Tolkien tanulmányok

Vámpírról: Azért Tolkiennél a vámpír az vámpírdenevért jelent nem holmi Drakulákat. Ezért írtam, hogy azok igzaából nem léteznek.
Egyébként be kell vallanom e témában olvasottságom kicsi, Thuringwethilről teljesen el is feledkeztem.

A Gyűrű keresését is rég olvastam, ez is tény.

Köszönöm a reakciókat éppen ilyesmi volt a célom a cikk megírásával.

Alyr Arkhon írta: Vámpírok meg végképp nincsenek.

Vannak, lásd pl Thuringwethil. De pl Szauron is menekült egyszer vámpírdenevér formában.

Váltófarkasok nincsenek, csak váltottak és róluk Szauronnál volt szó.
Elvileg befejeztem de írhatok a wargokról meg trollokról is csak róluk alig van anyag.
Vámpírok meg végképp nincsenek. A buckamanók idősebbek a Gyűrű keresésénél, ők már Arthedain pusztulásakor is ottvoltak a buckákban.

A Sötét Oldal
2. rész


4. Szarumán
Szarumán Szauronhoz hasonlóan Aule maiája volt, és nagy örömmel indult Középföldére még ha hatalmának jó részét Valinorban kellett is hagyja. Más hasonlóság is volt közte és a Sötét Úr között: elsősorban mások meggyőzésében jeleskedett. Nem volt az a meggyőződéses jó, mint Gandalf, megmaradt a felszínen, a látványos, nyílt dolgokat szerette – ezért is tulajdonított nagy jelentőséget köpenye színének – és hamar áldozatul esett a hatalom csábításának. Már pusztán a lehetősége annak, hogy megszerezheti a Gyűrűt, árulásra csábította. Arra valószínűleg gyorsan rájött, hogy olyan gyűrűt, mint az Egy ő nem tud készíteni, nincsen hozzá elég hatalma, de arról, hogy hasonlót készítsen – valószínűleg szabad will-forrást akart – nem mondott le. Beköltözött Orthancba hogy legyen egy nyugodt helye dolgozni, de közben továbbra is királyok tanácsadójaként működött.
Aztán egy szép napon amikor a Gyűrű készítését kutatta és Mordor felé tekintgetett a palantírjával, áldozatul esett Szauron akaratának. Tervei kiderültek a Sötét Úr számára, aki rávette, hogy szövetséget kössenek. Szarumán persze nem örült ennek, de úgy gondolta, ha Szauron szövetségesnek hiszi, megszerezheti a Gyűrűt anélkül hogy az ő kémeivel bajlódnia kellene. Sereget hozott létre, kémeket küldött ki, de míg Szauron műveiben felfedezhetünk némi egyéniséget, eltérést Melkorhoz képest, addig Szarumán minden igyekezete ellenére egy Mordor-makettet hozott létre Vasudvardban, és a legnagyobb hadserege is eltörpült Szauron bármelyik serege mellett. Összehasonlíthatatlanul nagyobb veszteség volt a Fehér Tanácsnak, mint nyereség a Barad-dúrnak.
Szaurmán tudta ezt és szenvedett ettől. Őrülten igyekezett megszerezni a Gyűrűt és elfoglalni magának egy minél nagyobb területet, hogy aztán sikerrel háborúzhasson Mordorral. Bár jelentést kellett tennie Szauronnak, egyet s mást el tudott titkolni előtte – azt viszont nem tudta, hogy Szauron sereget küldött, hogy az ő harcaitól függetlenül rohanja le Rohant és valószínűleg Vasudvardot is.
Szarumán legyőzetett, ráadásul a Mordorból érkező nazgúlt kénytelen volt üres kézzel fogadni, és bár Orthancban meg tudta védeni magát egyetlen lidérc ellen, tudta, hogy nincsen maradása. A Vasudvardból való távozása után már csakis az öncélú gonoszság és pusztításvágy vezette – e tekintetben teljesen egyedülálló a vezető pozícióban lévő gonoszok között. Tudta, hogy bármelyik fél győz is, neki nem lesz jobb, tönkretett hát mindent, amit csak elért.

5. Glaurung és a sárkányok
A sárkányok Melkor teremtményei – Glaurung két ok miatt van kiemelve, az egyik, hogy ő volt az első, a Sárkányok Atyja, a másik hogy róla tudunk a legtöbbet biztosan Középföldére vonatkoztatva (A Hobbit sztorija teljesen nem egyeztethető bele a Gyűrűk Ura világába). A sárkányok Melkor minden teremtménye közül a legerősebbek, nem zárkózom el azon elmélet elől, miszerint szintén maiák plántálódtak bele egy állattestbe, hiszen minden jel szerint rendelkeztek feával és nagy „varázs”hatalmuk is volt.
Működési aktivitásuk erősen függött attól, hogy mennyire erős a gonosz jelenléte Középföldén, az Első Kor vége után alig hallattak magukról egészen addig míg Szauron Dol Guldurba nem költözött, amikor viszont példátlanul felélénkültek.
A sárkányok élete célja a lehető legnagyobb kincshalom összegyűjtése, amint aztán békésen elnyújtózhatnak. Ezen kívül képesek sok minden másra is (gondoljunk csak Túrin történetére) de önmaguktól ritkán tesznek meg nagyobb távolságokat vagy támadnak le teljes királyságokat. Amikor a törpök a Szürke Hegységbe költöztek az Északi Pusztaság határára, szinte felkínálták a kincseiket az ott élő sárkányoknak, viszont Szmóg Magányos hegy-béli akciójában szerintem Szauron keze is benne volt valamilyen formában (nem valószínű hogy parancsolni tudott volna a sárkányoknak, különben beveti őket a háborúban, de rábeszélhette Szmógot, hogy ezt megtegye neki hiszen így mindenkinél több kincse lehetett.
Hogy miért vágynak a sárkányok minél több arany közelségére? Megint csak Eryre kell hivatkoznom – így járja át őket leginkább Melkor szelleme, így érzik közel magukat „ a Főnökhöz”
Hogy a Gyűrűháború után még sokáig éldegélhettek, mivel az Északi Pusztaság messze esik mindenféle ember által lakott vidéktől.

6. Az orkok
Az orkok a sötét erők közkatonái, elég sok kiderül róluk a regények lapjairól. Gonoszak, rosszindulatúak, csak a feltétlen erőnek hódolnak be és annak is csak addig amíg nincsen módjuk hátbaszúrni. Alapvetően teljességgel megbízhatatlan szolgák, de a tündék és emberek elleni harcosoknak nagyon hatékonyak (amíg azok nem állnak zárt csatarendbe). Az orkokban pont ez a furcsa. Soha sehol nem hallunk arról – az uruk-hai megjelenése előtt, amit már embervérrel kevertek hogy fegyelmezettebb legyen - , hogy bármiféle pozitív tulajdonsággal bírnának. Teljesen öncélúan pusztítanak és rombolnak. Mint korábban láthattuk, ez egyáltalán nem jellemző a sötét oldal lényeire, általában nem okoznak nagyobb kárt annál, mint amit hasznosnak tartanak.
Nekem van egy elméletem arra, miért ilyenek az orkok. A magyarázat egyszerű: a tündéknek igaza van, valóban Melkor által végletekig megrontott tündékkel van dolgunk. Olyan tündékkel akiknek a lelke mélyén még ott él a szeretet a fák és virágok iránt, minden iránt ami él. De a fákat rondának látják, a virágok szaga kibírhatatlan, érintésük éget, akárcsak Melkort égetik a szilmarilok. A Nap fényéről, ami mive Laurelin gyümölcséből van, a valák közvetlen műve, nem is beszélve. Ezért aztán az orkok dühösek lesznek és inkább elpusztítják, semmint maguknak sem bevallott módon hiábavalóan vágyakozzanak utána.
Az orkok szaporodása is megválaszolatlan kérdés, az biztos, hogy szaporaságuk erősen függ (a sárkányokhoz hasonlóan) a sötét erők jelenlététől, és az is biztos, hogy Szauron és Szarumán nagyon gyorsan tudta őket szaporítani ha akarta – akár úgy is, hogy közben keresztezi őket más fajokkal. (Szarumán a félork embert tenyésztette ki, Szauron az uruk-hait)
A fajuk egyik nagy előnye a nagy szaporaság, emiatt voltak képesek Morgoth csatáiban siker reményével fellépni a tündék ellen – de fegyelmezetlenségük miatt a szintén nagyon nagy számú núnemori seregek ellen már kevésnek bizonyultak.
Ezért lett kitenyésztve az uruk-hai, amely már (a Szarumán féle verzió legalábbis) feltétlenül hűséges, engedelmes és fegyelmezett. Nem utolsó sorban pedig bírja a napfényt.
Szauron bukásával az ő orkjai – mivel akarata megszállva tartotta őket akárcsak Melkoré az általa fogságba ejtett tündéket – valószínűleg mind meghaltak de nem tartom lehetetlennek, hogy a Ködhegységben még jó ideig gondot okoztak a törpöknek.

