Halhatatlanság: lehetne-e elviselhetővé tenni? igen, talán, azáltal, hogy rengeteget dolgozhatnánk, mások javára, és tökéletesíthetnénk a tudásunkat. Vigazstaló lehetne talán za a tudat is, hogy az idő múlásával a bölcsességünk is mélyülhet.

Finwe beküldte:
Remek gondolatok. Egyébként nem tudom, ismeritek-e az ún. keresztény misztikusok tanításait. Na, ők valami ilyesmiről beszélnek. Az ego teljes feloldódásáról az örök isteni létben. Tehát már itt a Földi lét során is képesek voltak egyesek megszüntetni individuális énjüket, ezáltal egyfajta differenciálatlan létbe lépnek be.

De szerintem Tolkien - legalábbis A szilmarilok tanúsága szerint - egyáltalán nem ilyennek képzelte a halhatatlanságot. Ők nagyon is kötődtek a világhoz, mondhatni, túlságosan is - ezért fáradtak el a világgal együtt a Harmadkorra (legalábbis a tündék mindenképpen). Valinor azonban felszabadítja őket e teher alól, itt örökké boldogan tudnak élni, de itt sincs szó az ego ilyenfajta feladásáról.

Abban azonban mindenképpen igazat adok Finwének, hogy a halhatatlanság teljesen más létmód, vagy létsík, tehát nem csupán örökké tartó életről van szó, hanem merőben más életről. Ez egy halandó számára elviselhetetlen lenne egy idő után.

A tolkieni halhatatlanságnak annyiban köze van a misztikusokhoz, hogy ahhoz, hogy valaki halhatatlanná váljon halandóból (ami ráadásul Tolkiennál nem is lehetséges), ahhoz teljesen át kell alakulnia. Tehát szó sincs arról valaki gondol egyet és aztán örökké tud majd élni.

Szerintem egy halandó természetes, hogy fél, vagy legalábbis kicsit tart a halhatatlanságtól.Mert ismeretlen számára.Valószínüleg egy örökéltűnek más az elméje, már csak azért is, mert képesnek kell lennie végtelen sok dologra emlékezni.És teljesen más szemszögből látja a világot.Például, mert nincs benne a sürgetés, egyszerűen végtelen sok ideje van.

Amúgy a Nyugatra menésben csatlakozok.Én is megfáradtam már.De még nem találtam hajót, ami elvitt volna.

Finwe beküldte: Belefáradtam az ittenbe, de nem folytatnám úgy másutt, hogy akkor ott maradjak az idők végezetéig. Innen szívesen elmennék máshová, de legyen bármily szép és romlatlan is az a hely ezzel szemben, semmiképp nem vállalnám a halhatatlanságot, akárhol vagyok is. de szerencsére ezt nem is nyújtja Aman. Halandóként azt hiszem elmennék, de az sem biztos. Csak ha jönnének velem néhányan. Egyedül gyáva vagyok.

Én ezt már korábban is mondtam, hogy akkor mennék, ha itt már nincs dolgom.

Én ezt a kérdést, hogy Ki jönne Nyugatra, nem úgy értem, hogy "kiruccanna ki egy lászt minit utazás keretében Nyugatra?" hanem úgy hogy ki az aki tényleg szívéből elszeretne jutni oda. Magyarul idehaza megfáradt, elvégezte dolgát, nem kér már ebből a törekvő létből és szeretne belekóstolni az örökkévalóba. Ami viszont szerintem csak az ego feladásával (teljes?) lehetséges.
Magyarul az ottani létezés, élet távolról sem ugyanolyan mint az itteni földi élet. Egotlan vagy legalábbis sokkal egotlanabb. Az emberi itt célokra törekszik, ambíciói vannak, valamit el akar érni és épp ezért unalmasnak találja a változatlanságot. De ha elfáradt, bevégezte dolgát, akkor megkíván pihenni, és egyszerűen csak örül annak ami van és csodálja a világot.
De ha valaki úgy akar eljutni oda, hogy még tele van ambícióval az úgy jár, mint Ar-Pharazón. Csak birtokolni akarja, nem pedig megpihenni rajta

szerintem ha elmész, és örökké élsz, ráadásul minden megmarad körülötted, akkor már az életnek sincs értéke, csak tengeted a napjaidat.

egyébként a halált a tündék (halhatatlanok) áldásnak
az emberek (halandók) átoknak mondták.

Sztem ha halhatatlanként mennél nemigazán telne az idő rajtad. Ha minden örök körülötted az idő semmisnek tűnhet. Vagyis nem veszed észre az évek múlását.

Hoppá, ez félreérthető volt.... Úgy értettem, hogy ha ezáltal halhatatlanná válnék, akkor nem mennék. NEM akarok örökké élni

Igazad van Finwe. Ahhoz hogy oda jusson valaki ahhoz se kell kevés dolog, nemhogy még visszajönni.

Finwe beküldte: Természetesen! Sőt, talán úgy volna az igazán jó! (Már megint azt akarom, ami abszurd: halandó tündévé lenni)

Azért mindennek van határa:) Az egy dolog, hogy halandó létünkre arról álmodozunk, hogy akár el is mehetnénk Nyugatra, de hogy vissza is jöhetnénk?
ö...Biztos hogy jó lenne az Neked? Itt a földön mindenki meghalna melletted akit szeretnél. Nyugaton valszeg sokkal jobban érezhetnéd magad, ha már halhatatlan lennél.

Hmmm.
Lehet, hogy ha egyszer meglátnánk mi van ott, nemigazán lenne kedvünk visszajönni, és a dolgok amiket most szépnek látunk, már kevésbé tünnének annak.
Van hátránya is a dolognak.
De előnye is.

én mindenképpen halandó MARADNÉK, és ha választanom kellene, inkább Középföldén halnék meg. nem tudom miért, ez csak olyan megérzés, vagy mittoménmi, de biztos nem értékelném Nyugatonn rendesen ezt a világot, pedig ez is szép...

Akár halandóként is elmennék. Úgy se lehet rossz.
De halhatatlanként egy idő után biztos.

Én halhatatlanként nem is mennék...
De jó lenne egy romlatlan helyen tölteni hátralévő napjaimat...

Aki azt mondta hogy menne az halandóként is menne???

Ez két irányú.
Sok jót tehetsz a hosszú idő alatt, vagy sok rosszat.
Néhány évszázad alatt öszzeszednék egy csomó tudást,viszont szar lenne látni, hogy az emberek megöregszenek mellettem. Tehát miután a sok tudást jó célokra fordítottam, meg amig léteznek semmirekellő a világon addig maradok, aztán irány Nyugat.

Annedun beküldte:
Nyugaton is meg lehet halni.
Nem lesz azáltal valaki halhatatlanná, hogy Halhatatlanföldre lép.

én inkább meghalnék.
szerintem nem jó túl dokáig élni, nincs rételme és eértéke az életnek...
tudjátok ez affajta emberi gondolkozás:)

Phaedra/Namarie beküldte:
Bárkivel aki emberszámba vesz. (vagy tündeszámba... szóval értelmes lénynek tekint)

jbworld beküldte:
Persze engedély nélkül akartak benézni. én szívesen mennék - gondoljátok el: halandó létemre a tudás és bölcsesség élő forrásaihoz kerülnék közel. akivel a legjobban szeretnék beszélgetni, az Mandos, Nienna, Yavanna és természetesen Ulmo. Mmint a Valák közül.

és ti? Kikkel beszélnétek szívesen?

A Númenoriak is itt buktak el. Csak "be akartak nézni" nyugatra Személy szerint én is jól érzem magam ott ahol vagyok. Persze, jó buli pár napig semmi mást nem csinálni, csak táncolni, meg a füvön heverészni, de a világ vége messze van... És egy idő után tuti megunnám. És nem hiszem hogy odaát van Pacalpörkölt.

Kiszhobbit beküldte:
Ezzel én is egyet értek

Borbak Trufiád beküldte:
jaja dettó. benézni benéznék,de ott lakni hosszabb ideig...ááá
[size=9:pg5tjnq6]A zöld Sárkánynak sehol nincsen párja hejjejjej!!!
*hobbit ugrál táncol és ujjongat*[/size]

Én is! De előbb még kiélném magamat ezen a földön, elkövetnék mindenféle piszkos dolgokat. Aztán Nyugat kapujánál kuncogva toporognék, és várnám kíváncsian, hogy vajh ilyen piszkosan beengedtek e Istenek???

Én aztán tutira mennék!!!! Egész nap csak körtáncot járnánk, heverésznénk a zöld fűben, énekelnénk, ambróziát ennénk... hm.... óóóóóóh......

Én nem igazán mennék. Jól érzem magam ott, ahol vagyok.

ki jönne nyugatra? én mennék szívesen, de nem egy hobbitnak való az a hely. az a világ túl nagy én meg túl kicsi vagyok. meg egyébként is kényelmes itt a megyében.

Üdv!

Jó a téma, de légyszi a Gondolatok topicban folytassátok!

Köszi,
Elryn (moderátorhelyettes)