Folytassa Középföldén 2.

2. FELVONÁS KILL THE ORKS VOLUME 1., AVAGY A KÉT TORONY

Gollam feljegyzés(z)e
Mockossz kissz hobbitok, lenyúlták a dráágaszágunkat!!!
De mosszt elkapjuk őket. Mosszt jól bepipafüvessztek, és alszanak.
*oszon*
Naaaa, szegíccég!!! Eressz el minket, mockosz hájasz hobbit! Cak kapjuk el a gigáját! Kinyírjuk, úgy ám, drágaszágom!!!
*bunyószünet*
Franszba, elcíptek minket. Megkötösztek, úgy ám, tünde-kötéllel, jájj! Utáljuk a tündéket! Ész a hobbitokat isz!! Gollam! Gollam!
- Na, lésszi, eresszetek el minket! – fogtuk könyörgőre.
- Kabbe – szólt a dagadt hobbit. – Nyírd ki, Frodó uram!
- Jájj ne, nem kinyírni szegény kisz szkiszofrént!!!
- Na jó, nem nyírlak ki – mondta a helyeszebbik hobbit, esz a cucctászkáról elneveszett Frodó. – Megsajnáltalak. Tudom, hogy van benned jó, Szméagol!
- Esz a név immár szemmit szem jelent nekem!
- Ez az igazi önmagad neve!
Itt Peter Dzekszon szólt, hogy esz nem a Dzsedi visszatér, úgyhogy eszt hagyjuk abba.
- De Frodó uram, ebben nem lehet megbízni! – akadékoszkodott a dagadt hobbit.
- Megesketjük, hogy hűséges lesz!
- Ó igen, Szméagol hűszéges lenni gaszdihoz! Szméagol megeszküszik a drágaszágra! Jó Szméagol szereti gaszdit! – pitiztünk Frodónak. (Na megállj, majd asz aranyosz kisz Banya Pókica szegít nekünk!)
- Jól van, Szméagol! – veregette meg a fejeckénket a gaszdi. – Most vezess Mordor Fekete Kapujához.
- Gaszdi lenni szuiszid hajlamú? – érdeklődtünk. – Cak aszért mondom, mert ha átjutunk isz a Holtlápon, amire asz eszély kb. 1 a hatszászhosz, utána a gonossz orkockák tuti kinyírnak minket…
- Indulhatunk – szólt flegmán Frodó. Esz tényleg dilissz…

Gimli feljegyzése
Már 3 napja loholunk az orkok után. Kivagyok! Hová a fészkesbe sietnek ezek így?!
(később) Találkoztunk Rohan lovasaival. Egy tipikus nagyarc vezette őket. Nekiállt velünk kekeckedni, de aztán Aragorn helyrerakta. Éomernek hívják. Megtudtuk, hogy a bácsikája Théoden, Lovasvég királya. Az öreg már tiszta flúgos, mert a Kígyónyelvű (az intrikus) Szarumántól kapott tudatmódosítóval meg öregedésserkentővel eteti. És folyton a fülébe sziszegi az álságos szövegeit.
- Rástartolt a hugicámra a szemét – panaszkodott Éomer. – Pedig ő utálja. Az az álma, hogy majd eljön érte egy ápolatlan, borostás csavargó, aki egy álruhás Király… kislány még… le merném fogadni, hogy végül egy rokonszenves ifjú értelmiségihez fog hozzámenni, aki titokban vuduszertartásokat tanult Gandalftól…
- És mondd, kedves Éomer – szakította félbe Aragorn, akit nem izgatott a téma – orkokkal nem találkoztatok?
- Nem-e??? Sze’ pont most jövünk haza orkirtásból… Olyan fehérkezes banda volt.
- Ezeket kerestük! – nyikkant közbe Legolas. – Mi akartuk őket lekaszabolni, mert megölték a barátunkat… - itt elhallgatott, mert eszébe jutott a magas cééé…
- Nem volt velük két hobbit? – kérdezte Aragorn.
- Hogy mi? – bambult Éomer.
- Félszerzet. Olyan kis izé… - magyaráztuk.
- Nemtom. Brenneltük az összes hullát, arra vannak… - intett a horizont felé.
- Hát, kösz az információt, Rohan lovasai. Hajrá!!!
Elindultunk a mondott irányba. Csak 1 halom füstölgő ork csontot találtunk. Meg egypár karóba húzgált fejet. Alaposak voltak a fiúk.
Aragorn nekiállt Sherlock Holmest játszani, és kiagyalta, hogy Pippin és Trufa télakoltak, és bemenekültek az erdőbe. A FANGORNba!!! Normálisak ezek?!

Borbak Trufa feljegyzése (Tuk Peregrin időnkénti közbedumálásaival tarkítva)
Hú, ez aztán kemény volt. Bocs, hogy ilyen rondán írok, de göcsörtös fán nem lehet másképp. Jóvanna, tudom, hogy nem vagy fa, Szilszakáll!
Na szóval elhurcolásztak minket az uruk-haik. Pippin egész úton bőgött kedvese halála miatt. Ha nem lettem volna megkötözve, tutira lepofozom. Szörnyen idegesítő volt. Én is sajnáltam Boromirt, de hát nem tudtunk segíteni neki. Megmondtam, hogy puska kellett volna b@zmeg!!!
- Érzéketlen állat!!!
/bocs, ezt Pippin írta közbe/
Este nekiálltak tanakodni az uruk-haik, hogy megzabáljanak-e minket.
Egy Uglúk nevű a védelmünkre kelt, ilyeténképp:
- A k* orkanyátokat! Nem fogjátok beflammolni a gazda foglyait! Szarumán maga akarja őket megenni, b*g! Fel bírjátok fogni a csökött agyatokkal, barmok?! Szétrúgja a s*ggeteket, ha hiányozni fog belőlük!!!
Szeretem ezt az Uglúkot…
Kitört a bunyó, aztán megjelentek valami lovasok is, ami csak fokozta a balhét. Uglúk röppályára küldött párat, azonban fejbe vágták egy söröskancsóval. Közben a zűrzavart kihasználva megszabadultunk a köteleinktől.
- Laposkúszás! – súgtam Pippinnek, és nekiálltunk a Karl May-regényekből tanult technikával észrevétlenül lelépni. Arról azonban megfeledkeztünk, hogy Winnetou biztos eltüntette volna a nyomait is.
Sajnos utánunk jött egy ork az erdőbe. Épp le akart volna szúrni minket, amikor váratlanul rálépett egy fa… öö izé… fának látszó lény. Aki aztán felkapott minket a mancs… ágaival.
- Hrumm… hát ti meg kik vagytok? Talán orkgyerekek?
Sietve biztosítottuk, hogy utáljuk az orkokat.
- Megölték a szerelmemet! – sírta Pippin.
- Tuk Peregrin, ne kezdd megint, mert kapsz egyet!!! – szépen vörösödtem. Itt éget egy ent előtt!
- Hmmm. Elviszlek titeket a Fehér Mágushoz. Majd ő dönt felőletek.
- Szarumánhoz? Upsz, az szívás…
Ott tornyosult előttünk a vakítóan fehér alak. De hamarosan kiderült, hogy t*ke van a menyasszonynak: nem is Szarumán volt az, hanem GANDALF!!!
- Te… élsz? – bambultunk.
- Még jó. Nem olyan fából faragtak engem, hogy egy nyavalyás balrog, meg pár ezer méternyi zuhanás kikészítsen…
- FARAGTAK??? – dörmögte helytelenítően Szilszakáll.
- Bocs, ez csak olyan szófordulat… - mentegetőzött Gandalf. – Lényeg, hogy most már FEHÉR vagyok.
- Na de akkor milyen lesz Szarumán?
- Színváltós… Én most megyek, mert Aragornék is erre kószálnak, és nem lenne jó nekik, ha Gimli használná a baltáját. Tudjátok, az entek nem tolerálják a favágókat.
- Döntsd a tőkét, ne siránkozz… - mormogta Pippin egy régi költemény egy sorát. Szilszakáll adott neki egy tockost.
Azzal Szilszakáll gondjaira bízott minket, és ellibegett a vadiúj fehér szerkójában. Nagyon tuti!

Fehér Gandalf feljegyzése
Imádom ezt leírni, hogy FEHÉR Gandalf. Olyan elit név.
Mentem az erdőben, amikor meghallottam, hogy jönnek Aragornék. Nem volt nehéz meghallani, úgy trappoltak, mint egy csapat legionárius a dísszemlén.
Először Szarumánnak néztek, és le akartak nyilazni/baltázni/kardozni. Lazán hárítottam mindent az Erővel. Aztán végre felismertek.
- Mester! – borultak le elém.
- Ne vesztegessük az időt – szóltam, miután befejeztem félnapos beszámolómat a balroggal való hősi küzdelmemről meg a halálközeli élményemről. – Irány Edoras…
Irányoltunk.
Alig akartak beengedni minket!!! Háma, aki pedig régi barátom, elszedte az összes fegyverünket. Elmetrükköt kellett alkalmaznom, hogy legalább a botomat, a keresztemet, a füstölőmet meg a szenteltvíztartómat bevihessem.
Jól sejtettem. Kígyónyelvű ott vonaglott Théoden körül, és nyavalygott neki, hogy mi rosszak vagyunk.
Théoden úgy nézett ki, mint egy Lear királyt alakító színész az ötödik fölvonásban. És akármit mondtunk, nem válaszolt, csak gonoszul vihogott.
- Na jó, ebből elég – szóltam, ledobva fehér ruhámat takaró köpenyemet, és felmutatva a keresztet meg a botomat. – Távozz belőle, Szarumán!!!
- Basszeg, mondtam, hogy ne engedjétek behosszni a vén ördögűszőnek a szerszámait! – sziszegte Gríma idegesen. Egy lökettel a padlóra küldtem, mert nem szeretem, ha exorcizálás közben zavarnak.
- Húzzá’ el, Szarumán!
- He-he-he… - mekegte Théoden. Nyakon öntöttem egy lavór szenteltvízzel, majd körbefüstöltem. Erre elkezdett borsófőzeléknek tűnő zöld izét rókázni, majd körbetekeredett a feje. Mármint a nyakán. Hiába, Peter Jackson nem tudja megtagadni a horrorrendezői múltját.
Végül pofán csaptam a botommal.
- AZT MONDTAM, HOGY TÁVOZZ BELŐLE, SZARUMÁN!!!
- Ááá! – sikított Szarumán, ahogy Orthancban váratlanul úgy érezte, mintha pofán vágta volna valami láthatatlan Erő, és nekicsesződött a palantír tartóoszlopának, ahol nagyot koppant, majd elhallgatott.
Théoden varázsütésre visszafiatalodott, visszaszőkült az ősz lobonca, és eltűnt a Lear-es sminkje.
Mikor megértette, minő setét ármány áldozata volt, kirúgta Grímát. Majd nekiállt a fiát, Théodredet siratni, akit megöltek az orkok. Utána döntött.
- Bevesszük magukat a Helm-szurdokba, és eljátsszuk a filmtörténet leghosszabb csatajelenetét! Úgy fogunk csinálni, mint Szondi György Drégelyben!
- Hm… Szondi megmurdelt, nem? – jegyezte meg félénken Legolas.
- Nem baj! Gyerünk! Majd Éowyn vigyáz a népre.
- Kösz! Én harcolni akarok! – szólt a Rohani Feministák Klubjának ifjú elnöknője.
- Én lépek, fiúk – szóltam. – Öt nap múlva, hajnalban várjatok.
És léptem. Illetve száguldottam, Keselyüstökön, akiről a technikusok leradírozták a szerszámot.

Legolas feljegyzése
Vonultunk a Kürtvár felé. Gimli poénkodott Éowynnal, aki nyilván ráizgult Aragornra. Én már nagyon óvatos vagyok az ilyesmivel. Akit egyszer tökön vágtak Gondor Kürtjével… jajj! *magas céééé*
Éowyn főzött nekünk. Aragorn még nem tért egészen magához a sokkból.
Útközben letámadtak minket a vasudvardi farkaslovasok. Csini vérfarkasokon ültek. Théoden gyorsan elküldte a csajokat Éowynnal, mi meg nekiálltunk harcolni a sok zombifejű uruk-haival. A lúzer Aragorn persze lezúgott a szikláról a folyóba egy farkassal. Ennek is most kell Dugovics Tituszt játszani. Összeszedtem a kedvenc nyakláncát.
Végre megérkeztünk. Fegyverkezünk. Fésülködöm és a szememet festem csata előtt.
Francba, visszajött Aragorn. Volt egy kis halálközeli élménye. Látta Arwent meg Elrondot, aki a tök üres Völgyzugolyban szenvedtek. Elrond sóhajtozva söpörte a száraz leveleket, és Arwynak magyarázott, aki a kanapén döglött és a palantír délelőtti főzöcskés műsorát bámulta szép, ám kissé kancsal szemeivel. Elrond azt mondta, hogy ne kösse életét egy halandóhoz, mert Aragorn előbb-utóbb feldobja a bakancsot, és akkor Arwen az idők végeztéig bóklászhat lefátyolozva az őszi erdőben. Arwen erre bedurcizott, és közölte, hogy akkor is hozzámegy, és ha meghal, ő elmegy a Szabadság-hídra, és félnapos forgalmi dugó után, mikor már az összes autós őt anyázza, leugrik, mire Elrond legyintett, hogy látom, hiába is dumálok, édes lányom…
Na, mikor jönnek má’ az urukok? Vért kívánok!!!