7. A nazgúlok
Rájuk nem vesztegetnék sok szót, mivel az eddigiekhez nem tudok hozzátenni. Kilenc emberkirály – de legalábbis úr- akiknek örök életet és mások feletti hatalmat ígértek és kapva kaptak az alkalmon. Életük lejártával valóban nem haltak meg, de nem valószínű, hogy kitörő örömmel töltötte el őket az eredmény, legalábbis eleinte, beleszólásuk azonban már nem volt. Nem tudom mennyire élvezték vagy éppen gyűlölték a lidérc-létet, elvégre a hatalmuk megvolt, nagyobb seregeknek parancsolhattak mint bármikor életükben, bárkit bármikor halálra kínozhattak, egyszóval megvolt mindenük amit egy sötét lélek csak kívánhat. Nem adják semmilyen jelét annak, hogy igazából megtört lelkek, akiket csak egy külső hatalom irányít, sem annak hogy valójában nincsenek is önálló érzelmeik csupán Szauron bábjai amiket ide-oda tologat a sakktáblán. Bár Gandalf ez utóbbit véli, de ehhez én túlságosan önállónak találom a lidérceket, Minas Ithil Minas Morgullá tétele például teljességgel eltér Szauron stílusától, sehol nem olvashatunk arról, hogy Tol-in-Ghaurhoth a rémálmok szigetévé változott volna arról pedig, hogy hideget lehelne végképp nem. Minden arra enged következtetni, hogy ez a Nazgúlok Urának a legkisebb részletre kiterjedő műve a virágoktól a szobrokon át a torony álomszerű imbolygásáig. Ötletes, és sokkal iszonytatóbb műve bárminél, amit Szauron vagy akár Melkor valaha is létrehozott. (sem A Thangorodrim sem a Barad-dúr nem volt önmagában ijesztő, csupán a mögötte álló hatalom tette azzá)
Nekem az a véleményem, hogy a nazgúlok, különösen a Morgul-völgybe költözésük után határozottan élvezték a nazgúl-létet.
Hogy pontosan mekkora hatalommal rendelkeztek az rejtély. Puszta jelenlétük félelmet ébresztett minden emberben, orkban és állatban, és ez a félelem egyre fokozódott a többszöri felbukkanásuk által. Harcban sem kellett másra hagyatkozniuk, öten továbbhaladásra tudták kényszeríteni Szürke Gandalfot Széltetőn, de ha csak lehetett kerülték a nyílt összeütközést.
Az embereken kívül mások felett is hatalommal rendelkeztek – ez ugyan alig-alig bukkan fel a Gyűrűk Ura oldalain, de azért ottvan. Szauron nem csak kilenc lidércet hozott létre. Ők kilencen voltak a legerősebbek, és ők voltak képesek közvetlenül hatással lenni a fizikai világra, de voltak mások is, sokan. Aragorn szerint Frodóból is lidérc vált volna a morgultőr-támadás miatt, de sokkal kisebb és gyengébb a nazgúloknál és ők parancsoltak volna neki. Hol voltak hát ezek a lidércek? Minas Morgulban ők voltak a soha nem nyugvó szemek, talán a Morannonnál is volt néhány és ők veszik körül az utolsó csata előtti éjjelen Aragorn seregét.
Végül meg kell említenem azt is, hogy a nazgúlok valódi hatalmának ez csak a töredéke – Gandalf (vagy Elrond?) azt mondja Völgyzugolyban, hogy ahhoz képest milyenek lesznek, ha Uruk visszakapja a Gyűrűt, fakó árnyak csupán.
Történetük Szauronéval együtt ért véget.

Összefoglalásként tehát kijelenthetjük, hogy a Sötét Oldal –legalábbis vezetői szinten - Ardán nem nélkülözött sem logikát sem távlati terveket, sőt, saját nézőpontjából a világ megjobbításán dolgozott. A problémák és konfliktusok oka, hogy semmilyen más nézőpontot nem tekintett fontosnak a sajátján kívül, így azokét sem akiknek a sorsát irányítani akarta. Úgy akarta javukat, hogy nem kérdezte meg őket, valójában mi szolgálna javukra, hanem előzetesen eldöntötte és eszerint járt el. De mindennek ellenére sem mondhatjuk, hogy ha Melkor/Szauron győz akkor Középfölde sivatagos pusztasággá változik, mert még ők sem ezt tartották szépnek – csak tevékenységük (Mordor északi „ipari” része és Thangorodrim hasonló működése illetve a lángok a Dagor Bragollachban) fontosabb volt számukra mint a környezetük épsége.
A lista nem teljes, de úgy érzem minden lényegi dolgot leírtam, amit akartam. Remélem mindazoknak akik időt szánnak az olvasásra egy kicsit jobban megvilágítottam a sötét oldalt – még ha ez fura hasonlat is.

Namarie: Azt is beleírtam emlékeim szerint hogy ami neki jó az nem feltétlenül egyezik azzal ami másoknak jó (legfeljebb csak szerinte). Magának meg mindenki jót akar, ez magától értetődő szvsz.

Alapvetően szerintem nem pusztítani akart hanem építeni - saját tervek szerint saját boldogságára - és uralkodni mert őszerinte csak ő maga csinálhatta azt jól, és szerinte felső irányatás nélkül a népek összevissza kóvályogtak volna, az meg haszontalan és csak baj van belőle.

Tehát tagadom azt, hogy öncélúan pusztítani akart volna, azt legfeljebb csak féltékenységből teszi de ez esteben is csak akkor ha tudja utánozni a dolgot, a Szilmarilokat például sosem próbálta elpusztítani, mert tetszettek neki - pedig iszonyatosan irigy lehetett Feanorra amiért eszébe mert jutni valami ami nem tőle, Melkortól származik.


Anduin: A gondoriaknak köze nem volt az európai lovagokhoz, és Earnur tudtommal semmilyen veszélyt nem jelentett a Boszorkányúrra (már első találkozásukkol is megvadult a lova a nazgúl kacajától), ráadásul eddigre megvolt a jóslat amit ő (ti. a Boszorkányúr) is nagyon jól ismert, nem látom értelmét az ork íjászoknak meg egyebeknek, az európai hős lovagos hasonlat meg erősen sántít.