Dúnhargi dal

Sötétség csügg a domb fölött,
a puszta gyászba öltözött;
Sivár a táj, halál, mi vár,
talán indulni kéne már;
Gyilokra elszánt armada,
rohír király lovas hada.

E nép nem tűr nyakán igát,
nem várjuk meg, míg ránk talál
a pusztulás: elé megyünk,
bár szörnyek jönnek ellenünk;
nem látjuk már viszont hazánk,
örök dicsőség vár reánk
kopjás zöldellő hant alatt;
sötét alkonyra virradat.

Nyugat fia, ha erre jársz,.
sírhalmainkra rátalálsz;
mi vérünk ontottuk ki itt,
védvén Magosvár tornyait.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

Kategória:: MTT , Kreatív alkotások, Versek

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Vissza a tetejére

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security