Már vár a távol

Már vár rám a távol, a messzi tengerek,
De fájni fog neki, ha egyszer elmegyek.
Nyomomban Alfirin nyíl majd, ha nem leszek.
Talán emlékszik majd rám az, kit szeretek.

Sirályok hangja száll lelkemben szüntelen,
Sivár lett életem, bár szívem bűntelen.
Ki csillagok alatt oly sokszor ült velem,
Néki messziről csak álmom küldhetem.

Elhagytak sokan, kik azt hittem, barátok,
E földről én megyek most, így megbocsátok.
Kevés hű búcsúzva int. Áldás reátok!
Hajómról keletre utolszor kiáltok.

A hullámok hátán bús szívem kínban ég,
Nem nyújt most vigaszt a csillag-csipke ég.
Ő siratva szenved, s mint Elwing egyszer rég,
Madárként kedvesét is éppúgy követné.

Sorsunk előre, oh! ki láthatta volna?
Énekünk talán úgy boldogabban szólna,
De így elénk állt a fájdalmaknak tornya,
És szerelmünk átka kettőnk vállát nyomja.

Bár tudnám a búcsúnk nem tart még örökre,
De az ő lelke száll a külső körökbe,
Enyém meg itt marad, Eához kötözve,
Míg a világ nem rogy össze mennydörögve.

By Lantasíriel