fbpx
 
 

A hobbitok eredete és mitológiai háttere

A 2006. januári Tolkien Születésnapon elhangzott hobbit-előadás részlete, megjelent a Lassi Laurië 2006. őszi számában is.

 

A hobbit nép A Gyűrűk Ura szerint "nagyon régi eredetű fajta", "eredetük visszanyúlik az Óidőkbe" . Mit jelent ez pontosan? A tünde hagyományok nem jegyeztek fel semmit róluk az Első- és a Másodkorból, az emberek krónikáiban is később bukkannak fel. Saját feljegyzéseik nem nyúlnak vissza régebbre a Vándorlások Koránál. Honnét lehet tudni, hogy már az Óidőkben itt voltak? A Prológus adatai a nyugatvégi Piros Könyvből származnak, az adatgyűjtők tehát Bilbó, Frodó, Samu és örökösei lehettek. Nyilván Gandalftól tudtak meg számos új információt népük eredetéről, aki mindenkinél többet tudott a témáról Középföldén.


Teremtésükről konkrétumokat nem tudunk. Annyi bizonyos, hogy az emberek távoli rokonai lehettek eredetileg, ők is Ilúvatar Gyermekei, Másodszülöttek. Hogy pontosan milyen fokú e rokonság, nem lehet kideríteni. Lelkük (fëájuk) emberlélek. Így, bár életük hosszabb, mint az embereké, ők is Ilúvatar Ajándékában részesülnek, lelkük nem születik újjá, mint a tündéké, hanem elhagyja a Világot. Nem tudni, miként lett egy feledésbe merült emberfajtából új nép. Rokonaink, ezért Bríben hobbitok és emberek békében megférnek egymás mellett. Eredetmítoszuk nincs, más nép sem jegyzett fel róluk ilyesmit Úgy tűnik, csak úgy "belecsöppentek" a történelembe, ahogy Bilbó és Frodó is váratlanul keveredett bele egy-egy kalandba.

Nehéz őket beilleszteni a tolkieni mitológia koncepciójába, akkor is kilógnak belőle, ha embernépnek tekintjük őket. Vallásuk sincs, ezt a Professzor egyértelműen tisztázza egyik levelében, nem imádkoznak senkihez, transzcendens erőkhöz nem kötődnek. Földhözragadt, természetes bölcsességgel megáldott nép, számos meséjük, hiedelmük és legendájuk maradt meg az emlékezetükben, de ezek harmadkori keletkezésűek és legtöbbször helyi babonákhoz kötődnek, nem eredetükhöz. A dúnadánokkal és tündékkel történt találkozások során megismerték e népek hagyományait, mitológiáját, hallhattak tőlük valákról, maiákról, talán még Ilúvatarról is, de ezek túl elvont dolgok lehettek számukra, hogy mélyebben meggyökerezzenek a hobbit-világképben. Igyekeztek kizárni életükből a külvilágot, ez nem csak mindennapjaikra vonatkozott, hanem ijesztően távolinak tűnő múltjukra is.

Hogy mi lehetett szerepük Ilúvatar Muzsikájában, arra sokáig nem lehetett választ adni. Középföldei létük a Harmadkor végén nyert értelmet az Egy Gyűrű története során: a Gyűrűháborúban történt először, hogy döntően beleavatkoztak a Világ sorsának alakításába. Egy nép, melyről alig hallottak, hirtelen felkerekedik és megmenti Középföldét a Homálytól; ez a váratlan jelenség egy újfajta, mély jelentésréteggel gazdagítja a tolkieni mitológiát, bebizonyítva, hogy még a legjelentéktelenebb lényeknek is van küldetésük a Világban, minden teremtésnek értelme van: semmi sem céltalan, véletlen jelenség.

Eredetük kapcsán érdemes egy kis irodalomtörténeti kitérőt tenni, hogy megértsük, miért lógnak ki a mitológiai rendszerből, és honnan is jött a hobbitok ötlete. Egy fárasztó, nyári napon történt Tolkien Northmoor Road-i házában, dolgozatjavítás közben. Azon kapta magát, hogy az egyik dolgozat üresen hagyott oldalára leírja a következőt: "Volt egyszer e földbe vájt lyuk, abban élt egy hobbit." Ezt a népet azokról az emberekről mintázta meg, akik között felnőtt: a huszadik század eleji, középangol vidéki polgárságról, ezért ír mindig szeretettel róluk, még olyankor is, amikor csipkelődő kritikával ábrázolja abszurdnak tűnő világukat. Napjai emberét helyezte bele egy mitikus környezetbe, melyet csak utólag kötött össze A Gyűrűk Ura írása során végleg A szilmarilok és Az elveszett mesék könyvé nek világával. A hobbit írásakor, bár voltak a háttérben fölsejlő utalások, e két világ még nem forrt össze. Zsákos Bilbó ugyanolyan tudatlanul került bele e közegbe, mint az olvasó, akivel egyszerre fedezi fel eme világ eddig ismeretlen csodáit. A hobbitokkal így könnyen azonosulhat az olvasó, hisz jóval közelebb állnak a mi világunkhoz, mint az "elvont" tündék vagy egyéb ódon eredetű népek. Közvetítő szerepet játszanak, közelebb hozzák hozzánk a mítoszok világát, otthonosabbá teszik egyébként ijesztő távlatait, mélységeit.

Szerepük tehát kettős: a korábban már említett harmadkori öntudatra ébredésük, világmegváltásuk morális és eszkatológikus jelentősége mellett a "külső", közvetítői szerepük is igen lényeges: adaptálják a középföldi mítoszokat és számunkra is érthető, "fogyasztható" módon tálalják. Mindez érthetővé s logikussá teszi, hogy némiképpen "kakukktojások" legyenek a mítoszok, legendák és teológiai struktúrák bonyolult hagyományainak közegében.


(A 2006. januári Tolkien Születésnapon elhangzott előadás részlete, megjelent a Lassi Laurië 2006. őszi számában is.
Szerző: Gandalf )

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére