Interjú Lauval

Milyen egyetemre is jársz Te ide?
ELTE Bölcsészkarának az angol szakára járok. Nagyon szeretem ezt az épületet, mert kívül esik a városon és szép nagy zöld kert van hozzá. Bár eléggé lerobbant maga az épület.

Mi leszel, ha nagy leszel? Érdekes kérdés, ez engem is foglalkoztat. Van néhány ötletem, de semmi konkrét. Egészen az angoltanártól elkezdve valami nagyvállalkozásnak a kifejlesztéséig elég sok minden érdekel.

Ha ennyire a bölcsészkarra való vagy, akkor hogy kerültél a tánc közelébe?
Igazából nem vagyok teljesen bölcsész, nem vagyok annyira bölcsész, mint amilyennek látszom. Volt egy év közgazdaságtanhoz is szerencsém, most Corvinus Egyetemnek nevezi magát, régen ez volt a KÖZGÁZ.
A táncot, pedig még kicsi koromban kezdtem el. Amikor művészi tornázni kezdtem voltam kb. 7 éves, csináltam 3-4 évig, mellette jártam futni, kipróbáltam a műugrást, a vívást, gyakorlatilag mindenféle sportot. Nem nagyon voltam kitartó, a legtöbb dolgot csak fél évig csináltam, ugyanis mikor rájöttem, hogy dolgozni kell érte, abbahagytam. Ez nem jó hozzáállás, felnőtt fejjel igyekszem rajta változtatni.
2001-ben kezdtem el az ír táncot. Ronan Morgannél, és gyakorlatilag 5 éve folyamatosan jártam hozzá, kisebb-nagyobb megszakításokkal. Az elmúlt egy évben kezdtem el kortárs táncolni és balettórákra járni, részt vettem a Budapest Kortárs Főiskola előkészítő kurzusán, amit nagyon-nagyon élveztem. Az egy fantasztikus félév volt.
Ezen kívül tanultam még flamencót, jazz táncot, hastáncot és magyar néptáncot néhány alkalom erejéig.
Nagyon szeretek táncolni, nekem az maga a mozgás és maga a művészet is. De most eljutottam egy olyan periódusba, hogy úgy érzem a fellépéseket szeretném hanyagolni. Az elkövetkezendő egy évben vagy majd meglátjuk hogy alakul.

Valamilyen tánccal kapcsolatos terved van? Főfoglalkozásban űzni vagy esetleg tanítani?
A tanításon nagyon sokat gondolkoztam. Gondoltam arra hogy esetleg táncpedagógiát tanuljak. Attól tartok, ahhoz viszont túl későn kezdtem el. Hihetetlenül élveztem, amikor táncot tanítottam, nagyon-nagyon jó érzés látni, ahogy fejlődnek az emberek. Nem tudom még, hogy fogok e ezzel később foglalkozni.

Az MTT-be is a tánccal kapcsolatban kerültél be?
Tulajdonképpen igen. Úgy történt, hogy 2004-ben elmentünk a farsangra. Teljesen légből kapott ötlet volt. Felhívam Brisát, aki az akkori szervező volt, és mondtam neki: "Vagyunk négyen, szeretjük a Gyűrűk Urát, elmennénk a farsangra." Mondta: "Jó!" Elmentünk, ott beléptünk az Ipartestületi Székház ajtaján és rögtön letámadott minket egy hölgy, Brisa volt, hogy nem akarunk-e fellépni kb. fél óra múlva. Angwennel egymásra néztünk és mondtuk: "Jó, miért ne." Ő elhatározta, hogy énekel, én meg táncolok, ha már úgyis itt vagyunk. Utána azt hiszem az emberek fél évig úgy emlegettek, hogy "Te voltál az aki táncolt a farsangon." Aztán megtanulták a nevemet is. Tehát igen, a tánccal kapcsolatban kerültem ide.

Ha már a neved szóba került, elmondanád mit jelent?
A nevem egy roppant szerény elképzelés, azt jelenti, hogy Aranycsillag. Úgy gondoltam, hogy ez kellően illik majd a személyiségemhez. Alaposan végig kellett gondolnunk, hogy milyen nevet választunk magunknak, mert ugye az nem mindegy. Akkoriban fensőbbséges tünde áhítatban éltem és úgy gondoltam, hogy ez megfelelő lesz.

Amikor bekerültél az MTT-be egyből vállaltál feladatokat, segítettél itt-ott-amott vagy először meghúzódtál és utána kerültél a vezetőségbe?
Eleinte nagyon féltem, elég nehezen illeszkedek be új társaságokba. Az MTT valóban egy nyitott és befogadó társaságnak bizonyult és találtam olyan embereket, akikkel jól tudtam beszélgetni. Egy idő után egyszerűen nem tudtam nyugton maradni, elkezdtem mindenbe beleszólni, hogy "én is szeretném csinálni", meg "hagy segítsek", Azt hiszem kezdődött a kapolcsi szervezéssel, táncpróbákkal, színdarabban is volt egy kis szerepem. Aztán megállíthatatlanul mindenben részt akartam venni, kicsit talán túl is vállaltam magam. De azt hiszem nagyon jó volt, igazán kellett ez, mert sok mindent tanultam, többek között azt is, hogy nem szabad túlvállalni magam.

Az elnökségbe mikor kerültél be?
Kb. egy évvel ezelőtt felhívott Ankalimon telefonon, hogy új elnökséget kell választani. Volt kampány és megkérdezte, hogy mi lenne ha szerepet vállalnék a vezetőségben, mint például Felügyelő Bizottsági tag. Először szét akartam "röhögni az agyamat", hogy te hülye vagy, aztán gondolkoztam rajta egy hónapig: "igen-igen ez jó ötlet" "nem ez hülyeség" Kicsit Gollam jellegű skizofréniában szenvedtem. Gondoltam hogy kreatív ügyekben és nemzetközi kapcsolatok terén szívesen segítenék és talán jól is tudnám csinálni. Ezek után rejtélyes módon megválasztottak elnökségi tagnak.

Ezek szerint FB-ben nem is voltál, hanem egyből a vezetőségbe kerültél?
Igen. Igazából ez is úgy történt, hogy csak a Közgyűlés elején voltam ott, elmondtam, hogy én mit szeretek az MTT-ben, mit tudnék tenni, és mennyiben lenne ez könnyebb egy olyan pozícióból, ahonnan átlátom a dolgokat. Utána el kellett rohannom egy táncfellépésre, a végén kaptam meg az sms-t, hogy tagja vagyok az MTT elnökségének.

Mi a dolgod, mit koordinálsz?
A kreatív szekcióért vagyok felelős, ami most tartalmazza a synitoszt, a verseseket, novellásokat, a táncosokat és a képzőművészeket.
Úgy gondolom a kreatív szekció most van abban az állapotban, hogy halad a maga útján. Némi noszogatással.
Konkrétan szeretném, hogy több képzőművészeti megmozdulás legyen. Például, megcsináltuk augusztus végén a bugyi festést, amit én nagyon élveztem. Körülbelül tízen voltunk, hallgattunk zenét, beszélgettünk és egyszerűen jó volt. Szerintem ez a lényege az egész MTT-nek, amikor nem Tolkien-nel foglalkozunk, hanem a közösséggel. Együtt alkossunk, és érezzük jól magunkat.

Rendezvényeken is a kreatív szekciót felügyeled?
Nem mindig. Eddig szerveztem, telefonáltam.

Az MTT jövőjéről pár szót ha mondanál. Te hogy képzeled? A GOMUNCS előtt vagyunk. Eljössz?
Igen délután vagy egy kis programom, de délelőtt elmegyek és maradok, amíg tudok. Remélhetőleg ez egy jó megbeszélés lesz.

Maradunk?
Szerintem igen. Az MTT az Tolkien Társaság, tehát nyilván Tolkiennal kell foglalkoznia. Ezért jött létre. Amellett, hogy lett egy közösségi része, ami fantasztikus. Ez egy olyan dolog, amit nem lehet egy papírral vagy semmi mással sem egyszerűen feloszlatni. Ott marad a Fórum, ott lehet bármi programot szervezni. Az, hogy erősebb legyen a tudományos vonal, hogy a Magyar Tolkien Társaságnak az legyen az alapprogramja - hogy foglalkozzon Tolkiennal - ezzel egyetértek és szerintem ez lenne a legfontosabb. Nem értek egyet azokkal, akik hőbörögnek, hogy a "Közösség!". Egy kicsit melléktermékként jött létre, igaz, de baromi jó lett és ez egy öngerjesztő folyamat. Mint az elnökség tagjainak az a feladatunk, hogy teret adjunk nekik, ha programokat akarnak szervezni. A közösséget irányítani nem kell és nem is lehet.
A kreatív rész is távolodik, ami teljesen normális. Nagyon távol tőlünk sose lesznek. Ezt most nagyon nehéz megfogalmazni - talán a GOMUNCS tali után okosabb leszek. Ott fogunk majd beszélni róla. Ez a közösség mi vagyunk. Bár nagyon sok részre van szakadva és már túlléptünk rajta, hogy Tolkien tartja össze. De! Olyan barátságok alakultak ki itt, amik egész életre megmaradnak. Én is rengeteget tanultam itt. Ezek olyan élmények, amik bárhogy is megy tovább az életünk, meg fognak maradni. Ez fontos. Ezt nem szabad erőltetni, ez egy természetes dolog, hogy egy társaság nagyon szorosan összeáll, aztán szétszéled.

Fut egymás mellett a két vonal. Az egyik a közösség, a másik a tudományos. Szerinted melyiket kellene erősíteni?
A tudományos vonallal kell foglalkozni, mert a Tolkien Társaságnak ez a feladata. A közösségnek pedig önmagával kell foglalkoznia.

A riportunk után felmerült még egy téma: hogy miért is készülnek ezek az interjúk?
Nagyon jó ötletnek tartom. Mert azt veszem észre, hogy az emberek félnek az elnökségtől. Amióta odakerült a nevem mellé, hogy elnökségi tag, egyszerűen félnek tőlem. Csomó mindennel nem mernek odajönni. Nem tudom, hogy ez miben gyökerezik, hogy valami társadalmi elvárás, vagy a fellépésünk túl ijesztő. Szerintem ez az interjúsorozat arra jó, hogy megtudja mindenki, nem kell félni, mi nem vesszük el a szabadságukat, mint a munkahelyen, nem csökkentjük a fizetésüket, ez nem egy vállalat. És hogy tökéletesen ugyanolyan idióták vagyunk mint itt mindenki más.

Gondoljátok, hogy ha ti most azt mondjátok, hogy ne féljetek, akkor nem fognak félni?
Nem ez természetesen nem így megy. Az jó, hogy személyesebb jellegű interjúk felkerülnek a Tolkien.hu-ra. Talán így észreveszik, hogy mi is a közösség vagyunk, nem félelmetes lények, nagyon idétlenül hangzik, mert én abszolút közel érzem magam a többiekhez és nem tartom magam egy különálló lénynek az MTT-ben. Úgy érzem, hogy szükség van rá, hogy ez tudatosuljon az emberekben, hogy mi is a tagság vagyunk.

Azokkal is megváltozott a viszonyod, amióta elnökségi tag vagy, akik a közvetlen barátaid?
A barátaim között nem, mert ők pontosan tudják, hogy egy problémákkal küszködő, lökött idealista vagyok és mellesleg teljesen infantilis. De azok, akik nincsenek annyira közel hozzám - akikkel csak néha szoktam beszélgetni, akikkel néha szoktunk együtt kreatívkodni, dolgozni - azokon veszem észre, hogy van bennük egy kis félsz. Mint ami egy tanárral vagy munkahelyi vezetővel kapcsolatban. És ez fura.

Akkor én most biztatom a tagságot, hogy nem kell félni se Ankalimontól, se Lautól se egyik vezetőségi tagtól, mert nem bántanak :-)

Köszönöm az interjút!

Remzymama/Tünde
ELTE kert, 2006. szeptember 20. déli fél egy

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Alkategóriák

Bejelentkezés

Keresés

SSL Security
Comodo SSL Certificate

Vissza a lap tetejére