Rejtélyek Középföldéről

Aiya!

Ezt a nagyon érdekes diskurzust, a jó és gonosz tolkieni koncepciójáról, illetve a keresztény teológiával való különbségekről és hasonlóságokról javaslom folytassuk a VADONATÚJ "Mitológia, vallás, filozófia Középföldén" topicban!

ÉSzAH írta: Azt hiszem emberként egyikünk sincs abban a pozícióban, hogy ezekről a dolgokról ilyen bizonyossággal beszéljen.

Egyetértek.

[size=9:qtkcanf2]Kis off:
Kicsit furcsa helyzetben vagyok, mivel amit leírtam (köszönöm a dícséreteket), egy külsődleges elemzése a tolkieni mitológiának, amelynek alapvetése (az emberhez hasonlatos, személyes természetű istenek, illetve a lelki és testi principium különválasztása) az én személyes világképemmel nem egyeztethető össze.[/size]

Visszahelyezkedve a külső elemző székébe:
Egyet kell értenem Penngaladriellel - Az a változás, amit Tolkien az emberek uralomra jutásának nevez, nem azt jelenti, hogy magából az emberből tűnik el a temészetfeletti rész, hanem azt, hogy a világból tűnik el minden más közvetlenül Eru által alkotott "lélekkel" bíró termtmény. Az emberben, mint Iluvatar fiatalabb gyermekeiben másképp, és máshogy van jelen az anyagi világon túlmutató dolgok iránti fogékonyság, de ezt nem érinti a tündék távozása, Valinor elrejtése, Szauron és a balrogok bukása.

A tolkieni koncepció szerint a mitológia korszakai közvetlenül megelőzik a Bibliai időket, amelyek pedig (Tolkien szerint) már Isten és az ember közvetlen kapcsolatának kialakulásáról szólnak a Valák, Maiák, Tündék, Balrogok és minden más közvetítő világban való közvetlen jelenléte nélkül.

Penngaladiel írta:

Ancalimon írta: Aztán a tolkieni mitológia másik legfontosabb újítása az volt, hogy hogyan vonja ki a világ köreiből ezeket a természetfeletti erőket, hogyan magyarázza meg az újkorban már egyértelművé vált, közvetlen természetfeletti hatásoktól mentes, emberközpontú világ létrejöttét.

Nagyon jókat írtál, Ancalimon. Ez utóbbi rész viszont kicsit elszomorít. Ha Tolkien tényleg így viszonyult Istenhez és az emberhez, a mai világhoz, akkor ezzel tagadta azt, hogy Istennek ma is van befolyása az emberiség életére, hogy nem feledkezett meg rólunk, és hogy a terve be fog teljesedni. Hiányzott belőle, és így Középföldéről is a remény, hogy egyszer majd minden helyre lesz állítva. Ezért van az, hogy sem Arwen, sem tulajdonképpen senki nem érti igazán, hogy mi az ajándék a halandóságban...

Szerintem nincs ok a szomorúságra. Tolkien vallotta, mint ahogy az a katolikus theologiának is alapelve, hogy az emberek szabad akarattal rendelkeznek, ezért Isten közvetlenül nem, vagy csak különleges rendkívüli esetekben befolyásolja az életüket: az úton mindenkinek magának kell végigmenni.

Ami a problémát okozta, hogy az ősi északi mitológiában az istenek közvetlenül is beavatkoznak az emberek ügyeibe. És ez történik a Gyűrűk ura világában is, hiszen eleinte Morgoth és a Valák, később csak a kisebb maiák (Szauron, Olorin, Szarumán, a Balrogok) közvetlenül részt vesznek a világ feletti uralomért folytatott harcokban. Ennek a fajta közvetlen isteni háborúnak az eltűnését kellett valahogyan "megmagyarázni", de ez nem befolyásolta azt, hogy Iluvatar gyermekei végül is mind az ő, Eru akaratát teljesítik be. És természetesen a világ a tolkieni mitológia szerint is a végitélet felé halad, amikor is Eru közvetlenül visszaveszi a hatalmat Arda és az összes teremtett lény felett.

Hm, ez egy roppant érdekfeszítő diskurzus.

A dualista, a természetfeletti rossz és a jó, (sötét és világos) egyenrangú küzdelmén alapuló ősi perzsa mitológia rendkívüli hatással volt a világ kultúrális hagyatékára, és a későbbi korokban is újra és újra felbukkanó ideává vált.
Az eredeti keresztény teológia, noha sokak szerint némileg fertőződött a perzsa szellemi irányzatokkal, mindig is egyértelműen elutasította azt az ideát, hogy a Sátán bármilyen formában egyenrangú lenne a teremtő istennel. Sőt, ez a tan a mi keresztény kulturkörünkben mindig is a különböző sátánista irányzatok legfőbb jellemzője volt, már a középkor óta ez számított az egyik legelitéltebb és legüldözendőbb eretnek tanításnak. A klasszikus teológia szerint a Sátán egy bukott angyal, világ feletti hatalma messze eltörpül az alkotó istené mellett. Az emberek számára csak azért tűnhet egyenrangúnak, mert a szabad akarat ajándéka miatt az Úr nem avatkozhat bele közvetlenül az emberek ügyeibe, viszont a Sátánt sokkal kevésbé kötik ilyen aggályok, és szabadabban befolyásolhat (noha végső soron minden megrontott embernek "önként" kell eladnia a lelkét... ).

Tolkien saját mitológiájának kialakításakor nagymértékben másolta a keresztény teológiát, és fő vonalaiban megtartotta annak alapelemeit, ám néhány nagyon fontos ponton eltért tőle, és ténylegesen egy vadonatúj rendszert hozott létre. A tolkieni mitológia egy roppant szintézis eredménye, amelyben megpróbálta a gyönyörű szép ősi északi mitológiát, a keresztény hagyományt egyesíteni az újkori természet- és szellemtudományok valamennyi eredményének figyelembe vételével. Ha valaki képes bizonyos távolságból tekinteni a vallásokra is, mint tudományos elemzések tárgyára, akkor akár azt is mondhatná, hogy az ókori/középkori eredetű keresztény vallásnak megalkotta az újkori korszerűsített változatát.
Nála a keresztény mitológia angyalai sokkal nagyobb hatalmat kaptak a világ felett (teremtő erők lettek), noha természetesen végső soron ők mind a legfőbb szellem akaratát valósítják meg. (Ez a motívum valószínűleg az északi sokistenhit legproblémamentesebb beillesztését szolgálta a rendszerbe.) Ezen angyali erők aztán viszonylag gyorsan két táborra szakadtak, de ebben a konfliktusban nem Eru és Melkor, hanem Manwe és Melkor testesítette meg a két legfőbb hatalmat. (Melkor nagyobb hatalommal bírt mint Manwe, ám összességében Manwe tábora erősebb volt, mint Melkor és követői egyesített csapata.) Ez a dualizmus szinte pontos leképezése a perzsa zoroasztrianizmus ősi duális rendszerének, Ahuramazda (Manwe) és Angro Mainju (Morgoth) valamint követőik (a többi vala és a maiák az egyik oldalon, Szauron, és a balrogok a másikon) egymás elleni harcának a világ feletti uralomért.

Aztán a tolkieni mitológia másik legfontosabb újítása az volt, hogy hogyan vonja ki a világ köreiből ezeket a természetfeletti erőket, hogyan magyarázza meg az újkorban már egyértelművé vált, közvetlen természetfeletti hatásoktól mentes, emberközpontú világ létrejöttét. Tkp. erről szól az egész ismert középföldi mitológia: a természetfeletti, ember előtti lények hatalmas harcokban formálják meg azt a világot, azt a fizikai és szellemi teret, ahonnan aztán végül közvetlen jelenlétükkel eltünnek, de az általuk létrehozott dolgok hatása erős befolyást gyakorol az emberekre. Így itt marad egyik oldalon Manwe és a Valák alkotta tiszta és szent örökség, menthetetlenül összekeveredve a Morgoth által létrehozott gonosz dolgokkal, együttesen alkotva a megrontott Ardát, ahol élünk.