Gondolatok

Nagyon salnálom hogy én nem igy kezdtem mind ezt!!!!!nekem sokkal szomorubb volt az életem.senki semm tudot igazán szeretni!ezért úgy gondoltam hogy jobb lesz nekem a teremészet keblében!!!Ez 3-éve történt,s mikor ott áltam egymagam akkor döbbentem rá minek is éllek igazán........attól a naptol kezdve minden meg változott az életembe..
Elkeztem kovácsként tanulni,és 1-éve elkészittetem az első lord of the ring-es kardomat.A mai napig is fegyvereket készitek barátaimnak és magamnak(ingyen)!!!Két hetente szoktunk kirándulni a legközelebbi erdőbe...és fegyvereket kovácsolumk,meg jókat eszünk......

Huhh, erre nincs is mit írnom... Leírtátok a gondolataimat.

Csak egyet tennék hozzá:
A Tolkien Professzor iránti mélységes tisztelet hozott ebbe a társaságba - és semmi más (!!!). Nem akartam új barátokat, nem akartam új társaságot, csak büszke MTT-tag lenni. És mégis... mégis barátokra leltem itt, pedig világéletemben magányos típus voltam, kevés (ám mély) barátsággal.

Soha nem lehetek elég hálás ezért.


[size=9:vj97fecw](Elryn, Olorin.papa: higgyétek el, sokan nagyon örülnek, amikor megjelentek egy találkozón vagy rendezvényen.)[/size]

Alyr Arkhon írta: Én amikor először olvastam A Gyűrűk Urát, úgy éreztem, hogy megtaláltam valamit amit, ha nem is tudatosan, de régóta kerestem.

Igen, pontosan így érzem én is. Előtte volt egy érzés, egy benyomás, amely néha a felszínre tört, de mikor a könyvet olvastam ez a hangulat tartóssá vált, és egy csodálatos világ tárult ki előttem, amiről valahogy tudat alatt, mélyen éreztem, hogy létezik. Örülök, hogy megtaláltam és a részese lettem. Sőt, annak is örülök, hogy vannak még rajtam kívül mások is, akik hasonlóan gondolják.

Elryn: Ne aggódj, én is periféria széle vagyok. De azok, akikkel ily módon kapcsolatot teremtettem, azok nagyon fontosak nekem , és sokat adnak. A talikon gyakran nem találom a helyem. Idő híján nem is nagyon járok rájuk, ha ott vagyok, vagy szuperül, vagy jól, esetleg kicsit szomorkásan érzemmagam de mindíg élmény.

Minden közösségbe kellenek olyanok akik a periférián élnek. És van olyan, hogy ember egyszer a közösség központja máskor pedig a szélén van. Nem lehet elvárni - főleg egy ekkora társaságnál - hogy mindig mindenkire oda legyen figyelve. Itt is mint mindenhol klikkek vannak amibe az emberek tartoznak vagy nem tartoznak. Ez van és kész. El kell fogadni.

Elryn!
Nem vagy ünneprontó, de én is, aki bár már lassan 3 éve regelve vagyok a fórumra, a távolság okán, kicsit feszélyezve érzem magam a közvetlen találkozások esetén. Ez természetes, mert más a viszony azokkal, akik rendszeres napi kapcsolatban vannak egymással, mint velem, aki hébe-hóba tud csak résztvenni találkozókon. Így, bármilyen lelkes is voltam egy-egy dolog kapcsán, az mindig valahogy elsikkadt a Társaság részéről, mert valahogy "elmosta" a napi dolgok rutinja.
Azért a személyes találkozót semmi nem tudja pótolni, és nekem már sajnos egyre kevesebb alkalmam lessz eljutni valamelyikre is.

Nem bánjátok ha ünneprontó leszek? És őszinte? Nem szeretném senki érzését megbántani. Komolyan.

Én itt - és főleg élőben - azt tapasztaltam (sokadszorra) meg, hogy nem tartozom közösségbe. Kicsit úgy érzem, hogy nem kellek semmilyen közösségnek sem.

Viszont egészen sok embert megismertem, akikkel egyesével jóban vagyok, és az egyik táborban találkoztam Oisinnal, és a fórumon is jól érzem magam, szóval nem is olyan rossz dolog egy társaság - még a szélén sem.

Nóli írta: Ami fontosabb: egy remek társaságot, barátokat

detto

Phaedra/Namarie írta: Apácának nem megyek, mert rossz apáca lennék. túl nyers és lázadó vagyok.

Dettó. Egy időben (még a GYU elolvasása előtt) én is sokat gondoltam rá, hogy apáca leszek, vagy öngyilkos. De azt hiszem, egyiket sem tudnám megtenni.

nekem abban segített, hogy ne vaduljak el, valahogy mégis társaságot találjak. Szellemi értelemben is, amiben pedig rengeteget szűkölködöm, és ez nagyon meg tud viselni. a "ki kíváncsi rád" című mondatot, ha megkapod, pokoli érzés. pokoli, ha azt mondják, hogy minek vagy a te világon? Fölösleges vagy, fölösleges a tudásod, semmi gyakorlati haszna nincs. se neked, se a hozzád hasonlóknak.
Néha még elhsizem, hogy talán valahol, valakinek, valakiknek rám is szükségük van.

Amikor nagy bajban voltam, ti montátok azt, hogy igenis menjek közétek, és Anya is erer biztatott. És erőt veszek magamon- mert értetek még arra is képes vagyok, hogy 10 napig meg tudjam mutatani magam, legyőzzem valamennyire a félelmeimet, és elmenjek veletek táborba.
A GyU valahol a kísértésről is szól. a tudsá, mint kísértés. és engem, ha semmi mással nem is, ezzel nagyon meg lehet kísérteni. mert szinte cska a tudás és a kutatás öröme tesz, tehet boldoggá.

A szerelem, családalapítás lassan kezd abszolút nem érdekelni. Néha még feltámad bennem a vágy, de szinte azonnal elhal.

Apácának nem megyek, mert rossz apáca lennék. túl nyers és lázadó vagyok.

Ti viszont megajándékoztatok egy csodás éjszakán egy könyvvel, és mondatokkal, és azzal, hogy lázadjak csak nyugodtan. és most belül azt teszem. Nem akarok megnyomorodni.

A Gyűrűk Ura, de főleg a szilmarilok arról is szól, hogy halál és halál közt választhatunk. És én ha majd odajutok, jó és ha lehet, szép, békés halállal kakarok innen elmenni. Nem most, hanem majd ha itt lesz az ideje.

Nóli írta: Én csupán egy menekülési lehetőséget kaptam tőle. Ami fontosabb: egy remek társaságot, barátokat

Azt énis. Ti is sokat segítettek amúgy. Hogy felejtsek. Azt a sok sötét dolgot amit átéltem...asszem mostmár rendbejönnek a dolgok...
*megkönnyebbülten sóhajt és tovább bámul a tűzbe* :frodo1:

Én csupán egy menekülési lehetőséget kaptam tőle. Ami fontosabb: egy remek társaságot, barátokat

Amiben engem nagyon megfogott, az a végtelen kitartás és a határtalan eltűrés, ami a szereplők többségében benne van. Sokat tanulhatnánk belőle, hogy hogyan is viseljük a sors bármilyen csapását, a ránk nehezedő terheket. Mert manapság nem nagyon jellemző, hogy méltósággal viselnénk problémáinkat, azokkal általában másokat terhelünk, vagy hagyjuk, hogy minket vágjon padlóra minden baj és probléma.

Kiszhobbit: dettó. Ha én nem is voltam pszichikailag beteg, csak a sárga födig lealázott, és paranoiába hajszolt. De tényleg sokat segített a GYU.

Theala Vandron írta: Ha jól tudom, minden GYU kiadásnak ott az elején az előszó, amiben Tolkien nagyon szépen leírja, hogy miért és hogyan írta meg a könyvet. Úgyhogy ezen nem is érdemes vitatkozni. Ami szerintem érdekes, hogy az író szándékától eltérően kinek mit jelent a könyv? Nekem például a barátság és az összetartás gyönyörű példája. És nektek?

Nekem is. És még valami más is. Nekem reményt adott mert egy eléggé rázós pszichikai betegségből gyógyultam meg a segítségével...volt egy világ ahova menekülhettem,kezdtem másként látni a dolgokat és hitet adott...később aztán találtam pár ilyen embert/hobbitot/tündét,stb...akiknek szintén segített,és megalakult az Eriadori LOTR-fanclub...sajnos azóta feloszlott,de mindannyian örökre barátok maradunk,és sokat köszönhetünk egymásnak is...

Theala Vandron írta: Ha jól tudom, minden GYU kiadásnak ott az elején az előszó, amiben Tolkien nagyon szépen leírja, hogy miért és hogyan írta meg a könyvet. Úgyhogy ezen nem is érdemes vitatkozni. Ami szerintem érdekes, hogy az író szándékától eltérően kinek mit jelent a könyv? Nekem például a barátság és az összetartás gyönyörű példája. És nektek?

Egyetértek.kiegészitve azzal hogy pont ez a jó benne hogy személyiségétől függően mindenki megtalálja azokat a részeket amik uj gondolatokat inditanak el.

Ha jól tudom, minden GYU kiadásnak ott az elején az előszó, amiben Tolkien nagyon szépen leírja, hogy miért és hogyan írta meg a könyvet. Úgyhogy ezen nem is érdemes vitatkozni. Ami szerintem érdekes, hogy az író szándékától eltérően kinek mit jelent a könyv? Nekem például a barátság és az összetartás gyönyörű példája. És nektek?

Szerintem elég köszönet számára, hogy valakinek sokat jelent a műve. Hogy valami olyat hagyhatott ránk amit értéknek tartunk és ami átsegít minket sok nehézségen. és legfőképp amiből tanulhatunk mert ennél nagyobb köszönet, mint hogy az embereke leülnek, olvasnak és befogadják a tanításokat nem érhet egy professzort.

Batti: Eljutottam.

Az igaz,hogy valójában csak a prof tudhatta h. miért írta, de szerintem is mindenkinek mást jelent, mert mindenkinek más a lelkivilága, mást érint meg bennünk a történet...és ez így van jól...
Hiába a sok találgatás,nagyon jól tudom,hogy ez már sohasem derül ki. Ezek csak az én gondolataim ([size=9:9n5fd7xe]elég zavarosak,tom... ). [/size] Nekem azt jelenti, amit már leírtam. Sokat segített nekem, és ezért nagyon hálás vagyok a profnak. Jó lenne,ha még megköszönhetném neki... *mindjártlegördülegykönnycsepp*

Angwen írta:

Kiszhobbit írta: Mint tudjuk,amikor írta,háború volt,és az unokaöccse katona volt,neki küldte el részletenként a GYU-t.

A fia volt az, ha már itt tartunk. Egyébként maga a prof. erősen tagadta, hogy bármi párhuzam is vonható lenne a második világháború és a Gyűrűháború közt...

Erősen tagadta de tegyük fel az ésszerű kérdést: Egy ilyen mértékű hatás alól képes bárki is kilépni és függetleníteni magát attól a háborútól amit az ablaka alatt vívnak és amelyben valahol a fronton ott van a fia?

Szerintem ilyenkor két eset leehtséges az első hogy a háborúról ír vagyis vagy azt hogy milyen borzalmas esetleg az egyéni sorsokról, az otthonmaradottakról, vagy arról hogyan leeht túlélni.
A második az hogy elmenekül a háborútól és teremt egy másik világot ahol alebújhat a valós világ borzalmai elől.
A professzor azt hiszem kicsit mind a kettőt tette. Úgy mesélt róla, hogy nem mesélt róla. De az érzést és a hangulatot belevitte a művébe még ha nem is a valós háborút írta le, mert ilyen időkben ugyanazok az érzések ébrednek a gondori és az angol katonában egyaránt (bajtársiasság, hazafiasság, becsület, hazaszeretet, otthonféltés és az ebből fakadó vágy arra hogy megvédje az otthonát és elűzze az ellent)
Tehát szerintem a háború igenis rányomta a bélyegét, de nem ezt a háborút tükrözte le hanme ami benne zajlott.

Kiszhobbit írta: Mint tudjuk,amikor írta,háború volt,és az unokaöccse katona volt,neki küldte el részletenként a GYU-t.

A fia volt az, ha már itt tartunk. Egyébként maga a prof. erősen tagadta, hogy bármi párhuzam is vonható lenne a második világháború és a Gyűrűháború közt...

Kiszhobbit: Azon a felvetésen, hogy Tolkien vajon miért írta a GYU-t minden bizonnyal sokat lehet vitatkozni, találgatni a lehetóségeket, elhelyezni abba a korba ahol született és párhuzamokat vonni a történelmi eseményekkkel. De mindez hiábavaló, felesleges és meddő pazarlása gondolatoknak. Ennek a fórumnak több topikjában, valószínüleg korábban ebben is, felvetődött már ez a kérdés vagy valami nagyon hasonló. De csak egyetlen értelmes és használható válasz van. A miértre csak az író tud teljes és kimerítő válasz adni, vagy inkább már ő sem. Nem csak azért mert már nem él, hanem azért , mert az időben előre haladva a mult történései új és új jelentéseket, kiegészítéseket vesznek fel. Vannak persze száraz oksági összefüggések, de valójában a szándék értelmét veszíti a történés, a cselekvés vagy az alkotás megtörténtének pillanatában. Ami marad az a jelentés vagy jelentések. (Erről persze tanult barátom, Lamorak sokkal többet és jobban tud beszélni.) Azok közül is a legfontosabb a te jelentésed (jelentéseid), amit neked jelent a dolog. Persze elsősorban ez a te szemszögedből van így. Minnél többet tudsz meg az alkotóról, a történelmi-társadalmi viszonyokról, a kultúrákról, és még rengeteg más dologról a jelentésed (jelentéseid) egyre árnyaltabbak és átfogóbbak lesznek vagy inkább lehetnek, de Tolkien szándékaihoz vajmi kevés közük lesz. Ez persze ne kedvetlenítsen el, gondolom előbb utóbb magad is eljuthatnál erre a követ keztetésre. Ami engem érdekel (már ha téged érdekel az én jelentésem) az a tiszta, öszinte és egyenes gondolatok. Legyenek azok Tolkiené, a tieid, az enyémek vagy bárki másé.

A Carpenter féle életrajzban sokkal szürkébb sztoei van arról, hogy miért írta: mert megírta a Babót a gyerekeinek, kiadatta és az olvasók folytatást követeltek. Ő a Szilmarilokat szerette volna kiadatni, de a kettőnek vajmi kevés köze volt egymáshoz. A kiadója is megbízta a Babó folytatásának megírásával, hát valami olyat írt ami összekötötte egy kedves meséjét álmai könyvével. A GyUt. No persze azt még lehet elemezgetni, hogy miért vállalta el...

Pókkirálynő írta: Még a "Tolkien rossz hatással van rád" témához:
Anyukám elkezdte olvasni, de nem tetszett neki. Alapvetően sem Tolkienért, sem a fantasyért nincs oda - ő maga. Engem viszont nem szúr le érte, ha ezt olvasom, vagy szerepjátékozom. Csak annyit kért, a tanulás rovására ne menjem. Szóval elég toleráns, szerencsémre.

Nekem is így állnak hozzá otthon. Szóval ha nem romlanak a jegyeim ,,emiatt" rendben van.
Szerintem a GYU egyrészt valahol átmenetet jelöl a fantasy és a szépirodalom közt. Fantasy: mert kitalált nem létező világ, vannak benne tüncök,hobbitok,sárkányok,csodák,stb stb...
Szépirodalom: mert Tolkien komoly mondanivalóját ill. véleményét tartalmazza. Haverokkal már sokat vitatkoztunk ezen hogy vajon miért is irta meg a prof a GYU-t és én így gondolom:
Mint tudjuk,amikor írta,háború volt,és az unokaöccse katona volt,neki küldte el részletenként a GYU-t. Talán ezzel akart lelket önteni az unokaöccsébe...vagy az emberekbe... vagy így tiltakozott a túlzott hatalomvágy ellen. Mert ugye a háborút is az emberek hatalomvágya okozta...mert nem volt elég nekik ami van,többet és egyre többet akartak. Valahogy reményt adott a történet annak aki olvasta...
Ez csak az én véleményem,hiszen hogy kinek mit jelent,az attól függ,hogy kit hogyan érint meg...
Nekem a reményt jelenti,a hit erejét és hogy egyedül nem mész semmire.
És hogy ne vágyj többre annál,amit kaptál az élettől.
Ha így gondolkodunk,azért a szépirodalom hatás erősebb. Egy Fantasy-mármint a mai fantasyk tiszt. a kivételnek nem fejeznek ki ilyen mély és komoly mondanivalót.

Nóli írta: Ha könyvesboltokban vagy, a GyU-t ált a szépirodalom kategóriában találod meg.

Jó esetben...

Tolkien szépirodalom, ami a fantasy határait súrolja. Ha könyvesboltokban vagy, a GyU-t ált a szépirodalom kategóriában találod meg, és a magyar tanárom is ebbe a kategóriába sorolja. A szépirodalom azon munkájáról van szó, ami megteremtette a fantasy műfajt. - ez már az én véleményem.




[size=9:3fyd6nwd]*moderátori bejegyzés: A relációs jelet ne használjátok mert megkettőzi a szöveget* Alyr[/size]

Alyr Arkhon írta: A képzelt világról csak annyit, hogy a regények 90%a tartalmaz olyan dolgokat amik a való életben nem történnének meg úgy, a kitalált szereplőkről nem is beszélve, így azokra is mondhatjuk, hogy kitalált világban játszódnak, amit írójuk a jelen világunkból merítve alkotott meg saját kedvére.
Akárcsak Tolkien.

No igen. Nem véletlenül használják az angolban a regényekre a "fiction" szót.

Alyr Arkhon írta: Azért én nem keverném a GyU-t a fantasykkal.
Nem holmi műfaji besorolás miatt, hanem mert egyrészt más céllal készült, másrészt más a munka mennyisége amit belefektettek.

Az "átlag" fantasy regény, légyen akárhányszáz oldalas, elsősorban azért készül, mert az írónak olyan kedve van és írni akar egy történetet.
Éppen ezért nincsen semmiféle mondanivalója, sem hasonló.
Egyszerűen egy történet amit jól vagy rosszul előadnak.

Nem értek egyet veled abban, hogy a GYU nem fantasy. Szerintem Tolkien is "csak egy történetet" akart elmesélni. Ettől persze még van mondanivalója, nagyon is sok és komoly. (Ha már itt tartunk, szvsz a világ legtöbb irodalmi alkotása úgy készült, hogy valamilyen történetet, eseményt akart elmondani, megörökíteni.)
A munka mennyiségéről: az igaz, hogy a mostani fantasy-írók közül senki sem közelíti meg a Professzort, de az igényesebbek igen is sokat foglalkoznak a műveikkel és nem csak leülnek, aztán egy nap alatt megírnak egy klisé-gyűjteményt.