hozta a meghívót a törpöktől Apunak. Két ifjabb (ifjabb?! A ránctengerben először meg sem találtam a szemgödrüket, fúj) törp nyújtotta át a kőtáblára cidrás rúnákkal vésett hivatalos levelet, mely szerint idén is számítanak rá a napforduló alkalmából rendezett örömünnepélyen (ez annyit tesz, hogy leisszák magukat a drágaköves talajig, netán a balrogos tárnákig) Nogrodban. Apu nagyon örült, egészen addig, amíg rá nem ejtette a lábfejére a meghívót. Azért még annyi ereje volt, hogy megköszönje az invitálást, és jól beszívjon a törpökkel, csak utána kezdett el szövegelni, hogy Éles Pillantásommal megbűvöltem, hogy ejtse el a kőtáblát, mert nem akarom, hogy bulizzon (azaz kultúrálisan kikapcsolódjon) egy oltári nagy banzájon (vagyis egy meghitt ünnepélyen). Nem sok kellett hozzá, hogy a pofájába röhögjek, de nem akartam nagyon megbántani, inkább felajánlottam, hogy segítek bepakolni az Adidas-utazótáskájába. Ezen megint felkapta a vizet, hogy ő igenis a Budmilt fogja vinni, mert hogy én bizonyára holmi érzékeny robbanószerkezetet rejtettem a másikba (megjegyzés: a Budmilból kivenni a C4-est, mielőtt Apu pakolni kezd).
Anyu nagyon szomorú volt, amikor Apu elment. Azt mondta:
- Sajnálom azt a szegényt, hogy napokig a hátán kell hordoznia azt az állatot.
Vissza szerettem volna kérdezni, hogy miért, mi baja van Celeb-nek, kedvenc lovamnak, hogy Eolnak kell cipelnie, de akkor leesett, hogy Anyu nem Apu miatt bánkódik, hanem a paci miatt. Ez azért picit fájt. Mert valóban, én se bírtam az utóbbi időben Apu búráját, de Apu sem az enyémet, és ezzel kész, ja, meg Eol fater rendszeresen hülyének nézi Anyut, de attól függetlenül szereti, legalább is én azt hiszem. De ha Anyu őt nem szereti viszont, az szomorú. De legalább könnyebb lesz elmenni.
Mikor sötét lett (tehát hangsúlyozottan lett, és nem litván) elkezdtem kidolgozni a Nagyon Titkos Tervet, tehát az NTT-t. Ezzel az egésszel csak az volt a baj, hogy annyira sötét volt (tehát nem watt), hogy nem tudtam Nagyon Titkosan csinálni, mert Apu a múltkor kicsapta a biztosítékot, emlékszem, nagyon hülye hangokat adott ki, és a haja is az égnek állt azután a fura tánc után, amit levágott. Most épp Anyu mellett üldögélek, mert ő felér egy 100 W-os égővel, és mellette látok írni.