Boromir siratása

Rauros brui siriant. Mamp i dhuin Voromir Denethorion, i ú-gennir aen ad ne Minas Tirith, dorthad ne Barad 'Loss nedin aur. Dan ne Gondor ned orath abdolel han narner aen anann, i ellunt norn i lenthir a nen hiriol, a coll i naen Boromir dadben trî Osgiliath, athan ethir Anduin, na Aearon ne daw nuin giliath.
Na lû thent tirianner dhínen i neled-meldir na-hon. Aphadol pent Aragorn: – Gwaith dín athirithar hon o Barad ’Loss – e pent –, dan ú-athelitha o eryd egor o aear. – Aphadol e moe heriant linnad:

Trî barth a lô ne Rochand, ias i thâr daen gala,
Padol ennas i Hûl Annui, a na ram san revia.
“Man siniath tegich uin Annûn ne daw hen enni, sûl-randír?
Cennich Voromir i Donn no ‘ilgalad egor no ithil?”
“Hon cennin, nornen or sîr odog, or nîn thind a land,
Hon cennin, pannen ne ndŷr lyst, na-den e gwannant
Na dhúwath forven. Al-uir hon achennin no Anor.
Lastant aen i Hûl Fuir i romru en-ion Denethor.”
“A Boromir! Palan-dirnin na nûn o remmais vrainn,
Dan ú-dellich le uin ndŷr lyst, ias ú-guiar edain.”

Aphadol linnant Legolas:

Od ethir Aear, o lith-dynn a gynn i Hûl Charn revia;
Toltha i nallad in-gwael, a nan annon san naer thuia.
“Man siniath tegich o Charad ned aduial enni, sûl thuiol?
Si mas Boromir i Fael? E dortha anann ah im trastol.“
“Avabedo nin ias e dortha – aes-hoth caeda ne ndor hen
buin felais fain a felais dhuir no venel alagossen;
Gwaith revianner dad Anduin hired i Aear hiriol.
Mabedo i Hûl Fuir hiniath o sain i Hûl Fuir enni tôg!”
“A Boromir! Athan i annon i aear-vâd ŷr na charad-nor,
Dan ú-dellich od ethir Aear thind guin gwael nallol.“

Ad-linnant Aragorn:

Od Argonath, athan lenthir vrui nôr i Hûl Fuir;
A cân ring a lim os i varad vrui-romru dín.
“Man siniath tegich o Forn ned aur hen enni, sûl bann?
Man siniath o Boromir i Gand? An gwannen e anann.”
“No Amon Hen lastannen ganed dín. Ennas e dagrant gyth bain.
Thand ristannen a magol narchannen dín, tungen i nen hain.
Brand i nôl, fael i thîr dín, dan rainc dín si na îdh;
A Rauros, lanthir valthen, hon coll bo balath dín.”
“A Boromir! Na forod tiritha an-uir Minas Tirith,
Na Rauros, lanthir valthen, na-den telitha i firith.”

Dernir linnad. Athorthanner i lunt dín, a cirnir be lagor sain pellir dan i ŷr na Barth Galen.
– Dartha i Hûl Rúnen enni – pent Gimli –, dan unad pedithon o Sûl Rúnen.
– Mae le cerich – Aragorn pent. – Gwaith o Minas Tirith broniar i Hûl Rúnen, dan ú-anírar lastad i siniath dín. Si hirn Boromir i vâd în, a boe hired lagor i vâd ammen.

A Rauros csak bömbölt. Elnyelte Denethor fia Boromirt, aki immár nem látja viszont Minas Tirithet, s nem áll ki többé reggelente a Fehér Toronyba. De Gondorban még sokáig azt beszélték, hogy a tünde-csónak sértetlenül jutott át a vízesésen, a tajtékzó tavon, s Boromir holttestét Osgiliath mellett, az Anduin mellékágain át egy csillagos éjszaka a Tengerre vitte.
A három útitárs egy darabig némán nézett utána. Majd megszólalt Aragorn. – Keresni fogják a Fehér Toronyból – mondta –, de sem a hegyekből, sem a tengerről nem tér meg többé. – Majd lassú énekbe kezdett:

Rohan mocsarán-mezején, ahol a sörényes fű lobog,
A Nyugati Szél ott sétál, falon át kódorog.
“Mi hírt hozol Nyugat felől, Szél-kósza, ma este nekem?
Láttad a Délceg Boromirt, s vele csillag s hold üzen?“
“Láttam, száguldott hét folyamon, széles, komor vizeken,
Láttam, hol jár, a táj kopár, majd eltűnt hirtelen
Észak árnyain. Azután nem láttam őt tovább.
Az Északi Szél hallhatta ott Denethor fia kürtszavát.“
“Ó, Boromir, magas falról nézek Nyugat felé,
De nem jössz a kihalt földről, hol ember-lelke nem él.“

Aztán Legolas énekelt:

Dél Szele, a Tenger szája röpit, homokdűnék s kövek lehelnek;
Sirályok szárnya hord tova, hogy itt kapunkat megnyögelljed.
“Mi hírt hozol, ó, sóhajos szél, nekem ma este dél felől?
Hol jár a Derék Boromir? Késlekedik – s gyászom megöl.“
“Ne kérdezd tőlem, hol lehet oly sok csont hever ott,
Hol fehérlik a part, s fölötte sötét az ég, s zúgnak a habok;
Sokan keresték Anduinon át a Tengeráramot.
Kérdezd az Északi Széltől, mi hír, hol az Északi Szél forog!“
“Ó, Boromir! Túl a kapun tengernek, délnek fut az út,
De te nem jöttél; sirály rikolt, víz szürke torka zúg.“

Majd megint Aragorn:

Királyok Kapujától az Északi Szél fut sok dúlt zuhatagon át;
S a torony körül tisztán, hidegen megzengeti kürtszavát.
“Északról ma nekem, erős szél, vajon mi hírt hozol?
Szólhatsz-e a Bátor Boromirról? Ki oly rég nincs sehol!“
“Amon Hen alatt hallottam szavát. Sok ellene ott veszett.
Repedt pajzsa, törött kardja, zúdítottak rá vizet.
Feje büszke, pillantása nemes, de a tagjai már pihenők;
És Rauros, arany Rauros-vízesés ringatta tova őt.“
“Ó, Boromir! Az Őrtorony most már Észak felé néz,
Feléd, Rauros, míg áll a világ, feléd, te arany vízesés!“

Befejezték. Megfordították a csónakot, s amilyen sebesen csak tudtak, visszaeveztek az ár ellen Parth Galenbe.
– A Keleti Szelet rám hagytátok – mondta Gimli –, de arról inkább nem mondok semmit.
– Nagyon helyes – mondta Aragorn. – Minas Tirithben elviselik a Keleti Szelet, de híreket nem attól várnak. És most, hogy Boromir megindult a maga útján, nekünk is sietnünk kell, hogy a mienket megválasszuk.

Utoljára frissítve: szombat, 12 október 2013 16:28

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned
Vissza a lap tetejére