Frodó feljegyzése
Szegény kis Gollam… Megígértem neki, hogy ha tényleg elvezet minket Mordorba, keresek neki egy jó pszichiátert. Meg egy logopédust is. Néha magában beszél, és ilyenkor folyton szembe kell ülnie magával. Adtam neki egy tükröt…
Valahogy átvergődtünk a Holtlápon. Csak 3x estem bele a vízbe, de Szméagol kihúzgált, és nyavalygott, hogy „ne mássssz a fények után, kisssz gasszdám”.
Elértük Morannont. Hát ez a kapu nagyon nem úgy néz ki, mint ahol be lehet sétálni. Samu persze letanyált, mert leszakadt alatta a szikla, ami pedig szvsz egy tankot is megbírt volna. Azt hiszem, Samunak nem ártana egy kis diéta…
- Na, most merre? – tanakodtunk.
- Menjünk Szirissz Ungol hágói felé! Én isz arra lógtam ki a múltkor! – javasolta Szméagol.
- Akkor mért nem mondtad, hogy itt nem lehet bemenni? – förmedt rá Samu.
- Aszért, mert a gaszdi nem kérdeszte, hogy be lehet-e menni, drágaszágom! – Előkotort egy térképet a szívecskés alsógatyájából. – Nésszétek, itt átbóklászunk Isszilián, ész már ott isz vagyunk…
- Nincs senki ebben az Ithiliában? – aggodalmaskodtam. – Nem szeretnék társaságot. Azért hagytam ott a KOMMANDÓt is…
- Itt asztán ninc szenki, cupa rom asz egéssz… - nyugtatott meg Szméagol.
- Akkor jó…
El is indultunk, és olyan nyugodtak voltunk, hogy Samu még tüzet is rakott, hogy megsüsse a nyulakat, amiket Szméagol fogott. Szméagol nyavalygott, hogy a nyuszika nyerszen finom, de leszavaztuk.
Egyszer csak egy csapat erdei bandita jelent meg előttünk. Nem volt nehéz rájönni, hogy miféle banda, mert mindnek a páncélján Fehér Fa-embléma díszlett, alatta a felirat: Minas Tirith FC. Elég agresszíven körülvettek minket.
- Szóval nem jár erre senki, mi , Szméagol? – kérdezte indignálódva Samu, ám Szméagol felszívódott, mint zsírfolt a Szilviától.
- Mit kerestek itt, kiskrapekok? – érdeklődött a vezetőjük, egy helyes, de kissé lányos képű kölyök. Tutira nem természettől hullámos a haja! – Ez itt Gondor területe, és nem szeretjük a gyanús idegeneket…
- De nekünk itt van dolgunk! Egy fontos, ám szuper titkos küldetés…
- Csakugyan? Csak nem a… GYŰRŰ KOMMANDÓ???
- De igen, persze hogy az… HONNAN TUDOD??? – későn jöttem rá, hogy nem kellett volna beismerni…
- Csakugyan? Csak azért, mert a bátyám is a KOMMANDÓ tagja volt, és még nem tért haza…
BASSZUS! Ez ciki! Egy ekkora országban, mint Gondor, egész véletlenül PONT Boromir öccsével kellett összefutnunk! Ki a franc fogja elhinni, hogy ez véletlen?
- Senki – felelt az ifjú, aki eszerint gondolatolvasó is volt. – Mondd, jóban voltál te a bátyámmal?
- Hát izé… szóval…
- Pontosan… ez rá vall. Szegényke mindig egy kicsit antiszociális volt.
- VOLT? – rémültem meg. – Hát már meghalt?
- Azt hiszem, igen… - szólt aggodalmas hangon Faramir. – Legalábbis minden jel erre utal. De hát ezt NEKTEK kéne tudni, nem?
- Hát… mi már előbb elhagytuk a KOMMANDÓt.
- Miatta, ugye? Igen, látom rajtad… el akarta venni azt az izét tőled?!
- Te honnan tudsz mindent?
Faramir titokzatoskodva közelebb hajolt.
- Én… vuduszertartásokat tanultam Gandalftól. De atyám ezt sose helyeselte. Ha rajtakapott, hogy vele játszom, nem kaptam vacsorát. Azt mondta, hogy lakjak jól a barátommal…
- Ez a szöveg ismerős valahonnan… - töprengtem.
- Sokszor nézte a Macskafogót a palantírban… - világosított fel Faramir. – Hanem ti hárman voltatok. Hova lett az az anorexiás gnóm, aki veletek volt? Nagyon nem tetszett a pofája!
- Ugye? Nekem se! – értett egyet vele Samu.
- Na mindegy. Most szépen velünk jöttök a szuper titkos Vízesés Bázisra!
- De mi nem akarunk menni! – ijedeztem. – Nekünk dolgunk van a Gyűrűvel, mint az közismert!
- Közismert? Attól tartok, Zsákos, hogy maga gúnyolódik velem. Jöjjön közelebb… - szólt Faramir kaján vigyorral, amiből 2 dolog vált nyilvánvalóvá:
1. Nemcsak a Helytartó Macskafogó-mániás.
2. Faramir talán még a bátyjánál is következetlenebb alak.

