Saját irományok

Nappal és Éj

Azokban az időkben, mikor a Teremtés harmatcseppjei még nem száradtak fel a Földről, az ifjú Nap, és viruló, szűz Hold táncra perdült. Olyan gyorsan forogtak körbe-körbe, hogy felszálltak a fellegekbe és ott folytatták táncuk. Ebből a táncból született Nappal és Éj. Akkoriban a sötét még hirtelen borult a világra, és gyorsan lett világos, mert Hajnal és Alkony még nem születtek meg. A két nővér, Nappal és Éjszaka, még jól megértették egymást.

Éj kertjeiben egymásra hajló égerfák ágaiból való lugasok álltak, és jázminok illata szállt a balzsamos levegőben, és mindent megtöltött Éj altató dala. Nappal ligeteiben pedig, zöld foltokat festett a földre, a tölgy és bükk levelek játéka az aranyló napfénnyel, és a nefelejcsek, mint megannyi apró drágakő kéklettek a fűben, és minden zugban Nappal csengő kacagása zengett. Boldog volt akkor a Világ. Boldog volt akkor minden szóval szóló lény: istenek, tündérek és manók, meg a természet szellemei akik, a kövekben, a fákban, meg virágkelyhekben lakoztak. De megérkezett a Viszály, és vele szolgálói, az emberek.

Egy nap különös idegen érkezett a Nyugodt birodalomba: Harcos volt a neve, kardot hordott az oldalán, páncél borította a testét és pusztulás járt a nyomában. Harcos volt Viszály leghűségesebb szolgája, de ember volt és az emberek hűsége ingatag, és lelkük vágyik a békére. A békére, amit harcos megtalált Éjnél és Nappalnál és sokáig velük maradt. A kedvükért eldobta fényes páncélját, tollforgós sisakját, kétélű kardját is, és megtagadta urát, de nem tudta, hogy minden tettével, de még puszta létével is az Ő szándékait szolgálja. Nappal és Éj mindenre megtanították Harcost amit ők tudtak: Éj csillagokat mutatott neki, megtanította a rúnák titkos nyelvére, hogy hogyan járjon csendben az erdőben, hogy lásson a sötétben; Nappal az állatok ismeretére okította, és az ő nyelvükre, gyógyfüveket mutatott neki. De Harcos ebben csak azt látta, hogy, hogyan tájékozódjon sötétben ellenségei területén, hogyan küldjön titkos jelentéseket, amit azok nem tudnak elolvasni, hogy csalogassa magához az állatokat, hogy aztán megölje és megegye őket és, hogy gyógyítsa meg harcban szerzett sebeit.

De a két leány nem csak tanította a férfit. Mert Éj és Nappal szerették Harcost, de titkolták egymás előtt, mert bűnösnek érezték a szerelmüket. Harcos pedig nem tagadta meg magát: szerette Éjt, annak lugasaiban, és szerette Nappalt, a ligetek árnyas fái alatt, a titkok és hazugságok pedig beférkőztek a világba, és azóta nem tűntek el, de minden titokra fény derül egyszer, és minden hazugság kipattan valamikor. Ez történt Nappallal és Éjjel is: mert szinte egy időben vették észre, hogy mindketten gyermeket várnak, és mikor ezt elmondták a másiknak, rájöttek, hogy a férfi mindkettejüket becsapta, de még saját magát is, mert sokáig sikerült elhitetnie magával, hogy szereti a két lányt, de a történtek után jobbnak látta, ha elmenekül. Alig fordult egyet Nap és Hold mikor Harcos már messze járt.

A két nővér viszonya megromlott, mert mindkettő a másikat hibáztatta amiatt, hogy Harcos elment. Nappal és Éj eztán örökké vitázott egymással, míg meg nem születtek gyermekeik: Alkony Éj lánya és Hajnal Nappal lánya. A két lány eztán folyton anyáik közé állt, hogy fékezzék őket vitáikban.
Így forganak azóta a napok és fognak addig, míg a világnak vége nem lesz, és a csillagok halál sikolyt hallatva le nem hullnak az égből.

(Hasznos néha átnézni a mappákat a gépen, az ember ráakadhat rég elfeledett sztorikra is...)

fqqdk írta: Egy játékot javasolok: közületek valaki veszi a bátorságot, és betesz ide egy saját rövid szöveget (például egy verset, annak örülnék a legjobban az időszűke miatt), a többiek pedig legjobb tudásuk szerint elemzik, értelmezik, kritizálják a verset is, és a többiek véleményét is. Benne vagytok, vagy inkább csináljunk valami mást?

Két gépelt A4-es oldal rövidnek vagy hosszúnak számít? Fele mondjuk párbeszéd...