(Amani)
A tündék különböző törzsei különböző nyelveken beszéltek, amely nyelvek rokonságban és kölcsönhatásban álltak egymással. Mint annyi minden más, ez is folyamatosan változott és alakult Tolkien elképzeléseiben, de A Gyűrűk Ura megírásának idejére nagyjából a következ? állapot kristályosodott ki:
Valamennyi nyelv egy közös ős-tündenyelvből, a Primitív Quendianból alakult ki. Amikor a tündék vándorolni kezdtek Nyugat felé, a hosszú út és az elkülönülés során az ősnyelvből egymástól hangzásban és nyelvtanban különböző, mégis rokon nyelvek alakultak ki. Az Amanba távozott Vanyák és Noldák nyelve lett a Quenya, a nemestünde-nyelv, illetve annak két nyelvjárása, a Vanyarin és a Noldorin Quenya. A valamivel később Amanba érkezett, az ottani tengerpartokon és Tol Eressea szigetén megtelepedett Telerek nyelve a Telerin (hangzásilag és nyelvtanában közel áll a Quenyához). A Beleriandban letelepedett szürketündék nyelve a Sindarin, míg a némi lemaradással szintén Beleriandba vándorolt zöldtündék a Nandorint beszélték. Amikor a noldák lázadásuk nyomán Középföldére száműzettek, magukkal hozták a Quenyát Középföldére. Ott azonban átvették a nagyobb létszámú sindák nyelvét, a Sindarint, és a Quenyát azontúl csak ceremoniális nyelvnek, hivatalos iratok, költemények, dalok nyelvének használták.
Ezért van az, hogy a Quenya és Sindarin, bár közös tőről fakadnak, mégis nagyban különböznek egymástól mind hangzásban, mind nyelvtanukban: sokezer év választja el őket egymástól.