Fehér Szarumán feljegyzése
Már egészen rutinosan használom a Követ. Állandóan a mordori vonalon lógok, persze csak azért, hogy azt a szánalmas, elmebeteg Helytartót felhúzzam, és ne tudjon Szauronnal beszélgetni. Azt hiszem, sikerült féltékennyé tennem. Közismert, hogy szerelmes Szauronba. Aki viszont még mindig Galadrielre bukik. Hiába, a szerelem bonyolult dolog.
Gríma itt nyafog nekem, hogy Éowynt akarja. Egyik uruk-hai harcosom nagyon le van sújtva, mert a bálványa, Lurtz nem tért vissza Parth Galenből. Elvállalta, hogy ő fusson az olimpiai lánggal a Helm-szurdokban, miután elhitettem vele, hogy Allahnak tetszeni fog a mártíromsága.
Csináltam jó kis dinamitot. Hülye Gríma persze itt keringett körülöttem egy gyertyával. Mért érzem úgy, hogy ő fog a sírba vinni?
Tartottam beszédet az erkélyről, miközben szép, fehér hajam lobogott a szélben:
- Dicső urukjaim!
- Szarumáááán!!! – bömbölték kórusban.
- Menjetek a Helm-szurdokba!!! Öljetek meg mindenkit!
- Igeeen!
- Verhetetlenek vagytok!
- Igen! Verhetetlenek vagyunk!
- Ma éjjel a rohírok vére öntözi a földet!!!
Ez a mondat már túl bonyolult volt nekik, így további ismétlés helyett végre felkerekedtek.

Tuk Peregrin feljegyzése
Tök jó, itt döglünk Szilszakállnál. Kiderült, hogy ő is utálja Szarumánt.
- Felborította az egész környék ökológiai egyensúlyát! Ha akarnánk, elsöpörhetnénk.
- Hát akkor miért nem akarjátok? – kérdezte Trufa.
- Tudod, kis barátom, ez nem olyan egyszerű. Az ent parlament hozza a világon a leglassúbb döntéseket. Kicsit körülményes a nyelvünk. Mire entül elmondjuk azt, hogy „havat kéne lapátolni”, kitavaszodik.
- De most az egyszer nem siethetnétek? A barátaink odalent a Helm-szurdokban bajban vannak!
- Humm! Mondasz valamit. Ha ott ostrom lesz, Szarumán odaküldi az orkjai 90%-át. És mi addig megtámadhatnánk Vasudvardot… már feltéve, hogy az Ent Tanács kevesebb, mint fél év alatt eldöntené, hogy menni vagy nem menni… attól tartok, nincs remény… - tárta szét ágait Szilszakáll.
- Azért hívd össze a Tanácsot! Naaa, lécci…
Addig fűztük, míg végül beadta a derekát.
- Na, burárum! Egye fene…
A Tanács összeült. Először elkezdtek sorra beszélni, majd kórusban. Kb. 2 óra után Szilszakáll felénk fordult:
- Túljutottunk a köszönéseken, most már továbbhaladhatunk.
Újabb 3 óra. Trufa feszült figyelemmel lapozgatta a Hamariberkenyétől kapott Playentet, én halkan sírdogáltam. Még mindig nem tudtam túltenni magam szerelmem halálán…
Szilszakáll újra tolmácsolt:
- Megegyezésre jutottunk arról, hogy NEM vagytok orkok.
Még 5 és fél óra múltán frissen odarikkantott:
- Mehetünk! Tudjátok-e, hogy a Tanács történetében még nem volt ilyen gyors döntés?
- GYORS??? – néztünk össze Trufával.
Szilszakáll felkapott minket, és az entek megindultak Vasudvard ellen.

Théoden király feljegyzése
Itt lesünk már fél napja, orkok meg még mindig sehol. Talán kéne egy sms-t küldeni Szarumánnak, hogy hé, haver, mikor lesz má’ meccs?
Már beesteledett, mikor megjöttek a tündék, Haldír vezetésével. Állítólag Elrond küldte őket. Ebben csak az hibádzik, hogy Haldírnak nem Elrond a főnöke, hanem Galadriel… szvsz: saját szakállára jött ide, mert a Másodkor óta nem vett részt egy jó kis bunyóban.
Kaptam egy névtelen e-mailt, „úgysem győzhettek, ki fognak irtani titeket az utolsó szálig” szöveggel. Nem tudom, hogy az Ellenség próbál-e bomlasztani, vagy csak Denethor kolléga szokásos optimista jókívánságáról van szó. Azt hiszem, inkább az utóbbi.
Közben végre megérkezett az uruk-hai sereg. A zuhogó eső semmit se ártott vígan lobogó fáklyáiknak. Igaz, a mieinknek se…
Kitört a balhé. Legolas és Gimli versenyeztek, ki öl több orkot, Legolas gördeszkázott is, az uruk-haik meg csak jöttek, mint az oroszok. Órákon át kaszaboltunk és nyilaztunk. Haldírt kinyírták az orkok. Úgy látszik, előírás, hogy mindegyik részben el kell esni egy pozitív szereplőnek. Vajon a következő részben ki lesz az? Eh, biztos nem én…
Az uruk-haik betörték az összes létező kaput, miután egy marék dinamittal felrobbantották a lefolyó rácsát. A dinamitot egy maratoni futó uruk-hai gyújtotta meg, akit hasztalan próbáltak lenyilazni a tündék. Mire sikerült, már mindegy volt a lefolyónak…
Aragorn mindenütt ott volt, és aktívan irtotta az ellent. Ez tényleg nagyon stréber. Hanem arra kíváncsi lennék, mit fog szólni Denethor ahhoz, hogy ez a gyüttment csöves Király akar lenni???

Trufa feljegyzése
Hú, micsoda remek csetepaté volt! Szilszakállék úgy taposták el a hitvány orkokat, mint mi a csótányt. Aztán csináltak egy gyönyörű árvizet Orthanc köré. Szarumán ijedten bámult ki a torony ablakán, és visítozott, hogy megmond minket Szauronnak, meg hogy meg akarjuk ölni őt.
- Nem tudok úszni!!!
A víz hobbitmértékkel kb. derékig ért…
Utána összeszedtük a raktárokból a kaját meg a piát, amit összeharácsolt. Még pipafüve is volt!
*szünet: zabálás, lerészegedés, győzelmi mámor*
Közben jött Gandalf, aki felszedte valahol Éomeréket, és nagyon elégedettnek tűnt a látvánnyal, ami Vasudvardon fogadta. Aztán elvágtattak a Helm-szurdok felé.

Faramir feljegyzése
Végre itt vagyunk a szuper titkos bázisunkon. Itt próbáljon megtalálni minket Szauron!
Nekiálltam visszaemlékezni, hogy a nézők megérthessék a motivációimat. Apám mindent elkövetett, hogy a kb. ötperces flashbackben minél gyakrabban belegázoljon az érzékeny lelkivilágomba. Elküldte Borit a tündékhez. Pedig nem is akart menni, de őt ez nem érdekli. Néha szívesen megtépném a loboncát… Hogy lehet valaki ekkora állat???
Visszatértem a jelenbe…
Tök olyan ez a hely, mint a Los Vampiros tanyája. A hobbitok is emlékeztetnek kicsi kövér egérkékre. Főleg Samu.
Megnyugtattam Frodót, hogy mi nem enni bátor hobbitka, csak elvenni tőle szép arany Gyűrűt.
- Mért b***tatod? – ugrott nekem Samu.
- Nem tudom… - súgtam letörten. Tényleg nem tudom, miért írta a forgatókönyvíró ilyen következetlenre a karakteremet.
Elkaptunk egy anorexiás etióp gnómot, aki még sejpít is. HALÁSZNI MERT A SZENT TÓBAN!!! Haladéktalanul el akartam rendelni, hogy lyukasszák ki az irháját, de alaposan. De Frodó könyörgött, hogy ne tegyem. Frodónak nem tudok ellentmondani. Annyira vonzó…
Samu megöl, ha Frodó közelébe megyek. Apu kikötötte, hogy szerezzem meg neki a Gyűrűt. Most mi legyen? Van egy olyan érzésem, hogy ma is konvervvért iszunk, fiúk.
Hirtelen és teljesen logikátlanul kiadtam a parancsot:
- Gyerünk Osgiliathba!!!
- Miért, főnök? – kérdezte hű emberem, Anborn.
- Azért, mert AZT MONDTAM!!!

Aragorn feljegyzése
A helyzet abszolút reménytelennek tűnt, épp ezért nyilvánvaló volt, hogy mi fogunk nyerni.
Théodennek persze muszáj egyfolytában hősködni. Haldír is ezt csinálta, aztán mi lett a vége…
Hajnal felé Théoden így szólt:
- Na, itt az ideje Zrínyi Miklóst játszani!!! – majd felpattant a lovára. Mi többiek dettó. – ROHAAAAAAAM!!!!!
Azzal kirohantunk. Az uruk-haik visítva húzódtak félre utunkból, hisz míg mi voltunk vagy húszan, ők csupán nyolcezren maradtak. Szerencsére szemből megjelent Gandalf, mögötte Éomer és bandája. Na ERRE aztán tényleg felkötötték a nyúlcipőt az orkok.
- Győztünk!!! Éljen a király!!! – bömbölte extázisban a rohani sereg. Sajnos nem nekem szólt az éljenzés. MÉG nem.
- Hello, Théoden, hello, fiúk – rúgtatott hozzánk Gandalf. – Ha kiörvendeztétek magatokat, irány Vasudvard! Tetszeni fog, amit ott láttok.
Gandalf kifejezésével élve: irányoltunk.

Csavardi Samu feljegyzése
Most meg Osgiliathba ráncigáltak minket. Jó lenne, ha Faramir eldöntené végre, mit akar. (A forgatókönyvíró tettleges bántalmazásán, és a frizurája megóvásán kívül.)
Gollam megállás nélkül nyavalyog. Frodó úr úgy üldögél itt, mint Marius Karthágó romjain. Bár Osgiliath is csak egy rakás rom ááááááá…
(szünet után) Faramir a vállam fölött beleolvasott a naplómba, és látta, hogy leszólom a szent városukat, oszt jól nyakon vágott.
Fogalmam sincs, mit keresünk mi itt. Faramir szenved, mert az apjának való megfelelés kényszere meg a becsület között őrlődik. De mikor ezzel meggyanúsítottam, sértődötten közölte, hogy benne nincs vívódás… erre Peter Jackson hozzávágta a kezében tartott forgatókönyv-példányt. Csak fél méterrel hibázta el.
Mikor már úgy tűnt, végleg nincs esély rá, hogy történjen valami, megjelent régi barátunk, egy nazgûl. Ezúttal egy szárnyas dinón ült. Mindenki nyomban fedezékbe bújt. Frodó viszont direkte kiállt a bástyára, és alternatív nézéssel a Lidérc felé lóbálta a Gyűrűt. Alig tudtam lerántani. A nazgûl csalódott káromkodással elkotródott.
Faramir közölte, hogy tőle akár mehetünk is, és vigyük el a beszédhibás gnómunkat is, mert neki készülnie kell a következő részben esedékes KILL THE ORKS Volume 2.-re.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére