fbpx
 
 

Númenor története

NÚMENOR TÖRTÉNETE
Írta: SZUROCZKI PÉTER
EARNUR
Felhasznált irodalom: A Gyűrűk ura, Szilmarillok,
A Gyűrű keresése

Bevezető:
Úgy gondoltam érdemes volna Középfölde történetének egyik legdicsőbb és talán egyben legsötétebb eseményéről írnom. Sokan elfelejtik milyen fontos esemény volt Númenor felemelkedése és bukása. Igen meghatározó korszaka volt ez a Másodkornak. Nem szabad arról se megfeledkeznünk, hogy az embereknek is jelentős szerepe volt a Szauron elleni háborúkban. Akkor határoztam el, hogy megírom ezt a kis esszét mikor megnéztem a Gyűrűk ura második részét. Volt egy jelenet ami igazán zavaró volt a számomra. Mikor a
Helm-szurdokba bevonult Haldír vezetésével a
:
tünde sereg
;, mit kerestek egyáltalán ott.
Hiszen jól tudjuk, hogy Tolkien professzor művében egyetlen tünde volt csak a Helm-szurdokba. Elgondolkodtam, hogy talán a film túl gyengének mutatta be az embereket.
A harmadik részben mégis Mordor ostromát egyedül vívta meg ;
:
Nyugat hős népe
. Ezt egy kicsit igazságtalannak tartottam Elendil népével szemben ezért írtam le az emberek talán legnagyobb tetteiről szóló történetet. E történet igen ködös és bonyolult ezért
próbálok a lényegre törekedni ám mégis pontosan leírni és ezzel sok felvetődő kérdést megválaszolni. Mindenkinek ajánlom akit érdeke Númenor múltja és már olvasta a Szilmarilokat. De azoknak is ajánlom akiknek egyszerűen nincs ereje vagy kedve végigolvasni az egész művet nehézsége vagy átláthatatlansága miatt. Lehetséges, hogy az
olvasó találkozni fog egy-két helyesírási hibával, ezért előre is elnézést kérek. Kritikákat és kérdéseket várom a művel kapcsolatban (legyen az építő vagy romboló) a Ez az e-mail-cím a szpemrobotok elleni védelem alatt áll. Megtekintéséhez engedélyeznie kell a JavaScript használatát.-ra.

FÖLDRAJZ ÉS MÉG SOKKMINDEN
Númenor szigete volt valaha a legnyugatibb az összes emberek által lakott földek közül. Az ország maga egy nagy sziget volt amely leginkább egy ötágú csillaghoz hasonlított.
Az ország közepéből kiinduló félszigetek külön vidékeket alkottak. Külön nevük volt.
Ezek:
Forstar (Északfölde)
Andustar (Nyugatfölde)
Hyarnustar (Délnyugatfölde)
Hyarrostar (Délkeletfölde)
Orrostar (Keletfölde)

A sziget középső részét Mittalmarnak (Belföld-nek) nevezték. Ennek egyetlen kikötője Rómenna volt. A Belföld egy elkülönült része volt Arandor (a királyok földje).
Ehhez a földhöz tartozott Rómenna, Armenelos a főváros és a Meneltarma hatalmas hegye. Ide jött fel az uralkodó minden esztendőben háromszor hogy imádkozzon vagy
éppen hálát adjon a valáknak. Épület nem épült a Meneltarma csúcsán, és azt mesélték, hogy bárki is ment fel a hegyre a mélységes csöndben senki sem mert hangosan szólni.
Errefelé csak a sasok szálltak. Hagyomány volt, hogy a királyi udvarban maga az uralkodó nevelt egy párt.
A hegy lábának nyúlványai a sziget öt nyúlványainak irányába mutattak. A délnyugati és délkeleti gerinc közötti sekély völgyet Norinannak nevezték. Ez volt a Sírok völgye.
Ide temették Númenor uralkodóit. A Mitalmar nagy része füves terület volt. Az itt élő emberek java része pásztorkodással foglalkozott. A sziget legterméketlenebb része a
Forostar volt. Itt csak néhány gyér fenyőerdő volt. Itt épített Tar-Meneldur tornyot, hogy az éjjeli eget figyelhesse. Az Andustar északi része sziklás volt, de itt sok fenyőerdő tört az ég felé. Három kis öböl helyezkedett el a tengerparton. A legészakibb öböl partján állt Andunie. Andustar déli része gazdag volt az erdőkben. Sok bükk, tölgy, nyír és szil fa nőtt erre. Az Andustar és a Hyarnustar nyúlványai között nagy öböl Eldanna
Eressea szigete felé nézett. Itt épült Númenor legszebb kikötője Eldalonde. Hajdan sok tündét fogadtak itt az emberek. Itt nőttek Númenor legszebb örökzöld fái. Itt élt meg egyedül a mallorn is. Később innen került Lórienbe is. Ahol egyedül Középföldén megélt, hála Galadriel hatalmának. A Hyarnustar keleti részén szőlőskertek voltak. Hyarnustar és a Hyarrostar között ömlött a tengerbe a Siril.
A Hyarrostar gazdag volt fában. A fák biztosították a nyersanyagot a hajóépítéshez. Númenorban rengeteg madár volt. A hajósok már tudták, hogy közel a part, mert már messziről lehetett hallani a kikötők tengeri
madarait. A númenoriak nagyon szerették az állatokat. Mondják, hogy Númenorban mindenki lóháton járt. A númenoriak ügyes mesteremberek voltak. Saját tudásuk a tündék
tanításával egészült ki. Númenorban sok fémet találtak és így a númenori fegyver-kovácsok igen sok kardot lándzsát készítettek. Szokás volt hogy a király fiának kardit
készíttetett mikor az trónra lépett. De Númenorban egyetlen ember sem viselt kardot. Híresek voltak a númenori íjak is amelyek üreges acélból készültek. A númenoriak fekete acélhegyű nyílvesszőitől sokan rettegtek Középföldén. A númenoriak legkedveltebb elfoglaltsága azonban mindközül a hajózás volt. Szerették a vizet, szinte minden númenori tudott úszni. Sokan építettek kedvtelésből evezős csónakokat vagy vitorlásokat és mérték össze versenyeken hajózástudományukat. Tar-Elendil uralkodása idején tért vissza az első hajó Középföldére.

ELROS NEMZETSÉGE ÉS A VÉGROMLÁS
Númenor birodalmának megalapítása a feljegyzések szerint a másodkor harminckettedik évében történt. Az Ajándékföldet a tündékhez hű és az első korban sokat szenvedő edánok ajándékba kapták, hogy legyen egy hely ahol békében élhetnek Halhatatlan föld közelében. Úgy beszélik az emberek tünde hajókon érkeztek ide melyeken a kapitány és a kormányos
is egy-egy Cirdan által kijelölt elda volt. Az edánok birtokukba vehették a szigetet és a körülötte lévő tengert. Egy kikötéssel: Númenortól nyugatra csak addig hajózhatnak
ameddig visszatekintve még látják a partokat és soha nem köthetnek ki Halhatatlanföldén. Bármennyire is hosszú életet kaptak a valáktól nem lehettek halhatatlanok. Ez volt az
Emberek Ajándéka. Melyet később az emberek átkaként emlegettek. E tilalom ellen lázadtak fel az emberek először mikor rájuk borult a homály. Númenor első királya Elros
volt. Earendil fia Elrond testvére. Tar-Miniatur néven vezette Númenort Féltünde volt, de az első kor végén az embereket választotta. Így ő élt a legtovább valamennyi edán közül. Ötszáz éves korában vált meg életétől négyszáz tíz évig uralkodott. Fia Vardamir követte a trónon. Aki egyből le is mondott fia javára az uralkodásról. Így a feljegyzések szerint mind-össze egy évet uralkodott. Ettől kezdve szokássá vált, hogy az uralkodók még haláluk előtt átadták utóduknak a jogart. Ez egészen a XII.Tar-Atanamir uralkodásáig így volt. Az uralkodók még teljes ép elméjük tudatában váltak meg életüktől és mentek önként a
halálba. Itt is Tar-Atanamir volt az első kivétel.
Nem akart önként megválni életétől. Így megtört aggastyánként érte el a halál. Az idő múlásával Númenor birodalma hatalomban és gazdagságban egyre nőtt.
Középföldön számos kikötőt építettek. Tar-Aldarion nagy barátságot kötött Gil-galaddal. Ekkor kerültek először Szauron terveinek útjába.Aldarion lánya Ancalime nem
követte apja politikáját és megvont minden segítséget
Gil-galadtól. Ancalime volt Númenor első királynője.
Önfejű és gőgös uralkodó volt. Sokáig maradt hajadon.
Végül mikor már majdnem le kellett mondania a trónról
Halacarhoz Vardamir egyik leszármazottjához ment hozzá.
Fia születése után viszály tört ki a házastársak között.
A XI. király Tar-Minastir újra felvette a kapcsolatot
Gil-galaddal. Nagy hajóhadat küldött megsegítésére az első Szauron elleni háborúban. Ekkor kezdtek el a númenoriak először sóvárogni a halhatatlan föld felé. Fia, Ciriatan
nagy flottát építetett és embereivel kifosztatta Középfölde egy részét. Emberei sanyargatták Középfölde népeit. A hajók ércekkel és drágakövekkel megrakva tértek vissza. Ciriatan megvetette apja sóvárgását a Nyugat iránt ezért nagyutazásokat tett északra, délre és keletre. Azt tartják idő előtt kényszeríttette apját, hogy mondjon le a trónról. Ekképpen vetült először homály Númenorra. Ciriatant fia, a már említett Atanamir követte az uralkodásban. Ő és hívei fordultak el először a valáktól. De nem léptek fel nyíltan a
„nyugat urai” ellen. Fia, Tar-Ancalimon uralkodásával kezdődött a „Király embereinek”
és a még a tündékhez hűségesek különválása. Az uralkodó hívei már nem használták a tünde nyelveket és fiaikat sem nevelték a tünde tanokra. A királyi neveket és címeket
azonban még mindig quenya nyelven tüntették fel és még mindig tartottak a valák haragjától. Númenoron egyre jobban elterült a homály. Az uralkodók élete egyre rövidült.
Nem is midig ők gyakorolták a hatalmat, hanem tanácsadóik vagy fiaik. A XVII. Uralkodó Tar- Calcamil nagy földterületeket hódított meg Középföldén. Ezzel felszította Szauron haragját. De a sötét úr még nem kívánt nyíltan támadni, inkább kivárta míg eljön az ő ideje. Calcamil már nevének adúni megfelelőjét is használta, így emberei már Ar-Belzagarnak nevezték. A XX. Király Ar-Adunakhor már adúni néven lépett trónra. Félt azonban a valák haragjától, ezért a neve a tekercsekbe quenya nyelven szerepel
(Tar-Herunúmen) . Ez a cím káromlásnak számított a
hűségesek szemében. Mivel a
:
Nyugat Ura
cím csak valamelyik nagy valát illetett meg. Főleg Manwét nevezték így. Ekkor már a király emberei a tünde nyelveket nem beszélték. A király pedig egyenesen megtiltotta az udvarban használatát. Egyedül a hűségesek használták még egymás közt. Ettől kezdve a tündék hajói
is csak ritkán és titokban kötöttek ki Númenor nyugati partján. A XXIII. Ar-Gimilzor végleg betiltatta a tünde nyelveket és tanításukat. Üldözte a hűségeseket és megtiltotta a tündéknek, hogy kikössenek Númenor partjain. Azok is kegyetlen büntetésben részesültek akik szívesen látták volna a tündéket. Felesége azonban titokban támogatta a hűségeseket. Két fiuk is igen eltérő nézetű volt. Az idősebb Inziladun (később: Tar- Palantir) anyja kedvence, a hűségesekhez húzott. Neheztelte elődei felfogását. A kisebbik fiú: Gimilkhad azonban mindenben apjára ütött.
Tar-Palanir uralkodása idején a hűségesek háborítatlanul élhettek. Palantir szívese felvette volna a kapcsolatot a nyugati tündékkel, de a tündék hajói többé nem kötöttek ki Númenorban. Későn házasodott és csak egy lánya született, akit Mírielnek hívtak Gimilkhad azonban a
királyi párt élére állt és nyíltan támadta Palantir politikáját. Palntir halála után lánya, saját
akarata ellenére hozzáment Gimilkhad fiához Parazonhoz. Férje magához ragadta a hatalmat és Ar-Parazon néven Númenor legnagyobb hatalmú és utolsó királya lett. Feleségét ezek után. Ar-Zimphaelként jegyzi a történelem. Ez idő tájt történt, hogy a númenoriak ereje Középföldén is hatalmasra nőtt. Szauront pedig ez nagyon dühítette és megtámadta az emberek kikötőit. Ar-Pharazon hatalmas hajóhadat szervezett és óriási sereggel Umbarnál partra szállt. Előhívta Szauront Mordor földjéről és hűbér esküt akart vele tetetni. Szauron pedig előjött egyenesen Barad-dúr tornyából és látta a númenori sereg nagyságát és megijedt. A nagy sereg láttán úgy gondolta semmi értelme a fegyveres támadásnak. Megalázkodott a király előtt. Mindenki úgy hallotta, hogy szavai édesek mint a méz és minden amit mond bölcs és igaz. Pharazont még nem tudta átverni. A király pedig a biztonság kedvéért fogolyként magávalvitte Númenorba. Ez megfelelt Szauron terveinek. Alig három év alatt fogolyból a király titkos tanácsosává „lépett elő” . Ravasz hízelkedésével elérte, hogy a király teljesen elforduljon a valáktól és Morgothot imádja. Szauron hatalmas templomot építtetett Morgoth imádatára. Alapja kör volt az alapja.
A falak vastagsága ötven láb volt. Az alap átmérője pedig ötszáz láb. A földtől ötszáz láb magasba emelkedett, ahol hatalmas ezüstkupola fedte. Megpróbálta rávenni a királyt
vágassa ki a Fehérfát. Pharazon erre nem akart ráállni, mivel Palntir megjósolta:
:
Amint a fehér fát kivágják a királyok sora is megszakad.
Egyedül Andúnié ura Amandil,
a Hűségesek vezetője és két fia Isildur és Anárion és a követőik nem tisztelték Morgothot. Ők már előre látták, hogy ennek így nem lesz jó vége. Ezért Isildur titokban és álruhában beosont a királyi udvarba ahol a Fát őrizték és leszakított róla egy gyümölcsöt. Mikor ki akar osonni a palotából az őrök észrevették és megtámadták. Szerencsére nem ismerték fel. Kimerülve és sok sebtől szenvedve tért vissza apjához, majd sebeitől eszméletét vesztve esett össze. Jó pár napig lebegett élet és halál között. A gyümölcsöt elültették és abból lassan palánta nőtt. Isildur pedig felépült sebeiből. A fát másnap reggel kidöntötték
és Szauron templomában elégették. Akkora füstje volt, hogy sokáig eltakarta a napot. A templom ezüst teteje megfeketedett a sok füsttől és hamutól. A valák haragja pedig lassan elérte az embereket. Az időjárás kiszámíthatatlanná vált. Sok hajó borult fel a tengeren a viharokban és sok ember fulladt a vízbe. Ez még sose történt meg eddig. Az embereken erőt vett a halálfélelem. Hiába imádkoztak Morgothhoz egyre hamarabb haltak meg. Nyugat felől pedig óriási sas formájú felhők érkeztek. A hatalmas sas elsötétítette az eget hatalmas villámok cikáztak az égen és fülsüketítő menydörgéstől remegett a föld. Szauron templomának ezüst kupolájára pedig lesújtott a villám. Az pedig kettéhasadt és elemésztette a tűz. Sok emberre és házra csapott le a villám. Az emberek közül páran a
földre vetették magukat és megbánták tetteiket. De a többség megkeményíttette a szívét és az öklét ráta az ég felé a valákat átkozva. A númenoriak egyre nagyobb területeket
hódítottak meg Középföldén és az ott élő embereket rabszolgaként hurcolták el Númenorba. A rabszolgák nagy részét Szauron templomában áldozták fel. A templomból felszálló füst teljesen eltakarta a napot és
elhomályosította az eget. A Hűségesek nagy
részét hamis vádak alapján elítélték és a templomban kivégezték. Legtöbbször a király elleni lázadás és összeesküvés volt a vád. Mindez még nem volt elég Szauron elhitette a királlyal, hogy már akkora az ereje, hogy elfoglalhatja Valinort. Pharazon nagy hajóhadat építtetett és minden númenorit hadba hívott. Amandil és fiai meg a hűségesek megtagadták a segítségüket a királynak. Amandil pedig, a valák tilalmának ellenére hajóra szállt és
elindult Valinorba, hogy kegyelmet kérjen Númenor népének. Fiainak meghagyta, hogy amint tudnak szálljanak hajókra vigyenek magukkal minden szépet és jót a szigetről amit akarnak és a hűségesek maradékával várjanak a hajókon Rómenna kikötőjében. Két leghűségesebb szolgáját vitte csak magával. Rómenna kikötőjéből indult és megkerülve a szigetet hajózott nyugat felé. Azóta nem hallottak felőle semmit. Nem tudjuk, hogy megérkezett-e Valinorba vagy sem. Az utolsó figyelmeztetésre pedig már senki se figyelt, mert már nem csak az ég rázkódott a mennydörgéstől hanem a föld is megremegett és bömbölt a tenger. Füst tört fel a Meneltarma szent hegyéről. Ekkorra már a hatalmas númenori flotta elsötétítette a tengert a nyugati parton. Árbocaik úgy meredtek az ég felé mint a sok ezer fa csúcsa a hegyoldalban. Vitorláik mint a felhők. Arany fekete zászlaik kavarogtak a szélben. Mind csak Ar-Pharazon parancsát várta. S ekkor a Nyugat Urainak Sasai szállta el az égen nyugat felől. Véget nem érő sorokban értek a sziget fölé. Kitárták szárnyaikat és vörös tűzben izzott mögöttük a nyugat. S mintha hatalmas harag tüze izzana mögöttük. És az
emberek egymás arcába néztek és úgy tetszett nekik mintha az haragtól izzana. Ekkor Ar-Pharazon felszállt sokevezős, sokárbocos vezérhajójára Alcarondasra a Tenger Palotájára és
a király felöltötte teljes vértezetét és koronáját. Felhúzatta fekete arany lobogóját és kiadta a parancsot az indulásra. Abban az órában a száz meg száz és talán még ennél is több númenori harsona túlharsogta a mennydörgést. Így indult el Númenor hada nyugat felé megszegve a valák tilalmát, tiltott vizekre evezve a Halhatatlanföld ellen, hogy erővel magukhoz ragadják az örök életet. Csend volt a tengeren. Erős keleti szél támadt és sebesen repítette a hajókat nyugat felé. A hajóhad körbe vette Eressea szigetét eltakarva az eldák elől a naplementét. Végül pedig eljutott Amanba az áldott birodalom partjára. Már majdnem megfutamodott és visszafordult mikor megpillantotta a Taniquentil hónál is fehérebb csúcsát amely fenyegetően, megváltoztathatatlanul tört az ég felé a fenyegető némaságban. De a királyon erőt vett a büszkeség és partra szállt. Kikiáltotta, hogy az ország az ő birodalma, ha nem áll ki ellene senki. S az egyik númenori sereg a királlyal
együtt letáborozott a Túna körül. Ekkor Manwe Iluvatart szólította. Iluvatar pedig megmutatta hatalmát. Megváltoztatta a világot. Númenor és Valinr között hatalmas
szakadék nyílt és a tengerek vize bele ömlött és elnyelte Númenor flottáját a tenger. Akik pedig a parton voltak azokra dübörögve ráborultak a hegyek és örökre eltemette őket. Azt beszélik, ott fekszenek az Elfeledettek barlangjába zárva Végső Csatáig s az Ítélet napjáig. Amant és az eldák Eresseáját pedig mindörökre olyan messzire vitték ahol az emberek nem érhetik el őket. Láng tört fel a Meneltarmabol, megrázkódott a föle és hatalmas szél támadt. A hatalmas szakadék a tengerben pedig elnyelte Númenort az
emberek ajándék földjét. Örökre eltűnt miden ami Númenorban szép volt. Elnyelte a tenger a bölcs tanok tekercseit a sok aranyat, ezüstöt és ékszert, a númenoriak sok
szebbnél szebb művet. Odalettek a régmúlt híres ereklyéi: a király kardja az Aranrúth amely még a doriathi Thingol király kardja volt. Tuor szekercéje valamint Bregor íja
Mindennel együtt elpusztult Szauron temploma és teste is. Akkor történt mindez amikor a legkevésbé számítottak rá. Harminc és kilenc nappal azután, hogy a flotta elhagyta a szigetet. Utoljára a felcsapó hullám Tar-Mírielt nyelte el aki késő indul el a Meneltarman fölfelé
a szent helyre. Utolsó kiáltását pedig elnyelte a tenger bömbölése és a szél zúgása. Szauron pedig megrémült mikor a sziget elsüllyedt, hiszen ő csak az embereket akarta elpusztítani. Saját testét is elvesztette, de nem halt meg. Szelleme viszont visszaszállt Mordor fekete földjére. Ott sokáig tartott míg magának új testet teremtett ami iszonyú és visszataszító volt. Ezek után soha többé nem tudott szép alakot ölteni. Akár Valinorba jutott Amandil, akár nem, és meghallgatták könyörgéseit, akár nem, a valák akaratából
Elendil és fiai megmenekültek kilenc hajójukkal. Rajtuk a Hűségesek maradéka, a Fehérfa palántája, Barahir gyűrűje és a hét látókő amelyeket az eldáktól kaptak ajándékba. Ezeket középföldén palantírokként ismerik. Azóta is sokan keresték a szigetet, hátha maradt belőle valami, de senki se talált semmit. Az Ajándékföldet örökre visszavették. Ezek után
Akallabeth vagyis a Bukott föld néven is emlegették.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére