A KÉT VÁNDOR

A KÉT VÁNDOR-A Fogadó
Negyedik rész

-Megjöttünk.
-Ide??
-Valami nincs rendben?
-Ez...ez...ez egy kocsma!!!
-Valóban. És ez miért baj? - Estel arcán őszinte csodálkozás ült. El sem tudta képzelni, hogy mi zavarja ennyire a tündét.
-Csak nem azt képzeli, hogy büdös füstös részeg disznó emberek között, egy kocsmában fogok aludni??
-Nem kell aggódnia-válaszolt a fiú. Nem vörösödött el, csak szürke szeme fagyott jéggé a dühtől- Nem kell aggódni, nem az ivóban, hanem szobában fog aludni, és én is messze megyek majd, hogy ne zavarja egy disznó ember társasága.
Legolas megdöbbent.
-Félreértett! Semmi bajom az emberekkel. A részegeket útálom. Egy részeg tündétől éppúgy felfordul a gyomrom, mint egy ittas embertől, ha nem jobban.
- Maga olyan, mintha legalábbis hercegnek nevelték volna-csóválta a fejét a fiú, azzal intett a tündének, hogy kövesse. Előbbi haragja szégyenkezésnek adta át helyét. Nem kellett volna így kifakadnia...

*********

Miután jelentős szóáradat kíséretében Papsajt átadta nekik a szobát Estel úgy határozott, lemegy egy kicsit körülnézni az ivóban.
-Aludjon nyugodtan. Nemsokára visszajövök.
-Megyek én is.
-?
- Csak, hogy szokjam.
- Maga tudja.
Az ivóban azonban ismerősök is voltak. Arwen majdnem felkiáltott, de Legolas egy pillantással, és egy telepatikusan elküldött gondolattal (Nem ismersz!!) elhallgatatta. Erre Glorfindellel együtt éppen Estelt akarta köszönteni de most egy szürke szempár villant rá hasonló üzenetet hordozva. Halkan odasúgta Glorfindelnek:
-Gyere! Titokban akarnak maradni egymás előtt.
Elindult kifelé az ivóból, de az ajtóból visszafordult. Estel nevetve felnézett Legolas válla fölött, és találkozott a tekintetük. A fiatal kósza, aki származása és felelőssége ellenére néha olyan, mint egy zabolázatlan csikó, és a bölcs halhatatlan hercegnő tekintete egy pillanatra egybekapcsolódott. Mintha megfordult volna az idő. Estel hirtelen komoly, gondterhelt lett, Arwen elmosolyodott majd eltűnt.
-Miért nézett olyan furcsán?
- Elgondolkoztam- a fiú újra mosolygott.
-És mire jutott?
A kósza nevetve lökte hátra csuklyáját, kihörpintette a poharában maradt italt.Tündénk végre megláthatta merész fiatal arcát. (Milyen gyerek még főleg most, nevetve!)
-Arra jutottam, hogy aludni megyek.
Legolas rosszallóan ingatta fejét, és megfontoltan követte a -szemlátomást- szeles és meggondolatlan fiatalságot.
Amint felértek a szobába a tünde fáradtan dőlt le az ágyára. Micsoda nap!
Úgy érezte, nem aludhat addig, míg egy kicsit át nem gondolja, mi minden történt. Töprengve nézett ki a nyitott ablakon a csillagokra. Ez a kósza gyerek még. Sokat tud és van benne valami furcsa, fiatal és mégis ősi erő de akkor is csak egy gyerek. Legolas pontosan tudta, hogy szükség esetén Estel még fel sem ocsúdna, és máris a bakacsinerdei nyilak egyikének jófajta fájával kerülne közeli kapcsolatba. Aztán azt sem gondolta, hogy tartania kéne tőle. Bízott benne, ahogy meg is mondta, és a találkozás Arwennel arra utalt, hogy jó irányba vezeti őt a fiú. Igaz is, Glorfindelék! A tünde oldalra pillantva meggyőződött róla, hogy társa fáradtan, de békésen szuszogva alszik az ágyán.
Elmosolyodott. Közelebb érezte magához a kószát, mint valaha bárki embert. De tudta azt is, hogy megérett az idő egy kisebb felderítésre. Estel alszik, és nem fog gyanakodni, mert nem tud majd semmiről. Már éppen indult volna, amikor megakadt a szeme egy gyönyörű vándorsólymon. Az állat ott ült a fiú feje mellet az ágytámlán, és sötéten, mondhatni ellenségesen szemlélte a tündét okos madárszemével. Mintha tudná, hogy "rosszra készül".Legolasnak hirtelen bevillant: Hát persze, a sólyom! Ez az amelyiket múlt éjjel látott elrepülni az orra előtt. De akkor...A kószáé lenne a sólyom? Hiszen mi másért látta volna kétszer is a közelében? Estel hirtelen megmoccant, felült, és olyan éberen meredt a sötétbe, mintha semmit sem aludt volna.Legolas már nyitotta a száját, de a fiú hirtelen lehasalt az ágy mellé, halkan, mint az árnyék, és intett a tündének, hogy kövesse. Mindez nagyjából egy percet vehetett igénybe. Estel egész teste megfeszült a figyelemtől. Most már Legolas is figyelni kezdett. Fülelt az éjszaka neszeire, de egy bagoly ismétlődő kiabálásán kívül semmi furcsát nem hallott.
Estel felállt, és odalépett a sólyomhoz. Az láthatóan sejtett valamit, mert kitárta szárnyát és türelmetlenül megrázta.
- Kérlek menj oda, és kérdezd meg, mit akarnak! A madár csattintott egyet a csőrével, majd kiröppent a nyitott ablakon puhán, mint az éjszaka.

Folyt.köv.


Ardenis

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére