Arwen ebant o Char, a galad i-chîn dín luithianner aen, a thiannen hi e ring a thind 'nin gwaith dín sui dû ne thrîw ben-ngil. Aphadol pent e navaer na Eldarion a na hellath în, a na rim bain i 'ernir veleth dín; a reviant e Minas Tirith na Lothlórien, ias e dorthant erui nuin gelaidh belel, na-den tollen i thrîw. Galadriel gwannant a reviant Celeborn, a dîn orthorn i nôr. Na-vedui ennas, ir lassath i-mellyrn herianner dannad, dan ú-dollen ethuil, sí bant e dad na chaudh erin Gerin Amroth; ar ennas haudh galen dín, na-den i amar prestar aen, ar orath bain e-guil dín awarthar aen na ebennin, ar ú-edlothiar elanor a niphredil an-uir sí nef Aearon...

Arwen elhagyta a Házat, és szemében kihunyt a fény, a népe pedig úgy látta, hogy hűvös lett és szürke, mint a csillagtalan téli esték. Aztán búcsút mondott Eldarionnak, a lányainak és mindazoknak, akiket szeretett, majd Minas Tirith városát elhagyva Lórien földjére ment, és ott maradt egyedül a sápadó fák alatt, amíg be nem köszöntött a tél. Galadriel már elköltözött, és Celeborn is elment, és az ország néma volt. Mikor aztán hullani kezdtek a mallornlevelek, de még nem jött el a tavasz, itt tért nyugovóra a Cerin Amrothon; és itt fog zöldellni a sírja, amíg meg nem változik a világ, és élete minden napját elfelejtik az utána következő emberek, és az elanor meg a niphredil többé nem virágzik a Tengeren innen...