fbpx
Nyomtatás

Olosta Sinda összefoglalója

Hangsúlyok
Két szótagú szavaknál a legtöbb esetben az első szótagon van a hangsúly.
Például: ga-len, edh-el, a-dan, ma-gol
Több szótagú szavaknál két lehetőség van:
Ha az utolsó előtti szótag rövid magánhangzó melyet egy mássalhangzó vagy egy sem követ, akkor hátulról a harmadik szótag a hangsúlyos.
Például: cui-vi-nen, va-li-nor
Ha az utolsó előtti szótag egy hosszú magánhangzó, vagy egy kettőshangzó, vagy egy magánhangzót egy vagy több mássalhangzót követ, akkor ez a szótag a hangsúlyos.
Például: sui-lan-non, nel-ven-nas

A hangok értéke
Sinda Magyar Példa
Magyar Angol
a a alma -
â á sár -
ae a-e Rafael -
ai ej fej -
au au autó -
aw au autó -
b b bokor -
c k kiló -
ch ch német Bach -
d d dob -
dh zöngés th - then
e Rövid e megy -
ê é szél -
ei ej Hej! -
eu e-u Európa -
ew e-u Európa -
f f fa -
g g galamb -
h h ház -
i i (nyitott) ipar -
í i (zárt) pillanat -
î í ír -
iw i-u - ee-you
l l levegő -
ll ll kell* -
lh zöngétlen l ? ?
m m mák -
mm m német Kamm* -
n n nadrág -
ng ng ing -
nn n jönni* -
o o (nyitott) szobor -
ó o (zárt) motel -
ô ó tó -
oe oj tojás -
oi oj tojás -
p p pálya -
ph f fa -
r r radír -
rh zöngétlen r ? ?
s sz száll -
ss sz asszony* -
t t tál -
th zöngétlen th think, thing
u u uborka -
û ú fúj -
ui ui (wi?) német Ruin -
v v váj -
w „puha” v - well, widow
y ü üveg -
y ű hűtő -

* Dupla mássalhangzóknál, mint a mellon-ban vagy a govannen-ben Tolkien szerint utalás van tényleges meghosszabbodásra, tehát csengeni hagyjuk. Ezzel ezek a szavak sokkal dallamosabbak lesznek.

A névelő

A határozatlan névelő
A sindában nincsen határozatlan névelő: edhel (tünde; egy tünde)

A határozott névelő
A határozott egyes számú névelőt i-vel jelölik (a, az): i aran (a király). Az egyes számú névelő lágy mutációt okoz.
A határozott többes számú névelőt in-nek mondják (a magyarban nincs megfelelője): in edhil (a tündék). A többes számú névelő nazális mutációt okoz.

A birtokos névelő
A birtokos egyes számú névelő az en, ennek sincs a magyarban megfelelője. Ezt csak akkor használják, ha a birtokos egy általános főnév:
· Cabed en aras (Őzugrató /szarvasok ugratója/)
· Methed en rath (az utak vége)
Ismert birtokosnál és névnél elhagyjuk a birtokos névelőt:
· Aran Gondor (Gondor királya)
A birtokos névelő en-je néha e-re rövidül. A többes számú birtokos névelő ugyanaz, mint a többes számú névelő: in.

Elöljárószó + névelő:
Ha egy elöljárószót egy névelő követ, legtöbbször mindkét szó eggyé olvad össze. Ebben az esetben az egyik, vagy mindkét szó megváltozik. Ehhez részleteket a lágy mutáció résznél lehet találni.


A főnév

A sindában a főnév kizárólag egyes számból többes számba változik. Más irányú változás (pl. birtokos eset, részes eset stb.) nem lehetséges. Ez érvényes a melléknevekre is. Tolkien írta, hogy a többes szám a sindában legtöbbször magánhangzó változást okoz. A „normális” többes szám mellett még van egy csoportos-többes szám.
Mint más nyelvekben, itt is az egyes szám az alapvető szó. A többes szám a sindában magánhangzó eltolással jár: aran (király) → erain (királyok). A magánhangzó eltolásnál egy vagy több magánhangzó megváltozik, míg a mássalhangzók változatlanok maradnak. (Megjegyzés: az „eltolás” fogalma nem a pozícióra vonatkozik, hanem a magánhangzó hangzására.)
A magánhangzó eltolás mechanizmusa a „palatizálás” jelenségéből származik, ami egy fontos alkotórésze a sinda nyelvnek. Ezt a jelenséget sindául Prestanneth-nek (zavar, befolyásolás) nevezik. Nyelvészeti szakkifejezéssel élve asszimilációnak hívjuk.
A sindában ez a kifejezés „i-befolyásolást” jelent, mert az i betű okozott eredetileg magánhangzó eltolást. Tolkien szerint a korai tünde nyelvben a többes számú végződés az -i volt (a quenyában még ma is így van). A többes számú végződés a sindában nem tűnik fel, de a szótőben változást okoz.
A szabály ugyanaz, mint a melléknevek többes számának képzésénél, a példákban is gyakran szerepelnek melléknevek.

Az „a” magánhangzó
Egy a betű az utolsó szótag, ai lesz belőle. Ez érvényes a tőszavakra is, melyekben gyakran egy hosszú â található:
· tâl (láb) → tail
· cant (körvonal, vázlat) → caint
· rach (szekér) → raich
· barad (torony) → beraid
· lavan (állat) → levain
· aran (király) → erain
Ha az utolsó (vagy egyetlen) szótagot -ng vagy -rn követ, az a-ból e lesz:
· narn (elbeszélés) → nern
· fang (szakáll) → feng
Minden más esetben (tehát, ha az érintett szótag nem az utolsó, vagy az egyetlen a szóban) az a-ból e lesz. Ez érvényes a több szótagú szavakra is:
· aran (király) → erain
· barad (torony) → beraid
· lavan (állat) → levain
· tawaren (fából készült) → tewerin

Az „e” magánhangzó
Egy e betű az utolsó vagy az egyetlen szótag, i lesz belőle. A hosszú ę helyett pedig hosszú î lesz:
· edhel (tünde) → edhil
· lalven (szilfa) → lelvin
· malen (sárga) → melin
· certh (rúna) → cirth
· telch (fatörzs) → tilch
· hęn (gyermek) → hîn
· tęw (betű) → tîw
Ha az utolsó, vagy az egyetlen szótagban az e előtt egy i áll, akkor ebből az ie-ből egyszerűen i lesz:
· miniel (a tündék első családja) → mínil (egyes esetekben az első i többes számban í lesz, mert a három szótagú szóból csak egy két szótagú lesz.)
Minden más esetben (tehát, ha az érintett szótag nem az utolsó, vagy az egyetlen a szóban) az e nem változik meg (pl: edhel → edhil).

Az „i” magánhangzó
Az i betű többes számú szóban mindig és minden helyen változatlan marad:
· Ithron (mágus) → Ithryn
Ha egy szóban csak i magánhangzó szerepel, akkor az egyes és a többes szám között nincs különbség. Ebben az esetben a szövegkörnyezetből kell a szó számára következtetni.

Az „o” magánhangzó
Egy o betű az utolsó vagy az egyetlen szótagban y lesz. Egy hosszú ó pedig hosszú ý:
· orch (ork) → yrch
· toll (sziget) → tyll
· bór (hűséges ember) → býr
· amon (domb) → emyn
· annon (kapu) → ennyn
Egyes esetekben, mikor az o előtt egy i áll (ekkor iy lenne belőle többes számban), az iy-ból is y lesz (az i tehát eltűnik):
· thalion (hős) → thelyn
Minden más esetben (tehát, ha az érintett szótag nem az utolsó vagy az egyetlen a szóban) az o-ból e lesz. Ez érvényes a több szótagú szavakra is:
· Nogoth (törp) → Negyth
· Onod (ent) → Enyd

Az „u” magánhangzó
Egy rövid u minden szótagban y lesz. Egy hosszú ű pedig ui:
· tulus (nyárfa) → tylys
· dűr (sötét) → duir

Az „y” magánhangzó
Az y többes számban nem változik, mert úgy hangzik, mint az i, ami szintén változatlan marad:
· ylf (ivóedény) → ylf

Az „au” kettőshangzó
A sindában az au kettőshangzóból többes számban oe lesz. Figyelembe kell venni, hogy a szó végén az -au-t mindig -aw-nek írjuk. A kiejtésben ezt a különbséget nem érzékeltetjük (lásd Kiejtés):
· gwaun (liba) → gwoen
· saw (nedv) → soe
· naw (ötlet) → noe
Észrevétel: Az au kettőshangzó gyakran o-ra rövidül, ha a hangsúlytalan második helyen áll egy összetett szóban. Ennek ellenére többes számban ez is oe lesz. A többes számú Balrog szóban a -rog egy megrövidült raug (démon) szót képvisel, tehát a többes száma Belroeg lesz.

Más kettőshangzók
Noha meggyőző erejű példákból nincs elegendő, talán érthető, hogy a legtöbb más kettőshangzó, mint az ae, ai, ei és az ui többes számban nem változik meg, kivéve a következő esetet:

Különleges „ai”-többes szám
Kevés olyan eset is adódik, amelyben az ai többes számban i-re (legtöbbször egy hosszú î-re) vagy nagyon ritkán ý-ra változik. Ez a kivétel azokban a szavakban fordul elő, amiknek a szótöve a korai sindában egy e vagy egy y volt, ezek másféle többes szám képzésbe esnek. Az érintett szavak a következők:
· cai (kerítés) → cî
· cair (hajó) → cîr
· fair (halandó) → fîr
· fair (jobb, jobb kéz) → fýr
· gwain (új) → gwîn
· lhain (vékony, sovány) → lhîn
· mail (kedves) → mîl
· paich (lé, nedv) → pich
· rain (lábnyom, nyom) → rýn
· tellain (talp) → tellý

Egy szótagú szavakból lett több szótagúak
A szavak egy csoportja a korai sindában egy szótagú volt, ezek a sinda nyelv fejlődése során két szótagúak lettek. Eme két szótagú szavak többes számban úgy viselkednek, mint az egykori egy szótagúak. A korai sindában erre az esetre jó példa a dagr (háború) szó. Ez a szó akkoriban egy teljesen szabályos, egy szótagú szótól elvárható többes számot alkotott (deigr). Később ez a szó egy telsesértékű két szótagú szóvá változott, ebben az utolsó betű elé egy o csúszott be (dagor). Egyidejűleg ez a folyamat a többes számban is lejátszódott (deigor). Az érintett szavak a következők:
· badhor (bíró) → beidhor
· bragol (hirtelen) → breigol
· dagor (háború) → deigor
· glamor (visszhang) → gleimor
· hador (dobó, parittyázó) → heidor
· hathol (fejsze) → heithol
· idhor (meggondoltság) → idhor (változatlan)
· ivor (kristály) → ivor (változatlan)
· lagor (fürge) → leigor
· maethor (harcos) → maethor (változatlan)
· magol (kard) → meigol
· magor (kardforgató) → meigor
· nadhor (legelő) → neidhor
· nagol (fog) → neigol
· naugol (törp) → noegol
· tadol (kettős) → teidor
· tathor (fűzfa) → teithor
· tavor (beszéd) → teivor
· gollor (mágus) → gyllor
Az egy szótagú szavak egy másik csoportjánál második szótag keletkezett, amelyben a szó végén lévő mássalhangzó (legtöbbször egy –w) egy magánhangzóra (legtöbbször -u) változott. Az a régi sinda szó, hogy curw (ügyesség) egy szabályos többes számot alkotott: cyrw. A változás írott formában történt, a curw-ból curu lett, ez a többes számban cyru lett (a cyry helyett, amit a szabályok ismeretében vártunk volna). További ilyen szavak:
· anu (emberke) → einu
· celu (kezdet) → cilu
· coru (alattomos) → cyru
· curu (ügyesség) → cyru
· galu (kedvező) → geilu
· gwanu (elmúlás) → gweinu
· haru (sérülés) → heiru
· hethu (bizonytalan) → hithu
· hithu (köd) → hithu (változatlan)
· inu (fiatalasszony) → inu (változatlan)
· malu (sápadt) → meilu
· naru (vörös) → neiru
· nedhu (párna) → nidhu
· pathu (síkság) → peithu
· talu (mély) → teilu
· tinu (szikra) → tinu (változatlan)
Végül akad még néhány szó, amelyek szabálytalan többes száma hasonló (bonyolult) helyzetben indokolt, itt a teljesség kedvéért megemlítem ezeket:
· fela (üreg) → fili
· thela (lándzsahegy) → thili
· thala (erős) → theili
· tara (merev) → teiri

Bővített többes szám
Egy csoportja a szavaknak olyan tulajdonságot mutat, hogy a többes számuk hosszabb, mint az egyes számuk:
· ael (tenger) → aelin
· bôr (kedves személy) → beryn
· ęl (csillag) → elin
· fęr (bükk) → ferin
· ôl (álom) → ely
· pęl (bekerített föld) → peli
· tôr (fiútestvér) → teryn
· thęl (lánytestvér) → theli
· thôr (sas) → theryn

Többes számból lett egyes szám
Létezik néhány főnév a sindában, aminek az alapformája nem egyes, hanem többes szám. Ezek egy írott téma, többnyire egy kapcsolat jelölése, egy csoport vagy egy szilárdan összetartozó mennyiség tagjai. A többes szám úgyszólván „természetes” formája a jelölt témának. De ezek közül mégis egy egyedüli példányt jelölhetünk, ha a szót egyes számú végződéssel (-od, -ig, -og) látjuk el. Pl. a glam szó egy orkhordát jelöl, de ha így látjuk: glamog, akkor az egy egyedüli orkot jelöl, aki a horda tagja. Ilyen típusú szavak:
· lhaw (fülek) → lhewig (egy fül)
· gwanűn (ikerpár) → gwanunig (az egyik az ikrek közül)
· filig (több kis madár) → filigod (egy kis madár a csoportból) (ez a kapcsolat ugyan furcsak, de ugyanúgy Tolkientől származik, mint a szabályos, egy párt jelölő fileg → filig)

Egy szókapcsolat első eleme
Egy példa megmutatja, hogy egy szókapcsolatot többes számban nyilvánvalóan úgy tudunk kezelni, mint egy egyszerű szót: az a szó, hogy edenedair (ember-apák) nyilvánvalóan az adanadar (ember-apa) többes száma, ami az adan (ember) és az adar (apa) összetétele. Tulajdonképpen az adar (apa) többes száma az edair (apák), tehát adanedair lehetne a szóösszetétel többes száma. De az adanadar szót nyilvánvalóan egyszerű, négy szótagú szóként kezeljük, amikor is a többes szám képzés szabálya szerint a harmadik (nem az utolsó) a egy e és az utolsó a egy ai lesz, és így edenedair-t kapunk. Itt van Tolkien néhány példája erre a módszerre:
· adanadar (ember-apa) → edenedair (ember-apák)
· orodben (hegymászó, „hegy-ember”) → eredbin (hegymászók, „hegy-emberek”)
· rochben (lovas, „lovas-ember”) → rechbin (lovasok, „lovas-emberek”)
Hozzáfűzhető, hogy a „normális” többes száma ezeknek a szavaknak az adanedair, orodbin és rochbin egészen szokatlan, azonban ugyanúgy érvényes, mint a fentiek.


Mutációk (hangváltozások)

Ha a csengés és a nyelváradat nagy szerepet játszik a sindában, akkor az első mássalhangzó a szóban gyakran megváltozik. Ez azt jelenti, hogy egy betű és maga a szó megkülönböztetett formában mutatkozik meg (a szó eleji magánhangzókat a mutáció nem érinti).
Két különböző szónál, pl. saew (méreg) és haew (szokás) megfigyelhető ez a változás. Egy mutációs szabály kimondja, hogy az s egy meghatározott nyelvtani összefüggésben h lesz. Az egyes számú névelő – i – az egyik előidézője ennek a mutációnak, tehát „a méreg” nem i saew, hanem i haew lesz. Noha a haew „szokás”-t is jelent, ez egy sinda nyelvet ismerő személynek nem félreérthető. Mivel egy másik mutációs szabály azt mondja, hogy a szó elején a h-ból ch lesz. Ennél tehát a „szokás” nem i haew-nek hangzik, hanem i chaew-nek. Ennek következtében a két szó ismét különböző lesz.
Természetesen még több lehetősége is van a tapasztalatlan sindát tanulóknak a tévesztésre, mert a mutációs szabályok nem tudása rossz szóértelmezéshez vezet. A veszély természetesen nagyon nagy, ha a mutációs szabályokat nem értjük, mert olvasásánál az i haew-et a nálunk lévő szószedettel megkeressük és „szokás”-nak fordítjuk. A mutációs szabályok megértése (terjedelmük ellenére) fontos, mert különben nem tudunk sinda mondatokat lefordítani.
Egy szó egy mondatban mindig csak egyszer változik. Esetenként, ha egy szónál két különféle mutáció is szóba jön, a nyelvtanival szemben egy fonológiai mutáció kerül előtérbe.

A lágy mutáció
A lágy mutáció a sindában sűrűn előkerül. Ami az elnevezését illeti, itt egy szó eleji „kemény” mássalhangzó egy „lágy” mássalhangzóra fog változni. A lágy mutáció a következő szituációkban fordul elő:
1. Ha egy főnév előtt i névelő áll, megváltozik
2. Egy melléknév, ami közvetlenül a főnév után áll, legtöbb esetben megváltozik.
3. Közvetlen tárgyesetben is megváltozik a szó.
4. Az ige, ami a mondat állítmányát követi, szintén megváltozik.
5. A második szó egy összetett kifejezésben megváltozik.
p-, t-, c- hangokból b-, d-, és g- lesz:
· pân (deszka) → i bân (a deszka)
· tawar (erdő) → i dawar (az erdő)
· calad (fény) → i galad (a fény)
b- és d- hangokból v- és dh- lesz:
· benn (férfi) → i venn (a férfi)
· dol (fej) → i dhol (a fej)
a g- teljesen eltűnik, csak egy aposztróf marad a helyén:
· galadh (fa) → i ’aladh (a fa)
· glam (lárma) → i ’lamm (a lárma)
h-, s- és m- hangokból ch-, h- és v- lesz:
· hammad (ruházat) → i chammad (a ruházat)
· salph (leves) → i halph (a leves)
· mellon (barát) → i vellon (a barát)
a hw- hang chw- lesz:
· hwest (szellő) → i chwest (a szellő)
az f-, th-, n-, r- és l- hangok nem változnak meg:
· fend (küszöb) → i fend (a küszöb)
· thond (gyökér) → i thond (a gyökér)
· nath (szövet) → i nath (a szövet)
· rem (háló) → i rem (a háló)
· lam (nyelv) → i lam (a nyelv)
a hangtalan rh- és lh- alkalmanként thr- és thl- lesz:
· rhaw (hús) → i thraw (a hús)
· lhűg (sárkány) → i thlűg (a sárkány)
A lágy mutációnál a nyomás a következő előtagokra és részekre esik:
ab, adel, am, ath-, athra-, be, dad, di, go-/gwa-, na, nu/no, trî/tre-, ú-/u-.
A mutációk teljes jegyzékét a mutációs táblázatban lehet megtalálni.

A nazális mutáció
A nazális mutáció kiváltói az in többes számú névelő valamint az an (-ért) és dan (felé, iránt) elöljárószók. Ha ezeket p-, t- vagy c- követi, azokból ph-, th- és ch- lesz. Ezzel egy időben a névelő és az elöljárószó is megrövidül:
· in + Periannath (félszerzet) → i Pheriannath (a félszerzetek)
· an + Periannath (félszerzet) → a Pheriannath (félszerzetekért)
· in + trenern (elbeszélők) → i threnern (az elbeszélők)
· an + trenern (elbeszlők) → a threnern (elbeszélőkért)
· in + cyrch (varjak) → i chyrch (a varjak)
· an + corch (varjak) → a chorch (varjakért)
b-, d- és g- hangok a szó elején m-, n- és ng- hangok lesznek. Ez alkalommal azonban a névelő és az elöljárószó különböző módon változik, csak az elöljárószó marad változatlan:
· in + beraid (tornyok) → i meraid ( a tornyok)
· an + barad (torony) → am marad (toronyért) (?)
· in + Dúredhil (sötét tündék) → i Núredhil (a sötét tündék)
· an + Dúredhil (sötét tündék) → an Núredhil (sötét tündékért)
· in + gelaidh (fák) → i ngelaidh (a fák)
· an + gelaidh (fák) → an ngelaidh (fákért)
A mutációk teljes jegyzékét a mutációs táblázatban lehet megtalálni.

A vegyes mutáció
A vegyes mutáció azokban a szavakban fordul elő, amelyek rejtett formában névelőt tartalmaznak (pl. -n vagy -in):
· birtokos névelő en
· erin (azon) = or + in
· ben (megegyezés szerint: amivel) = be + in
· nan (amihez) = na +in
· uin (amitől) = o + in
· ’nin (amiért) = an + in
A mutációk teljes jegyzékét a mutációs táblázatban lehet megtalálni.

A beálló mutáció
Azokban a szavakban fordul elő, amelyeknél az elöljárószó -t-re vagy -d-re végződik (ide tartozik az o (-tól, -től) elöljárószó is, ami korábban od-nak hangzott). Itt a példák az ed (-ból, -ből) elöljárót mutatják be:
t-, p- és c- hangokból th-, ph- és ch- hangok lesznek:
· pân (deszka) → e phân (deszkáról)
· caw (csúcs) → e chaw (csúcsról)
· taur (erdő) → e thaur (erdőből)
· claur (fényesség) → e chlaur (fényességből)
· criss (hasadék) → e chriss (hasadékból)
· prestanneth (befolyásolás) → e phrestanneth (befolyásolásról)
· trenarn (történet) → e threnarn (történetről)
b-, d-, g-, m- és n- hangok változatlanok maradnak:
· barad (torony) → e barad (toronyból)
· daw (sötétség) → e daw (sötétségből)
· gass (lyuk) → e gass (lyukból)
· môr (sötét) → e môr (sötétből)
· nath (szövet) → e nath (szövetből)
h- és hw- hangokból ch- és chw- lesz:
· haust (ágy) → e chaust (ágyból)
· hwest (szellő) → e chwest (szellőről)
Tolkien még hozzáfűzi ezekhez, hogy ha az ed szó s-, f- és th- kezdető szavakkal találkozik, gyakran (de nem mindig) es, ef és eth lesz:
· sarch (sír) → es sarch (sírból)
· falch (szakadék) → ef falch (szakadékból)
· thôl (sisak) → eth thôl (sisakról)
Tolkien a „gyakran”-t úgy érti, hogy az e sarch, e falch és az e thôl forma is ugyanúgy érvényes.
Megjegyzés az o elöljárószó alkalmazásáról: ha egy szó o-val kezdődik, akkor az od formát alkalmazzuk: od orch (orktól).
A mutációk teljes jegyzékét a mutációs táblázatban lehet megtalálni.

A folyamatos mutáció
Az r- és l- hangok után a kezdőbetűk lágyulnak.
A p-, c-, t-, b- és d- hangokból ph-, th-, ch-, v- és dh- hangok lesznek:
· pân (deszka)→ or phân (deszkán)
· caw (csúcs) → or chaw(csúcson)
· tâl (láb) → or thâl (lábon)
· benn (férfi) → or venn (férfin)
· doron (tölgyfa) → or dhoron (tölgyfán)
A g- hang eltűnik:
· galadh (fa) → or ’aladh (fán)
· glam (lárma) → or ’lam (lármán)
Az m- hangból v- lesz:
· mîr (ékszer) → or vîr (ékszeren)
A h- és a hw- hangokból ch- és chw- lesz:
· habad ((tenger)part) → or chabad (parton)
· hwand (gomba) → or chwand (gombán)
A zöngétlen lh- és rh- hangokból l- és r- lesz:
· lhűg (sárkány) → or lűg (sárkányon)
· rhűn (kelet) → or rűn (keleten)
Az r-, l-, th-, n- és s- hangok nem változnak meg:
· rem (háló) → or rem (hálón)
· lam (nyelv) → or lam (nyelven)
· fend (küszöb) → or fend (küszöbön)
· thond (gyökér) → or thond (gyökéren)
· nath (szövet) → or nath (szöveten)
· sirith (folyó) → or sirith (folyón)
A mutációk teljes jegyzékét a mutációs táblázatban lehet megtalálni.

A mutációs táblázat
Itt található az összes mássalhangzóhoz tartozó mutáció:
· a lágy mutációhoz az i névelő (a/az) a példa
· a nazális mutációhoz a többes számú i névelő a példa és az an (ért) elöljárószó
· a vegyes mutációhoz a birtokos en névelő a példa
· a beálló mutációhoz az ed (ból) elöljárószó a példa
· a folyamatos mutációhoz az or (on) elöljárószó a példa
Alapforma lágy (i) nazális 1 (in) nazális 2 (an) vegyes (en) beálló (ed) folyamatos (or)
barad i varad i meraid am marad e-barad e barad or varad
blab i vlab i mlaib a mlab e-mlab e blab or vlab
brôg i vrôg i mrýg a mrôg e-mrôg e brôg or vrôg
caw i gaw i choe a chaw e-gaw e chaw or chaw
claur i glaur i chloer a chlaur e-glaur e chlaur or chlaur
criss i griss i chriss a chriss e-griss e chriss or chriss
daw i dhaw i noe an naw e-daw e daw or dhaw
dring i dhring in dring an dring en-dring e dring or dhring
fend i fend i find af fend en-fend ef fend or fend
galadh i 'aladh i ngelaidh an ngaladh e-galadh e galadh or 'aladh
gloss i 'loss in glyss an gloss en-gloss e gloss or 'loss
grond i 'rond in grynd an grond en-grond e grond or 'rond
gwath i 'wath in gweth an gwath en-gwath e gwath or 'wath
hammad i chammad i chemmaid a chammad e-hammad e chammad or chammad
hwest i chwest i 'wist a 'west e-'west e west or chwest
lam i lam i laim al lam e-lam ed lam or lam
lhűg i thlűg i 'lýg al 'lűg e-'lűg e thlűg or 'lűg
mellon i vellon i mellyn am mellon e-mellon e mellon or vellon
nath i nath i neth an nath en-nath e nath or nath
pân i bân i phain a phân e-bân e phân or phân
prestanneth i brestanneth i phrestennith a phrestanneth e-mrestanneth e phrestanneth or phrestanneth
rem i rem idh rim adh rem edh-rem ed rem or rem
rhaw i thraw idh 'roe adh 'raw e-'raw e thraw or 'raw
salph i halph i selph as salph e-halph es salph or salph
tâl i dâl i thail a thâl e-dâl e thâl or thâl
thond i thond i thynd ath thond e-thond eth thond or thond
trenarn i drenarn i threnern a threnarn en-drenarn e threnarn or threnarn
A b, d és g speciális esete, ami „primitív nazális megálláshoz”, vagyis mb, nd és ng hangokhoz vezet:
Alapforma lágy (i) nazális 1 (in) nazális 2 (an) vegyes (en) beálló (ed) folyamatos (or)
bâr i mâr i mbair am mbâr e-mbâr e mbâr or bâr
dôl i nôl i ndýl an ndôl e-ndôl e ndôl or dôl
gorth i ngorth in gyrth an gorth en-gorth en gorth or gorth


Melléknév

Alap melléknevek
A melléknév minden esetben a jelzett főnév után áll és számban (egyes/többes) igazodik a főnévhez. A többesszám-képzés szabályai ugyanazok, mint a főneveknél.

Melléknévképzés
Ha főnévből akarunk melléknevet képezni -ui, -en és -eb végződéssel kell ellátnunk azt, az -iel és az -ol végződés is megengedett:
· brass (fehér izzás) → brassen (fehéren izzó)
· aglar (dicsőség) → aglareb (dicsőséges)
· úan (szörny) → uanui (szörnyű)

Melléknevek fokozása
Középfokban a melléknév egy an- előtagot kap. Ilyen körülmények között ez az előtag a melléknév első mássalhangzójához hasonul:
· an + alag (vad) → analag (vadabb)
· an + maer (jó) → ammaer (jobb)
Ha a kérdéses melléknévben egy -i- magánhangzó is van, akkor a palatizáció miatt az an-ból ein- lesz (esetenként en-). Itt is a melléknév első mássalhanzójához hasonul az n:
· ein + iaur (öreg) → einior (öregebb)
· en + lint (fürge) → ellint (fürgébb)
Fennáll az a feltételezés, hogy a fokozást a sindában a harmadkorban csak az an- előtaggal képezték és az ein- formát még nem használták. Ezért van, hogy mássalhangzó-hasonulást (an + maer → ammaer) és palatizációt (en + lint → ellint) alkalmazunk.
Felsőfoknál a melléknév –wain végződést kap. Ebben az esetben a melléknévben mássalhangzó-változás lép fel:
· iaur (öreg) → iarwain (legöregebb)


Igék

Alapformák
A sindában az igéket két csoportra oszthatjuk:
· Az első, terjedelmesebb csoportot az eredetileg kidolgozottabb igék képezik, melyek primitív szótövén egy végződés (-na, -ia, -da, -tha vagy –ta) van. Miután minden ilyen szótag -a-ra végződik, ezt a csoportot a-tövű igéknek nevezik. Pl.: lacha- (meggyullad).
· A második, kisebb csoport közvetlenül a primitív szótövekből áll, amik nem tartalmaznak további végződéseket. Mivel ezeknek az igéknek a szótövében jelen időben egy -i- van, i-tövű vagy egyszerű igéknek nevezzük őket. Pl.: ped- (beszél).

Személyragok
A sindában az egyes és a többes számot valamint a személyeket végződésekkel fejezik ki (akárcsak a magyarban).
Alyany Egyes szám Többes szám
1. Személy -n (-k) -m (-(u)nk, -(ü)nk)
2. Személy -ch (-sz) -ch (-tok, -tek, -tök)
3. Személy - (-) -r (-nak, -nek)
Megfigyelhetjük, hogy egyes szám 3. személyben (ő) nincs végződés, ebben az esetben az ige megegyezik a szótővel.

Az a-tövű igék
Főnévi igenév
Az a-tövű igék főnévi igenév alakját úgy képezzük, hogy az utolsó -a-t egy -o-ra változtatjuk:
· lacha- (meggyullad) → lacho (meggyulladni)
· ertha- (egyesít) → ertho (egyesíteni)
· linna- (énekel) → linno (énekelni)
Felszólító mód
Az a-tövű igék kelszólító módját úgy képezzük, hogy az utolsó -a-t egy -o-ra váltjuk. Ez azt jelenti, hogy a főnévi igenév és a felszólító mód között nincs különbség.
· lacha- (meggyullad) → lacho (gyulladj meg!)
· ertha- (egyesít) → ertho (egyesíts!)
· linna- (énekel) → linno (énekelj!)
A sindában a felszólító módnál nem használnak személyragokat. Tehát a lasto! lehet halld! (egyes szám) és halljátok! (többes szám) is.
Jelen idő
A jelen időt a fent említett végződések segítségével képezzük. Az utolsó magánhangzó (-a) az -n végződés előtt -o-ra változik.
· lacha- (meggyullad)
lachon (meggyulladok) lachach (meggyulladsz) lacha (meggyullad)
lacham (meggyulladunk) lachach (meggyulladtok) lachar (meggyulladunk)
· ertha- (egyesít)
erthon (egyesítek) erthach (egyesítesz) ertha (egyesít)
ertham (egyesítünk) erthach (egyesítetek) erthar (egyesítenek)
· linna- (énekel)
linnon (énekelek) linnach (énekelsz) linna (énekel)
linnam (énekelünk) linnach (énekeltek) linnar (énekelnek)
Múlt idő
Ebben a formában az ige egy -nt végződést kap:
· lacha- (meggyullad) → lachant (meggyulladt)
· ertha- (egyesít) → erthant (egyesített)
· linna- (énekel) → linnant (énekelt)
De ha ezen végződés után személyrag következik (kivéve az egyes szám 3. személyt), akkor az -nt -nne-re változik:
· lacha- (meggyullad)
lachannen (meggyulladtam) lachannech (meggyulladtál) lachant (meggyulladt)
lachannem (meggyulladtunk) lachannech (meggyulladtatok) lachanner (meggyulladtak)
· ertha- (egyesít)
erthannen (egyesítettem) erthannech (egyesítettél) erthant (egyesített)
erthannem (egyesítettünk) erthannech (egyesítettetek) erthanner (egyesített)
Ezen szabály szerint a linna- (énekel) szóból befejezetlen múltban linnannen (énekeltem) lenne. Ebben a szóban az -nn- kétszer is előfordul, de mivel ez nagyon hosszú lenne egyszerűen linnen-é (énekeltem) rövidül. A szabály alól kivétel az egyes szám 3. személy!
· linna- (énekel)
linnen (énekeltem) linnech (énekeltél) linnant (énekelt)
linnem (énekeltünk) linnech (énekeltetek) linner (énekeltek)
Jövő idő
Jövő időben az ige -tha végződést kap, ez minden számra és személyre igaz. Az -n végződés előtt az utolsó -a- -o-ra változik:
· lacha- (meggyullad)
lachathon (meg fogok gyulladni) lachathach (meg fogsz gyulladni) lachatha (meg fog gyulladni)
lachatham (meg fogunk gyulladni) lachathach (meg fogtok gyulladni) lachathar (meg fognak gyulladni)
· ertha- (egyesít)
erthathon (egyesíteni fogok) erthathach (egyesíteni fogsz) erthatha (egyesíteni fog)
erthatham (egyesíteni fogunk) erthathach (egyesíteni fogtok) erthathar (egyesíteni fognak)
· linna- (énekel)
linnathon (énekelni fogok) linnathach (énekelni fogsz) linnatha (énekelni fog)
linnatham (énekelni fogunk) linnathach (énekelni fogtok) linnathar (énekelni fognak)
Folyamatos melléknévi igenév
A folyamatos melléknévi igenév akkor fordul elő, amikor egy tevékenységet végzünk. Ennél az alaknál a szóvégi -a hang helyett -ol végződést kell használnunk.
· lacha- (meggyullad) → lachol (meggyulladó)
· ertha- (egyesít) → erthol (egyesítő)
· linna- (énekel) → linnol (éneklő)
Befejezett melléknévi igenév
Itt az ige egy -nnen végződést kap:
· lacha- (meggyullad) → lachannen (meggyulladt)
· ertha- (egyesít) → erthannen (egyesített)
Ha az -nn- kétszer is előfordul a szóban, akkor az megrövidül:
· linna- (énekel) → linnen (énekelt)
Gerundium
(Gerundium: A latin nyelvben az igének a főnévi értelemben használt és (az alanyeset kivételével) főnévként ragozható formája.)
A gerundium egy igéből képzett főnév. Azt a tevékenysége jelöli, mait igével írunk le. A gerundiumot úgy képezzük, hogy a szó végére egy -d hangot teszünk.
· lacha- (meggyullad) → lachad (meggyulladni)
· ertha- (egyesít) → erthad (egyesíteni)
· linna- (énekel) → linnad (énekelni)

Az egyszerű igék (i-tövűek)
Főnévi igenév
Az egyszerű igék főnévi igenév alakját úgy képezzük, hogy a szótő után egy -i hangot illesztünk:
· ped- (beszél) → pedi (beszélni)
· fir- (elmúlik) → firi (elmúlni)
· pel- (hervad) → peli (hervadni)
Ha egy egyszerű ige szótövében a vagy o magánhangzó szerepel, akkor azok ebben az esetben e-re változnak:
· dar- (megállít) → deri (megállítani)
· nor- (fut) → neri (futni)
· tol- (jön) → teli (jönni)
Ez azt jelenti, hogy a különféle igék főnévi igeneve ugyanúgy nézhet ki: a can- (hív) és a cen- (lát) igék főnévi igenév alakja egyaránt ceni. Ilyen esetben a szövegösszefüggésből kell az ige jelentésére következtetni. A sindában főnévi igenév helyett gyakran gerundiumot használnak, így a különbség is láthatóvá válik: caned és cened.
Felszólító mód
A felszólító módot úgy kézzük, hogy a szótő után egy –o hangot teszünk:
· ped- (beszél) → pedo (beszélj!)
· tir- (néz) → tiro (nézz!)
· tol- (jön) → tolo (jöjj!)
Jelen idő
Az egyszerű igéknél a jelen időt két különböző módon lehet képezni. Egyes szám 3. személyben az ige nem kap végződést, de egy szótagú szótő esetén a magánhangzó meghosszabbodik:
· ped- (beszél) → pęd (ő beszél)
· fir- (elmúlik) → fîr (ő elmúlik)
· pel- (elhervad) → pęl (ő elhervad)
Több szótagú szótőnél (ilyenkor legtöbbször egy elöljáró szóval olvad össze az ige) a magánhangzó nem hosszabbodik meg. Az egyes szám 3. személy azonos a szótővel:
· osgar- (amputál) → osgar (ő amputál)
Minden más jelen idejű forma megkapja a személyragot:
· ped- (beszél)
pedin (beszélek) pedich (beszélsz) pęd (beszél)
pedim (beszélünk) pedich (beszéltek) pedir (beszélnek)
· tol- (jön)
telin (jövök) telich (jössz) tôl (jön)
telim (jövünk) telich (jöttök) telir (jönnek)
· tir- (néz)
tirin (nézek) tirich (nézel) tîr (néz)
tirim (nézünk) tirich (néztek) tirir (néznek)
Múlt idő
Az egyszerű igék múlt idejénél egyes szám 3. személyben egy nazális elem kerül a szóba.
Olyan igéknél, melyek -r vagy -n hangra végződnek ez az elem az -n lesz:
· dar- (megállít) → darn (megállított)
· gir- (megborzad) → girn (megborzadt)
· nor- (fut) → norn (futott)
· cen- (lát) → cenn (látott)
Ha a szótő -l hangra végződik, akkor az -n is -l-re fog változni:
· pel- (elhervad) → pell (elhervadt)
A -b, -d, -g, -dh és -v végződéseknél a nazális elem nem a szó végére kerül, hanem az utolsó mássalhangzó elé. Ez azt jelenti, hogy az említett mássalhangzó megváltozik a nazális mutáció következtében:
· had- (hajít) → hant (hajított)
· cab- (ugrik) → camp (ugrott)
· dag- (agyonüt) → danc (agyonütött)
· redh- (vet) → rend (vetett)
· lav- (nyal) → lam (nyalt)
Minden más számnál és személynél a múlt idő képzése úgy történik, hogy az egyes szám 3. szemlyű alakhoz egy -i- hangot és az után a megfelelő személyragot illesztjük:
· gir- (megborzad) → girn (megborzadt)
girnin (megborzadtam) girnich (megborzadtál) girn (megborzadt)
girnim (megborzadtunk) girnich (megborzadtatok) girnir (megborzadtak)
· cen- (lát) → cenn (látott)
cennin (láttam) cennich (láttál) cenn (látott)
cennim (láttunk) cennich (láttatok) cennir (láttak)
Egyes példáknál láthattuk, hogy az -i- a szótőben lévő a és o hangot e-re változtatta:
· nor- (fut) → norn (futott)
nernin (futottam) nernich (futottál) norn (futott)
nernim (futottunk) nernich (futottatok) nernir (futottak)
Az -i- hang és a személyrag előtt álló -nt/-nd, -nc és -mp mássalhangzó-kapcsolatok -nn-re, -ng-re és -mm-re változnak:
· ped- (beszél) → pent (beszélt)
pennin (beszéltem) pennich (beszéltél) pent (beszélt)
pennim (beszéltünk) pennnich (beszéltetek) pennir (beszéltek)
· dag- (agyonüt) → danc (agyonütött)
dengin (agyonütöttem) dengich (agyonütöttél) danc (agyonütött)
dengim (agyonütöttünk) dengich (agyonütöttetek) dengir (agyonütöttek)
· cab- (ugrik) → camp (ugrott)
cemmin (ugrottam) cemmich (ugrottál) camp (ugrott)
cemmim (ugrottunk) cemmich (ugrottatok) cemmir (ugrottak)
Az utolsó helyen állő -m-ből -mm- lesz:
· lav- (nyal) → lam (nyalt)
lemmin (nyaltam) lemmich (nyaltál) lam (nyalt)
lemmim (nyaltunk) lemmich (nyaltatok) lemmir (nyaltak)
Jövő idő
Az egyszerű igék jövő idejét úgy képezzük, hogy a főnévi igenév alak után egy -tha végződést illesztünk, és ez után kerül a személyrag:
· ped- (beszél) → pedi (beszélni)
pedithon (beszélni fogok) pedithach (beszlni fogsz) peditha (beszélni fog)
peditham (beszélni fogunk) pedithach (beszélni fogtok) pedithar (beszélni fognak)
· tol- (jön) → teli (jönni)
telithon (jönni fogok) telithach (jönni fogsz) telitha (jönni fog)
telitham (jönni fogunk) telithach (jönni fogtok) telithar (jönni fognak)
A ragozásnál figyelembe kell venni, hogy az -n (-k) végződés előtt álló -a magánhangzó -o-ra fog változni.
Folyamatos melléknévi igenév
A folyamatos melléknévi igenevet úgy képezzük, hogy egy -el végződést illesztünk a szótő után:
· ped- (beszél) → pedel (eszélő)
· tol- (jön) → tolel (jövő/érkező)
Ha a szótőben egy –i- magánhangzó szerepel, akkor a végződés -iel lesz:
· tir- (megfigyel) → tiriel (megfigyelő)
· fir- (elmúlik) → firiel (elmúló)
Befejezett melléknévi igenév
A befejezett melléknévi igenevet úgy képezzük, hogy az ige múlt idejéhez egy -en szótagot illesztünk:
· dar- (megállít) → darn (megállított) → darnen (megállított)
· sol- (bezár) → soll (bezárt) → sollen (bezárt)
· tir- (megfigyel) → tirn (megfigyelt) → tirnen (megfigyelt)
A múlt időnél tapasztalt -nt/-nd, -nc és -mp mássalhangzó-kapcsolatok az -en végződés előtt -nn-, -ng- és -mm- kapcsolatra változnak:
· ped- (beszél) → pent (beszélt) → pennen (beszélt)
· dag- (agyonüt) → danc (agyonütött) → dangen (agyonütött)
· redh- (vet) → rend (vetett) → rennen (vetett)
Gerundium
Gerundiumnál a szótő után egy -ed végződést kell illeszteni:
· cab- (ugrik) → cabed (ugorni)
· cen- (lát) → cened (llátni)
· glir- (előad) → glired (előadni)
Vegyes igeragozás
A vegyes igeragozás többnyire az olyan a-tövű igékre vonatkozik, amik múlt időben az egyszerű igékhez hasonlóan viselkednek. Másként fogalmazva: ezek az igék múlt időben nem kapnak magánhangzó végződést.
Példák:
Szótő: drava-, főnévi igenév: dravo, , jelen idő: drava, jövő idő: dravatha, folyamatos melléknévi igenév: dragol, gerundium: dravad, de múlt időben: dram (ütött). Összehasonlításként: lav- (nyal) → lam (nyalt).
További vegyes ragozású igék:
· ava- (nem tesz) → am (nem tett)
· brona- (túlél) → bronn (túlélte)
· fara- (üldöz) → farn (öldözte)
· gala- (növekszik) → gall (növekedett)
· groga- (megijed) → grunc (megijedt)
· laba- (ugrik) → lamp (ugrott)
· loda- (lebeg) → lunt (lebegett)
· nara- (mesél) → narn (mesélt)
· pada- (rálép) → pant (rálépett)
· soga- (iszik)→ sunc (ivott)
· toba- (befed) → tump (befedett)
Van még néhány háromszótagú ige, amik szintén a vegyes ragozásba esnek:
· aphada- (követ) → aphant (követett)
· athrada- (átszel) → athrant (átszelte)
· gannada- (hárfán játszik) → gannant (hárfán játszott)
· lathrada- (kihallgat) → lathrant (kihalgatott)
· limmida- (áztat) → limmint (áztatott)
· nimmida- (kileheli a lelkét) → nimmint (kilehelte a lelkét)
· tangada- (rögzít) → tangant (rögzített)
A hosszú magánhangzó feltehetően megrövidül, ha egy mássalhangzó-kapcsolat előtt áll:
· anír- (kíván) → anirn (kívánt)
· síla- (ragyog) → sill (ragyogott)
· tíra- (figyel) → tirn (figyelt)
A múlt idejű alakhoz továbbá még személyragokat is kapcsolhatunk, ilyenkor egy -e- kötőhangot kell használnunk:
· dramm (ütött) → drammen (ütöttem)

Névmások

A névmás, mint alany
A sindában a névmásokat alanyként csak ritkán alkalmazzák, mert az ige a személyről szóló információt már tartalmazza: linnon (én éneklek). Kivétel: amikor a „van” igét elhagyjuk, például itt a következő mondat: im iaur (öreg vagyok; szó szerint: „én öreg”).
Alany Egyes szám Többes szám
1. Személy im (én) men (mi)
2. Sezmély ech (te) ech (ti)
3. Személy e (ő /ff, nő/)san (ő /seml./) sain (ők)
A névmás, mint tárgy
Tárgy Egyes szám Többes szám
1. Személy nin (engem) men (minket)
2. Személy cen, le (téged) cen (titeket)
3. Személy hon (őt /ff/)hen (őt /nő/)han (őt /seml./) hain (őket)
Birtokos névmás
Alany Egyes szám Többes szám
1. Személy nîn (enyém) mîn (miénk)
2. Személy lîn (tiéd) lîn (tiétek)
3. Személy dîn (övé) din, dain(?) (övék)
Visszaható în (magáé) îs (maguké)
A különbség a normál és a visszaható névmás között a következő:
· Maba vagol în (Fogja a (saját) kardját.)
· Maba vagol dhîn (Fogja a kardját. = a kard egy másik személyé)
Mutató névmás
A sindában vannak mutató névmások is, az alany és a tárgy közötti távolság magyarátatára, ezek a sen (ez/az/erre/arra) és a sin (ezek/azok). A névelő a mutató névmást is meg tudja változtatni: Celebrimbor o Eregion teithant i thiw hin (szó szerinti fordítás: Celebrimbor Eregionból ezzel a betűvel ír.)
Kérdőszavak
A sindában sajnos csak egy kérdőszót ismerünk, név szerint a man-t. Ez jelenti a „mi” és a „ki” kérdőszót is. Emellett van még az amma (miért), ami az an + ma (ért + mi) összetételéből származik. Amíg nincsenek új ismereteink más kérdőszavakról, muszáj azokat valahogyan körülírnunk.

Mondatszerkezet

Szórend
A sindában nincs konkrét szabály arra, hogy a szavakat milyen sorrendbe kell állítani a mondatban. De a mondatok egy bizonyos szokás szerint épülnek fel. Figyelembe kell vennünk, hogy a szórendtől függően milyen mutáció keletkezhet (lásd a lágy mutáció 3. és 4. esetét).
A modern sindában a szórend hasonlóan épül fel, mint a németben: alany-állítmány-tárgy:
· i venn nara bennas. (A férfi mesél egy történetet.)
Ha a mondat tárgya személyes névmás, akkor az az ige előtt áll:
· gen milin. (Szeretlek /Téged szeretlek.)
· hon cenim. (Látjuk őt (ff)/Őt látjuk.)
Az is lehetséges, hogy a szórend állítmány-alany-tárgy, ami valamiféle régies hangzást eredményez: ar pent Rían na Tuor. (És beszél Rían Tuorhoz.) Tolkien még egy egészen különleges szórendet is hagyott ránk, ami lehet, hogy csupán egy játék volt: arphent Rían Tuorna.
Vonatkozó mellékmondat
A sindában a határozott névelő – i (egyes szám) és in (többes szám) – veszi át a vonatkozó névmás szerepét.
· bess i linna (egy asszony, aki énekel)
· binn in glavrar (férfiak, akik csevegnek)
Tagadás
Az általános tagadás a sindában az ú- előtag használatával jön létre, ami a következő szóban mutációt okoz:
· matha i naeg (érzi a fájdalmat) → ú-vatha i naeg (nem érzi a fájdalmat)
Egy másik lehetőség a tagadásra a negatív határozószó (avo) használata, ez is mint előtag (av-) kerül alkalmazásra. Az av-val való tagadás csak felszólító módú igéknél jelentkezik. Mindkét estben a lágy mutáció az előtagot követő igét érinti:
· pedo! (beszélj!) → avo bedo! vagy avbedo (ne beszélj!)
· minno! (lépj rá!) → avo vinno! vagy avinno (ne lépj rá!)

Utoljára frissítve: kedd, 27 augusztus 2019 16:35

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Kapcsolódó elemek