A KÉT VÁNDOR
Második rész

Ez nem lehet igaz!!! Elaludt, és még akkor sem ébredt fel, mikor visszajött a Kósza. Bár -vallotta be kissé szégyenlősen magának-ebben lehet, hogy szerepe volt annak is, hogy 2 napja semmit nem aludt. Még most is fáradt volt. Nem akart felkelni, legszívesebben itt maradt volna az északa végéig, nézve a nevető csillagokat. Látta, hogy társa nem vette észre, hogy felébredt, és csak most tudatosult benne éneklése. Nem nagyon értette, hogy mit dalolt. Nem igazán volt otthon a nyugati tünde nyelvben, nem szeretett tanulni. De most valahogy bánta, hogy idegen, érthetetlen a szép, fájdalmas ballada szövege. A Kósza mély zengésű halk éneke bejárta a tisztást, békés megnyugvást öntött a fákba, a fűbe, és anélkül, hogy a tünde észrevette volna, belé is. A csillagok pedig még mindig nevettek a fejük felett....
Aztán elszállt az utólsó dallam, az énekes pedig hátrafordulva megdöbbenve észlelte, hogy foglya felébredt.
-Jól aludt?
-Túl jól. Mennyi ideig...?
-Nagyjából két órát, talán egy kicsit többet-mosolygott.-Nem akart elaludni, ugye?
-Nem-motyogta Legolas.Igazán nem. Sötét volt, így a Kószának nem tűnt fel, hogy piros az arca a szégyentől...


**************************************************************************************************************************


Már nem is figyelte, mit énekel. Ez volt az első ballada, amit megtanult Elrond házában, nem kellett odafigyelnie a szövegre. Benne élt. Eszébe jutott anyja, aki most biztos aggódik Völgyzugolyban, hogy hová tűnt a fia, eszébe jutottak a régi idők, amikor oly sok megrovó pillantást kaptak Elladannal, és Elrohirral, mert keresztül csörtettek a házon, hangosan kiabálva, hogy :
-RIADÓÓÓ!!!! Orkok törtek be a völgybe, RIADÓÓÓ!!!Kivonulást megkezdeni, íjászok a helyükre!!
Az ikrek nagyon élvezték a játékot, és jót nevettek Estel beleélésén. Legelőször még Glorfindel is komolyan vette, és megilyedtAjaj, Glorfindel. Vajon, nagyon ki fog kapni tőle, amiért elcsórta Asfalothot? A tünde-herceg sajnos híres volt a szigorúságáról. A lovába meg csaknem szerelmes, de, hát mit tudott volna tenni, ha egyszer tilosban jár, nem kérhet el egy lovat...
A dalnak vége ért, és Estel csak most vette észre, hogy társa felébredt.
-Jól aludt?-kérdezte, hogy zavarát leplezze. Nem szeretett mások előtt énekelni, főleg tündék előtt nem. Szégyelte, hogy nem olyan szép a hangja, mint nekik.Bár sokkal rosszabbnak gondolta, mint amilyen ténylegesen volt.
Jót nevetett magában a tünde szégyenén és félelmén. Úgy látszik fél a kószáktól! A Kószááktól!!!Ilyet se látott még tündétől.Ettől újra nevethetnékje támadt, de úgy érezte, a tündét ez nem tenné túlontúl boldoggá(egyik tünde sem szokott repesni az örömtől, ha kinevetik), tehát inkább megkérdezte:
-Hová igyekszik uram?És, ha már itt tartunk, megtudhatnám a tiszteletreméltó nevét?
-Legolinnak hívnak, és Völgyzugolyba igyekszem Elrondhoz.
-Szép név!
-Egy folyóról kaptam.De én is kérdeznék néhány dolgot magától:Hol vagyok? Ki maga? Miért ejtett foglyul? És, ha egyszer a foglya vagyok, miért nem veszi el a fegyvereimet?És honnan tud tündéül,és...
-Állj, állj-kiálltott közbe nevetve Estel.-Nem gondolja, hogy egy kicsit sokat kérdez egyszerre?Nem fogok mindent rögtön elmondani: ebben a mai setét korban nem árt az óvatosság-még mindig mosolygott.
-Mostanában Estelnek neveznek, és azért "ejtettem foglyul", mert kedélyesen beleszaladt volna, nagyjából hetven orkszerű teremtmény ölelő karjaiba-nem tudta megállni, hogy ne ugrassa megállás nélkül a -nyilvánvalóan-tapasztalatlan tündét.-Egyébként elkísérném Völgyzugolyba, ha megengedi. Maga nem olyannak tűnik, mint aki ismeri a környéket, és mostanában nem tanácsos akárkinek az Amon Sul melleti erdőben kóborolni, és bámulni a csillagokat.Vigyázznia kéne mindennel!
-Fogadjam el vezetőmnek?Hiszen épp most mondta, hogy mindennel vigyázzak ezekben a sötét időkben.De nem bánom megbízom magában.-Estel látta, hogy mosolyog:
-Min nevet?
-Apám mindig mondta, hogy rossz emberekben bízom.
-Lehet, hogy igaza van, de ha megakartam volna ölni, már megtettem volna, nem?
-Azt csak maga tudja, de tudok vigyázni magamra!
-Rendben. Tudom is. Amint felkel a nap, indulhatunk.Van még egy órája, Legolin.Aludhat. Még mindig fáradtnak néz ki.
-Maga nem alszik?
-Nem szokásom-nevetett megint a Kósza.-Szerintem nagyon unalmas dolog.
-Mondja mégis, hány éves?
-Olyan fontos ez?
Látszott, hogy haragszik.Hát minden tündének itt kell kilyukadnia. A következő az, hogy-miután megmondta az igazat-nem veszik komolyan..Hát oly nagy baj, hogy még csak 17 éves? Nem is vette észre, milyen érzést keltett arckifejezése a tündében. Felállt,odébbment, hagyta, hadd tegyen társa, amit akar.
Kisvártatva hátranézett. Látta, hogy a tünde nem alszik, ezért így szólt:
-Ha úgysem alszik, indulhatunk.
Legolas szó nélkül felkelt, és követte erdőjáró barátját a sötét Vadonba...Lassan hajnalodott.

Folyt. köv.