fbpx
 
 

Vers: Az átkozott panasza (Angwen)

Az átkozott panasza

Idegenben nevelkedtem,
Rosszra fordult, bármit tettem;
Balvégzetem nem eresztett:
Bosszúm százszor célt tévesztett,
Szeretetem mindig ártott,
Öltem testvért és barátot,
Mindenem Morgothnak adtam,
Habár szívből megtagadtam,
Ha bújtam, ha hadakoztam,
Mindenképpen csak bajt hoztam,
S akárhányszor kezdtem újra,
Visszarántott sorsom súlya,
Nyomomban csak halál éledt:
Tűnj hát, múlj hát, átkos élet!

Kardom, te gyilkos, éjsötét,
Nem veted meg senki vérét,
Enyémtől se riadj vissza!--
Talán a föld majd beissza...

I marto nainië

Vára nóresse ner vea
Ilya ya carnen ahyanë raica
Úme lehta ni umbartinya
Illume mistanë atacarmenya
Melmenya hastanë ilqua voro
Qualtanen toron ar meldo
Ánen ilqua Moringotton
Nan lalanenyes órenyallo
Ai nurtanen, ai mahtanen
Illumë angayassë sahtanen
Ar írë atayasten ilqua
Nan-tuncë ni lunga umbartinya
Runyassen er i unqualë lohtanë
Á lesta, á auta, racco-cuivië!

Macilinya, le qualmo, lómimorë
Lá nattiral úqueno yár
Áva rucë yarinyallo
Aquí i cemen sucuvas…

Utoljára frissítve: kedd, 27 augusztus 2019 20:02

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére