fbpx
 
 

Vers: Líre Aldariono

Alcarcalimo:
Líre Aldariono

Sí ata autuvalme meldonyar
Uinendili, voronde aire-melindor,
Raumosse, tulca súresse lá aistala!
Nai vanyuvalme, ciruvalme et Rómennallo
Súrion rámainen, ter lande neni
Vinyalondenna, falassinnar Endóreo
Tuluvalme ter sinta lúme quí.

Caure ar estel órenyanna túlar.

Hwestuva i mára súre fáne cirya-lanatinyar?
Tielmasse tuluva aselme i lisse líre maiweron
Ya i ciryamo lárin ná i estelo hlon?
I lende ná anda, i lóme ná ringa,
Ar i eleni er tear i mára tie.
Númerrámaro, i ciryo langosse laique lassi
Melini márellor, Oiolaire, i olwa entulesseo,
Yanen haryalme i nilme Uineno.
Nai nauva nacil i estel ar autuva mello caure!
Uinendili, á tuce amba i cirya-lanati!


Aldarion dala

Útra kelünk újra hát, barátaim
Uinendili, hűséges tenger-szeretők,
Viharban, erős szélben nem rettegők!
Gyerünk hát, hajózzunk ki Rómennából
Szelek szárnyán, végtelen vizeken át!
Vinyalondéba, Középfölde partjaira
Érkezünk rövid idő múlva tán.

Kétség és remény költözik szívembe.

Feszíti-e majd jó szél fehér vitorláimat?
Utunkon elkísér-e a sirályok édes dala
Mely a tengerész fülének a remény hangja?
Hosszú az utazás, hideg az éjszaka,
S csak a csillagok mutatják a jó irányt.
Númerrámar, a hajó orrán zöld levelek
Kedves kezektől, Oiolaire, a visszatérés ága,
Amellyel mienk Uinen barátsága.
Győzzön hát a remény, hagyj el minket kétség!
Uinendili, fel hát a vitorlákat!

Utoljára frissítve: vasárnap, 25 augusztus 2019 11:31

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére