Ki jönne Nyugatra?

Nekem sem volt ilyen élményem,de a korai haláltól nem félek azért mert sajnálom a még hátra lévö időt,de valóban ,nem egy korházban , vagy idegen helyen, vagy fájdalmas és szörnyü véget akarok, ha már úgy esnek a dolgok.Nyugott, szép helyen és boldogan teljenek az utolsó napjaim!

A halálnak olyan sok formája van...
Milyen szép az, amikor az ősöreg házaspár kéz a kézben alszanak el örökre. Meg amikor az öreg bácsi/néni a szerettei (gyerekek, unokák) között.
Betegen, fájdalmak közt...
Amikor az öreg nénit halálra gázolja egy autó.
Ha egy kislány belehal abba a gázolásba, amit egy tinédzser követett el egy pár perce lopott motoron....
Vagy ha valaki önkezével vet véget az életének? Egy tinédzser. Vagy egy egyedülálló anya!
A halál csak öregkorban és természetes módon szép.
Amúgy az is érdekes, h manapság már nem a halál utáni dolgoktól félnek, hanem magától a haláltól, az esetlegesen vele járó fájdalomtól...

De ez már tényleg OFF

Sziasztok!

Csagatar írta:

Celebrom írta: Én is így gondolom, hogy ez a természet rendje.

No én csak azt akarom megkérdezni mindazoktól akik igy vélekednek, hogy voltak-e már igazán közel ahhoz, hogy meghaljanak?

Mert azután bizony egy kicsit másképp látja az ember a dolgokat, és könnyű addig beszélni amig egyszer nem az orvosok rángatnak vissza a túlvilágról!

Nem, nem voltam még ilyen helyzetben, szerencsére. Minden esetre most így gondolom. Szeretném leélni azt a kb. 70 évet, ami nekem adatott, de viszonylagos egészségben. Csak annyi, hogy jelenleg nem félek a haláltól betegesen. Persze, ha olyan sokk érne, mint amit említettél, valószínűleg tényleg megváltozna a gondolkodásom.

Üdv.: Pókkirálynő

Missy írta: Milyen túlvilágra gondolsz? A keresztényre? Mennyország és Pokol?

Én így konkrétan, nem. Mivel nem hiszek benne.... igazándiból, sztem értelmezze, ki hogy akarja. Elég sokfjta "választási lehetőség" van.

Celebrom írta: Én is így gondolom, hogy ez a természet rendje.

No én csak azt akarom megkérdezni mindazoktól akik igy vélekednek, hogy voltak-e már igazán közel ahhoz, hogy meghaljanak?

Mert azután bizony egy kicsit másképp látja az ember a dolgokat, és könnyű addig beszélni amig egyszer nem az orvosok rángatnak vissza a túlvilágról!

Én is így gondolom, hogy ez a természet rendje.

Sziasztok!

Celebrom írta: Az emberek túlnyomó része inkább a korai haláltól fél, mert sok idős embertől hallottam akik már 80 is évnél idősebbek voltak,h nem félnek a haláltól, és inkább ők menjenek el,mint egy fiatalabb ember.Sajnos ezzel kapcsolatban van egy rossz tapasztalatom , mert nemrég egy olyan 47 éves ismerősöm ment el váratlanul aki egy 2 gyermekes családot hagyott itt, s sok idős embertől hallottam a fentieket akkoriban.Szerintem,ha az ember egyre idősebb lesz egyre jobban beletörödik az élet rendjébe, és úgy érzi mint aki egy napi kemény munka után elégedetten ledöl és hagyja hogy elnyomja az álom.

Én is így gondolkodom, de vannak, akik annyira betegesen ragaszkodnak az élethez még öreg korukra is. Ők általában azt is traumaként élik meg, nehezen dolgozzák fel, hogy megöregedtek. Gondolom, ők azok, akiket Dindae említett, akik kihagytak sok mindent az életükből, és félnek, hogy nem lesz alkalmuk bepótolni.
Én részemről elfogadom a halált a természet rendjeként, és a lélekvándorlásban hiszek. Szóval szerintem az ember sosem hal meg igazán. A teste igen, de a lelke mindig megújul.

Üdv.: Lloth

Milyen túlvilágra gondolsz? A keresztényre? Mennyország és Pokol?

Háténnemtudom.... igazándiból, tudok bizonyos "felmérésekről"( druva szó rá, tudom, de sajnos, jobb nem jutott eszembe ), és minden attól függ, hogy kinek milyen volt az élete, és hogy ki milyen szinten vallásos. Mert ha valaki hisz a túlvilágban, és az élete is úgy alakult, hgy érzi, megtett mindent, amit megtehetett, és nem szalasztotta el a lehetőségét, az tényleg úgy tekint a halálra, mint egy pihenésre. De sokaknak nem feltétlen ilyen életük volt... és olyan is előfordul, hogy komoly fizikai tünetei is vannak a tiltakozásdnak ellene( még akkoris, amikor nem feltétlen az illető tehet arról, hogy semmi nem jött össze. Mert olyankor már mindenki saját magát hibáztatja).. Így az sem biztos, hogy szép lesz minden...

Az emberek túlnyomó része inkább a korai haláltól fél, mert sok idős embertől hallottam akik már 80 is évnél idősebbek voltak,h nem félnek a haláltól, és inkább ők menjenek el,mint egy fiatalabb ember.Sajnos ezzel kapcsolatban van egy rossz tapasztalatom , mert nemrég egy olyan 47 éves ismerősöm ment el váratlanul aki egy 2 gyermekes családot hagyott itt, s sok idős embertől hallottam a fentieket akkoriban.Szerintem,ha az ember egyre idősebb lesz egyre jobban beletörödik az élet rendjébe, és úgy érzi mint aki egy napi kemény munka után elégedetten ledöl és hagyja hogy elnyomja az álom.

Az emberek túlnyomó része úgy fogja fel a halált, mint az élet végét, egy átkot, ahogy montátok és rettegnek tőle, mert nem ismerik. a haláltól és annak mikéntjétől is félnek. Én ebben a tekintetben kicsit más véleményen vagyok.
A haláltól nem kell félni, nem is megérteni-nem tudjuk- csak el kell fogadni. szerintem egy utazás kezdete. Nem a test utazik tovább, hanem a lélek.

Pán Péter szerint: "a halál a legnagyobb kaland kezdete"-és lehet benne valami:)

Én mindig biztosra megyek. ,,Az életben a legbiztosabb dolog a halál. A legbizonytalanabb pedig a halál időpontja."-mondta volt drága jó tanárom.

Estelio írta: De nem maradhat örökké csupán vágy az, hogy az ember érzékelhesse a tökéletességet?
Ez így olyan szomorú...

Miért van az, hogy bár a halál az emberek ajándéka, mi ezt mégis átokként fogjuk fel? Ha ajándék, akkor utána biztos szép lesz minden... De hogy vajon mi várhat ránk a világ körein kívül... Szeretném hinni, hogy a halál után elérhetjük a tökéletes boldogságot...

De nem maradhat örökké csupán vágy az, hogy az ember érzékelhesse a tökéletességet?
Ez így olyan szomorú...

Estelio írta: Vajon ez az Út nem egyenlő-e a halállal?

Ezzel kapcsolatban ld a tavalyi vitát ugyanebben a topicban. Igen, szerintem is bizonyos értelemben egyenlő a halállal, sőt, akár a halál szimbolikus kifejezésének is tekinthető. Vannak erre utaló jelek. Lapozz vissza.

Üdv, Oisin

Estelio írta:

3.Aragorn írta: Pedig az Út létezik, csak számunkra veszett el. Talán még eljön az idő, hogy Valinor földjét újra halandó tapodja, ha a Valák is úgy akarják...

De vajon ki méltó erre? Létezik-e egyáltalán olyan ember aki méltó rá?
Bár teljes megtisztulással (amibe az emlélkek teljes elvesztését jelentené, én legalábbis így képzelem el) talán lehetséges lenne az, hogy bármelyik halandó megtehetné...
Vajon ez az Út nem egyenlő-e a halállal?

Talán az Idők Végéhez közeledve születik majd egy, aki méltó lesz rá... bár a Valák szemében már rég elástuk magunkat...

Teljes megtisztulással... Eru tudja... Talán hinni szeretnénk, hogy egyszer megláthatjuk Halhatatlanföldét, még ha ez egyenlő is lenne a halállal...

Estelio írta:

3.Aragorn írta: Pedig az Út létezik, csak számunkra veszett el. Talán még eljön az idő, hogy Valinor földjét újra halandó tapodja, ha a Valák is úgy akarják...

De vajon ki méltó erre? Létezik-e egyáltalán olyan ember aki méltó rá?
Bár teljes megtisztulással (amibe az emlélkek teljes elvesztését jelentené, én legalábbis így képzelem el) talán lehetséges lenne az, hogy bármelyik halandó megtehetné...
Vajon ez az Út nem egyenlő-e a halállal?

Hát van, pl E¨arendil.
Vannak akik csak Tol Eresseamehettek.

3.Aragorn írta: Pedig az Út létezik, csak számunkra veszett el. Talán még eljön az idő, hogy Valinor földjét újra halandó tapodja, ha a Valák is úgy akarják...

De vajon ki méltó erre? Létezik-e egyáltalán olyan ember aki méltó rá?
Bár teljes megtisztulással (amibe az emlélkek teljes elvesztését jelentené, én legalábbis így képzelem el) talán lehetséges lenne az, hogy bármelyik halandó megtehetné...
Vajon ez az Út nem egyenlő-e a halállal?

Noredhel (Voronwë) írta:

3.Aragorn írta:

Gandalf írta:

3.Aragorn írta:

Gandalf írta:

Alyr Arkhon írta: Én itt Ar-Pharazónékra céloztam.

Jah, oké.

Akkor tisztázzuk!
Velük mi lett?

Lásd: A szilmarilok.

Kösz!

"Jééé, de furcsák ezek a hegyek... mintha omlanának lefele vagy mi..."

Aha, már emlékszem!

3.Aragorn írta:

Gandalf írta:

3.Aragorn írta:

Gandalf írta:

Alyr Arkhon írta: Én itt Ar-Pharazónékra céloztam.

Jah, oké.

Akkor tisztázzuk!
Velük mi lett?

Lásd: A szilmarilok.

Kösz!

"Jééé, de furcsák ezek a hegyek... mintha omlanának lefele vagy mi..."

Gandalf írta:

3.Aragorn írta:

Gandalf írta:

Alyr Arkhon írta: Én itt Ar-Pharazónékra céloztam.

Jah, oké.

Akkor tisztázzuk!
Velük mi lett?

Lásd: A szilmarilok.

Kösz!

Gandalf írta:

Alyr Arkhon írta: Én itt Ar-Pharazónékra céloztam.

Jah, oké.

Akkor tisztázzuk!
Velük mi lett?

Gandalf írta:

Alyr Arkhon írta: Azonkívül pedig nem jutottak el Valinorba.
Éppen csak partraszálltak Halhatatlanföldön, még meg sem láthatták a városokat. (emlékeim szerint)

Több verzió is létezik (emlékeim szerint volt már ezekről szó itt):
1. Amant megpillantva vagy a partjára lépve a boldogságtól haltak meg. -> Ez esetben az elhajózás egy szép halál.
2. Partraszálltak és ott éltek egy darabig, de gyorsan "elsorvadhattak" ott . -> Rövid, de boldog élet.
3. Partaszálltak és boldogan éltek nagyon sokáig. -> Ez naon szép verzió, kérdés, mennyire reális.

+ megjegyzés: A History of the Lord of the Rings valamelyik kötetében Christopher egy jegyzetében arra utal, hogy Frodóék nem Valinorba mentek, csak Tol Eresseára! (Saját vélemény: itt azért jobbak a "túlélési esélyeik" valamennyire. )

Kifejtenéd bővebben?